Haladás International IV. rész – 81/82: Mitropa Kupa

Facebook Tetszik

2020. április 30. - Jakus Barnabás

Száz évvel ezelőtt vívta első nemzetközi labdarúgó mérkőzését a Haladás. Ennek apropóján új cikksorozatot indítunk, melyben végigjárjuk, milyen eredményeket ért el külföldi csapatok ellen a Hali. Mostani epizódunkból többek között az kiderül, hogyan jutottunk el a San Siroba.

Ez a kupa az egyik legnagyobb múltra visszatekintő nemzetközi sorozat volt, elődjét 1887-ben indították el, majd 1911-ben nevezték át Mitropára, mely a német Mittel-Európa (Közép-Európa) összevont alakja, ugyanis ebben a sorozatban a Monarchia minden csapata részt vehetett. Az első világháború kitörését követően 13 évig szünetelt, 1927-től indult újra. A korszak legerősebb tornája volt, az alapítók (Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia) után újabb és újabb államokkal (jugoszlávok, olaszok, románok, svájciak) bővült a mezőny. Minden ország két csapatot indíthatott: a bajnokot és a kupagyőztest.

A második világháborút követően is fennmaradt a torna, de presztízse folyamatosan esett, mivel megjelentek az Európai Labdarúgó Szövetség által szervezett kupák (BEK, KEK, UEFA). A nyolcvanas évekre megújult a Mitropa Kupa: már nem az élvonal, hanem a másodosztály bajnokai indulhattak.

1992-ben rendezték meg utoljára, bár napjainkban egyre több klubtulajdonos érvel amellett, hogy érdemes lenne indítani egy regionális bajnokságot. Erre azonban nem valószínű, hogy áldását adná az UEFA.

Haladás - 1982: Balról: Török P. vezetőedző, Hegedűs, Kulcsár, Preszeller, Vörös, Eller, Gunyhó F. pályaedző, középső sor: Németh, Kiss, Tar, Pásztor, Király, alsó sor: Marton, Szarka, Garics, Horváth, Hegyi

A Haladás az 1980/81-es idényben a másodosztály nyugati csoportjában szerepelt, melyet megnyert. Keletről a Szegedi EOL jutott fel, és mivel a két csapat között pontazonosság áll fenn, előselejtezőn dőlt el, ki indulhat a Mitropa Kupában. Ezt a találkozót 2000 néző előtt a Fáy utcában rendezték meg, és a Török Péter vezette Hegedüs – Vörös, Király, Preszeller – Horváth, Nagy, Fitos, Kulcsár – Hegyi, Szabó, Garics összeállítású csapat 3:0-ra verte a SzEOL-t. Öngóllal szereztünk vezetést, majd Fitos és Hegyi is betalált.

Rajtunk kívül az olasz AC Milan, a jugoszláv NK Osijek és a csehszlovák TJ Vítkovice vett részt abban az évben.

Első mérkőzésünket 1981. október 21-én vívtuk, az Eszék ellen ötezren látogattak ki a Rohonci útra. Már a hatodik percben nálunk volt az előny, Nagy József vette be Alempic kapuját. Negyedórával később egyenlítettek a vendégek. A második félidőben magasabb fokozatba kapcsolt a Haladás, az 54. percben Hegyi találatával megint vezettünk, ráadásul két perccel később kiállították Nikezicset. A 60. percben beállt Bogáti Attila, aki nem sokkal később megszerezte a harmadik Hali-gólt. Alig telt el néhány minutum, megint ünnepelhettek a hazai szurkolók, Nagy József duplázott, 4:1! Az utolsó percben még szépítettek a vendégek, így 4:2-es eredménnyel kezdte a sorozatot a Haladás.

A 2017-es stadionavató idején így emlékezett vissza Hegedüs Péter és Vörös Csaba a '81-es találkozóra:

„Akkoriban a jugoszláv futball, elsősorban a klubfutball a miénk előtt járt. Erős csapat volt a kék-fehéréké. Mi itthon emberfogást játszottunk, ám ők a kort meghaladva öt védővel álltak fel. Három belsővel, és két olyan szélsővédővel, akik a vonalak mellett rohantak fel és alá. A játékuk tipikus „jugó” foci volt: agresszívak voltak, nagyon dinamikusak, ám sosem voltak alattomosak. Erős négyesbe kerültünk, persze a leg nagyobb élmény a Milan elleni meccs, de helyt álltunk a csoportban.

Vörös Csaba játéka kérdéses volt az Eszék elleni találkozó előtt, de végül 80 percet játszott:– úgy emlékszem, hogy magas és erős volt a kék-fehérek mindegyike. Ők inkább erőfutballt mutattak be, kemények voltak, de nem erőszakosak. Mi pedig játékosak voltunk, talán nem nagyképűség, ha azt mondom „szellemesek”, és ezen a mérkőzésen mi voltunk a jobbak. Persze volt egy visszavágó is, ahol nekünk estek é s3–0-ra le is győztek bennünket. Jó kezdeményezés volt akkor ez a torna, hiszen nemzetközi tapasztalatra tehettünk szert, és hiába voltunk újoncgárda, mégiscsak külföldi csapatokat láthatott a Rohonci úti közönség”

A következő fordulóban Milánóba látogatott a szombathelyi gárda. Tízezer néző előtt csapott össze a két klub, és negyedóra elteltével már ünnepelhettek is a piros-feketék: Collovatti fejesével náluk volt az előny. A 78. percben Incocciati is betalált, ezzel 2:0-ra győzött az AC Milan.

Nagy József és Venturi küzd a labdáért

November 25-én a TJ Vítkovice érkezett a Rohonci útra. A délután egykor kezdődő mérkőzésre háromezren látogattak ki, és az első félórában igazi gólfesztivált láthattak. Az első percben már vezettek a csehszlovákok, de Garics hamar egyenlített. Svoboda góljával megint a vendégeké volt az előny, a válasz négy perc múlva érkezett: Szabó Ferenc egalizált. Több gól már nem esett, a Népsport tudósítása szerint a támadósor gyengébben muzsikált, ezért maradt el a diadal.

Tavasszal mindhárom mérkőzését elveszítette a Haladás, és csak egy gólt rúgott. A sorozatot az utolsó helyen zártuk, a győztes az AC Milan lett.

Haladás - AC Milan

Néhány szó zárásként az ellenfelek utóéletéről: Az AC Milanból a kilencvenes-kétezres évekre Európa egyik legjobb csapata lett (ebben Silvio Berlusconinak elévülhetetlen érdemei vannak). A Vítkovice négy évvel később csehszlovák bajnok lett (a helyi vasművek csapata volt), a rendszerváltást követően hanyatlásnak indultak. Manapság a másodosztály alsóházában tanyáznak. Az Eszék a függetlenedést követően a harmadik legjobb horvát klubnak számított, 1999-ben kupát nyertek. 2016-ban a csőd szélén álltak, ekkor magyar kézbe kerültek. Azóta ismét a horvát topklubok egyike.

Sorozatunk az 1988-as Intertotó Kupás szereplésünkkel folytatódik.

Forrás: