A napokban lesz hét éve, hogy hazaköltöztünk, az öregfiúk és a szurkolók meccsét, az eszékiek elleni avatót követően végre élesben is bemutatkozhatott az új Rohonci úti létesítmény, modern szóval élve „sportkomplexum”.

És micsoda visszatérés volt! A szupertehetségnek tartott, később Felcsútra értékesített, jelenleg a lengyel másodosztályban futballozó Kiss Tamás örökké emlékezetes bombája győzelmet ért a ferencvárosiak ellen, majd két héttel később a bajnok fehérváriakat is megvertük, szintén drámai körülmények között, így a karácsonyt a vonal felett tölthettük. Történt mindez 2017 végén.

Azóta sok víz lefolyt a Perinten, az új stadionnak másfél idény jutott az élvonalban, és egy némiképp reményteli félév a másodosztályban, mert 2021 őszén egy darabig úgy tűnt, akár belőlünk is lehet meglepetéscsapat. Nem lett.

Egy éve ilyenkor már sejteni lehetett, hogy nagy a baj. Hiába írta meg az ugytudjuk, és vette át a fél magyar sportsajtó, az ügyvezető igazgató asszony tollba mondta, hogy ugyan nincs minden rendben, de közel sem akkora a probléma. Még a jogi eljárást is megemlítette a durva hangnemű közlemény, amiből utána még kaptunk párat. Kár, hogy sok igazság nem volt bennük. Belemehetnénk, hogy mikor és kivel lehetett volna megmenteni azt a klubot abban a formában, de utólag felesleges, attól nekünk jobb nem lesz, azzal a Haladás beljebb nem lesz. Persze, követeljük a felelősök elszámoltatását, hogy egyszer végre őszintén beszéljenek a történtekről, de ettől a Haladás pontszáma nem fog nőni.

Merthogy most abból kellene a legtöbb. Ugyanis a Haladás nem halt meg a gyirmóti meccset követően, sem a nyáron. A HVSE ugyanis kapott egy lehetőséget, a harmadosztálytól búcsúzó együttes váratlanul mégis el tudott indulni az NB III-ban. Aminél nem sok nehezebb bajnokság létezik, a játékvezetés színvonaláról ne is beszéljünk, ott vannak a tartalékcsapatok, amelyek akár hét-nyolc külföldivel is kiállhatnak. Össze lehetne számolni, mennyi pontot vesztett a csapat az utolsó percekben kapott gólokkal, vagy mennyi időt töltött emberhátrányban, de azt is, mennyi a lemaradás, mennyit kellene ledolgozni a folytatásban, hogy az idény végére valahogy a vonal felett legyünk. De én nem az vagyok, aki számon kérne bármit a játékosokon. Futballozzanak, tegyenek meg mindent a klubért, a Haladásért, én pedig meg fogom őket tapsolni.

Szóval, ha csak a körülményeket, a lehetőségeket nézzük, elképzelhetetlenül messze vagyunk attól, hogy újfent a ferencvárosiakat vagy a székesfehérváriakat fogadjuk a Rohonci úton. Ha november végén a HVSE közgyűlése dönt a licenc átruházásáról, és az önkormányzati Haladás 1919 Kft-hez kerül, a túlélési esélyek remélhetőleg nőnek. Én csak abban bízom, hogy gondosabb kezek dolgoznak majd a Haliért.

A Haladás viszont él, köszönhetően a szurkolóknak, akik, ha kellett vizet, labdákat vásároltak a csapatnak, a múlt hét végén a soproniak ellen élvonalbeli szintű hangulatot varázsoltak a Rohonci út lelátóira, lengtek a zöld-fehér zászlók a szélben, görögtüzek gyúltak.

Mert tényleg nincs oly’ erő, mely legyőzhetné a csapatunk…

(címlapkép: Savaria Fórum)

Húsz év jutott az újkori Haladásnak, a B. Péter távozását követően új alapokra helyezett Haladás 2009-ben bronzérmes, 2014-ben 6., 2016-ban 5., egy évvel később megint 6. lett, de 2017-től kezdve folyamatosan lefelé süllyedt, egyszer majdnem, idén nyárra pedig végérvényesen megszűnt.

Tíz éve repedezett először a mennyezet. Az akkor még önkormányzati többségi tulajdonú Haladás jó szezont tudhatott maga mögött, még akkor is, ha a dobogós álmok hiú reménynek bizonyultak, a hatodik hely a körülmények tekintetében (omladozó stadion, alacsony fizetések, politikai/gazdasági támogató nincs) bőven nevezhető bravúrosnak. Csakhogy azt az ígéretes csapatot nem sikerült egyben tartani, a húzóemberek jelentős része ingyenesen távozott, az erősítések pedig finoman szólva nem igazán sikerültek, pedig az önkormányzat még húszmilliós gyorssegélyt is küldött 2014 augusztusában. Képbe került az olasz vonal is, kétes hírű befektető ígért negyedik helyet (!) a bajnokságban, miközben a teljes őszi szezonban három mérkőzést nyert meg az együttes.

Jefremov, Artner, Rocchi és Kopúnek, azaz ígéretes ukrán fiatal, az igazolásokra nagy nehezen rábólintó mester, a Serie A gólvágója és a szlovák vb-hős csoportképe 2014 szeptember elején

2014-15-re alapjaiban alakult át a magyar futball. Az MLSZ egy tollvonással nyírta ki a vidéki labdarúgást azzal, hogy kizárta a győri, kecskeméti, pécsi és nyíregyházi csapatot, a bajnokság létszámát pedig 12-re csökkentette. A regnáló hatalommal szoros összefonódásban lévő gazdasági és politikai szereplők tűntek fel a kluboknál, hatalmas infrastrukturális fejlesztések történtek, a bérek megsokszorozódtak.

2015 januárjában fontos dolog történt a Haladással kapcsolatban. Kézzelfogható közelségbe került, hogy új stadion épül Rohonci úton, a klubot pedig névadó szponzorként megtámogatta az akkor még Homlok Zsolt vezette Swietelsky, amely a létesítményfejlesztés egyik kivitelezője volt. Két hónappal később az Illés Akadémia, pontosabban a Halmill Kft lett a Haladás Kft többségi tulajdonosa, miután az önkormányzat hozzájárult ehhez. A lépést az akkori ellenzék részéről éles kritikával illették.

Az idény során négy különböző edző ült a Haladás kispadján, az utolsó négy fordulóban Mészöly Géza irányításával négy meccsen hat pontot szerzett az együttes, ami végül bennmaradást ért.

Mészöly Géza ünnepel, még a régi stadionban. 2015 őszére ismét benépesültek a lelátók

2015/16-tól a Szerencsejáték Zrt nagy összeget fizetett a Tippmix miatt az MLSZ-nek, a labdarúgó szövetség pedig a klubok között osztotta szét mindezt, két kritérium mentén: a fiatalok és a légiósok számára vonatkozó ajánlást kellett betartani. Az ebből és a Swietelsky támogatásából befolyt pénzből a Haladás nyugodt körülmények között tudott építkezni, aminek meg is lett az eredménye: még az utolsó fordulóban is volt matematikai esély a második helyre.

