Haladás International: II. rész – ’40-es és ’50-es évek

Facebook Tetszik

2020. április 28. - Jakus Barnabás

Száz évvel ezelőtt vívta első nemzetközi labdarúgó mérkőzését a Haladás. Ennek apropóján új cikksorozatot indítunk, melyben végigjárjuk, milyen eredményeket ért el külföldi csapatok ellen a Hali. Ezúttal a negyvenes és ötvenes évtized következik.

A második világháborút követően először 1947-ben csaptunk össze először határon túli gárdával, május 16-án az osztrák bajnok SC Wacker Wien csapatát fogadtuk 3000 néző előtt a Rohonci úton. Az első játékrészben kétgólos előnyre tettek szert a vendégek, a második félidőben egyenlített a Haladás. Két héttel később az alacsonyabb osztályú VfB Mödling érkezett a Perint parti arénába, ellenük simán, 4:1-re nyert a Hali. Később az említett két csapat egyesült, manapság Admira Wacker néven szerepelnek az osztrák Bundesligában, a Halival 2018 júniusában meccseltek legutóbb.

1948-as csapatunk, mely a vidék legjobbja lett

1947. októberében Franciaországba látogatott a Haladás. Párizsban a Stade Francaistól 5:4-re kikaptunk, majd az Olympique Marseille (3:0-s vereség), az US Breteuil (9:2-es Hali siker) és Tours (3:0-ra nyertünk) ellen is pályára lépett a csapat, jellemzően az alábbi összeállításban. Büki – Kovács III., Tölgyesi, Pió – Kulcsár, Dombai – Papp, Varga, Hegedüs, Kassai, Zámbó.

1949-től a Haladás helyett központi utasításra Lokomotív néven kellett szerepelni, egységesen alkalmazkodva ezzel a szocialista tábor többi vasutascsapatához. A nemzetközi mérkőzéseink ebben az időben két csoportba oszthatók: egyrészt baráti látogatásokat tettünk a környező államokban, másrészt Rohonci úton fogadtuk különböző országok vasutasválogatottjait.

Vasutas napi válogatott mérkőzés a lengyelek ellen. Fekete mezben három szombathelyi játékos (balról jobbra): Kulcsár Ferenc, Varga I Ferenc, Horváth György

1952. augusztus 13-án a Szombathelyi Lokomotív 1:0-ra legyőzte a lengyel vasutasválogatottat (a leghíresebb lengyel vasutasgárda Lech Poznan és a Polónia Varsó volt, utóbbi akkor bajnoki címet nyert). Két évvel később, szintén augusztus közepén a csehszlovák vasutasválogatottat fogadta a Varga II – Nyírő, Tarr, Sarlós – Kulcsár, Szakály – Papp, Varga I., Dombai, Bencsics, Kolesánszky összeállítású Lokomotív, és 3:2-re nyertünk.

1954. novemberében Romániában tett sikeres túrát a szombathelyi klub, három vasutascsapattal mérkőztünk meg. A Rapid (akkori nevén Locomotiva) Bukarestet 1:0-ra vertük, Czigony 28. percben szerzett fejesgóljával. Marosvásárhelyen 2:1-re nyertünk, míg Temesváron 3:3-as döntetlent értünk el. A Rapid legsikeresebb időszakát a 90-es és a 2000-es években élte, 2016-ra az ötödosztályba süllyedt, két évvel később újjáalakult. Marosvásárhelyen a vasutascsapat 1960-ban megszűnt, a temesvári gárda még megvan, igaz a hatodik ligában vitézkedik.

A marosvásárhelyi stadion 2019-ben

1955. augusztusában Bulgáriába látogatott a Szombathelyi Törekvés (újabb központi utasításra lett ez a nevünk), megint két vasutascsapattal találkoztunk. Először a Lokomotiv Plovdivval mérkőztünk meg, 1:1-es eredménnyel. Ez a klub manapság is tagja a bolgár élvonalnak, egyszeres bajnok. Három nappal később a tengerparti Burgaszt megvertük 2:0-ra.

1956-ban tettünk egy újabb bolgár kiruccanást, maradtunk megint a vasutascsapatoknál. Eredményeink elismerésre méltók, mindhárom meccsünket megnyertük. 1:0 a Szófia ellen, 2:0 Burgasszal szemben és 2:1 a Rusze ellen. A fővárosban ma is működik a Lokomotív, 2015-ig stabil tagja volt az élvonalnak, rendre megmérettette magát a nemzetközi porondön. Öt évvel ezelőtt csődbe mentek, az V. osztályban tudtak csak elindulni. A Duna partján fekvő Rusze vasutascsapatának sem alakult sikeresen a folytatás, 2002-ben csődbe mentek, majd 2016-ban a város egy másik klubja vette fel a Lokomotív nevet. Jelenleg a harmadik ligában vitézkednek. A forradalom után visszakaptuk a nevünket, immár Haladásként jártuk az országot és Európát.

1957-ben Jugoszláviában vizitált a Haladás. Februárban főként a mai szerb és északmacedón ligákban szereplő csapatokkal találkoztunk. Novák Dezső góljával megvertük a Vardar Szkopjét, ugyanakkor Leskovac városában minkét helyi egyesülettől (FK Sloga Leskovac 0:1, FK Dubočica 1:3) kikaptunk. Utóbbiak jelenleg alsóbb osztályban szerepelnek. míg a Vardar a jugoszláv ligákban, majd a függetlenedést követően is élcsapatnak számított. A túra második felében már jobban ment a Halinak, 3:0-ra intéztük el a Kragujevacot, Szabadkán 3:2-re nyertük (ez a két csapat ma is tagja a szerb élvonalnak). A Zombor ellen 2:2-es döntetlent értünk el.

’57 novemberében a horvát tagköztársaságban lépett pályára a Hali. A Dinamo Zágrábbal 1:1-es döntetlent értünk el, Károlyvárosban 3:3-ra végeztünk. Manapság a Dinamo a régió egyik legerősebb egyesületévé vált, a független horvát állam rekordbajnoka. Károlyváros inkább a söréről nevezetes (ott készül a Karlovacko), az 1919-es alapítású NK Karlovac 2009-ben eljutott az 1. ligáig, három évvel később anyagi gondok miatt alacsonyabb osztályba süllyedtek.

Így nézett ki a Rohonci úti pálya 1957-ben (a fotó egy MTK elleni bajnokin készült)

1958. májusában ismét egy osztrák gárdával találkoztunk, a Wiener AC ellen 4:1-re nyertünk. Csapatunk a Varga II – Molnár, Ekler, Novák – Kulcsár, Szakály – Polgár, Pál, Czigony, Varga I., Kolesánszky összeállításban állt ki, góljainak Varga I., Polgár és Kolesánszky szerezték, utóbbi duplázott. A WAC egy évvel később elhozta az osztrák kupát. Június közepén egy másik bécsi csapattal meccseltünk, az Austria 2:0-ra nyert. Ez a két klub 1977-ben egyesült, 2017-ben ismét találkozott a Haladással.

1958 decemberében az NDK-ban szerepelt a Haladás, az SC Motor Jena ellen egy félidőt követően vezettünk, de a hazaiak fordítani tudtak. A jénai klubot hét évvel később újjászervezték, az 1990-es német újraegyesülésig három bajnoki címet nyertek. Az utóbbi évtizedekben a másodosztálynál feljebb nem jutottak, manapság a harmadik ligában kiesőhelyen állnak. Fél évvel később, 1959. májusában a Turbine Erfurt (szintén NDK-s) ellen játszottunk 2:2-t. Ez a klub már nincs meg, 1966-ban kivált az egyesületből a futball szakosztály, és FC Rot-Weiß Erfurt néven szerepelt tovább. Napjainkban a harmadosztályban szerepelnek.

A két NDK-s látogatás között, 1959. március 29-én újabb vasutasválogatott-mérkőzést rendeztek a Rohonci úton. A magyar gárdát kizárólag Haladás játékosok alkották, 2:0-ra vertük a franciákat Pál és Tóth góljaival.

1959. nyarán a Szovjetunió volt a célpont. Moszkváig gyorsvonattal utazott a szombathelyi küldöttség, onnan rövid buszút következett a Vnukovói nemzetközi repülőtérre. Innen egy TU-104-es géppel a több mint 2500 kilométerre fekvő Tbiliszibe repült a csapat, ahol a helyi Dinamóval játszottok az első meccset. 35 000 néző előtt már a 3. percben vezettek a hazaiak, de Komora Imre mesterhármasával a Haladás diadalmaskodott. Három nappal később a PFK Krilja Szovetovtól 3:1-re kikaptunk, ez a csapat manapság az orosz élvonal tagja, egyszeres bronzérmes. A Dinamo Tbiliszi később kétszeres szovjet bajnok lett, 1981-ben KEK-et nyert, a független Grúziában eddig 17-szer állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára.

A donyecki stadion az ötvenes években

A szovjet kirándulást a FK Sahtar Doneck ellen zártuk, akiket 1:0-ra megvertünk. Összeállításunk: Varga II – Molnár, Tarr, Szöllősi – Kulcsár, Szakály – Polgár, Pál, Czigony, Komora, Tóth. Gólunkat a második félidő 2. percében Polgár szerezte. A Sahtar a 2000-es években vált igazán sikeressé, sorra nyerte a bajnoki címeket és a kupákat, 2009-ben az UEFA-kupa is az övék lett. Az utóbbi években Donyeck háborús övezetté vált, a Sahtar ezért Lwówban, majd Harkivban kénytelen rendezni a mérkőzéseit, de napjainkban is az egyik legerősebb ukrán csapat.

A Haladás 1946-tól 1960-ig folyamatosan az élvonal tagja volt, és bár nemzetközi tétmérkőzést nem vívott, neves külföldi ellenfeleivel szemben tisztességgel helyt állt.

Sorozatunk következő részében az 1975-ös KEK meccseket elevenítjük fel. Szó lesz a MÁV elnök üzenetéről, a máltai rendezők nem túl rokonszenves húzásáról és a török bíró kapitális hibáiról is.

Forrás: