Száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, mely a kibontakozó magyar futballéletet – és így a Haladást is – jelentősen érintette. Ennek kapcsán háromrészes cikksorozat indul, melynek első része az 1919 és 1921 közötti, lezáratlan határkérdésekkel foglalkozik, majd a második világháború előtti és alatti területgyarapodások következnek, végül a Haladásban megforduló, határon túli származású labdarúgókkal zárul a széria.

A Haladás több mint százéves történelme során a keretét döntő többségében szombathelyi, vasi születésű/kötődésű futballisták alkották, ugyanakkor közös eredményeinkhez, sikereinkhez sokat tettek hozzá a határon túli származású játékosok is.

1939-es csapatképünk, rajta a felvidéki Gazdag Gyulával (első NB1-es gólunk szerzője) és az erdélyi Szabó Imrével (első válogatottunk)

Felvidék: Gazdagtól Salátáig

Gazdag Gyula 1912. december 16-án született Pozsonyban, szüleivel 1919-ben Szombathelyre költöztek. Labdarúgó pályafutását a Haladásban kezdte, mellette a MÁV műhelyben szerzett lakatos segédlevelet. Tehetségére felfigyelt az MTK is, de a balösszekötő hű maradt a Haladáshoz. Meghívást kapott a nagyválogatottba, bekerült az olimpiára készülő csapatba, de nem jutott ki Berlinbe. 1947-ig összesen 214 mérkőzést játszott a Haladásban, később edzőnek állt, volt a csapat intézője és szakosztályvezetője is.

Mészáros ünnepel

A galántai születésű Mészáros Karol 2017 januárjában igazolt a Haladásba. Az akkor 23 éves labdarúgó korábban megfordult többek között Pozsonyban, Felcsúton és Debrecenben is. A Haliban Hipp Michal edzősködése idején nyújtotta a legjobb teljesítményt, az ő nevéhez fűződik az első tétmeccsen szerzett gól a Sportkompexumban. Hipp távozása után kevesebb játéklehetőséget kapott, tavaly nyáron Újpestre szerződött. A liláknál is csak ritkán jutott szóhoz, napjainkban a Ceské Budejovice labdarúgója.

A pozsonycsákányi Mikóczi Péter az 1995/96-os bajnokságban 15 mérkőzésen szerepelt a Haladásban, a Csepel ellen 3:0-ra megnyert mérkőzésen emlékezetes bombagólt szerzett. Napjainkban is a klubnál dolgozik, ő a team managerünk.

Felvidékiek a stábban: Mikóczi Péter és Hipp Michal nyilatkozik a Ferencváros legyőzését követően

Pinte Patrik 2017 nyarán került a Haladáshoz, édesapja néhány hónap múlva követte, Hipp segédedzője lett. Az ifjabb Pinte a 17/18-as bajnokságban 8 mérkőzésen kapott játéklehetőséget, később (kölcsönben) Révkomáromba került, ahol jelenleg csapattársak Saláta Kornéllal.

Ha már szóba került Révkomárom, ott született 1986-ban Priskin Tamás. 15 éves korában Győrbe igazolt, onnan az angol bajnokságba vezetett az útja. Megjárta Izraelt és Oroszországot, Szombathelyre 2018 nyarán igazolt, egy évre kölcsön keretében. Már az első mérkőzésén gólt szerzett, majd kiállították és négy találkozóról eltiltották. A 18/19-es idényben a Hali házi gólkirálya lett, ő rúgta a csapat eddigi utolsó élvonalbeli gólját. Jelenleg a Győri ETO labdarúgója.

Priskin 21 meccsen 7 gólt ért el

Saláta Kornél 2019 januárjában szerződött a Haladáshoz. A garamkövesdi születésű negyvenszeres szlovák válogatott védő szombathelyi pályafutása rövidre zárult, másfél hónappal később, március 16-án a Ferencváros elleni mérkőzésen súlyosan megsérült. A jó képességű játékos szerződése az idény végéig szólt. Felmerült, hogy 2019 őszén újra leigazolja a Haladás, de végül Révkomáromba írt alá.

Kárpátalja: Habovda, Koman, Szabó

2018. júniusában szerződött Szombathelyre a munkácsi születésű, magyar állampolgársággal is rendelkező Habovda Jurij. A jobb oldali védő alapember volt a bajnokságban, egy gólt szerzett. A másodosztályba is a csapattal tartott, decemberben Debrecenbe igazolt.

Koman berobbanása

1990-ben költözött Ungvárról Szombathelyre a Koman család. Az ifjabb Vladimir a Haladásban nevelkedett, 15 éves korában debütált a felnőttcsapatban. Mihalecz István csereként küldte pályára a Kecskemét ellen, a 79. percben az ő góljával szerezte meg a vezetést a Hali. A Nemzeti Sport másnap a „Tizenöt éves szombathelyi ász” címmel számolt be a találkozóról. Voli 2005 nyarán a Sampdoriába igazolt, 2009-ben világbajnoki bronzérmet nyert az U20-as csapattal, a tornán ezüstcipőt kapott. 2015 tavaszán Diósgyőrbe igazolt, első mérkőzését a Haladás ellen vívta, Szombathelyen. Miskolc után Törökországba, majd Iránba vezetett az útja.

8 évet játszott a Haladásban Szabó Sándor

1948. július 15-én a kárpátaljai Bene községben született Szabó Sándor, aki 18 éves korában, 1967-ben mutatkozott be a Haladásban, négy évvel később a Vasashoz igazolt. Az angyalföldiektől 1975-ben tért vissza. Összesen 152 élvonalbeli meccset játszott a Haliban. A válogatottnál is számítottak volna rá, de honosítási kérelmét nem sikerült időben elintézni.

Erdély: Bodola, Szabó és a többiek

Az erdélyi futball egyik legnagyobb csillaga Bodola Gyula, aki bajnoki címet nyert a Nagyváraddal, sokszoros magyar és román válogatott, a NAC stadionja az ő nevét viseli. Edzői pályafutását a Haladásnál kezdte 1951-ben, és egészen 1954-ig dolgozott nálunk.

A kovásznai Bodor István 2009-ben

A sepsiszentgyörgyi származású Bodor István 1998-ban igazolt Szombathelyre. A belső középpályás 2001-ig 52 élvonalbeli mérkőzést játszott nálunk, nyolc gólt ért el. Később Kecskemétre igazolt, edzője a kora miatt (30 éves volt) kevesebb játéklehetőséget akart neki adni.

A szatmárnémeti Fehér J. Csaba Nagykanizsáról került a Haladáshoz 1995-ben. A középcsatár négy szezonon keresztül a csapat alapembere volt, összesen tíz gólig jutott. 1999-ben Kispestre igazolt.

Kovács Lóránt gólöröme a Vasas ellen

Az erdélyi Xavi-ként beharangozott Kovács Lóránt 2016 februárjában került a Haladáshoz, három éven át szerepelt nálunk. A középpályásra Mészöly Géza és Hipp is alapemberként számított, Horváth Ferencnél már kikerült a kezdőből. Újpestre szerződött, de ott sem találta meg számításait, ezért 2019 végén visszatért szűkebb hazájába, a Sepsi OSK-hoz.

A román „Aranycsapat” kiváló balhátvédje, Selymes Tibor a 2001/02-es bajnokságban erősítette a Haladást, nyolc mérkőzésen lépett pályára. Később megfordult Debrecenben is, majd dolgozott edzőként is Magyarországon.

Az erdélyi származású labdarúgóink közül a legnagyobb sikereket Szabó Imre érte el a Haladással. A Pici becenevű jobbszélső 1918-ban született a Nagy-Küküllő megyei Ürmösön. 1933-ban a Haladás ifiben kezdte labdarúgó pályafutását, alapembere és egyik legjobbja volt éveken keresztül a Halinak. 1945. augusztus 12-én előkészületi mérkőzésen 4:2-re vertük az MTK-t, Szabó teljesítménye meggyőzte Gallowich Tibor szövetségi kapitányt, aki meghívta a válogatottba. A meggypiros mezt először augusztus 20-án ölthette magára, 5:2-re vertük az osztrákokat. Utána a MATEOSZ Munkás SE-hez igazolt, onnan is behívták egy alkalommal. 1950-ben visszatért a Haladásba, de már nem tudott a gárda alapemberévé válni, később edzőnek állt.

Délvidék: Bosnjak, Grumics

A Szabadkáról származó Bosnjak Predrag 2013 nyarán igazolt a Haladáshoz, akkoriban szerezte meg a magyar állampolgárságot. Pedró azóta – egyéves kitérőt leszámítva – a csapat fontos láncszeme. A napokban a haladas.hu készített vele interjút, ahol elmondta, hogy Szombathelyen is otthon érzi magát.

Pedró, a csapat kapitányaként

2017 nyarán szerződött Szombathelyre Grumics Miroszláv, aki Apatinból valósi. Másfél évig szerepelt a Haladásban, a legtöbbször Hipp foglalkoztatta. Jelenleg a Szeged labdarúgója.

 Források

• Dr. Kövér István A Haladás című könyve
• nela.hu
• wikipedia
• haladas.hu
• origo.hu
• fotók: ugytudjuk, Nemzeti Sport, nyugat.hu

Száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, mely a kibontakozó magyar futballéletet – és így a Haladást is – jelentősen érintette. Ennek kapcsán háromrészes cikksorozat indul, melynek első része az 1919 és 1921 közötti, lezáratlan határkérdésekkel foglalkozik, majd a második világháború előtti és alatti területgyarapodások következnek, végül a Haladásban megforduló, határon túli származású labdarúgókkal zárul a széria.

I.: Az első bécsi döntés

1938. november 2-án a bécsi Felső-Belvedere Palotában hidették ki Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminiszter közös döntését a szlovák-magyar határkérdéssel kapcsolatban. Az etnikai revízió következményeképp körülbelül 12 ezer négyzetkilométernyi (86%-ban magyarlakta) terület tartozott ismét a Magyar Királysághoz. Ismét magyar lett például Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva, Losonc és Fülek városa is. 1939. március 15. és 18. között a Magyar Királyi Honvédség visszafoglalta Kárpátalja teljes területét.

A Haladás az 1938-39-es idényben a Nemzeti Bajnokság B osztályában, annak nyugati csoportjában szerepelt, melyet meg is nyert. A visszatérő országrészek (Felvidék és Kárpátalja) két csapata az idény végén selejtezőt vívott az NBB-be jutásért, de az Ungvári AC és a Lévai TE is alulmaradt ellenfeleivel (Rákoskeresztúr, Pénzügy) szemben.

Az 1939/40-es bajnokság volt a Haladás történelmének II. élvonalbeli idénye, egyben az első, melyben kivívta a bennmaradást. A mezőnyben egy felvidéki klub szerepelt, a Kassai AC. Csapatunk 1939. október 8-án játszott Rákóczi szeretett városában. A mérkőzésre 1500 néző látogatott ki, csapatunkat Lyka Rezső vezetőedző az alábbi összeállításban küldte pályára: Baumann – Kálazi, Krasznai – Piller, Kiss J, Kovács L – Szabó I, Gazdag, Mórocz, Forgács II, Lovász. A hazaiak a 9. percben Pásztor révén megszerezték a vezetést, ám két perccel később Forgács II egyenlített. A 72. minutumban már nálunk volt az előny, Gazdag Gyula talált be. A találkozó sorsát Mórocz Tibor döntötte el, a 84. percben már 3:1-re vezetett a Haladás.

Halisták a Rohonci úton, 1940 (Fotó: Képes Sport)

A tavaszi visszavágón, 1940. március 24-én Mórocz duplájával 2:0-ra diadalmaskodtunk a Rohonci úton. A Kassa a bajnokság végén kiesett. 1952-ben a klub egyesült a Jednota csapatával, az így létrejövő VSS (szabad fordításban: kelet-szlovákiai mérnökök) Kassa a csehszlovák bajnokság meghatározó szereplőjévé vált, 1971-ben ezüstérmet nyertek. A kilencvenes évek végén már 1. FC Kassa néven kétszer is a dobogó legmagasabb fokán zártak, ám öt évvel később – miután olasz kézbe kerültek – kiestek az élvonalból. Napjainkban a másodosztályban szereplő FC Kassa magyar többségi tulajdonban van.

Az 1940/41. évi elsőosztályú bajnokságban a visszatérő országrészekből nem szerepelt csapat, a Haladás utolsóként zárt és kiesett.

II.: A második bécsi döntés, Délvidék visszatérése

1940. augusztus 30-án hirdették ki a második bécsi döntést, melynek keretében Észak-Erdély ismét a Magyar Királyság részévé vált. 1941. áprilisában Németország megtámadta Jugoszláviát, április 12-én kimondta annak feloszlatását. Mivel a katonai akcióban A Honvédség is részt vett, cserébe a Bácska, a Baranyai háromszög, a Muravidék és a Muraköz területével gyarapodott az ország.

A változásokhoz alkalmazkodott a labdarúgó szövetség is, a másodosztályt három csoportra osztották, melyek felvették egy, az adott országrészhez kötődő történelmi személy nevét. A Haladás a 14 tagú Zrínyi csoportba került, ahol öt délvidéki és egy felvidéki klub kapott helyet.

A szezont Szabadkán kezdtük, a városnak két csapata is szerepelt a bajnokságban. A Sport a környék legrégibb egyesülete, 1898 óta működött a futball szakosztályuk, a másik – a Haladáshoz hasonlóan – vasutas egylet volt. Mindkét klubot oda-vissza legyőztük (SE ellen 0:6 és 5:0, SzVAK ellen 3:7 és 1:0). 1945 után új csapat alakult, mely felvette Spartak, a helyi partizánmozgalom vezetőjének nevét. Napjainkban a szerb élvonalban szerepelnek, kétszeres jugoszláv kupadöntősök.

Szabadkától ötven kilométerre fekszik Zenta, a helyi csapatot oda-vissza megverte a Haladás (2:4 és 3:0). Az egyesület a világháborút követően FK Senta néven jellemzően alacsonyabb osztályokban szerepelt. Az idei bajnokságban a közeli – magyar tulajdonú – Bácska Topolya a stadionjának elkészültéig Zentán vívja hazai mérkőzéseit.

Szabadka és Újvidék között félúton található Újverbász városa. A helyi cukorgyár csapata 1928-ban jött létre. Ellenük mindkét mérkőzésünket a Rohonci úton vívtuk, először 4:2-re, másodjára 7:1-re nyertünk. Verbászon a háborút követően több egyesület is működött, 1969-ben az OFK és FK Kombinat egyesüléséből jött létre az FK Verbász, mely a hetvenes években a jugoszláv másodosztályba jutott három alkalommal. Manapság regionális ligában játszanak.

A bezdáni pálya tribünje 2015-ben (fotó: Hátsó füves)

A Duna partján fekvő Bezdánban 1920-ban alakult meg a Sportegyesület. A Haladást 1942. március 29-én fogadták, 5:2-re nyertünk. Szombathelyen is ötöt rúgtunk, gólt viszont nem kaptunk. A falu és futballcsapat sorsa tragikusan alakult: 1944. november 3-án jugoszláv partizánok a falu népét a sportpályára terelték, a férfiakat a határban tömegsírba lőtték, elsőként a futballcsapat tagjait. A mészárlásról és a bezdáni futball sorsáról részletesen a Hátsó füves oldalán lehet olvasni.

Ahogy a délvidéki eredményei is mutatják, a Haladás kiválóan szerepelt a bajnokságban, melyet végül – jobb gólaránynak köszönhetően, a Szombathelyi FC-t megelőzve – meg is nyertünk. Az Érsekújvári SE-Cikta egyike volt azon kevés csapatoknak, mely borsot tudott törni az orrunk alá: 1941. szeptember 21-én 2:0-ra legyőzték a Haladást. Szombathelyen visszavágtunk tavasszal, 7:0-ra vertük az újváriakat. Napjainkban a harmadik ligában szerepelnek.

III. Egy év az élvonalban

1942-ben visszatértünk az élvonalba, melyben akkor két erdélyi és egy délvidéki csapat szerepelt. Ősszel Szombathelyen fogadtuk a Nagyváradot (1:3-ra kikaptunk) és a Kolozsvárt (Ungvári góljával 1:0-ra nyertünk).

Újvidéken siralmas pályaállapot fogadta a csapatokat, legalábbis a Nemzeti Sport újságírója szerint

November 22-én Újvidékre látogattunk, az UAC otthonában Marth József vezetőedző a Baumann – Kalotai, Tölgyesi – Gazdag, Kovács III, Széphegyi – Szabó I, Szabados, Ungvári, Deszke, Lovász összeállításban küldte pályára a Haladást, mely Szabó duplájának és Ungvári találatának köszönhetően simán, 3:0-ra nyert. Hazai pályán 2:0-ra vertük a délvidékieket. Az UAC fennállása legnagyobb sikerét egy évvel később érte el (6. lett). A háborút követően megszűnt a klub, de a város nem maradt erős csapat nélkül: az FK Vojvodina kétszeres jugoszláv bajnok, most is Szerbia harmadik-negyedik legjobb csapatának számít.

1943. március 7-én Kolozsvárra utazott a Haladás. A két város között a távolság több mint hatszáz kilométer, így ez a párosítás jelenti a rekordot az NB1 történelmében. Az utat vélhetően vonattal tette meg a csapat (létezett ugyan belföldi repülőjárat is Kolozsvárra, de ebben az időben javában zajlott a háború, ott meg szükség volt a repülőkre és a pilótákra). Az 1943-as vasúti menetrend alapján Szombathelyről Budapestre a leggyorsabban Székesfehérváron keresztül lehetett eljutni, öt óra alatt (Győrön keresztül csak személyvonatok jártak). Budapestről Kolozsvárig még további nyolc órát kellett vonatkozni.

A sétatéri stadion a Kolozsvári Atlétikai Club 1933. március 12-i „training”-je előtt (fotó: Hátsó Füves)

A KAC visszavágott őszi vereségéért, 3:1 arányban megverte a Baumann – Kovács III, Tölgyesi – Gazdag, Kalotai, Széphegyi – Szabó I, Szabados, Tóth I, Mórocz összeállításban kiálló Haladást. Szépítő találatunkat Gazdag Gyula szerezte. A klub a háborút követően Kolozsvári Vasas néven folytatta, majd 1948-ban beleolvadt a Vasutas SC-be. A KVSC (CFR – a román államvasutak) az elmúlt tizenöt évben Erdély legerősebb csapatává vált, ötször nyert bajnoki címet, eljutott a Bajnokok Ligája csoportköréig is. Magyar szurkolótáboruk is van.

Egy hónappal később a 150 kilométerrel közelebbi Nagyváradon szerepelt a Haladás. A NAC a kor legerősebb vidéki csapata volt, 1943-ban ezüstérmet, egy évvel később bajnoki címet nyert. A Haladást hazai pályán 6:3-ra győzték le, góljainkat Jobbágy, Deszke és Mórocz szerezték. A háborút követően Progresul ICO néven a román bajnokságban is az élmezőnyhöz tartozott, 1949-ben bajnok lett, két évvel később bronzérmes lett. 1963-ban megszűnt, 2017-ben újjáalakult, jelenleg a negyedosztályban szerepel.

A NAC volt az első vidéki csapat, mely bajnoki címet nyert

Az idény végén a Haladás a kieső, 14. helyen zárta a bajnokságot, mindössze két ponttal lemaradva az Elektromos FC mögött. A következő évben az NB2 nyugati csoportjában szerepeltünk, itt csak egy felvidéki csapat volt, a már ismerős Érsekújvár. Velük idegenben 5:5-öt játszottunk, ha azt a meccset megnyerjük. feljutunk.

1944 tavaszára a háború elérte Magyarország területét is. Az 1944/45-ös szezonra az MLSz át akarta tervezni az alacsonyabb osztályú bajnokságokat. A Haladás a Nyugati B csoportba került volna, ahogyan az Érsekújvár és a Révkomárom is. Augusztus 5-én, a távolságok csökkentése érdekében a labdarúgó szövetség 16 Körzeti Bajnokságot írt ki. A Haladás október közepéig vezette az Északdunántúli körzetet, de az idény félbeszakadt. A mezőny tagja volt a muraszombati Mura SK is.

A második világháborút követően Magyarország elveszítette területi gyarapodásait. A Haladás az ötvenes években járt Délvidéken és Erdélyben is felkészülési tornákon, a csallóközi Dunaszerdahellyel az Intertotó kupában találkozott. Ezekről a meccsekről bővebben a Haladás International cikksorozatban lehet olvasni.

2019: Sepsiszentgyörgy - Haladás felkészülési mérkőzés Törökországban

A következő – és egyben záró – epizód a Szombathelyi Haladás határon túli származású labdarúgóiról szól majd.

Források:

• magyarfutball.hu
• Hátsó füves
• csakfoci.hu
• wikipedia
• Nemzeti Labdarúgó Archívum
• MÁV menetrend 1943 (diesiare.atw.hu)

Száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, mely a kibontakozó magyar futballéletet – és így a Haladást is – jelentősen érintette. Ennek kapcsán háromrészes cikksorozat indul, melynek első része az 1919 és 1921 közötti, lezáratlan határkérdésekkel foglalkozik, majd a második világháború előtti és alatti területgyarapodások következnek, végül a Haladásban megforduló, határon túli származású labdarúgókkal zárul a széria.

Az első világháború után a fővárosban csak 1919 őszére konszolidálódott a politikai helyzet, ugyanakkor ez a vidékre egyáltalán nem volt elmondható. A Tanácsköztársaság által az egyes városokban megalakított sportdirektóriumok teljesen felborították a sportélet addig jól működő kereteit. Olyan emberek kerültek az élre, akik sajátos nézeteik szerint akarták a sportot is irányítani. Később az ellenforradalmi különítmények túlkapásai akadályozták a helyi rendezvények megtartását. Különböző okokra hivatkozva elrendelt sportolási tilalom miatt szervezett bajnokság lebonyolítására még ősszel sem kerülhetett sor. Nehezítette a helyzetet az ország megcsonkítása, hiszen a nyugati, déli és északi kerületek székhelyei – Pozsony, Temesvár és Kassa – is elszakításra kerültek. A megmaradt csonka kerületek vezetőiket is elvesztették, így azok teljes újjászervezése vált szükségessé.

Valamivel kedvezőbb volt a helyzet azokban a kerületekben, amelyeket csak ideiglenesen szálltak meg az idegen csapatok. Itt az egyesületek által megválasztott vezetőségek az MLSz-től független, önálló autonómiával bíró szervezeteket – úgynevezett alosztályokat – hoztak létre. Ezek díjakat írtak ki, játékosigazolásokat eszközöltek, bíróképzést tartottak, fegyelmi döntéseket hoztak. Működésük azonban a vasúti közlekedés teljes hiánya miatt csupán egy-egy nagyobb városra (Pécs, Szeged) korlátozódhatott.

Ilyen körülmények között a szövetség ki sem írta az 1919/1920. évi vidékbajnokságot. Egyedül a pestvidéki kerület vállalta egyfordulós mérkőzéssorozat lebonyolítását, melyet sikerült is 4 alosztályban megrendeznie, az alosztálygyőztesek közötti tornával együtt.

Tavasszal a román katonai megszállás megszűntével a sportolási lehetőségek is javultak. Ehhez párosult a vasúti közlekedés beindulása. Szövetségi bajnoki kiírás hiányában az egyes kerületek a maguk által szervezett tornákon biztosították a versenyszerű labdarúgást a kerületükhöz tartozó klubok részére. A helyi kezdeményezéseket az MLSz is elismerte, támogatta, és a győztes csapatok tagjait díszes érmekkel jutalmazta.

Az 1919-ben (egyes források szerint májusban, más szerint nyáron) megalakult Szombathelyi MÁV Haladás Sportosztálya a Nyugati Kerület Szombathelyi Alosztályában indult, első tétmérkőzését 1920. március 21-én vívta a Szombathelyi SE ellen. A bajnokság tagja volt többek között a Soproni FAC csapata is, mely bizonyos szempontból speciálisnak számított.

Ugyanis 1919. szeptember 10-én az osztrákok által aláírt saint-germaini békeszerződés Nyugat-Magyarországtól elcsatolta Sopron, Moson és Vas vármegyék részben német és horvát nemzetiségű településeit, létrehozva Burgenlandot, méghozzá Sopron tartományi székhellyel. Közben SFAC és 1920 őszétől a Soproni TK a Szombathelyi alosztályban szerepelt.

A városban még 1921 szeptemberében is fegyveres harcok zajlottak, a Haladás mégis pályára lépett ekkor a SFAC ellen. A találkozó botrányosan alakult, Szentgyörgyi bíró elfogultan vezette, szinte minden Haladás támadást megállított les címén, míg a hazaiak egy jogosulatlan tizenegyest is megkaptak, így tudtak 2:1-re nyerni.

A SFAC Anger úti pályája 2010-ben. Ide a negyvenes évek elején húszezres stadion felhúzását tervezték, de a háború miatt csak ez a tribün készült el.

Sopron és környékének sorsát az 1921. december 14-e és 16-a között tartott népszavazás rendezte. A résztvevők 65,08%-a voksolt a Magyarországhoz tartozásra. Érdekességképpen: a népszavazás sikerességén felbuzdulva tiltakozások kezdődtek további tíz, a trianoni szerződés alapján Ausztriának ítélt településen.

Ennek eredményeként ezekben a községekben is népszavazásokat írtak ki, melyeknek az lett a következménye, hogy 1923. január 10. és március 9. között ezek a helységek is visszakerültek Magyarországhoz. A szóban forgó községek: a Szombathelytől nyugatra illetve délnyugatra fekvő Narda (akkor Kisnarda és Nagynarda), Felsőcsatár (akkor Alsócsatár és Felsőcsatár), Vaskeresztes (akkor Németkeresztes és Magyarkeresztes), Horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa, a Kőszegtől északkeletre fekvő Ólmod, a Fertőtől keletre pedig Fertőújlak (akkor Mekszikópuszta). A folyamatban kezdeményező szerepet játszó Szentpéterfa később megkapta a "Communitas Fidelissima", azaz a Leghűségesebb Község címet.

Ami az SFAC-ot illeti, az elmúlt évtizedek során többször újjáalakult, legutóbb 2016-ban. Napjainkban a megyei I. osztályban szerepelnek, legsikeresebb korszakuk a kilencvenes évek közepén volt, ekkor az NB1-ben is összecsaptunk velük (’93-ban 2:2-es döntetlent játszottunk a Káposztás utcában, ’94-ben 3:1-re nyertünk a Rohonci úton).

A sorozat következő része az 1938 és 1944 közötti időszakot mutatja be, benne többek között minden idők legnagyobb távolságú NB1-es bajnoki mérkőzéseivel.

Források:

• magyarfutball.hu
• Bóbics László – Krilov István – Unger Richard: A Nyugat-dunántúli El Clásico
• Kövér István: A Haladás
• wikipedia.hu

2020. május 4-én bejelentette a Magyar Labdarúgó Szövetség, hogy az élvonalnál alacsonyabb osztályú bajnokságok befejeződtek, az aktuális állás alapján dől el a feljutás és a bennmaradás sorsa. A döntés ellenére a jövővel kapcsolatban sok a kérdőjel.

Március 14-én játszott utoljára tétmérkőzést a Haladás, akkor 3:1-re legyőztük a Békéscsabát, de azt a találkozót már nézők nélkül rendezték meg. Egy fordulóval korábban, Soroksáron 4:1 arányú diadalt arattunk, ennek a két győzelemnek köszönhetően előnyünk négy pontosra hízott a már kieső pozícióban álló Tiszakécskétől, miközben a 8. helyen álló Nyíregyháza csak öt egységgel gyűjtött többet. Tehát kiváló tavaszi szereplésünknek köszönhetően bizonyosan megőrizzük másodosztályú tagságunkat.

Az MLSz döntése értelmében a bajnokságnak nincs végeredménye, tehát a Haladás – ahogy a többi 18 csapat – nem ért el helyezést, a zárótabella (ami az aktuális állás) a feljutókról és a kiesőkről dönt úgy, hogy a jelenleg 1. és 2. helyen álló csapatok (MTK és Budafok) beadhatják az élvonalba a licenckérelmüket, a 3-17. helyezettek az NB2-be, míg a 18. Tiszakécske és a 19. Vác csak a harmadosztályba adhatja be. A Balmazújvárost még 2019. augusztusában kizárták.

Az NB2-es bajnokság zárótabellája (nem végeredmény!)

Bár a labdarúgó szövetség a döntését részletesebben nem indokolta, vélhetően az anyagi és adminisztrációs terhek csökkentése érdekében született ez a megoldás. Ugyanis minden csapatnál el kellett volna végezni a koronavírus teszteket és egyéb előírásoknak is meg kell felelni. Ezek körülbelül harminc-harmincöt millió forintos költségek – legalábbis az élvonalbeli Kisvárda sportigazgatója szerint – amik egy eleve instabil anyagi helyzetben lévő klub számára súlyos plusztételt jelentenének.