2016. szeptember elején Homlok távozott a Swietelsky éléről. „Az elnök-vezérigazgatója távozásának körülményeiről a Swietelskynél nem kívántak részletekkel szolgálni, az viszont tudott, hogy a Homlok által aláírt összes sporttámogatási szerződést felfüggesztette az új cégvezetés” – írta akkor az iho.hu közlekedési szakportál.

A Swietelsky az új stadion elkészültéig még támogatta a klubot, de már újratárgyalt szerződés mentén. 2016. október 15-én az ideiglenes soproni otthonában 2-0-ra győzött a Haladás a címvédő ferencvárosiak ellen, ezzel a dobogó 2. helyére lépett. Ez volt a csúcs.

Gólöröm a bajnok ellen, 2016. október 15-én

Az ősz végére a csapat elfogyott, a télen két kulcsembert is értékesíteni kellett, így került Gaál Bálint Angyalföldre, Hegedűs János pedig Felcsútra. Habár 2017 április közepén a negyedik helyen is állt a Haladás, az utolsó négy meccsén egyetlen pontot szerzett. A nyári átigazolási időszakban elmaradtak az erősítések, sőt még Iszlai Bencét sem sikerült megtartani, a középpályás Mezőkövesdre igazolt, míg a kiszemelt Radó András inkább Felcsútra ment. Az MLSZ még nagyobb összeggel ösztönözte a fiatalok szerepeltetését, ennek Mészöly Géza egyetértésével igyekezett eleget tenni a klub, de az augusztusi, felcsútiak elleni súlyos vereséget követően a tréner távozott. A helyére a nulla rutinnal rendelkező Pacsi Bálintot tették, aki még nagyobb hangsúlyt fektetett az akadémistákra.

Az egyébként emberileg szimpatikus, de az eredményességben a kívánttól elmaradt Pacsit a születésnapján, az új stadion avatóján menesztettek. Az utód a korábbi szlovák szövetségi kapitány Michal Hipp lett, aki rendet tett, az utolsó három mérkőzésen kilenc pontot szerzett, aminek köszönhetően bennmaradó helyen telelt a hazatért Haladás. 2018 tavaszán hektikusan teljesített a minimális mértékben megerősített csapat, végül az utolsó fordulóban, az utolsó percben biztosította bennmaradását annak a Kiss Tamásnak a góljával, akit néhány héttel később megvett…

…a Felcsút, az Illés Akadémia portékáinak fő felvásárolója. 2018 nyarán lejárt a Swietelsky-vel kötött szerződés, az MLSZ megint újragondolta a támogatásokat, a kieső bevételeket Illésék nem pótolták, a meggyengült játékosállományon nem javítottak, kiesőkből és később szabadon igazolható légiósokból szemezgettek, miközben rossz szakmai döntéseket hoztak. Ennek következménye, hogy már december közepére eldőlni látszott, a Haladás a századik születésnapját a másodosztályban kezdheti.

Reagy Ofosu készül elvégezni egy szabadrúgást

2018 és 2019 fordulóján választás elé került a klub: 19-re lapot húzva, jelentős erősítéseket eszközölnek és megpróbálnak bennmaradni, vagy elengedik és a jövő csapatát építik. A saját nevét viselő, szponzorként feltűnő Homlok Zsolt javaslatára az előbbi mellett döntöttek, szlovákiai magyar védő, bolgár válogatott középpályás, Kolozsváron nemzetközi kupában brillírozó Rui Pedro, ukrán szabadrúgás-specialista is a Haladás 2rule mezét öltötte magára. De az első négy fordulóban mindössze egy pontot kapart össze a csapat, amivel lényegében el is dőlt a kérdés. Hiába jöttek a drámai győzelmek és tűnt egy pillanatra úgy, hogy talán az utolsó szalmaszálat el lehet kapni, a tuningolással csak annyit értek el, hogy nem kétjegyű különbséggel esett ki az akkorra alaposan eladósodott Haladás.

Rui Pedro volt 2019 tavaszának házi gólkirálya

Ahhoz, hogy legalább a másodosztályban el tudjon indulni az együttes, az önkormányzat gyorssegélye és a többségi tulajdonos Illés Akadémia kölcsöne kellett, de 2019 őszén így is tragikusan szerepelt a csapat, a másodosztályban is kiesőhelyen telelt, öt ponttal a vonal alatt. Habár 2019 nyarán felmerült, hogy Homlok Zsolt szerepvállalásával a futballklub a Haladás VSE-hez kerül, ebből semmi nem lett.

A katasztrofális anyagi és szakmai helyzetben Tóth Miklós ügyvezetőt Séllei Árpád váltotta, a kispadra Mátyus János ült le, a keretet pedig a lehetőségekhez mérten megerősítették, így mire a járványhelyzet miatt félbeszakadt a bajnokság, a Haladás pont a vonal felett állt.

A körülmények 2020 nyarára csillapodtak, lehetett a csapatépítéssel foglalkozni, az új szponzor/tulajdonos érkezésére a gazdasági helyzet megváltozása miatt eleinte nem volt esély, de 2021 májusára képbe került Leisztinger Tamás, aki korábban a DVTK tulajdonosa volt, de még 2010 őszén a Haladás iránt is érdeklődött. Még az is felmerült, hogy Homlokkal együtt virágoztatnák fel a szombathelyi futballt, de ebből végül semmi sem lett.

2021 nyarán rákerült a Homlokhoz kötődő Vasútvill emblémája a mezre, 2021 október végén pedig az önkormányzat hozzájárulása mellett a Homlok Zsolt által megtámogatott Haladás Marketing Kft lett a többségi tulajdonos, így 2022-re már Homlok került vezető pozícióba.

2021 december végén Homlok Zsolt beszédet tart a sportkomplexumban

A Haladás ekkor az NB II 4. helyén állt, úgy tűnt, hogy megfelelő erősítésekkel és jó tavaszi szerepléssel meglehet akár az osztályváltás is. Nem lett. Onnantól kezdve a csapat életében a legfontosabb döntéseket Homlok jobbkeze, Szántó Erzsébet hozta, aki hivatalosan 2022 nyarától lett a Haladás Kft (egyik) ügyvezetője.

Németh Szabolcs vezetőedző, Homlok Zsolt többségi tulajdonos, Mészöly Géza szakmai vezető (egyéb más állások mellett) és Séllei Árpád (az egyik ügyvezető)

Szinte napra pontosan két éve jelentették be, hogy Homlok megvette Sélleitől a Haladás Marketing Kft-t, így a vállalkozó lett a Haladás többségi tulajdonosa. Ekkoriban a klub keretét jelentős mértékben átalakították, egyre többször ejtették ki a feljutás szót is. Nézzük meg, mit ígért a 2022. július 1-jén kiadott közlemény:

„Az új tulajdonos célja a kiszámítható, átlátható, stabil gazdasági háttérrel megvalósítható építkezés. A patinás futball klub belátható időn belül a hazai bajnokság első osztályában kíván szerepelni. A stabil működés és a fejlődés érdekében további befektetők és támogatók érkezésére is számítanak a klubnál.”

Hát, majdnem így is lett. Már augusztus végén edzőt váltottak, visszatért Hipp, akivel az ötödik helyen telelt a Haladás, de 2023 tavaszán elmaradtak a győzelmek, így végül kilencedik pozícióban zárt az együttes. Ezzel nem volt elégedett a szakmai vezetés (alias Szántó Erzsébet), a szlovák mester helyét Aleksandar Jovic vette át.

A szavakban továbbra is erős tulajdonosi kör részéről Homlok Zsolt egyenesen magyar Ajaxot ígért Szombathelyre. Szántó pedig az ankéton azt mondta, hogy „az NB II-es csapatnak két éven belül vissza kell térnie az első osztályba, ha ez nem jön össze 2025-ig, a vezetőség lemond, mert akkor alkalmatlanok a feladatra.” Ehhez azonban semmiféle erősítés nem érkezett, a Haladás pedig minden évben eladta a házi gólkirályát, egyszer sem sikerült olyan keretet összehozni, amelyikkel szemben reális elvárás lehetett volna az osztályváltás.

2023 második felére a Haladás Kft eladósodott. Homlok ugyanis időközben kivált a Körből, látványosan kevesebb beruházást kapott a cége, ő pedig a Haladásra nem költött érdemben, de nem is akart megválni tőle, hiába lettek volna érdeklődők. Szponzori támogatás csupán kis mértékben érkezett, a beígért SGS-Group féle utalás soha nem jött meg. 2023 telét még úgy-ahogy túlélte a klub, érzékeny veszteségekkel, de 2024 májusára minden remény elfogyott, az MLSZ nem adott licencet, a játékosok pedig január óta semmilyen bért nem kaptak. Csak ígéreteket.

2023. november 1: több mint hatezer szombathelyi szurkoló látogatott ki a ZTE elleni kupatalálkozóra. Az utolsó idényre az átlagnézőszám ezer alá esett a Rohonci úton

A Homlok-Szántó duó egyszer sem volt őszinte a szurkolókkal (sem), az ankétok és közlemények alkalmával nagy szavakkal dobálóztak, de ezek valóságtartama meglehetősen alacsony volt. Felelősséget pedig azóta sem vállaltak azért, hogy a szombathelyi futball 2024 nyarára tönkre ment.

A romokon lehet építkezni, tartja a mondás. Az újjáépítésben érintett Haladás VSE elnöke nem más, mint Homlok Zsolt, klubmenedzsere Szántó Erzsébet. Az Illés Sport Alapítvány által létrehozott ISA Haladás Kft ügyvezető igazgatója Tóth Miklós, míg az önkormányzatot az a Czeglédy Csaba képviseli, aki mind 2015-ben, mind 2021-ben élénken tiltakozott a városi közgyűlésben végül meghozott döntésekkel szemben.

E sorok írásakor az MLSZ döntésére várnak Szombathelyen, hogy esetleg a Haladás VSE és/vagy az ISA Haladás indulhasson a harmadosztályban.

Ha nem, akkor marad a megye I.

Napra pontosan tizenegy éve, 2013. május 24-én pénteken a Haladás Újpesten játszott, 17:00-kor kezdődött a meccs. Nekem pedig nem csak azért különleges, mert hosszú évtizedek után ekkor nyertünk először a IV. kerületben, hanem mert ez volt az első olyan találkozó, amin a lelátóról szurkolhattam a nagybetűs Csapatomnak.

Budapesti vagyok, itt születtem, azóta is itt élek, egész pontosan Újpesten, a stadiontól néhányszáz méterre. Adódik a kérdés, mégis hogyan lettem ízig-vérig Halista. A mi történetünk Sárváron indul, 2010. augusztusában ott nyaraltunk a családommal, egyik nap pedig – amikor már meguntuk a fürdő-vár-arborétum triót – átvonatoztunk Szombathelyre, sétáltunk a Fő téren, a Csótónál. Nekem pedig ott és akkor, tizenhárom évesen valamiért megtetszett a város, a mai napig nem tudom megmagyarázni miért. Nem is kell.

A futball iránt már első éveimben élénken érdeklődtem (van is egy fotó az archívumban, amikor egy labdával pózolok babaként), sőt négyéves koromig meg voltam győződve róla, hogy édesapám találta fel, nagyapám pedig válogatott klasszis pályafutást tudhat maga mögött (utólag azért ebben van némi logikai bukfenc, de ez akkor nem zavart.). De valahogy kedvenc csapat nem alakult ki, nem tudtam úgy igazán kötődni. Egészen a szombathelyi kirándulásig.

Azt tudtam korábban is, hogy létezik a Haladás, meg 2009-ben hatalmas bravúrt aratva újoncként bronzérmes lett, az indulót is ismertem, sínautóbuszostul. A nyaralás hatására elkezdtem követni a csapatot, megismertem a játékosokat, Kenesei neve ismerősen csengett, Csertői Aurélé is. Fokozatosan váltam egyszerű érdeklődőből szurkolóvá. Reménykedtem, hogy az Aczél Zoli-féle feltámadás kitart tavaszra is (hiszen megvertük a címvédő debrecenieket 3-0-ra, Branislav Fodrek mit játszott azon a meccsen…).

Halmosi Péter visszatérésének őszintén örültem, azt pedig, hogy a teremtorna szombathelyi csoportját megnyertük, még az irodalom órán házi feladatként kiadott fogalmazásba is beleírtam. (Erika néni levont egy pontot, mert szerinte a „szombathelyi” az jelző, nem kell nagy betűvel írni. Szerintem meg de, mert tulajdonnév: Szombathelyi Haladás.)

A ZTE elleni szezonnyitó rangadót természetesen nem adta a tévé, így az nb1.hu szöveges tudósítását frissítgettem percről percre. Kenő tizenegyesből szerzett góljával már a 3. percben vezettünk!

Április 17-én a keresztapáméknak épp Szombathelyen akadt dolguk, szóval én is elkísértem őket, pont akkor indultunk vissza, amikor a szurkolók sétáltak a Rohonci út felé a bajnokesélyes Videoton elleni mérkőzésre. Végig az járt a fejemben, bár én is a meccsre tartanék… Azt már csak otthon tudtam meg, hogy győztünk: Halmosi és Kenesei góljaival megvertük a bajnokot, aznap pedig nem csak Aczél Zoltán lejtett örömtáncot.

A családom és a barátaim mind tudták már, ha hétvége jön, első a Haladás. Ahhoz igazítottuk a többi programot, a Római partról például azért rohantunk vissza 2012 márciusában, hogy az első perctől nézhessem a ferencvárosiak elleni rangadót. Bosszankodtam a kihagyott tizenegyesnél, nem akartam elhinni a meg nem adott gólt és együtt üvöltöttem nyolcezer szurkolóval, amikor Oross Marci passzát követően Kenesei az üres kapuba vágta a labdát.

Hiába játszottunk viszonylag sokszor Budapesten, az első helyszíni meccsemre a bevezetőben jelzett időpontig kellett várnom. A győzködés sikerrel járt, aznap valamiért délután tartották az órákat a gimnáziumban, az utolsóról rohantam a metróhoz, onnan a Városkapuhoz, majd a 122-es busszal a stadionig.

Péntek délután, 17:00 óra. Körülbelül ezren, ha lehettünk a Szusza Ferenc Stadionban. Mi két győzelem után jöttünk ide (0-2 Pécsett, 2-1 otthon a L. Pápa ellen), az újpestiek pocsék tavaszt tudhattak maguk mögött. A második félidőre érezhetően jobban játszottunk, a hosszabbítás környékén jött Radó és megszerezte a győztes gólt. A helyszínen az ott megismert szurkolótársak megnyugtattak, nem megy nyáron a Vidibe, sem a Fradiba.

Néhány nappal később az egyik online piactérre valaki feltöltött egy Haladás-mezt a 2012/13-as szezonból. L-es méret, alig használt, hatezer forint, ráadásul Újpesten átvehető. Szombat délután már abban néztem a Honvéd elleni szezonzárónkat. Hátul KENESEI-felirattal és 20-as számmal. Kenő kb. egy héttel később aláírt a L. Pápához. (Nekem akkor is kedvenc, az egyik a sok közül.)

A következő szezontól már bátrabban járhattam a meccseinkre. Ott voltam, amikor Halmosi Medox születése napján megvertük az MTK-t, azon augusztusi éjszakán még a locsoló is beindult meccs közben. Olykor barátok is elkísértek, máskor én ismertem meg barátokká lett drukkereket.

Lacival például az újpestiek elleni 1-1-es döntetlen alkalmával beszélgettem először, Andris pedig nem akarta elhinni, hogy lettem én Budapestről Haladás-szurkoló. Pedig van ennél „durvább” eset is, Józsi barátom például bodrogkeresztúri. Vele anno jó órán át harcoltunk a helyi erőkkel, hogy bejuthassunk a Groupama Arénába. Akkor vezették be a szurkolói kártyás rendszert, a meccsre pedig valamiféle okból kifolyólag csak Szombathelyen lehetett jegyet venni. Bejutottunk, kiszurkoltuk azt a 0-0-t. Ekkor vesztett először pontot a Fradi az új arénájában.

(2014. november 30., Újpest. Lacival épp arról beszélgetünk, vajon Szentes Lázár marad-e a kispadon tavaszra is. Maradt.)

A Haladással kapcsolatban egy másik szenvedélyem, az írás is kiteljesedhetett. Egyszer még egy szurkolói verset is írtam, valamelyik jegyzetfüzetemben a mai napig megvan. 2012-ben indítottam egy blogot, a linket pedig a hivatalos honlapon osztottam meg a kommentmezőben heti rendszerességgel. Az egyik „elemző” cikket például majdnem kétszázan olvasták el! Alig másfél évvel később, a már korábban megénekelt felcsúti/fehérvári túránk után csatlakoztam egy dinamikusan fejlődő szurkolói oldalhoz. A többi már történelem…

Ahogy az a számos emlék, amit azóta átéltem. Például amikor a Puskás Stadionban a „mindenki szombathelyi” csapatunkkal hármat gurítottunk a Fradinak. Vagy amikor a baráti társasággal a Balatonon nyaraltunk, ők a siófoki – azóta lebontott – Palace Disco felé tartottak, én meg Székesfehérváron ünnepeltem Juhász Roland öngólját, amivel megvertük a bajnokot.

Fehérváron, fehér ingben, győzelemre várva

Jártam Hali-meccsen Pasaréten (onnét származik a címlapkép, Andrisékkal épp elemezzük a játékunkat), ahol Mészöly Gézával, Mészöly Kálmánnal és Németh Márióval is készítettem közös képet, Szarvason, Csepelen még meg is akartak verni, a Vasas ellen pedig megpróbálta két suhanc ellopni a sálamat. Nem jártak sikerrel.

Az egyetemen a mérkőzésekhez igazítottam az óráimat, az első római jogi vizsgám előtt pedig nem a tételek miatt izgultam, hanem azért, mert eladtuk Hegedűs Jánost a felcsútiaknak… Magyar jogtörténet szigorlaton is bizonyára jobb jegyet kapok, ha a tétnélküli, gyirmótiak elleni meccs helyett a tételeket nézem át.

Mostanra, újságíró munkásemberként a beosztásomat és a szabadságaimat igyekeztem úgy szervezni, hogy ha tehetem, ki tudjak menni. Balázs barátom esküvőjének másnapján például azért siettem vissza, hogy a BVSC elleni szezonnyitón ott lehessek.

Ki is kaptunk.

Múlt hétfőn a Vasas ellen is ott szurkoltunk. Lacival, Tomival, Andrissal és a többiekkel, akikkel ismeretlenül is egy közösséget alkotunk. Mert a Hali mi vagyunk!

Emelem poharam a győzelemre Kispesten. Nyertünk is.

Vasárnap felveszem a sálam, a fekete KENESEI-mezem és megint meccsre megyek.

Nem akarom elhinni, hogy ez lesz az utolsó.

Bill Shankly után szabadon:

„Vannak, akik azt hiszik, a Haladás olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a Haladás sokkal, de sokkal fontosabb.”

Rövid, láthatóan hanyagul összerótt, gépelési hibákkal tarkított közleményben tudatta a Haladás Vezetősége a közvéleménnyel, hogy „maradéktalanul eleget tett a Magyar Labdarúgó Szövetség klublicenc eljárásához kapcsolódó hiánypótlási kötelezettségének.”

Sajnos ettől sokkal nyugodtabbak nem lehetünk.

Ígértek itt már két éven belüli feljutást, magyar Ajaxot, meg februárban maga a Tulajdonos Úr is az ankéton, hogy „ilyen többé nem fordulhat elő.” De, előfordult, néhány héttel később már egész más hangnemű közleményt tett közzé a klub. Vajon az SGS-csoport utalása megérkezett? Jóváhagyta az az MBH Bank, amelyiknél nem is vezet számlát a Haladás Marketing Kft?

Azért a licenc-üggyel kapcsolatban is vannak kérdések.

