A következő fordulóban nagy utazás vár a Halira, csapatunk a Nyíregyháza Spartacus vendége lesz, Balmazújvárosban. Ez a párosítás közel száz éves múlttal rendelkezik, következzék három sikeres nyírségi túra az elmúlt évtizedekből!

1. Az első: 1927. július 6.

94 éve vívtunk először tétmérkőzést nyíregyházi csapattal. Az 1887-ben megalakult NyTVE első bajnoki címét aratta az 1926/27. évi keletmagyarországi labdarúgó alosztályban, maga mögé utasítva a nyíregyházi kereskedők csapatát és a Debreceni VSC-t is. Nyugaton a Haladás ünnepelhetett, az országos bajnoki címért zajló „rájátszásban” összesorsolták a két csapatot. A továbbjutás egy meccsen dőlt el, melyet Nyíregyházán rendeztek 1927. július 6-án szerdán fél hatkor.

A meccset felfokozott hangulatban várták a helyiek, a Nemzeti Sport beszámolója szerint „A meccs hatalmas eseményszámba megy Nyíregyházán, mit legjobban bizonyít az a körülmény, hogy a helyi kereskedők a tegnapi nap folyamán egyöntetűen elhatározták, hogy üzleteiket félhat órakor bezárják, hogy ők maguk és alkalmazottai is megtekinthessék a mérkőzést.” A sportlap esélyesebbnek tartotta a hazai gárdát, mert több időt tudtak pihenni (a nyugati bajnokság elhúzódása miatt ezt a meccset is halasztani kellett néhány nappal), nem kell utazniuk és nagy közönség áll mögöttük. A Haliról elmondák, hogy „a gárda igen számottevő játékerő képvisel s vele komolyan kell számolni. Meg aztán a nyugati kerületi általánosságban nagyobb erejűnek tekintik.”

A Nyírvidék újságírója felvezető cikkében az év legszebb mérkőzésének nevezte az összecsapást, majd motivációs beszéddel bíztatta csapatát: „NyTVE tizenegy! Amikor szerdán a pályára léptek, érezzétek át, hogy ez a mérkőzés kiemelkedik azok sorából, amelyeket csupán az egyesületért való rajongás hevít. E mérkőzésen ti, a keleti kerület futballjának vagytok reprezentánsai, e mérkőzés egész Nyíregyháza sportjának presztízskérdését jelenti, melynek eredményére az egész ország felfigyel. Mindeme kötelességekről ne feledkezzetek meg a játék hevében sem, győzelmetekért egész Nyíregyháza sóvárog és hogy ez meg legyen, mi csak azt izenjük nektek : Fiuk szívvel-lélekkel, becsülettel játszatok!”

Az NyTVE bujtosi sporttelepe, itt találkozott először a két csapat

A mérkőzést a Reggeli Hírlap röviden így foglalta össze: „A Szombathelyi Vasutas kitűnő halfsorával domi­nált és már a játék elején két gólt rúgott, amire a NyTVE csak egy 11-esből elért góllal tudott felelni.” Győzelmünkkel továbbjutottunk az elődöntőbe, ahol a Diósgyőri VTK várt ránk, a vasgyáriaktól azonban szoros meccsen 3:2-re kikaptunk.

A következő szezonban ismét megnyertük a nyugati bajnokságot, és az országos címért ezúttal is nyírségi csapatot kaptunk, keleten ezúttal a nyíregyházi kereskedők végeztek az élen. Ezúttal is 2:1-re nyertünk.

Az NyTVE később több fúzión és névváltoztatáson is átesett, 1977-ben egyesült a nyíregyházi vasutasokkal, így jött létre a ma ismert Spartacus.

Kezdőcsapatok:

2. Szépen induló osztályozó: 2004. június 3.

17 évvel ezelőtt, 2004 júniusában rendeztek legutóbb osztályozó mérkőzéseket az NB1-be jutásért. A 2003/04-es élvonalbeli bajnokságban a Lombard FC előtagot viselő Haladás a 12. (utolsó) helyet szerezte meg, mivel azonban a következő évadtól 16-ra nőtt a mezőny, csapatunk lehetőséget kapott arra, hogy megőrizze tagságát a legmagasabb osztályban. Ehhez összesítésben le kellett győzni az NB1/B-ben ötödik helyet megszerző Nyíregyháza Spartacus gárdáját.

A Szparival kapcsolatban van egy kellemetlen emlékünk az osztályozók kapcsán, 1992-ben velük játszottunk a bennmaradásért. Drámai körülmények között, büntetőpárbajban dőlt el a küzdelem, amiben a Hali alulmaradt.

Hazai helyzetekkel indult a meccs, Jagodics Zoltánnak a gólvonalról kellett mentenie. A 11. percben Somfalvi húszméteres lövése után a felső lécről visszafe­lé pattant a labda, ám a vetődő Németh Viktor kezén röppályát változtatott, és végül a kapu jobb oldalában kötött ki. Öngól, 0-1. Nem sokkal később Illés Béla lőtt kapufát. A hazaiak az utolsó lehelletükig küzdöttek, de Müller Zsolt lövése után Tóth Iván, Virágh Aladár próbálkozá­sát követően pedig a kapufa fo­gott ki rajtuk. A végén már az országot átutazó Haladás-szur­kolók járták örömtáncukat, jog­gal, mert kedvenceik az idegen­beli győzelemmel közel kerültek élvonalbeli tagságuk meghosszabbításához.

A szombathelyi visszavágó 1:1-es döntetlennel zárult, csapatunk a pályán ugyan kivívták a bennmaradást, Bíró Péter azonban másként gondolta…

Összeállítások:

3. Győzelem a bronzévben: 2009. március 7.

Nem egészen öt évvel az osztályozó után, 2009 márciusában látogattunk el ismét Szabolcs megyébe, ahol fontos rangadó várt ránk. A két csapat között ugyanis akkor mindössze 3 pontnyi különbség volt a Hali javára.

„Az agresszív letá­madással nyitó hazaiak nem tudtak élni a termé­szeti előnnyel, átlövésre viszony­lag ritkán vállalkoztak a vendéglá­tó futballistái, az első felvonásban kialakított két-három - messze nem tiszta - lehetőséggel viszont nem tudott élni a piros-kék kom­pánia, ahogy a biztonságra sokat adó Haladás sem a maga egyetlen sanszával.

A szombathelyi visszafogottság ugyanakkor kifizetődőbbnek bizonyult, Filip Lazareanu hibája, illetőleg Sipos Norbert gólja után pedig hiába küldte harcba Révész Attila Bogdan Apostut - a támadó mindössze két lövési kísérletet tudott kiverekedni magának a levegőben lógott a kapuja elé tömörülő, Kenesei Krisztiánt elöl bántóan egyedül hagyó, de olykor így is veszedelmesen meglóduló Haladás újabb találata.

Csertői Aurél a találkozót meg­előzően úgy nyilatkozott: a Szpari két hete lefocizta ugyan az Újpes­tet, mégis kikapott. Bár csakúgy, mint két hete, ezen az összecsa­páson is hazai fölényt regisztrál­tak a tudósítói állások mögött fel­állított, nagyjából nyolcvanmillió forintot érő speciális berendezé­sek, „lefocizásról” ezúttal szó sem volt - a Spartacus-siker újfent el­maradt.” – írta a meccsről a Nemzeti Sport.

Jegyzőkönyv és értékelések:

Források

• magyarfutball.hu
• Arcanum: Nemzeti Sport, Nyírvidék, Kelet-Magyarország, Reggeli Hírlap

Az elmúlt százegy évben százharminckilenc alkalommal vívott egymással bajnoki mérkőzést a Haladás és az ETO. A magasabb osztályban szereplő vidéki csapatok esetében ez a párosítás rendelkezik a legnagyobb múlttal, nem véletlenül nevezték már évtizedekkel ezelőtt is a nyugat-dunántúli örökrangadónak. Ezúttal három, számunkra kedves szombathelyi találkozót idézünk fel.

