Gondolom, nem ez volt a terv. Két meccs, két vereség, öt kapott és két rúgott gól. Ezt a nem túl acélos BVSC és Aqvital FC Csákvár ellen sikerült összehoznia a Haladásnak. Az eddig látottak nem ígérnek sok jót a folytatásra.

Szurkolói ankét, fotó: haladas.hu

Pedig ígéretek, azok vannak. Végighallgattam a szép ruhába öltözött ügyvezető igazgatónő szép szavait az ankéton, végignéztem a zuglói szezonnyitónkat, majd a büntetőt követően kikapcsoltam a közvetítést a csákvári meccsről.

Meguntam, belefáradtam. Nem konkrétan abba a mérkőzésbe, hanem úgy az egészbe. Magyar Ajaxról, támadófutballról, első öt helyről meg két éven belüli feljutásról szól a kommunikáció, miközben négy éve esélyünk sincs legalább a dobogó környékén zárni. Egyszer nem fordult elő, hogy a szezon végén ne adtuk volna el a húzóemberünket. Illetve úgy a pontos, hogy idén kölcsönadtuk Molnár Rajmundot, akit majd, ha akar, megvehet az MTK. Tehát legalább pénz sem járt érte most.

Nehéz megemészteni az elmúlt évek kilátástalanságát, főleg a Haladás múltját tekintve kifejezetten sikeres 2008 és 2018 közötti időszak fényében. És ezen egyáltalán nem segít, ha a mindenkori szurkolót a saját klubja nem becsüli.

Racionális embernek tartom magam, én megértem, ha tisztességesen levezetik, hogy szar helyzetben van a Haladás, közünk nincs a magyar futball élmezőnyéhez és amíg nem lesz valami hatalmas változás, a másodosztály közepénél feljebb ne tekintgessünk. De erről szó sincs, itt feljutásról, első öt helyről megy a duma. És ez dühít a leginkább.

Szakmai vezető, vezető szakmai igazgató, két ügyvezető, kommunikációs vezető… Bár a támadók vagy a belső védők terén állnánk ennyire jól. Egyszerű szurkolóként azért felmerült bennem, hogy miként akartunk fontos pozíciót bízni Mészöly Gézára, aki mellette számos egyéb munkát végez. (Tudom, már nincs itt, de csak volt valami ráhatása az elmúlt szezonjainkra).

Vagy miért pont olyan edzőt nevezünk ki, akinek annyi köze van a magyar focihoz, hogy húsz éve játszott a Fradiban, különben a szlovén élvonalbeli ND Gorica volt az utolsó klubcsapata, ahol 1.12-es pontátlagot sikerült összehozni fél év alatt. És amúgy tökutolsóként kiestek…

Ugyanakkor persze minden elismerésem a sikert sikerre halmozó futsalcsapat és a Haladás VSE NB III-ba jutásában közreműködőknek, vagy a csendesen, de tisztességesen dolgozó Viktóriának. Emberfeletti melót végeznek, miattuk büszkén ki tudom magam húzni, hogy na igen, ezek szép, megsüvegelendő eredmények.

Viszont ebből a futballcsapatnál – az NB II-esnél, még mielőtt elvesznénk a Haladások erdejében – egyelőre semmit sem látni.