A Klublicenc-szabályzatnak van egy olyan pontja, amely szerint azt nem lehet megadni, ha „a licencesnek/licenckérelmezőnek a klublicenc alapeljárás alá vont bajnoki évad kezdetét megelőző március 31-én olyan, a munkavállalók illetve a társadalombiztosítási és/vagy adóhatóságok felé, szerződésből vagy egyéb jogi kötelezettségekből adódó lejárt tartozása áll fenn, melyek ugyanazon év február 28-ig esedékesek.”

A Haladás Kft-n február 28-án még rajta volt a NAV végrehajtása, az csak március végén került le (az önkormányzat előtte utalt negyvenmillió forintot). A játékosok a legutóbbi információk szerint utoljára a januári bérüket kapták meg, azt sem az akkor még NAV végrehajtás alatt álló Haladás Kft. utalta.

A másik pedig, hogy az MLSZ-nél folyamatosan monitorozzák a klubok helyzetét, akár a bajnokság előtt és alatt is megvonható a licenc. 2019 nyarán például nálunk is fennállt ennek az esélye, de akkor megmenekültünk, ellenben a balmazújvárosiakkal, akiket néhány forduló eltelte után zárt ki a Szövetség.

A Haladás Kft-n egyébként e sorok írásakor is végrehajtás van, de erről már nem írnak a közleményben, ahogyan a Liviu-ügyről sem, ami miatt annak az esélye is felmerült, hogy a klubot kizárják az átigazolásokból. Miközben tizenkét játékosnak jár le a szerződése, de mivel hónapok óta nem kapnak fizetést, ahogy a téli helyzethez hasonlóan, ezúttal is egyoldalúan kérhetik szerződésük megszüntetését és távozhatnak azok is, akiknek adott esetben tovább szól a kontraktusa. Ahogyan tette azt Doktorics Áron, Simut Márió és Derekas Zoltán még decemberben.

Szóval, ha kapunk licencet, a gondok jelentős része akkor sem oldódik meg.

Biztosan lesznek távozók, ha pedig nem igazolhatunk – mint télen történt Kispesten – a keretet csak „házon belül” lehetne feltölteni. Ráadásul míg a Honvédnál a szankció feloldásához szükséges összeget elő tudták teremteni egy játékosuk értékesítésével, nálunk erre lehetőség sem lenne. Hiszen kit értékesítsünk? Akinek szerződése sincs?

Leegyszerűsítve: ha május 10-én úgy dönt az elsőfokú licencadó bizottság, hogy nincs licenc, ebben a formában véget ér a Haladás története. Ha esetleg meg is kapnánk, nagy valószínűség szerint akkor is. Ugyanis ahhoz ki kéne fizetni a tartozásokat, meg kéne oldani a Liviu-ügyet, hogy aztán el lehessen kezdeni csapatot építeni.

Már ha lesz kikből.

Arról nem is beszélve, hogy ha nincs licenc, akkor nincs Viktória sem, az Illés Akadémiának pedig új partnerklub után kell néznie. A Szurkolói Kör posztja szerint pedig a HVSE-hez is kezdenek begyűrűzni az anyagi problémák…

Borítókép: VN

A pályán történhetnek csodák, számos ilyen pillanatot éltem át a lelátón vagy a tévé előtt. Emlékeztek Csontos Zoli góljára Győrben? Vagy amikor Tóth Peti befejelte a KTE ellen? Esetleg Kenesei duplájára a Fradi ellen?

Igen, a pályán történhetnek csodák, ettől is szép játék a futball. Egyik héten megverjük a bajnokcsapatot, másik héten harmadosztályú együttestől kapunk ki a kupában. Megéltem, ott voltam.

A 2023/24-es szezonban nem a gyepen vívja legfontosabb csatáját a Szombathelyi Haladás. Nagyon finoman fogalmazva nem jött ki a matek a klubházban. Szeptembertől csúsztak, nem érkeztek meg a fizetések (sem), miközben az erről író sajtót jogi lépések megtételével fenyegette meg a Vezetőség.

A januári taggyűlést követő közlemény még optimista hangvételt ütött meg, miközben a végrehajtás még mindig szerepel a Haladás Kft-n (a cégjegyzékben is látható két kattintás után).

„Az egyeztetésen elhangzott: a tervezett bevételek beérkezésével a társaság pénzügyi helyzete stabilizálódott és a további várható bevételek biztosítják a szezon biztonságos befejezését, valamint a klub licenckérelmének feltételeit.” (2024. január 16.)

Két héttel később, az ankéton Homlok Zsolt tulajdonos már arról beszélt, hogy:

„Visszatérve a Haladásra: sikeres csapatot akarunk létrehozni. Ezért vásároltam meg a klubot, de ehhez idő kell. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a befektetés öt-tíz éven belül térülhet. Erről voltak nyilatkozataim, nem változtak a céljaim, szeretném oda juttatni ezt a klubot, ahova tartozik.”

Meg:

„Hangsúlyozom, a helyzet stabil, a fizetéseket jogszerűen elutaltuk. A saját vállalkozásom mellett támogatókat is tudtam hozni a klubhoz, akik hamarosan láthatóak a mezeken. Több lábon kell állnia a Haladásnak. Amíg én tulajdonos vagyok, még egyszer ilyen helyzet, mint a közelmúltban volt, nem fordulhat elő.”

Rosszul öregedtek ezek a szavak.

Ehhez képest két hónappal később kiderült, hogy azok a várt bevételek nem jöttek, a licenckérelem is veszélybe került. Ha nincs licenc, nincs indulás 2024 júliusában az NB II-ben.

A cégjegyzékben a Haladás Kft-n továbbra is szerepel a NAV végrehajtása, magyarán a Kft-nek tartozása áll fenn az adóhatóság felé. Az MLSZ Klublicenc szabályzata [ELN-95/2023 (09.04.) számú határozat - Klublicenc Szabályzat 2024/25 F.04.3] szerint „A licenckérelmezőnek igazolnia kell, hogy a licenc alapeljárás alá vont bajnoki évet közvetlenül megelőző március 31-én nem állnak fenn az 5. számú mellékletben. meghatározottak szerint olyan szerződéses vagy egyéb jogi kötelezettségből származó, a társadalombiztosítási/adóhatóságokkal szembeni lejárt tartozások, melyek ugyanazon év február 28-ig esedékesek.”

Ez a 2023. december 15-én elrendelt végrehajtás számos egyéb kérdést vet fel, de erre a március 13-án megjelent közlemény nem tér ki. Helyette arról ír, hogy Haladás Marketing Kft. egy 2024. 06. 30-ig szóló szerződést kötött az SGS Csoporttal 2 millió euró (mintegy 800 millió forint) értékben, amely a 2023-24-es szezonhoz szükséges pénzügyi források jelentős részét fedezné. Csakhogy az SGS Csoport tájékoztatása szerint az általa bizonyítottan 2023 decemberében átutalt összeget az MBH Bank érthetetlen okokból a mai napig nem írta jóvá, ami fizetésképtelenséghez közeli helyzetet teremtett a labdarúgó klubnál.

Viszont a Haladás Marketing Kft-nek a cégjegyzék tanúsága alapján nincs számlája az MBH Banknál, csak a Sopron Bankot (amely mára a Magnet Bank leányvállalata) és a Magnet Bankot tünteti fel. (Kérdés, miképp kerül a képbe az MBH, amelynél a Haladás Kft-nek valóban van számlája, de a szerződést a közlemény szerint a Marketing Kft kötötte.)

Az ígért támogatók azóta sem érkeztek meg, a mezen új szponzorok nem szerepelnek. Sőt, új garnitúra sincs, a tavalyi szerelést használjuk.

A fizetések újfent csúsznak, a remélt anyagi segítség nem érkezik meg, az óra pedig ketyeg. Olyan korábban is előfordult, hogy elsőre nem kapott licencet a Haladás, de ezek apróbb, korrigálható hibák voltak, nem többszázmillió forintról, NAV és játékosok felé fennálló tartozásokról volt szó, a határidő pedig jogvesztő.

Ha nincs licenc, akkor a klub nem tud elindulni NB-s bajnokságban, függetlenül a pályán elért eredményektől.

A Vezetőség legfrissebb közleménye szerint „Az összeg megérkezéséig a tagok vállalták, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel mindent megtesznek a pénzügyi helyzet rendezésére.”

Sokadik ígéret az elmúlt hónapokban. Bízzak abban, hogy az MBH Bank hirtelen meggondolja magát és a győriek ellen már az SCS-csoport logójával díszített mezben futunk ki? Bízzak abban, hogy utólag befizetik a NAV-tartozást és lekerül a végrehajtás? Bízzak abban, hogy hirtelen mégis lesz többszázmillió forint valahogy? Vagy bízzak a mi boldog, fényes jövőnkben?

Ugyan. Olyan csoda nincs, még a fociban sem.

Fotó: haladas.hu

Két hónapnyi szünet után folytatódik az NB II, a Szombathelyi Haladás a 13. helyről várja a február 4-i rajtot. A felkészülés közel sem ideális körülmények között zajlott, habár az ügyvezetés szerint mostanra rendeződött a helyzet.

Elismeréssel tudom illetni Szántó Csaba szakmai vezető önbizalmát, aki a minap célkitűzésként az első hat helyet jelölte meg. Meredek kijelentés ez a mögöttünk lévő hónapok és az elmúlt évek tükrében.

Az első hatban eddig egyszer, a 2021/22-es szezonban zártunk, akkor is a remek őszi szereplés miatt, a második etapban a január végi győri nyitány és a húsvéthétfői (április közepe) DVTK-verés között egyszer sem nyertünk bajnoki mérkőzést (a kupából korábban kiestünk). Előtte 11., utána (azaz tavaly) a 9. pozícióban fejeztük be a bajnokságot.

Súlyos veszteségeket szenvedett el a Haladás mostanában. Lelépett négy fontos játékos (ketten az NB I-ben találtak új csapatot, Bosnjakból másodedző lett) és az egyik ügyvezető, miközben többszázmilliós tartozásról cikkezett a sajtó, ráadásul a BVSC-meccs is „gyanús” körülmények között maradt el, a vármegyei lap szerint alkalmas volt a pálya, az ügyben még a honvédelmi miniszter (!) is megszólalt.

A Vezetőség által jegyzett legutóbbi Közlemény szerint a társaság pénzügyi helyzete stabilizálódott, a juttatások megérkeztek, mindeközben a Savaria Fórum arról ír, hogy „A tartozás rendezésének módjáról viszont nem esett szó: a NAV ugyanis az inkasszó révén a klub számlájára (ahonnét a béreket utalják) érkező pénzek esetében abszolút elsőbbséget élvez, vagyis a gazdasági társaság - ahogy erre több cikk is utal az elmúlt hetekben valamilyen más megoldást talált.” A cégjegyzéknél pedig továbbra is szerepel a NAV Vas Vármegyei Adó- és Vámigazgatósága Követeléskezelési Osztály végrehajtása. (2023. december 15-én rendelték el).

Tartottak csütörtökön egy ankétot, amin a 2022-es tulajdonosváltás óta első alkalommal megjelent Homlok Zsolt tulajdonos. Az eseményről készült egy vágott összefoglaló videó (kérdések nélkül), a részletes beszámolót szombatra (azaz három nappal későbbre) ígérte a hivatalos honlap, ahol egyébként a december-januári időszakban alig-alig jelentek meg hírek, a szurkolók tájékoztatása a korábban tapasztaltakhoz képest is visszaesett.

Pedig ezen kéne igazán erősíteni. Bizalom nélkül nem fog menni. A novemberi ZTE-meccs megmutatta, milyen lehetne a hangulat Szombathelyen hétről hétre, ha a klub visszakerülne az őt megillető helyre. Rögös és hosszú út vezet odáig, de ehhez a nulladik (!) lépés a bizalom újjáépítése. Utána jöhet a csatársor.

Ha majd újra többezren járnak a meccseinkre, ha majd képesek leszünk megtartani az értékeinket, akkor valóban azt lehet mondani, hogy rendeződött a helyzet. De ettől egyelőre messze állunk.

A labda a Vezetőség térfelén pattog, itt a lehetőség tavasszal megtenni az első lépéseket.

Címlapkép: haladas.hu

Az egykoron tekintélyes, mára a Nemzeti Sport mellékletévé zsugorodott Képes Sportnál cikksorozatot indítottak, minden hétvégén két magyar futballcsapat álomtizenegyét állítják össze.

A január 27-i számban a Szombathelyi Haladásra került sor, a végeredmény pedig finoman szólva hümmögős, kíváncsi lennék a Hali-történészek és olyanok véleményére, akik mondjuk a helyszínen élték át a ’67-es Haladás – FTC mérkőzést és azóta is töretlenül követik a csapatot.

Álomcsapatot összeállítani hálátlan feladat. Kinek az álma? Mi alapján? Mi rangsorol? Hogyan vessük össze például Ifjabb Kulcsár Ferencék csapatát Németh Márióék korosztályával? Vagy Tölgyesi Józsefet Guzmics Richárddal? A futball rengeteget változott az elmúlt évtizedekben, még a legélesebb szemű szakértőknek is feladná a leckét, hogy akkor ki is a jobb. Vagy döntsön a meccsszám? A válogatottság? Egész mást jelentett az 1950-es években bekerülni a nemzeti csapatba, mint mondjuk 2014-ben Pintér Attila szövetségi kapitánysága alatt.

Az álomtizenegy megalkotása esetünkben azért is nehéz feladat, mert nekünk történelmünk van. Kerületi bajnoki címekkel, országos amatőr bajnoki címmel, 64 NB I-es szezonnal, kupadöntőkkel, Nehru-kupával (és akkor kispestiekről ne is beszéjünk, megtették ők.) Mit szóljon ehhez jópár élvonalbeli csapat?

Álomcsapat összeállításával jó tíz éve megpróbálkoztunk itt az oldalon, a követők (a szurkolók) bevonásával, posztonként kellett „lájkolni”, és akik a legtöbbet kapták, azok kerültek be. Az eredmény olyan is lett, látszott, hogy a facebook olvasótáborunk közül sokkal többnek volt ismerős Rajos Gábor, mint mondjuk Nagy József, értelemszerűen arra fog szavazni, akit látott játszani, akihez köti személyes élmény.

Az ötlet megtetszett a Vas Népének, de ők a transzparencia helyett (nálunk látni lehetett a voksok számát) másképp vonta be a szurkolókat, emailben kellett elküldeni a neveket, ebből született egy végeredmény.

A korábbi tapasztalatokat levonva 2020 elején az évtized álomcsapatát készítettük el a szurkolókkal közösen. Ez már egy kézzelfoghatóbb, jobban lehatárolt időszak, utólag visszanézve a félszezonos Rui Pedro helye kevéssé tűnik indokoltnak, akkor már inkább KisKokó.

A címben feltett kérdésre válaszolva, az álomcsapat ugyanolyan szubjektív kategória, mint a legenda vagy a közönségkedvenc. Lehet róla beszélgetni, vitákat folytatni, de ekkora időtávlatban ez inkább már érzelmi lesz, és nem szakmai. Hogyan döntsön Hegedüs Péter és Szarka Zoltán között az, aki meg sem született, amikor ők ketten parádéztak a Hali kapujában?

Ha engem kérdeznének, hogy számomra milyen az álomcsapat, a koromból kifolyólag jó szívvel azokat tudnám mondani, akiket én láttam hétről hétre parádézni, de ez meg tiszteletlenség lenne olyanok előtt, akikről sejtem, hogy a maguk idejében mekkora klasszisok lehettek.

Ebből következően, ha mindenáron álomcsapatot szeretnénk összeállítani, érdemes lenne jól elhatárolható időszakokra lebontva megtenni, például a 2004-2019 között, előtte 1991-től a kétezres évek közepéig stb.

Még szerencse, hogy ilyen dicső múltunk van. Lehet, hogy a 2020-as évek kapcsán még nehezebb lesz majd álomcsapatot összeállítani…

Jövőt döntően meghatározó taggyűlésként harangozták be, informális megbeszélés lett a vége a szerda délutáni Rohonci úti „meetingnek”, melynek keretében a Haladás Kft. tulajdonosai találkoztak egymással.

Az egyeztetés nyomán megjelent két közlemény, egyik a hivatalos klubhonlap, a másik az alpolgármester részéről, illetve Czeglédy Csaba önkormányzati képviselő is írt egy rövid bejegyzést.

Már az abszurd, hogy másfél hét telt el anélkül, hogy a haladas.hu-n bármilyen hír megjelent volna, ami kapcsolódik az NB II-es futballklubhoz. Pedig az elmaradt BVSC-meccs és a szerdai „meeting” között lelépett három játékos, tartottak felügyelőbizottsági ülést és az önkormányzat közgyűlése is tárgyalta a Haladás Kft helyzetét. Ez nem ért meg egyetlen bejegyzést sem, a klub állapota miatt érdeklődő, aggódó szurkolók semmiféle tájékoztatást nem kaptak ebben a kritikus időszakban.

A „meeting” után kiadott közlemény számos kérdést vet fel. Legalább az kiderült, hogy az elmaradó reklámbevételek miatt került többszázmilliós adósságba a klub. (A Haladásnak egyetlen mezszponzora van, a Homlok Zsolthoz köthető Vasútvill Kft emblémája díszíti a mezt, ami amúgy a tavalyi garnitúra.)

De nyugodjunk meg – ígéri a közlemény – a tervezett bevételek beérkezésével a társaság pénzügyi helyzete belátható időn belül helyreállítható és a további bevételek biztosítják a szezon biztonságos befejezését, valamint a klub következő évi licenckérelmének feltételeit.

A belátható időt nem konkretizálták, ahogyan a pénzügyi helyzet helyreállítása is feltételes módban szerepel. Tehát ez egy újabb ígéret. Július végén két éven belüli feljutást ígért az egyedül maradó ügyvezető, ahogyan a stabilitás megteremtése is ki lett jelentve, aztán láttuk, milyen mértékben valósult meg…

A közlemény négy távozót említ. „Sajnálatos szakmai következmény és veszteség” Doktorics Áron, Simut Márió és Derekas Zoltán elvesztése, akik azért távoztak, mert nem kaptak fizetést, hónapok óta. A többiek elvileg kaptak ígéretet, „a többségi tulajdonos kifejezte arra vonatkozó reményét, hogy december 31-ig megnyugtatóan tudja rendezni a helyzetet.” – írja az önkormányzati közlemény. Mindenesetre ne csodálkozzon senki, ha Dokiékhoz hasonlóan időközben más is elhagyja a Haladást.

A negyedik távozó Séllei Árpád, aki 2019 decembere óta töltötte be az ügyvezető igazgatói tisztséget. Elődje, Tóth Miklós lemondását követően, hasonlóan nehéz helyzetben vette át a pozíciót, 2022-ben a tulajdonosváltással párhuzamosan Szántó Erzsébet személyében társat kapott. Januártól – amikor valódi taggyűlést tartanak majd – válik hivatalossá a lemondása, onnantól Szántó marad az egyedüli ügyvezető.

A hivatalos honlapon megjelent közlemény azzal zárul, hogy „Homlok Zsolt hangsúlyozta, hogy az elmúlt 10 évben, mióta a klub életében, mint támogató aktívan részt vesz, már voltak nehéz pénzügyi helyzetek, de a Haladás a nehézségeket mindig meg tudta oldani.”

Csak hogy rögzítsük a tényeket, Homlok 2015 januárja óta támogatta a Szombathelyi Haladást és onnantól kezdve sem folyamatosan. 2015 tavaszától (akkor épphogy bennmaradó helyen álltunk, érkezett Leo Martínez, Dudás Ádám, Raffaele Alcibiade és végül Mészöllyel, az utolsó fordulóban biztosítottuk az élvonalbeli tagságot) a Swietelsky név- és mezszponzora volt a klubnak, attól a cégtől Homlok 2016 őszén távozott, a szponzori megállapodást pedig újratárgyalták, 2018 júniusától már nem támogatta az építőipari cég a futballklubot.

2018 őszén az új 2rule mez oldalán kicsiben megjelent a Homlok Építő nevű cég logója, majd 2019 februárjától nőtt az embléma mérete és Homlok támogatása is. Abból a pénzből sikerült megerősíteni a keretet, de a bennmaradás így sem jött össze.

Galin Ivanov, bolgár válogatott légiós a nagyméretű Homlok-logós 2rule-mezben

2019 júniusában felmerült, hogy a Haladás Kft ajándékozási szerződés formájában átkerülne a Haladás VSE-hez, ahol Homlok a társadalmi elnök. Erről ígéretek mentek, még ankétot is tartottak, de nem valósult meg. Ekkor volt igazán nehéz pénzügyi helyzetben a klub, amit az önkormányzat előrehozott támogatása és Kóbor László "kölcsönadása" oldott meg.

2021 nyarán felkerült a Vasútvill logója a mezre. 2021 októberében az önkormányzat közgyűlésén is tárgyalták, hogy a Haladás Marketing Kft – amelyet megvett Homlok – törzstőkeemeléssel többségi tulajdonossá válna, ami 2022 elején meg is valósult. 2022 július 1-jén jelent meg egy hivatalos közlemény a haladas.hu-n a tulajdonosváltásról, a cégjegyzébe 2022 augusztusában került be Szántó Erzsébet neve, mint ügyvezető.

Másfél éve készült ez a fotó. Mára egyedül Homlok Zsolt maradt a Haladásnál.

2021 őszén a Haladás az NB II élmezőnyében szerepelt, a feljutás nem tűnt elérhetetlennek. 2022 tavaszán sorozatban 7 hazai mérkőzést veszített el, a feljutáshoz annyi köze maradt, hogy a Rohonci úton biztosította be bajnoki címét a Vasas és feljutását a Kecskeméti TE.

2022 nyarán kicserélték a keret legalább kétharmadát, a szezon során szakmai vezető, vezető szakmai koordinátor segítette a klub munkáját, így is a 9. helyen zárt az együttes. 2023 nyarán a többségi tulajdonos magyar Ajaxról beszélt, az ügyvezető igazgatónő két éven belül feljutást és első öt helyezést említett. A csapat jelenleg a 13. helyen áll, mindössze 3 ponttal többet gyűjtve, mint a már kieső Tiszakécskei LC.

Amiről nem szólt a közlemény, az az, hogy mi lesz a jövőben. Lehet, hogy érkezik pénz december végéig és néhány játékos végül marad – amiért amúgy elismerésem – és az is lehet, hogy az MLSZ majd megadja a licencet, de ez a keret alapból gyengének bizonyult arra, hogy az ügyvezető igazgatónő által meghatározott célt elérje. Ezt hagyta el december 20-ig további három fontos játékos, a klub renoméja, az anyagi körülmények bizonyosan nem csalogatják ide az erősítést jelentő futballistákat. A három pontos hátrány pedig rövid idő alatt ledolgozható. Tehát lehet, hogy lesz licenc, de az önmagában kevés az NB II-ben maradáshoz.

Szívesen informálódnék arról, konkrétan milyen állapotban van most a csapat. Kik maradnak, ki irányítja januártól az edzéseket, kik az esetleges kiszemeltek, kikkel tömik be a keretben keletkezett lyukakat.

Talán majd tíz nap múlva, egy újabb közleményben kiderül.

Tíz évvel ezelőtt, 2013. december első napján indult el az oldal. A jeles évforduló kapcsán akár ünnepelni is lehetne, csak nincs mit. Tíz éve a Haladás egy élvonalbeli mintaklub volt, mára a csőd és a megszűnés szélén áll, senki nem tudja, mi lesz a jövő hét végén.

Aznap, mármint az alapítás estéjén a Szombathelyi Haladás a bajnoki címre pályázó Videotont fogadta, csapatunk kettős emberhátrányban is otthon tartott egy pontot és a dobogó környékén, attól alig lemaradva várta a szezonzáró győri bajnokit.

A keret zömét helyi kötődésű játékosok alkották, a klubhoz és a városhoz ezer szállal kötődő tapasztalt futballistákat tehetséges, saját nevelésű fiatalok egészítették ki. Bőkezű főszponzor, politikai kötődés nélkül, elöregedett stadionnal és szerény körülmények között dolgozott a csapat és a stáb, az együttes pedig rendre zsúfolt lelátók előtt játszotta hazai mérkőzéseit.

Azóta lelátó kiürült, mára nem az a kérdés, hogy egy esetleges győri győzelemmel harmadik helyen fordulnánk a tavaszra, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán jövőre Haladás.

Hiába épült új stadion a régi helyén, hiába nőtt ki akadémia a város határában, a magyar futball élvonalától messzebb került a klub, mint valaha az elmúlt évtizedekben. Ígéreteket kaptunk már nemzetközi szereplésre, feljutásra és magyar Ajaxra, születtek hároméves koncepciók, neveztek ki szakmai vezetőt és vezető szakmai koordinátort, érkezett titokzatos olasz marketing-igazgató, szurkolókat ócsároló ügyvezető, az eredmény pedig:

2019-ben kiesés, csődközeli helyzet. Majd némi reménysugár 2021 őszén. Zsinórban nyolc hazai vereség, mostanra csődközeli helyzet.

Ezen nincs mit ünnepelni. Áldozatos munkával ugyanis sikerült egy élvonalbeli mintaklubot tönkreverni.

Címlapkép: Haladás-szurkolók a Rohonci úton, 2013. december 1-én (haladasfc.hu)

Kedves szurkolótársak! A "Haladás Vezetősége" által jegyzett közreményre néhány mondat erejéig reagálnék, mivel itt az oldalon is megosztottam - ugyan külön kiemelve, hogy sajtóhír - az ominózus újságcikket, amely a klub nehéz helyzetéről szólt.

"Felhívjuk a cikket jegyző és azt átvevő média orgánumok, valamint a Szombathelyi Haladással kapcsolatban a hatásvadász és ellenőrizetlen, hamis információk közlésében résztvevő személyek figyelmét, hogy velük szemben a későbbiekben kénytelenek leszünk a jogi lépéseket megtenni." - üzeni közleményében a "Haladás Vezetősége".

Nem gondoltam volna, hogy valaha annak a klubnak a "Vezetősége" akar velem szemben jogi lépéseket tenni, amelynek gyerekkorom óta szurkolok, amelyet elkísértem Kisvárdától Gyirmótig, Szarvastól Dunaújvárosig. De ha ennek be kell következnie, hát állok elébe. Az én lelkiismeretem tiszta.

Nem én ígértem magyar Ajaxot, nem én beszéltem két éven belüli feljutásról és pénzügyi stabilitásról. Nem én kértem számon a szurkolókat, hogy a 2019-es kiesés évében nem támogatta eléggé a csapatot. (Amúgy csókolom, sajnálom, hogy nem találkoztunk a kisvárdai, székesfehérvári vendégszektorban.)

Bízom benne, hogy a "Haladás Vezetősége" nem csak közleményben, hanem tettekkel is a Haladásért mint eszméért dolgozik. És közben nem felejti el megbecsülni a klubot, annak legendás alakjait, szurkolóit.

Utóirat: Inkább a lelátón kezdeményezzenek találkozást, ne a bíróságon. Jobb hely.

Jakus Barnabás,
Haladás - A bölcsőtől, a sírig és még tovább