A következő szezonnal kapcsolatban nagyon sok a kérdőjel. A licencek beadási határidejét kitolta júniusra az MLSz, akkor döntenek arról, hogy ki melyik osztályba kap indulási jogot. A licenc egyik feltétele, hogy a klub rendelkezzen saját tulajdonban álló stadionnal, vagy érvényes és hatályos bérleti szerződéssel egy nem saját tulajdonban álló stadionra vonatkozóan.

A Rohonci úti sportkomplexum kapcsán az éves használati költség 120 millió forint, erre korábban kapott önkormányzati támogatást a klub, idén azonban még nem született megállapodás az ügyben. Séllei Árpád ügyvezető igazgató szerint 75 millió forintos támogatásra lenne szükség, a többit ki tudják gazdálkodni.

A bajnokságok összetétele sem tisztázott. A feljutásra jogosult Érd már jelezte, nem tudják vállalni az induláshoz szükséges feltételek teljesítését. Sajtóhírek szerint a BFC Siófok helyzete sem túl rózsás, a játékosok szerződése lejár június végén, a tulajdonos 1 forintért árulja a klubot. Mindeközben a harmadosztályú Füzesgyarmat elnöke, Boros Tibor azt mondta az m4sport.hu-nak, hogy egy MLSz-től kapott körlevél alapján az is elképzelhető, hogy kétszer tizenkét csapattal indul a következő évi másodosztály…

2008. április 25-én játszottunk utoljára a másodosztályban a pécsiekkel, jövőre újra találkozunk?

Így még az sem biztos, hogy a harmadosztályban indulhatnak a tiszakécskeiek, de az sem, hogy mehetünk-e jövőre Pécsre vagy Siófokra NB2-es meccsre.

Június végére – miután végleges döntés született az indulási jogokról – talán átláthatóbbá válik, miként alakul a másodosztály a 2020/21-es idényben.

Fotók: alon.hu

Száz évvel ezelőtt vívta első nemzetközi labdarúgó mérkőzését a Haladás. Ennek apropóján új cikksorozatot indítunk, melyben végigjárjuk, milyen eredményeket ért el külföldi csapatok ellen a Hali. Záróepizódunk következik, benne az elmúlt évek gálameccseivel.

A Haladás az elmúlt tíz évben nem vívott nemzetközi tétmérkőzést, ugyanakkor rendre összemérte erejét külföldi csapatokkal. Ezek a találkozók jellemzően felkészülést szolgálták, de akadtak emlékezetes gálák is, amikor nagy európai sztárklubokkal csatáztunk a Perint partján.

Kenesei-gól az Arsenalnak. Fotók a találkozóról itt

2008 nyarán az angol Arsenalt látta vendégül az NB2-es bajnok Haladás. Bár igen borsosak voltak a jegyárak (a legolcsóbb belépők négyezer forintba kerültek), a stadion megtelt, ahogyan a közeli tízemeletesek erkélyei is. Az Arsene Wenger vezette londoniakat ágyúlövés fogadta. Bekezdtek a vendégek, már a hatodik percben kapufát rúgtak, majd Rózsa védte bravúrosan Walcott lövését. A félidő közepén megszerezte a vezetést a Haladás, Kenesei kapott remek indítást a 16-os előterében, szép labdaátvétel után 9 méterről mesterien pörgetett át a kivetődő Almunia felett. A 41. percben egyenlítettek a vendégek, Bendtner szöktette Walcottot, aki 10 méterről a kapufa segítségével talált be. A második félidőben gólok már nem estek, volt egy szombathelyi kapufa is. A mérkőzés végén Wenger is megdicsérte a bátran és jól futballozó Haladást.

Jegyzőkönyv a találkozóról:

Haladás: Rózsa (Szép, 75.) - Schimmer (Csontos, 71.), Guzmics, Kuttor (Balassa, 73.), Tóth P. (Kovács Zs., 75.) - Vörös (Maikel, 71.), Molnár (Devecseri, 75.), Kaj (Sipos, 62.) - Oross (Burkus, 73.), Kenesei (Rajos, 62.), Simon A.

Arsenal: Almunia (Mannone, 46.) - Sagna, J. Hoyte, G. Hoyte, (Traoré, 46.), Clichy - Ramsey (Randall, 46.), Denílson, Wilshere (Coquelin, 63.), Walcott - Bendtner, (Simpson, 63.), Vela (Lansbury, 46.).

Egy évvel később visszatértek a londoniak a Rohonci útra, akkor már még nagyobb sztárokkal. Az a meccs már egyoldalúbb volt, az első félidőben 0:4 állt az eredményjelzőn, a végeredmény 0:5 lett.

2010. július 31-én a német bajnokság bronzérmese, a Werder Bremen érkezett a Rohonci útra. Csertői Aurél vezetőedző a Rózsa - Schimmer, Guzmics, Lengyel, Tóth P. - Rajos, Molnár, Simon Á. - Nagy, Oross, Sipos tizenegyet jelölte a kezdőbe, míg a vendégek a Mielitz - Fritz, Prödl, Barros - Hunt, Kroos, Niemeyer, Bargfrede - Arnautovic, Almeida, Pizarro felállásban futottak ki. A 9. percben Oross Márton pazar gólt rúgott: „Kirúgást követően egyből visszarúgta a középpályáról a labdát Guzmics, éppen Oross elé, aki egyet engedte pattanni, majd 22 méterről óriási gólt rúgott a léc alá - Mielitz hiába kapaszkadott, 1-0.” A félidő vége előtt Nagy Gábor betalált, remek ütemben lépett ki, kicselezte a kapust, aztán begurította a labdát. A második félidőben sokat cseréltek a csapatok, de a Werder erejéből csak szépítésre futotta, Almeida lövése pattant meg Tóthon. A brémaiak edzője, Thomas Schaaf szerint megérdemelten nyert a Hali!

Közös fotó a brémaiakkal. Galéria itt

Jegyzőkönyv: Haladás: Rózsa (Mursits, 78.) – Schimmer (Csontos, 62.), Guzmics (Jagodics, 78.), Lengyel D. (Devecseri, 78.), Tóth P. (Nagy Z., 78.) – Rajos (Lattenstein, 62.), Molnár B. (Korolovszky, 46.), Simon Á. (Iszlai, 62.) – Nagy G. (Ugrai, 72.), Oross (Kovács I., 80.), Sipos N. (Rácz, 72.). Vezetőedző: Csertői Aurél

Werder Bremen: Mielitz – Fritz, Niemeyer, Prödl, Barros (Corzo, 83.) – Bargfrede, Hunt (Wagner, 57.), F. Kroos (Bönisch, 46.) – Arnautovic (Rosenberg, 62.), Almeida, Pizarro. Vezetőedző: Thomas Schaaf

2012-ben két német csapatot láttunk vendégül. Először a másodosztályú 1860 München érkezett, kapujában Király Gáborral. A kék-fehér csapattól 1:0-ra kikapott a Haladás. Augusztus elején a Szalai Ádámot foglalkoztató Mainz vizitált nálunk, ők 2:1-re nyertek, a gólunkat tizenegyesből Andorka Péter szerezte. A második játékrészre Artner Tamás már a fiataloknak szavazott bizalmat, a vendégek pedig fordítani tudtak.

 
Szakály a labdával. Videó az olaszok elleni győzelemről itt

2013 nyarán hosszas egyeztetést követően a Sampdoriával mérkőzött meg a Haladás két bajnoki között. A genovaiak Pawel Wszolek révén sokáig vezettek, aztán az utolsó percekben előbb Andorka egyenlített, majd Ugrai góljával már nálunk volt az előny. Egalizálhattak volna a vendégek a végén, de Berardi büntetőt hibázott. A meccs és a diadal jó löketet adott a folytatáshoz, néhány nappal később megvertük az MTK-t, és azon az őszön kiemelkedően jól szerepelt az Artner-csapat.

Jegyzőkönyv a Samp-meccsről: Gólszerzők: Andorka (85.), Ugrai (87.) illetve Wszolek (35.)

Haladás: Rózsa (Mursits, 46.) – Schimmer (Kalász, 46.), Guzmics, Fehér (Jagodics M., 46.), Tóth P. (Bosnjak, 46.) – , Szakály (Zsirai, 65.), Iszlai (Kulcsár, 68.) – Bastajic (Andorka, 46.), Nagy G. (Medgyes, 62.), Halmosi (Németh M., 46.) – Radó (Ugrai, 36.). Vezetőedző: Artner Tamás.

Sampdoria: Tozzo – Castaldello, Gabbiadani, Costa (Castelli, 53.) – De Silvestri (Rodriguez, 76.), Wszolek (Obiano, 55.), Gentsoglou (Berardi, 58.), Garcia (Eramo, 77.), Laczkó (Reggini, 60.) – Gabbiadini (Pozzi, 81.) Sansone (Eder, 52.). Vezetőedző: Delio Rossi.

2014 nyarán olasz marketingigazgatója lett a Haladásnak Massimiliano Caroletti személyében, aki fél évvel később elintézte, hogy Itáliában vegyen részt edzőtáborban a csapat, ráadásul felkészülési meccseket is ígért sztárcsapatokkal. Utóbbi csak részben valósult meg, az Interrel játszottunk egy kétszer harminc perces tesztmérkőzést. A hazaiak szerezték meg a vezetést, de a hajrában Radó és Martinez szép góljaival fordítottunk. Az utolsó percben Puscas egalizált, így 2:2 lett a végeredmény.

Jegyzőkönyv:

Internazionale: Carrizo (Berni, 31.) – Campagnaro (Ze Turbo, 31.), Donkor, Italo, Dodo – Kuzmanovic, Kovacic, Obi – Hernanes – Puscas, Podolski. Edző: Roberto Mancini

Haladás: Rózsa (Branescu, 31.) – Schimmer, Fehér Z. (Devecseri, 31.), Alcibiade, Jánvári – Jagodics M., Iszlai – Radó, Gaál (Martínez, 45.), Halmosi – Rocchi (Mancini, 42.). Edző: Szentes Lázár

Gólszerzők: Hernanes (tizenegyesből 15.), Puscas (61.), illetve Radó (50.), Martínez (60.)

A stadionnyitó egyik legszebb jelenetét a hazai szurkolótábor mutatta be

A Haladás új stadionja kapcsán sokáig ment az ötletelés, ki legyen az ellenfél az avatómérkőzésen. Egy ideig úgy nézett ki, hogy majd az UEFA sorsol nekünk ellenfelet (2016 őszén remekül szerepeltünk a bajnokságban, egy darabig második helyen is álltunk és akkor még úgy nézett ki, nyárra kész lesz az aréna), aztán felmerült a Lazio és a Hertha is. Végül, némi meglepetésre az NK Osijek ellen avatta fel az új arénát a Haladás. A kispadon Vörös Csaba ült, aki igyekezett minden játékosnak lehetőséget adni. A horvátok szerezték meg a vezetést, Ramos egyenlített és a hajrában Grumics illetve Petró góljaival 3:1-re vertük az eszékieket, akik előtte augusztusban a PSV-n keresztül jutottak el az Európa Liga rájátszásáig. A teljes mérkőzés visszanézhető ide kattintva.

Forrás:

• nyugat.hu
• vaol.hu
• magyarfutball.hu
• origo.hu
• rangado.hu
• nemzetisport.hu

Sorozatunk epizódjai

• I. rész Az 1920-as évek
• II. rész '40-es és 50-es évek
• III. rész 1975: KEK
• IV. rész 81/82: Mitropa
• V. rész 1988 Intertoto
• VI. rész 2009 EL
• VII. rész Gálameccsek
• Extrák: Nehru Kupa, Dinamo Kijev

Száz évvel ezelőtt vívta első nemzetközi labdarúgó mérkőzését a Haladás. Ennek apropóján új cikksorozatot indítunk, melyben végigjárjuk, milyen eredményeket ért el külföldi csapatok ellen a Hali. Következzék a 2009-es Európa Liga szereplésünk.

A 2008/09-es bajnokságban történelmi tettet hajtott végre a Szombathelyi Haladás, a csapat újoncként bronzérmet szerzett, erre a magyar futball elmúlt százhúsz éve során senki más nem volt képes. A Hali így 1988 után visszatért a nemzetközi porondra, és kiemeltként várhatta első ellenfelét az Európa Liga selejtezősorozatában.

Néhány szót az EL-ről: ezt a tornát 2009-ben indították el, az UEFA Kupa és az Intertotó Kupa összevonásával jött létre. A főtáblára összesen 64 csapat kerül, a nemzeti bajnokság/kupa presztízse dönti el, mely kluboknak kell selejtezősorozatban részt venni és kik kerülnek egyből a csoportkörbe.

Fontos szabály lett a nemzetközi mérkőzésekkel kapcsolatban az, hogy hivatalosan csak ülőhelyekre lehet jegyet adni, tehát azokat a szektorokat, ahol nincsenek székek, nem lehet használni. Mivel a Rohonci úti Stadionban csak a tribünön voltak ülőhelyek, a szurkolók segítségével először székeket kellett felszerelni. Ennek köszönhetően összesen körülbelül 5.500 főre nőtt otthonunk UEFA kapacitása.

Rohonci út, a ráncfelvarrás után

Az első körben a kazah bronzérmes FC Irtysh Pavlodar csapatával kerültünk össze. Az odavágót 2009. július 2-án rendezték Szombathelyen. Csapatunk a Rózsa - Schimmer, Guzmics, Kuttor, Tóth P. - Molnár, Vörös, Rajos - Oross, Kenesei, Maikel összeállításban futott ki a pályára. A kilátogató mintegy négyezer szurkolónak a 75. percig kellett várnia az első gólra. De az parádésra sikeredett, Kenesei Krisztián 29 méterről bombázott Rikhard kapujába.

Kenesei Krisztán gólja a hazai mérkőzésen

Ennek köszönhetően egygólos előnnyel mehetett Kazahsztánba a Haladás. A csapat gépe Pozsonyból indult és a donyecki tankolással együtt 12 órás repülést követően landolt Asztanában, majd onnan még 250 kilométert kellett buszozni Karagandáig. Ez a település 400 kilométerre fekszik Pavlodartól, de az Irtysh stadionját nem hitelesítette az UEFA.

Beszállás közben a csapat. További fotók az útról itt

A visszavágóra nyolcezren látogattak ki, a Halit hat szurkoló kísérte el, akik a stadion VIP szektorában kaptak helyet. Érdemes elolvasni az úti beszámolójukat. Csertői Aurél a Rózsa – Schimmer, Guzmics, Kuttor, Tóth P. – Molnár, Vörös, Rajos – Oross, Kenesei, Maikel kezdőt állította ki. A kazahok igyekeztek hamar gólt szerezni, két nagy helyzetük még kimaradt, de a 19. percben már náluk volt az előny. Nem kellett sokat várni a Haladás egyenlítésére, Kenesei szabadrúgását Kuttor fejelte be a 24. minutumban. Tíz perccel később megint az Irtysh örülhetett, Yurin közeli góljával 2-1-re módosult az állás. Több találtat már nem esett, így mivel mi idegenben is betaláltunk, továbbjutottunk. Elvesztettük viszont Kenőt, akit az 54. percben csúnyán felrúgtak, kézközépcsonttörést szenvedett.

Csapatkép az indulás előtt. További fotók az útról itt

A második körben a svéd IF Elfsborg csapatát kaptuk, az odavágót július 16-án tartották a Boras Arénában. A Halit több mint száz szurkoló kísérte el, indult különbusz, de akadtak, akik autóval tették meg a több mint ezerötszáz kilométeres utat. Csertői Aurélnak nehéz dolga volt a kezdő összeállításával, ugyanis sérülés és betegség nem számíthatott Keneseire, Rajosra és az időközben eligazolt Vörös Péterre sem. Kezdőcsapatunk: Rózsa - Schimmer, Guzmics, Kuttor, Tóth P. - Molnár, Irhás, Iszlai - Nagy G., Oross, Skriba. Csereként beállt az akkor mindössze 16 éves Ugrai Roland.

Niiiincs oly erőőő... Boras Aréna jellemzően a Haladás szurkolóktól zengett. Meccsfotók itt

Az első félidőben még tartottuk magunkat, aztán a 61. percben megszerezte a vezetést a hazai csapat. A hajrára elfáradt a Haladás, az utolsó percekben még kétszer betaláltak a svédek, így magabiztos 3:0-s előnyről várhatták a folytatást.

A Hali eddigi utolsó nemzetközi tétmérkőzését 2009. július 23-án vívta. Csapatunk a Rózsa – Schimmer, Guzmics, Kuttor, Tóth P. – Molnár, Iszlai, Irhás – Nagy, Oross, Skriba összeállításban állt ki, és bár igyekezett mindent megtenni a gólszerzésért, a mérkőzés 0:0-s döntetlennel ért véget.

Galéria a visszavágóról itt

Az elkövetkezendő tíz évben egyszer sem ért el olyan eredményt a Haladás, amely alapján kvalifikálhatta volna magát valamely európai versenysorozatba. Ugyanakkor nem maradtunk nemzetközi mérkőzések nélkül, következő (záró) cikkünkből kiderül többek között az is, hogyan vertük meg a Werder Brement és a Sampdoriát.

Forrás:

• haladasfc.nyugat.hu
• 112press.hu
• bkozep.hu
• magyarfutball.hu

Sorozatunk epizódjai

• I. rész Az 1920-as évek
• II. rész '40-es és 50-es évek
• III. rész 1975: KEK
• IV. rész 81/82: Mitropa
• V. rész 1988 Intertoto
• VI. rész 2009 EL
• VII. rész Gálameccsek
• Extrák: Nehru Kupa, Dinamo Kijev

Száz évvel ezelőtt vívta első nemzetközi labdarúgó mérkőzését a Haladás. Ennek apropóján új cikksorozatot indítunk, melyben végigjárjuk, milyen eredményeket ért el külföldi csapatok ellen a Hali. Ezúttal a 88-as Intertotó-s szereplésünk következik.

A Haladás az 1987/88-as bajnokság hetedik helyét szerezte meg, így 1981/82 után újra lehetőséget kapott arra, hogy kiléphessen a nemzetközi porondra, mégpedig az Intertotó Kupába.

Ezt a nyaranta zajló sorozatot eredetileg azért hoztak létre, hogy a júliusi holtszezonban is lehessen totózni és fogadni. Az UEFA megtűrtként tekintett erre a kupára, presztízse nem érte el az általa szervezett tornákat. 1995-től mégis átvették a rendezését, utoljára 2008-ban írták ki. Helyét a következő évtől a kibővített és átnevezett Európa Liga vette át.

Az 1988-as évben 44 csapat vett részt, Magyarországot a Haladáson kívül a Pécs, a Tatabánya és az MTK képviselte. Az indulókat 11 csoportba osztották, mindenki hat mérkőzést játszott összesen. Egyenes kieséses szakaszt nem rendeztek ebben az időben, aki megnyerte a maga négyesét, az tornagyőztesnek számított és 10-15 ezer frankos honoráriumban részesült. A Hali az 5. csoportban kapott helyet a Dunaszerdahelyi AC, a Norrköping és a Young Boys Bern társaságában.

1987/88-as csapatunk

Első mérkőzésünkre idegenben került sor, a tornán ’66-ban ezüstérmet szerző IFK Norrköping fogadott minket, de a találkozót nem a saját stadionjukban rendezték, hanem a közeli Mjölby városka pályáján. Csapatunk a Hegedüs – Hegyi, Vörös Cs., Bognár, Neudl – Vörös I., Nagy J.,  Görög – Marton, Schäffer, Elekes kezdővel állt ki, később csereként bejött Domján és Simon János. A gólok a második félidőben estek, a svédek kétszer is vezettek, de előbb Elekes Attila, majd a 85. percben Simon János egyenlített, így 2:2-es eredménnyel startoltunk.

Június 29-én a Young Boys Bern ellen vívtuk az első hazai mérkőzésünket, a találkozóra kétezren látogattak ki. A vendékek szereztek vezetést Baumann révén, de Illés még a félidő vége előtt egyenlített. Az 51. percben Elekes góljával már nálunk volt az előny, a végeredményt Nagy József állította be a lefújás előtt.

Jelenetek egy DAC meccsről, 1988-ból. 44 év után tért vissza Felvidékre a Haladás

Július 2-án negyvennégy év után (akkor az Érsekújvárral játszottunk 5:5-ös döntetlent) ismét tétmérkőzést vívtunk a Felvidéken. A csallóközi DAC – mely épp akkor élte nagy sikerkorszakát – látta vendégül a Haladást, és nagyon simán, 3:0-ra nyertek Micinec, Soltész és Takács góljaival.

A második hazai mérkőzésünkön a Norrköpinget fogadtuk. Az MTI így tudósított a találkozóról: A 6. percben megszerezte a vezetést a svéd csapat. Djordic középen ugrott ki, és a kimozduló Hegedüs mellett a bal alsó sarokba lőtt (1-0). A 14. percben egyenlített a Haladás, Domján jobb oldalról ivelt be szögletrúgást, az egyik védő röviden fejelte ki, és az előre lopakodó Vörös Cs. 14 méterről, kapásból a léc alá lőtt (1-1). A 65. percben dőlt el a mérkőzés sorsa, Djordic és Vörös Csaba harcolt a labdáért, amely végül a csatár elé pattant, aki 22 méterről a kapujából fölöslegesen kifutó Hegedüs fölött a hálóba emelt (2-1). A végig fegyelmezetten és tervszerűbben játszó svéd csapat teljesen megérdemelten győzött a Haladás VSE ellen. A hazai csapatjáték akadozott, sok volt az egyénieskedő kezdeményezés, és igy tulajdonképpen a svédek könnyen hárítottak a szombathelyi próbálkozásokat.

Három nappal később a DAC érkezett a Rohonci útra. A Hali a Kutasi - Hegyi, Vörös Cs., Bognár, Vörös I. - Nagy I. (Szalay, 77. p.), Neudl (Marton 77.) Illés, Görög - Simon, Domján összeállításban játszott. A távirati iroda tudósítója szerint „nagy melegben tapogatózó játékkal kezdődött a mérkőzés, szinte eseménytelenül. A félidő közepétől a csehszlovák csapatkezdeményezett többet, de igazi gólhelyzetet nem tudott teremteni. Szünet után a Haladás harcolt ki mezőnyfölényt, de a csatárok erejéből csak egy kapufára futotta. A mérkőzés végére teljesen ellaposodott a játék. A látottak alapján igazságos eredmény született.”

Utolsó találkozónkat a svájci fővárosban rendezték, a csoportgyőztes Young Boys nagyon simán, 4:0-ra nyert, igaz három gólt emberelőnyben értek el, miután Hegyit kiállították a 67. percben.

A Haladás bár jól kezdte a sorozatot, végül az utolsó helyet szerezte meg. A Young Boyst a kilencvenes években anyagi nehézségek gyötörték, előfordult, hogy kiestek az élvonalból. Az ezredforduló után ismét élcsapattá emelkedtek, az elmúlt két évben megnyerték a bajnokságot.

A DAC lett a második, a szerdahelyiek a kilencvenes évek közepéig az élmezőnyhöz tartoztak, az első önálló szlovák ligában bronzérmesek lettek. Az évtized közepére lehanyatlottak, de Világi Oszkár felvidéki üzletember segítségével napjainkra megint élcsapattá váltak, tavaly ezüstérmesek lettek.

A Norrköping egy évvel később bajnoki címet nyert, amit 2015-ben tudott megismételni, közte megesett, hogy búcsúzni kényszerültek a svéd élvonalból.

A rendszerváltást követő években az UEFA átszervezte versenysorozatait, több kupa megszűnt (Mitropa, KEK). A Haladás kétszer is eljutott a kupadöntőbe, de ez nem járt külföldi szerepléssel, a következő megmérettetésre huszonegy évet kellett várni.

Forrás

• magyarfutball.hu
• Wikipedia

Sorozatunk epizódjai

• I. rész Az 1920-as évek
• II. rész '40-es és 50-es évek
• III. rész 1975: KEK
• IV. rész 81/82: Mitropa
• V. rész 1988 Intertoto
• VI. rész 2009 EL
• VII. rész Gálameccsek
• Extrák: Nehru Kupa, Dinamo Kijev

Száz évvel ezelőtt vívta első nemzetközi labdarúgó mérkőzését a Haladás. Ennek apropóján új cikksorozatot indítunk, melyben végigjárjuk, milyen eredményeket ért el külföldi csapatok ellen a Hali. Mostani epizódunkból többek között az kiderül, hogyan jutottunk el a San Siroba.

Ez a kupa az egyik legnagyobb múltra visszatekintő nemzetközi sorozat volt, elődjét 1887-ben indították el, majd 1911-ben nevezték át Mitropára, mely a német Mittel-Európa (Közép-Európa) összevont alakja, ugyanis ebben a sorozatban a Monarchia minden csapata részt vehetett. Az első világháború kitörését követően 13 évig szünetelt, 1927-től indult újra. A korszak legerősebb tornája volt, az alapítók (Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia) után újabb és újabb államokkal (jugoszlávok, olaszok, románok, svájciak) bővült a mezőny. Minden ország két csapatot indíthatott: a bajnokot és a kupagyőztest.

A második világháborút követően is fennmaradt a torna, de presztízse folyamatosan esett, mivel megjelentek az Európai Labdarúgó Szövetség által szervezett kupák (BEK, KEK, UEFA). A nyolcvanas évekre megújult a Mitropa Kupa: már nem az élvonal, hanem a másodosztály bajnokai indulhattak.

1992-ben rendezték meg utoljára, bár napjainkban egyre több klubtulajdonos érvel amellett, hogy érdemes lenne indítani egy regionális bajnokságot. Erre azonban nem valószínű, hogy áldását adná az UEFA.

Haladás - 1982: Balról: Török P. vezetőedző, Hegedűs, Kulcsár, Preszeller, Vörös, Eller, Gunyhó F. pályaedző, középső sor: Németh, Kiss, Tar, Pásztor, Király, alsó sor: Marton, Szarka, Garics, Horváth, Hegyi

A Haladás az 1980/81-es idényben a másodosztály nyugati csoportjában szerepelt, melyet megnyert. Keletről a Szegedi EOL jutott fel, és mivel a két csapat között pontazonosság áll fenn, előselejtezőn dőlt el, ki indulhat a Mitropa Kupában. Ezt a találkozót 2000 néző előtt a Fáy utcában rendezték meg, és a Török Péter vezette Hegedüs – Vörös, Király, Preszeller – Horváth, Nagy, Fitos, Kulcsár – Hegyi, Szabó, Garics összeállítású csapat 3:0-ra verte a SzEOL-t. Öngóllal szereztünk vezetést, majd Fitos és Hegyi is betalált.

Rajtunk kívül az olasz AC Milan, a jugoszláv NK Osijek és a csehszlovák TJ Vítkovice vett részt abban az évben.

Első mérkőzésünket 1981. október 21-én vívtuk, az Eszék ellen ötezren látogattak ki a Rohonci útra. Már a hatodik percben nálunk volt az előny, Nagy József vette be Alempic kapuját. Negyedórával később egyenlítettek a vendégek. A második félidőben magasabb fokozatba kapcsolt a Haladás, az 54. percben Hegyi találatával megint vezettünk, ráadásul két perccel később kiállították Nikezicset. A 60. percben beállt Bogáti Attila, aki nem sokkal később megszerezte a harmadik Hali-gólt. Alig telt el néhány minutum, megint ünnepelhettek a hazai szurkolók, Nagy József duplázott, 4:1! Az utolsó percben még szépítettek a vendégek, így 4:2-es eredménnyel kezdte a sorozatot a Haladás.

A 2017-es stadionavató idején így emlékezett vissza Hegedüs Péter és Vörös Csaba a '81-es találkozóra:

„Akkoriban a jugoszláv futball, elsősorban a klubfutball a miénk előtt járt. Erős csapat volt a kék-fehéréké. Mi itthon emberfogást játszottunk, ám ők a kort meghaladva öt védővel álltak fel. Három belsővel, és két olyan szélsővédővel, akik a vonalak mellett rohantak fel és alá. A játékuk tipikus „jugó” foci volt: agresszívak voltak, nagyon dinamikusak, ám sosem voltak alattomosak. Erős négyesbe kerültünk, persze a leg nagyobb élmény a Milan elleni meccs, de helyt álltunk a csoportban.

Vörös Csaba játéka kérdéses volt az Eszék elleni találkozó előtt, de végül 80 percet játszott:– úgy emlékszem, hogy magas és erős volt a kék-fehérek mindegyike. Ők inkább erőfutballt mutattak be, kemények voltak, de nem erőszakosak. Mi pedig játékosak voltunk, talán nem nagyképűség, ha azt mondom „szellemesek”, és ezen a mérkőzésen mi voltunk a jobbak. Persze volt egy visszavágó is, ahol nekünk estek é s3–0-ra le is győztek bennünket. Jó kezdeményezés volt akkor ez a torna, hiszen nemzetközi tapasztalatra tehettünk szert, és hiába voltunk újoncgárda, mégiscsak külföldi csapatokat láthatott a Rohonci úti közönség”

A következő fordulóban Milánóba látogatott a szombathelyi gárda. Tízezer néző előtt csapott össze a két klub, és negyedóra elteltével már ünnepelhettek is a piros-feketék: Collovatti fejesével náluk volt az előny. A 78. percben Incocciati is betalált, ezzel 2:0-ra győzött az AC Milan.

Nagy József és Venturi küzd a labdáért

November 25-én a TJ Vítkovice érkezett a Rohonci útra. A délután egykor kezdődő mérkőzésre háromezren látogattak ki, és az első félórában igazi gólfesztivált láthattak. Az első percben már vezettek a csehszlovákok, de Garics hamar egyenlített. Svoboda góljával megint a vendégeké volt az előny, a válasz négy perc múlva érkezett: Szabó Ferenc egalizált. Több gól már nem esett, a Népsport tudósítása szerint a támadósor gyengébben muzsikált, ezért maradt el a diadal.

Tavasszal mindhárom mérkőzését elveszítette a Haladás, és csak egy gólt rúgott. A sorozatot az utolsó helyen zártuk, a győztes az AC Milan lett.

Haladás - AC Milan

Néhány szó zárásként az ellenfelek utóéletéről: Az AC Milanból a kilencvenes-kétezres évekre Európa egyik legjobb csapata lett (ebben Silvio Berlusconinak elévülhetetlen érdemei vannak). A Vítkovice négy évvel később csehszlovák bajnok lett (a helyi vasművek csapata volt), a rendszerváltást követően hanyatlásnak indultak. Manapság a másodosztály alsóházában tanyáznak. Az Eszék a függetlenedést követően a harmadik legjobb horvát klubnak számított, 1999-ben kupát nyertek. 2016-ban a csőd szélén álltak, ekkor magyar kézbe kerültek. Azóta ismét a horvát topklubok egyike.

Sorozatunk az 1988-as Intertotó Kupás szereplésünkkel folytatódik.

Forrás:

• Kövér István A Haladás című könyve
• magyarfutball.hu
• hungarysport.hu
• valogatott.blog.hu
• Haladás Retro Instagram
• Zöld11 2017. november 8-i száma
• Köszönet Unger Richárdnak az értékes kiegészítésekért!

Sorozatunk epizódjai

• I. rész Az 1920-as évek
• II. rész '40-es és 50-es évek
• III. rész 1975: KEK
• IV. rész 81/82: Mitropa
• V. rész 1988 Intertoto
• VI. rész 2009 EL
• VII. rész Gálameccsek
• Extrák: Nehru Kupa, Dinamo Kijev

Száz évvel ezelőtt vívta első nemzetközi labdarúgó mérkőzését a Haladás. Ennek apropóján új cikksorozatot indítunk, melyben végigjárjuk, milyen eredményeket ért el külföldi csapatok ellen a Hali. Mostani epizódunkban a ’75-ös KEK szereplésünket mutatjuk be.

Negyvenöt évvel ezelőtt, 1975. május 1-én vívta fennállása első Magyar Kupa fináléját a Haladás. Az Újpesti Dózsa elleni találkozón kétgólos előnyről kapott ki a csapat, mivel azonban a lilák megnyerték a bajnokságot is, a Hali indulhatott a Kupagyőztesek Európa Kupájában.

Ezt a tornát kifejezetten a kupanyertes klubok számára indította az UEFA, először az 1960/61-es idényben. Rangját tekintve nem sokban maradt el a Bajnokcsapatok Európa Kupájától. Utoljára 1999-ben rendezték meg, az aktuális kupagyőztesek napjainkban az Európa-Ligában indulhatnak.

A Haladás fennállása első nemzetközi tétmérkőzését 1975. szeptember 17-én vívta, méghozzá a máltai kupában diadalmaskodó Valletta FC ellen. Akkorra már elkészült az új Rohonci úti stadion, ahová aznap 18 (egyes források szerint 20) ezer néző látogatott ki. Csapatunkat a Békei – Fischer L., Horváth Á, Kereki, Kiss – Halmosi Z, Fedor, Szabó S. – Farkas, Király F, Horváth Z. összeállításban küldte pályára Sárosi vezetőedző, és Fedor révén már a 3. percben megszereztük a vezetést. A MÁV akkori vezérigazgatója (a Haladás ekkor még a vasút csapata volt), Urbán Lajos a gól után rövid táviratot küldött: „Egyem a szíveteket. Aláírás: Urbán Lajos sk.”

Az új stadion, mely 1969 és 1974 között több ütemben épült fel

A második félidőben a Haladás gólfesztivált rendezett, melyet Fedor Sándor nyitott a 46. percben, majd sorra ünnepelhetett a húszezres szurkolótábor: 49. percben 3–0 Horváth Árpád találatával, 68. perc Király Ferencé volt a negyedik, 74. perc Farkas László 5–0, Halmosi Zoltán rúgta a hatodikat. A végeredményt Horváth Árpád állította be: 7:0-ra nyert a Szombathelyi Haladás.

A visszavágóra szeptember 30-án került sor Máltán, ahová hatvan szurkoló kísérte el (menetrend szerinti MALÉV géppel) a Halit. Köztük volt Bejczi Imre, a Szombathelyi Húsipari Vállalat vezérigazgatója is, aki néhány szál kolbásszal ajándékozta meg a helyieket. A szombathelyi küldöttség idegenvezetője a legendás tréner, Guttmann Béla volt.

Az első kellemetlen meglepetés a stadionban érte a Haladást, ott ugyanis nem volt fű, csak salak. A találkozót a hagyományos szerdai nap helyett kedden rendezték, a kezdési időpont 16:37 volt. A mérkőzésről élő tudósítást ígért a Magyar Rádió, Takáts Árpád riporter a kezdősípszó előtt három órával már a stadionban kereste a közvetítőállást, amit meg is talált, viszont az összes vezeték el volt vágva.

A máltai aréna, ahol nem csak a talaljjal volt gond (a fotó 1971-es)

Takáts visszament a hotelba, hogy telefonon értesítse a Magyar Rádiót a helyzetről. Ekkor kiderült, hogy a szálloda tulajdonosáé a stadion is, aki direkt vágta el a kábeleket. Közölte, hogy csak akkor engedi az élő közvetítést, ha a riporter ott helyben fizet neki ezer dollárt. Takátsnál két dollár sem volt, így végül a Szív küldi című műsort ismételte a rádió a meccs helyett. A riportert a stadionba is nehezen engedték vissza, a meccsjegyet is ki akarták fizettetni.

Csapatunk a Békei – Fischer L., Horváth Á, Kereki, Kovács – Halmosi Z, Fedor, Kulcsár – Szabó S, Farkas, Horváth Z. összeállításban állt ki. Kereki Zoltán góljával a 22. percben megszereztük a vezetést, a 75. minutumban Giglio Tony egyenlített. Összesítésben 8:1-es eredménnyel jutottunk tovább, jöhetett egy régi ismerős: a Sturm Graz.

1975. október 22-én rendezték a nyolcaddöntő odavágóját a gráci Bundesstadionban. A Haladás összeállítása: Békei – Fischer L., Horváth Á, Kereki, Kiss – Halmosi Z, Fedor, Kulcsár – Szabó S, Farkas, Király F. Gól nélküli első félidőt követően az 55. és 67. percben is betaláltak az osztrákok, így a Sturm kétgólos előnyből várhatta a folytatást.

Belépő az odavágóra

November 5-én, szerdán 12:30-kor került sor a visszavágóra. A találkozó miatt aznap rövidített órák voltak a szombathelyi iskolákban, a meccsre 16 (más források szerint) 20 ezren látogattak ki. Sárosi mester néhány helyen változatott a gráci kezdőhöz képest (Békei – Fischer L., Horváth Á, Kereki, Kiss – Halmosi Z, Fedor, Kulcsár – Szabó S, Farkas, Király F), de már az ötödik percben át kellett szerveznie csapatát. A vendégek Steiner nevű spílerének brutális belemenője következtében Fedor Sándornak eltört a bokája. Helyén Kulcsár Ferenc folytatta. A török bíró, Babacan Doğan nagy megdöbbenésre nem állította ki a Sturm védőjét.

Fedor Sándor, már pályaedzőként (1987). Két gólt lőtt a Vallettának, a Sturm ellen korán megsérült

Az 51. percben Horváth Árpád találatával a Haladásnál volt az előny, de a második gólt nem sikerült rárúgni. A lefújás előtt Gernot egalizált, így a Hali összesítésben 3:1-es vereséggel búcsúzott a sorozattól. A Sturm a következő körben esett ki, oda-vissza kikapott az Eintracht Frankfurttól.

A Haladás következő nemzetközi megmérettetésére hat évvel később, 1981/82-ben került sor, akkor a Mitropa Kupában szerepelt csapatunk. Erről szól majd sorozatunk IV. része.

Forrás:

• magyarfutball.hu
• transfermarkt.de
• https://www.origo.hu/sport/futball/20190726-valletta-fc-haladas-kupagyoztesek-europa-kupaja-1975-radiokozvetites.html
• Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár archívuma

   

Sorozatunk epizódjai

• I. rész Az 1920-as évek
• II. rész '40-es és 50-es évek
• III. rész 1975: KEK
• IV. rész 81/82: Mitropa
• V. rész 1988 Intertoto
• VI. rész 2009 EL
• VII. rész Gálameccsek
• Extrák: Nehru Kupa, Dinamo Kijev

Száz évvel ezelőtt vívta első nemzetközi labdarúgó mérkőzését a Haladás. Ennek apropóján új cikksorozatot indítunk, melyben végigjárjuk, milyen eredményeket ért el külföldi csapatok ellen a Hali. Ezúttal a negyvenes és ötvenes évtized következik.

A második világháborút követően először 1947-ben csaptunk össze először határon túli gárdával, május 16-án az osztrák bajnok SC Wacker Wien csapatát fogadtuk 3000 néző előtt a Rohonci úton. Az első játékrészben kétgólos előnyre tettek szert a vendégek, a második félidőben egyenlített a Haladás. Két héttel később az alacsonyabb osztályú VfB Mödling érkezett a Perint parti arénába, ellenük simán, 4:1-re nyert a Hali. Később az említett két csapat egyesült, manapság Admira Wacker néven szerepelnek az osztrák Bundesligában, a Halival 2018 júniusában meccseltek legutóbb.

1948-as csapatunk, mely a vidék legjobbja lett

1947. októberében Franciaországba látogatott a Haladás. Párizsban a Stade Francaistól 5:4-re kikaptunk, majd az Olympique Marseille (3:0-s vereség), az US Breteuil (9:2-es Hali siker) és Tours (3:0-ra nyertünk) ellen is pályára lépett a csapat, jellemzően az alábbi összeállításban. Büki – Kovács III., Tölgyesi, Pió – Kulcsár, Dombai – Papp, Varga, Hegedüs, Kassai, Zámbó.

1949-től a Haladás helyett központi utasításra Lokomotív néven kellett szerepelni, egységesen alkalmazkodva ezzel a szocialista tábor többi vasutascsapatához. A nemzetközi mérkőzéseink ebben az időben két csoportba oszthatók: egyrészt baráti látogatásokat tettünk a környező államokban, másrészt Rohonci úton fogadtuk különböző országok vasutasválogatottjait.

Vasutas napi válogatott mérkőzés a lengyelek ellen. Fekete mezben három szombathelyi játékos (balról jobbra): Kulcsár Ferenc, Varga I Ferenc, Horváth György

1952. augusztus 13-án a Szombathelyi Lokomotív 1:0-ra legyőzte a lengyel vasutasválogatottat (a leghíresebb lengyel vasutasgárda Lech Poznan és a Polónia Varsó volt, utóbbi akkor bajnoki címet nyert). Két évvel később, szintén augusztus közepén a csehszlovák vasutasválogatottat fogadta a Varga II – Nyírő, Tarr, Sarlós – Kulcsár, Szakály – Papp, Varga I., Dombai, Bencsics, Kolesánszky összeállítású Lokomotív, és 3:2-re nyertünk.

1954. novemberében Romániában tett sikeres túrát a szombathelyi klub, három vasutascsapattal mérkőztünk meg. A Rapid (akkori nevén Locomotiva) Bukarestet 1:0-ra vertük, Czigony 28. percben szerzett fejesgóljával. Marosvásárhelyen 2:1-re nyertünk, míg Temesváron 3:3-as döntetlent értünk el. A Rapid legsikeresebb időszakát a 90-es és a 2000-es években élte, 2016-ra az ötödosztályba süllyedt, két évvel később újjáalakult. Marosvásárhelyen a vasutascsapat 1960-ban megszűnt, a temesvári gárda még megvan, igaz a hatodik ligában vitézkedik.

A marosvásárhelyi stadion 2019-ben

1955. augusztusában Bulgáriába látogatott a Szombathelyi Törekvés (újabb központi utasításra lett ez a nevünk), megint két vasutascsapattal találkoztunk. Először a Lokomotiv Plovdivval mérkőztünk meg, 1:1-es eredménnyel. Ez a klub manapság is tagja a bolgár élvonalnak, egyszeres bajnok. Három nappal később a tengerparti Burgaszt megvertük 2:0-ra.

1956-ban tettünk egy újabb bolgár kiruccanást, maradtunk megint a vasutascsapatoknál. Eredményeink elismerésre méltók, mindhárom meccsünket megnyertük. 1:0 a Szófia ellen, 2:0 Burgasszal szemben és 2:1 a Rusze ellen. A fővárosban ma is működik a Lokomotív, 2015-ig stabil tagja volt az élvonalnak, rendre megmérettette magát a nemzetközi porondön. Öt évvel ezelőtt csődbe mentek, az V. osztályban tudtak csak elindulni. A Duna partján fekvő Rusze vasutascsapatának sem alakult sikeresen a folytatás, 2002-ben csődbe mentek, majd 2016-ban a város egy másik klubja vette fel a Lokomotív nevet. Jelenleg a harmadik ligában vitézkednek. A forradalom után visszakaptuk a nevünket, immár Haladásként jártuk az országot és Európát.

1957-ben Jugoszláviában vizitált a Haladás. Februárban főként a mai szerb és északmacedón ligákban szereplő csapatokkal találkoztunk. Novák Dezső góljával megvertük a Vardar Szkopjét, ugyanakkor Leskovac városában minkét helyi egyesülettől (FK Sloga Leskovac 0:1, FK Dubočica 1:3) kikaptunk. Utóbbiak jelenleg alsóbb osztályban szerepelnek. míg a Vardar a jugoszláv ligákban, majd a függetlenedést követően is élcsapatnak számított. A túra második felében már jobban ment a Halinak, 3:0-ra intéztük el a Kragujevacot, Szabadkán 3:2-re nyertük (ez a két csapat ma is tagja a szerb élvonalnak). A Zombor ellen 2:2-es döntetlent értünk el.

’57 novemberében a horvát tagköztársaságban lépett pályára a Hali. A Dinamo Zágrábbal 1:1-es döntetlent értünk el, Károlyvárosban 3:3-ra végeztünk. Manapság a Dinamo a régió egyik legerősebb egyesületévé vált, a független horvát állam rekordbajnoka. Károlyváros inkább a söréről nevezetes (ott készül a Karlovacko), az 1919-es alapítású NK Karlovac 2009-ben eljutott az 1. ligáig, három évvel később anyagi gondok miatt alacsonyabb osztályba süllyedtek.

Így nézett ki a Rohonci úti pálya 1957-ben (a fotó egy MTK elleni bajnokin készült)

1958. májusában ismét egy osztrák gárdával találkoztunk, a Wiener AC ellen 4:1-re nyertünk. Csapatunk a Varga II – Molnár, Ekler, Novák – Kulcsár, Szakály – Polgár, Pál, Czigony, Varga I., Kolesánszky összeállításban állt ki, góljainak Varga I., Polgár és Kolesánszky szerezték, utóbbi duplázott. A WAC egy évvel később elhozta az osztrák kupát. Június közepén egy másik bécsi csapattal meccseltünk, az Austria 2:0-ra nyert. Ez a két klub 1977-ben egyesült, 2017-ben ismét találkozott a Haladással.

1958 decemberében az NDK-ban szerepelt a Haladás, az SC Motor Jena ellen egy félidőt követően vezettünk, de a hazaiak fordítani tudtak. A jénai klubot hét évvel később újjászervezték, az 1990-es német újraegyesülésig három bajnoki címet nyertek. Az utóbbi évtizedekben a másodosztálynál feljebb nem jutottak, manapság a harmadik ligában kiesőhelyen állnak. Fél évvel később, 1959. májusában a Turbine Erfurt (szintén NDK-s) ellen játszottunk 2:2-t. Ez a klub már nincs meg, 1966-ban kivált az egyesületből a futball szakosztály, és FC Rot-Weiß Erfurt néven szerepelt tovább. Napjainkban a harmadosztályban szerepelnek.

A két NDK-s látogatás között, 1959. március 29-én újabb vasutasválogatott-mérkőzést rendeztek a Rohonci úton. A magyar gárdát kizárólag Haladás játékosok alkották, 2:0-ra vertük a franciákat Pál és Tóth góljaival.

1959. nyarán a Szovjetunió volt a célpont. Moszkváig gyorsvonattal utazott a szombathelyi küldöttség, onnan rövid buszút következett a Vnukovói nemzetközi repülőtérre. Innen egy TU-104-es géppel a több mint 2500 kilométerre fekvő Tbiliszibe repült a csapat, ahol a helyi Dinamóval játszottok az első meccset. 35 000 néző előtt már a 3. percben vezettek a hazaiak, de Komora Imre mesterhármasával a Haladás diadalmaskodott. Három nappal később a PFK Krilja Szovetovtól 3:1-re kikaptunk, ez a csapat manapság az orosz élvonal tagja, egyszeres bronzérmes. A Dinamo Tbiliszi később kétszeres szovjet bajnok lett, 1981-ben KEK-et nyert, a független Grúziában eddig 17-szer állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára.

A donyecki stadion az ötvenes években

A szovjet kirándulást a FK Sahtar Doneck ellen zártuk, akiket 1:0-ra megvertünk. Összeállításunk: Varga II – Molnár, Tarr, Szöllősi – Kulcsár, Szakály – Polgár, Pál, Czigony, Komora, Tóth. Gólunkat a második félidő 2. percében Polgár szerezte. A Sahtar a 2000-es években vált igazán sikeressé, sorra nyerte a bajnoki címeket és a kupákat, 2009-ben az UEFA-kupa is az övék lett. Az utóbbi években Donyeck háborús övezetté vált, a Sahtar ezért Lwówban, majd Harkivban kénytelen rendezni a mérkőzéseit, de napjainkban is az egyik legerősebb ukrán csapat.

A Haladás 1946-tól 1960-ig folyamatosan az élvonal tagja volt, és bár nemzetközi tétmérkőzést nem vívott, neves külföldi ellenfeleivel szemben tisztességgel helyt állt.

Sorozatunk következő részében az 1975-ös KEK meccseket elevenítjük fel. Szó lesz a MÁV elnök üzenetéről, a máltai rendezők nem túl rokonszenves húzásáról és a török bíró kapitális hibáiról is.

Forrás:

• Kövér István a Haladás című könyve
• Wikipedia
• Vaol.hu
• http://donjetsk.com/
• Köszönet Unger Richárdnak a francia túra adataival kapcsolatban!

   

Sorozatunk epizódjai

• I. rész Az 1920-as évek
• II. rész '40-es és 50-es évek
• III. rész 1975: KEK
• IV. rész 81/82: Mitropa
• V. rész 1988 Intertoto
• VI. rész 2009 EL
• VII. rész Gálameccsek
• Extrák: Nehru Kupa, Dinamo Kijev