1. Az első NB-s sikerünk: 1938. szeptember 18.

A Nemzeti Bajnoki-rendszer bevezetésééig (1935/36) a két csapat a nyugati alszövetségen belül versengett egymással, a Haladás négy, a győriek két alkalommal nyerték meg a nyugati kerületi bajnokságot. Az NB1-be a Hali egy évvel korábban (1936) jutott fel, mint az ETO, de minkét csapat búcsúzni kényszerült egy idényt követően.

A nyugati kerületi liga helyett az újonnan megszervezett országos másodosztályban, akkori nevén NBB-ben találkozott egymással a két együttes 1938. szeptember 18-án.

„Már a 4. percben gólt ér el a Haladás. Forgács I. beadását Forgács II. Móroczhoz adja, ez a bal alsó sarokba talál. 1:0. A győriek két szöglettel válaszolnak. A 14. percben Forgács I. beadását Forgács II. fejjel küldi a hálóba, 2:0. A 25. percben Lányi megsérül és két percre kiáll. A 42. percben Kiss átemeli a labdát Gróf felett és a kiugró Mórocz Pécsi mellett gólt lő,  3:0.

Szünet után a 12. percben Mórocz és Gróf összecsap, a labda a szombathelyi középcsatárnál marad és ő 14 méterről a sarokba lő, 4:0. A Haladás most már könnyen játszik. A 28. percben Lovász a jobbsarokba talál,  5:0. A Haladás leáll. A 41. percben a Baumann által kiütött labdát Tóth III. nehéz szögből belövi, 5:1.” – írta a meccsről a Nemzeti Sport.

A kor másik nagy sportlapja, a Sporthírlap arról számolt be, hogy a szombathelyi szurkolók a nagyarányú győzelem ellenére nem voltak elégedettek a látottakkal: „Még jó, hogy nem, a Tokod volt az ellenfelünk, mert akkor baj történt volna! De még akkor is, ha megy a győrieknek a góllövés! Ha Kovács nálunk játszana, — mondották a szombathelyiek —  biztosra mennénk a bajnokságban!”

A bajnokságról álmodó „vérmesebb” szurkolókat a Haladás vezetősége fékezni igyekszik: — Csak lassan azzal a bajnoksággal! Egyelőre csak nyerjük meg — a legközelebbi mérkőzést! A vezetőségnek nagy örömet okozott vasárnap — a közönség! Kétezerkétszáz nézője volt a meccs­nek! Pedig az SzSE [Szombathelyi SE, a város egy másik sportegyesülete] tombolát rende­zett, a tombola pedig igen vonzó dolog Szombathelyen. De a futball most legyőzte a tombolát. Kőműves János, a Haladás elnöke hálás is: — Mindent elkövetünk, hogy megszolgáljuk közönségünk érdeklődését. Annyit máris megígérek, ha még egyszer bekerülünk az NBI-be, egy­hamar nem fogunk kiesni! Most már csak be kell kerülni...

Jegyzőkönyv, legjobbak:

2. Öt gól a Mágus későbbi bajnokcsapatának: 1981. szeptember 5.

Negyven évvel ezelőtt az újonc Haladás fogadta a Verebes József által trenírozott győri Rába együttesét. Mindkét csapat jó előjellel várta a mérkőzést, a Hali az előző fordulóban idegenben verte a Videotont, míg az ETO a tabella élén állt. A mérkőzés előtt Török Péter, a Haladás akkor edzője mindenkit óva intett az elbizakodottságtól, szerinte mindenkinek a reális talajon kell maradnia.

Tizenkétezer néző látogatott ki az összecsapásra, és láthatta azt, hogy a vendégek kezdtek jobban, majd a tizedik perctől fokozatosan vette át az irányítást a Haladás. „A 24. percben a kiugró Nagyot szögletre szerelték. Jobbról Hegyi íveltebe a labdát, s a remekül felugró Szabó F. 4 m-ről a léc alá fejelt, 1-0! Hamar jött az egyenlítés. A 26. percben Hannich a Haladás térfelének közepé­ről a középen kiugró Hajszán elé adott. A szélsőt Horváth nem tudta szerelni, így Haj­szán a kimozduló Hegedüs mellett 8 m-ről nyugodtan guríthatott a hálóba, 1-1. A 33. percben Horváth a jobb oldalon futott el, be­adása felpattant a védőkön, s mielőtt a labda földet ért volna, Garics 10 m-ről fejmagasságban a kapu jobboldalába fejelte, 2-1!
Három percre rá újabb gólt szereztek a hazaiak. Garics a bal szélen robogott el, át­ívelt a másik oldalra. Szabó visszafejelte a labdát, s He­gyi 4 m-ről a bal sarokba kotorta.

Az 53. percben Preszeller a bal ol­dalon futott el, jól emelt kö­zépre, Nagy lekezelte, s a 11-es pontról a kimozduló Hornyák fölött a kapu baloldalába emelte a labdát, 4-1! A 82. percben Szabó F. a bal oldalon húzott el. s 14 m-ről a kimozduló Hornyákot megelőzve a bal sarokba gurított, 5-1!” Írta mindezt tudósításában a Népsport.

A látottakkal nagyon elégedettek voltak a hazai szurkolók és Török Péter is. Mesterünk szerint „A fiúk gondoskodtak róla, hogy ne csak a szerda este, hanem a szombat délután is csodálatos legyen.” Verebes József röviden kommentálta a találkozót: „Kilenc emberrel nem lehet mérkőzést nyerni...”

Jegyzőkönyv és a Népsport osztályzatai:

3. Visszatérés győzelemmel: 2008. július 26.

Négyévnyi másodosztályú „száműzetést” követően a 2008/09-es szezonban lett ismét tagja az NB1-es mezőnynek a Haladás. Az első bajnoki mérkőzésünket a korábbi idény bronzérmesével, az Egervári Sándor vezette Győri ETO-val vívtuk a némi ráncfelvarráson átesett (ekkor székezték le a tribünt) Rohonci úti pályánkon. Mi is jó előjelekkel vártuk a nyitómeccset, hiszen néhány nappal korábban az angol Arsenal együttesével játszottunk 1 – 1-es döntetlent.

A Haladasfc.hu így foglalta össze a mérkőzést: „A Szombathelyi Haladás kissé megilletődötten kezdte a találkozót. Sok apró bosszantó hiba, kapkodás és eladott labdák tömkelege jellemezte a játékot. Elsősorban a jobb oldalunkon rohamoztak a vendégek. A "neonsárga vircsaftnak" aztán gyorsan végett vetett a Haladás. Megszervezte a védekezését és elsősorban Molnár Balázs labdaszerzéseinek köszönhetően egyre többet birtokolta labdát. Sorra rúgtuk a szögleteket és vezettünk formásabbnál formásabb akciókat. Aztán egy szabadrúgást követően Tóth Péter a vezetést is megszerezte. Az első játékrész hajrájában pedig Kuttor már kettőre növelte az előnyt.

A szünetben még a sör is jobban esett. Ráadásul szerencséje is volt annak, aki kicsit mulatozott a tizenöt perc alatt, mert jó eséllyel lemaradt a vendégek szépítő góljáról. A Győr mindent elkövetett, hogy egyenlítsen. Hiába. Még akkor sem tudtak betalálni, amikor az utolsó tíz percre már szemmel láthatóan elkészült erejével a Haladás. Sokszor a szerencse is óvta a Haladás kapuját.”

Ezen a meccsen vertük meg utoljára bajnoki a győrieket. Remélhetőleg most vasárnap véget ér ez a tizenhárom évnyi rossz sorozat.

Jegyzőkönyv és haladasfc.hu osztályzatai:

Szombathelyi Haladás – Győri ETO 2-1 (2-0)
Rohonci út, 6000 néző.

Gólszerzők: Tóth P., Kuttor, ill. Bicak.

Szombathelyi Haladás: Rózsa 6 – Schimmer 6 (Csontos, a 82. percben), Guzmics 7, Kuttor 7, Tóth P. 7 – Kaj - (Rajos 7, a 24. percben), Molnár 6, Vörös 6 – Oross 6, Kenesei 6, Sipos 6 (Andorka, a 80. percben).

Győri ETO: Stevanovic 5 – Bank 5, Stark 6 (Kovács I. Zoltán 6, a 33. percben), Supic 6, Völgyi 5 – Koltai 7, Jäkl 6, Józsi 6, Bicak 6 (Brnovic, a 75. percben) – Pákolicz 5 (Kovács II. Z., a 62. percben), Bajzát 6.

Felhasznált irodalom:

• magyarfutball.hu
• arcanum: Nemzeti Sport, Sporthírlap, Népsport
• haladasfc.hu

A TOP3 nevet viselő új sorozatunkban az aktuális ellenfelünkkel vívott három legemlékezetesebb, különlegesebb mérkőzést elevenítjük fel, elsőként jöjjön három pécsi kirándulásunk. Labdarúgó csapatunk ugyanis Baranya megye székhelyén kezdi meg bajnoki szereplését augusztus 2-án, hétfő este az M4 Sport kamerái előtt.

1. Az első győzelmünk: 1974. november 30.

Pécsi csapattal bajnoki mérkőzésen először az 1938/39-es másodosztály nyugati bajnokságának keretében találkoztunk, akkor a Gőzhajózási Társaság Villamostelepi Atlétikai Clubot oda-vissza fölényesen megvertük (5:2 a Rohonci úton, 4:0 Pécsett a javunkra). Ez a klub is tagja volt annak az öt helyi ipari vonatkozású gárdának (Pécsi Ércbányász, Pécsi Építők, Pécsi Bányász, Pécsi Helyiipar és a Pécsi Dózsa), amely 1973. február 15-én Pécsi Munkás SC néven egyesült.

Első élvonalbeli szezonjában (1972/1973) a 12. helyen zárt az újdonsült csapat, a Haladással a következő kiírásban találkoztak először a legmagasabb osztályban. Az első pécsi győzelmünkre nem kellett sokat várni, 1974. november 30-án győzelmet ünnepelhettünk a PVSK stadionjában.

„Farkas két góljával — Haladás-bravúr Pécsen” kezdte tudósítását a Vas Népe. „Teljesen megérdemelt, nagyon értékes győzelmet aratott a Haladás a Mecsek-alján. A szombathelyiek eddig még egyszer sem győztek a Mecsek alján, most sikerült megszakítaniuk ezt a balszerencsés sorozatot. A hazaiak kezdtek jobban, de fokozatosan feljavult a Haladás játéka és 25 perc eltelte után átvették a játék irányítását. A jól megszervezett védelem biztosan állította meg a szárnyaszegett pécsi próbálkozásokat és a középpályások remek labdákkal indították támadásba a jó napot kifogó csatárokat. A Haladás első gólja rendkívül látványos volt.

A második félidőben is továbbtartott a szombathelyi fölény. Ebben a játékrészben különösen Halmosi teljesítménye dicsérhető, aki a Haladás csapatának karmestere volt. A mérkőzés utolsó percében még növelhette volna előnyét a Szombathely. A pécsi csapat nagy csalódást keltett, nem véletlenül fütyülte ki közönsége a mérkőzés után.

A Haladás csapatából Pálinkás, Kovács, Halmosi, Farkas, Király és Németh Lajos játéka emelkedett azátlag fölé. A pécsiek közül csak Konrád és Zombori érdemel dicséretet.” – summázta a látottakat a megyei lap.

Jegyzőkönyv és osztályzatok:

2. Feljutást érő döntetlen: 2003. június 21.

A 2002/03-as másodosztályú bajnokságban a Pécsi MFC (a Munkást 1995-ben felváltotta a Mecsek) és a Haladás együtt jutott fel. A listavezető baranyaiak mögött a második helyért két vasi csapat versengett: a fénykorát élő Büki TK és a Détári Lajos által irányított Lombard FC Haladás. Az utolsó fordulóban a Hali a már bajnok pécsiek otthonába látogatott, míg a bükiek a Kaposvár együttesét fogadták.

A Mecsekalján az első félidőben nem esett gól, ellenben a bükiek megszerezték a vezetést a 27. percben Kőrösi révén. Rajczi még a lefújás előtt egyenlített, így a szünetben mindkét helyen döntetlen állt az eredményjelzőn. Az. 51. percben ünnepelhettek a szombathelyiek, Nagy révén nálunk volt az előny. Nyolc perccel később Horváth egyenlített, így ismét egál volt mindkét pályán.

A 73. percben egy büki labdavesztést követően Rajczi játszott össze Jégerrel, utóbbi találatával fordítottak a kaposváriak. Nem sokkal később Pécsett is rezdült a háló, Kincses góljával vezetést szerzett a Haladás. Márton Gábor a hármas sípszó előtt büntetőből kiegyenlített, a szombathelyiek azonban ekkor már értesültek a bükiek vereségéről, így mehetett az ünneplés a csapattal, összejött a hőn áhított feljutás!

Jegyzőkönyv és a jól játszók (végig nagy betűvel):

3. A legutolsó bajnoki győzelmünk: 2013. május 11.

Több mint nyolc éve nyertünk utoljára bajnoki mérkőzésen idegenben a pécsiek ellen. A hazaiak kispadján akkor a tíz évvel korábban gólt szerző Márton Gábor ült, míg a csak magyar, többségében saját nevelésű játékosokból álló Haladást Artner Tamás irányította. A párosítás különlegessége azonban a játékvezető volt: az MLSz és a katari labdarúgó szövetség megállapodása értelmében 1-1 bajnokira „sporit cserélt” a két ország, ennek keretében ezen a mérkőzésen Hamisz Mohammed al-Marri fújta a sípot.

A látottakat így összegezte a haladasfc.hu: „Sok hiányzóval, fiatal csapattal lépett pályára Pécsen a Haladás. Az első félidőben látszott is a megilletődöttség a játékunkon, ekkor még inkább a Pécs akarata érvényesült. Volt, amikor a szerencse, és volt, amikor Schimmer nagy mentése óvott meg minket a kapott góltól. Sok hibával játszottak a csapatok, ebben közre játszhatott a hirtelen leszakadó esőtől csúszóssá váló pálya.

A második félidőben már a Haladás játszott jobban, helyzeteink voltak, a mi akaratunk dominált, sokáig azonban úgy tűnt, hogy gólt nem sikerül szerezni. Radó a második félidő 37. percében azonban máshogy gondolta, magabiztosan lőtt Dibusz kapujába, miután a nagy sprintet levágó Gyurján pontosan passzolta középre a labdát. A második találatunknál már az „előkészítést” is magára vállalta Radó, miután a 16-oson belül buktatták, kíméletlen ítéletvégrehajtónak bizonyult.

A Haladás megérdemelten nyert, és csak most sajnálhatjuk igazán a kaposvári és a Kecskemét elleni meccset…”

Jegyzőkönyv és osztályzatok:

PMFC Stadion, 1000 néző

Vezette: Hamisz Mohammed al-Marri

Gólszerző: Radó (81., 83., utóbbit 11-esből)

Pécs: Dibusz 0 - Horváth A. 5, Balogh 6, Causic 5, Gaál 5 - Beke 5 (Márkvárt 5, 46.), Akassou 5 (Szatmári, 83.), Uzoma 5, Wittrédi 5 - Grumics 6, Simon A. 6

Haladás: Gőcze 5 - Schimmer 6, Guzmics 6, Devecseri 6, Farkas 6 - Szakály 5 (Kalász -, 78.), Simon Á. 6 - Radó 8, Nagy G. 6, Gyurján 6 (Jagodics -, 88.) - Andorka 6 (Ugrai -, 71.).

Felhasznált források

• magyarfutball.hu
• arcanum: Vas Népe, Képes Sport, Dunántúli Napló
• haladasfc.hu

Jelentős változásokat jelentett be a klubvezetés a Rohonci úti mérkőzések látogatásával kapcsolatban. A tikettek a korábbi évekhez képest drágábbak lettek, viszont ismét lehet családi belépőt vásárolni és megnyitották a VIP szektor melletti A12, A13 és A14 jelű szektorokat is.

Stadiontérkép:

B-szektorok

A kapu mögötti lelátórészbe 2.000 forintba kerülnek a jegyek, a diákok és a nyugdíjasok belépője 1.000 forint. Az éves bérlet a felnőtteknek 30.000 forint, a féléves 16.000. Diákoknak és nyugdíjasoknak mindez 15.000, illetve 8.000 forint.

Rohonci úti oldal

A C és D jelű szektorokba a teljesárú tikett 3.000 forint, a kedvezményes (diákok, nyugdíjasok) 1.500. A felnőtteknek szóló éves bérlet 45.000 forint, míg a féléves 23.000. Diákok és nyugdíjasok esetében 23.000 forint a teljes szezonra érvényes, míg a féléves 12.000.

A városi sportegyesületek (Illés Akadémia, Haladás VSE, Király SE, Lurkó FC) a C15 és C21 jelű szektorokban látogathatják a mérkőzéseket, míg az iskolai programban érkezők számára a D23 és D31-es lelátórész áll rendelkezésre.

Csarnok felőli oldal

Ismét váltható családi jegy, méghozzá az A42 és A43 jelű szektorba. Ennek összege két fő részére 3.000 forint. A klubhonlap definíciója alapján: „Családi jegy vásárlása minimum 2 fő esetén - abból egyik főnek 14 éven alulinak kell lennie. Természetesen lehet 2 felnőtt, 2 gyerek - 2 felnőtt 1 gyerek - 2 felnőtt 3 gyerek is - lényeg, hogy egy családot alkossanak.”

A VIP szektorba meccsenként 16.000 forintba kerül a belépés. Ide is lehet éves, illetve féléves bérletet váltani, melynek összege 240.000, illetve 130.000 forint.

Újdonság, hogy megnyitották a nagyközönség számára az A12, A13 és A14 jelű szektorokat. Ebbe a lelátórészbe 4.000 forintba kerül a teljesárú jegy, a kedvezményesért pedig 2.000 forintot kell fizetni. Bérletek esetében a teljesárú éves 60.000 forintba kerül, a féléves 35.000. Diákoknak és nyugdíjasoknak az őszi szezonra szóló bérlet 16.000 forint, az éves 30.000. Az A15-ös szektorba a Haladás Öregfiúk foglalhatnak helyet.

Kompenzálás, kupameccsek, bérletvásárlás

Azok számára, akik a tavalyi szezonra bérletet váltottak, ennek felmutatása mellett a tavalyi árakon válthatják meg az idei bajnokságra szóló bérletüket.

6 éves kor alatt a mérkőzések látogatása ingyenes, míg a bérleteseknek a hazai kupamérkőzésekért sem kell fizetni.

A bérleteket július 26-tól a Kossuth Lajos utca 20. alatti Haladás Ajándékboltban lehet megváltani, 18 éven felüliek számára - a kormányrendeletnek megfelelően - személyi igazolvány és védettségi igazolvány/applikáció szükséges.

Források

• haladas.hu
• magyarfutball.hu

85 évvel ezelőtt, 1936. július 5-én jutott fel története során először a legmagasabb osztályba a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapata. Oldalunkon háromrészes cikksorozatban emlékezünk meg erről a jeles eseményről. Az utolsó rész a Szolnoki MÁV elleni döntőről szól.

Egyezkedés, bizakodás

A nyugati kerületi bajnoki cím megszerzése és a Diósgyőr elleni fordulatos és körülményes elődöntő után csapatunk, Szombathely városa és a MÁV drukkerei készülhettek az országos döntőre, ahol a győzelemért és a Nemzeti Bajnokság I. osztályába kerülésért egy másik vasutasklubot, a Szolnoki MÁV-ot kellett felülmúlni.

A szolnoki vasutasok együttese 1910-ben alakult meg, és a húszas évek közepére a középmagyarországi alosztály meghatározó együttesévé vált, több játékost adtak az amatőr- és a vasutasválogatottba. Az 1935/36-os KLASz-bajnokságban a 22 meccsükből 19 alkalommal nyertek, 1 döntetlen született és 2 vereséget szenvedtek el, de így is csak két egységgel előzték meg a Tokodi Üveggyári SC-t.

1929-es tablókép a szolnokiakról

A Szolnoki MÁV-ra az országos címért zajló sorozatban először egy negyeddöntő várt a szegedi KEAC csapata ellen, ezt a meccset 1:0-ra megnyerték a vasutasok. Az elődöntőben is otthon játszhattak, az addig veretlen Nagykanizsai Zrínyi TE-nek tíz gólt rámoltak be.

A finálé minél igazságosabb körülmények között történő lebonyolítása érdekében a szombathelyi és a szolnoki fél abban egyezett meg, hogy a döntőben két meccs lesz: egyiket Szolnokon, a másikat a Rohonci úton rendezik. Az MLSz egyesbírója, Berta Sándor a maga részéről engedélyezte ezt a sportszerű kezdeményezést, azonban kiderült, hogy „a szabályok szerint ezt engedélyezni nem lehet és az MLSz elnöksége, amikor az egyesbíró véleményt kért, szabályellenesnek minősítette.

Ezután az egyesbíró a szabályok alapján úgy döntött, hogy mivel a Szolnoki MÁV mindkét elődöntő mérkőzését otthon játszotta, a döntőt Szombathelyen kell megrendezni (közös rendezésben) július 5-én, vasárnap délután 4 órakor. A Szolnoki MÁV képviselője, Kunsági intéző ezt a határozatot megfellebbezte, sőt állítólag, ha a fellebbezésnek nem adnak helyt, a Szolnoki MÁV nem is áll ki a döntőre.” – írja a Sporthírlap július 1-i számában.

Egy szegedi sportrajongó „Vajjon meddig lesz még a Szolnoki MÁV pályaválasztó?” címmel külön levelet írt a Nemzeti Sportnak, melyben kifejezte felháborodását, hogy még a szolnokiaknak áll feljebb az egyesbíró egyébként korrekt döntése után.

A szolnoki klub részéről Csetneky Károly sportvezető nyilatkozott a Nemzeti Sportnak: „Mi nem akartunk kizárólagosan pályaválasztók lenni, csak azt szerettük volna, hogy sportszerűkörülmények között döntsük el a nagy kérdést. Elmegyünk Szombathelyre már csak azért is, mert az a véleményünk, hogy ha Szombathelyen nem tudjuk megverni a Szombathelyi MÁV-ot, akkor úgy sem volna keresnivalónk az NB-ben.”

Mindeközben a Haladásnál nagy reményekkel, és némiképp megdrágított jegyekkel várták a vasárnapi meccset: „A régi idők nagy futball-láza ta­pasztalható ismét Szombathelyen és környékén. A szurkolók szeme előtt ismét felcsillant a remény, hogy hosszú évek után újra a leg­jobb csapatokat láthatja mér­kőzni. Ez a vágy vasutas-szurkolóvá tett sok olyan szombathelyi sport­barátot is, aki eddig véletlenül sem ment ki a MÁV mérkőzéseire. A Szolnoki MÁV elleni sors­döntő mérkőzés iránti érdeklődés igen nagy s annak ellenére, hogy a helyárakat felemelték (no, nem veszélyesen), mintegy négyezer néző várható a mér­kőzésre. [Végül 4400 fizető néző látogatott ki.]

A MÁV játékosai kedden könnyebb mozgást végeztek a pályán S ma is csak könnyű edzés volt soron. A mait az eső is megzavar­ta s így igazán nem fáradtak el a fiúk. Halmai még mindig nincs rendben, s így vasárnap is Gazdag lesz a középfedezet. Szó van arról, hogy a szélső halfokat kicserélik, mert Molnár és Horváth már egészsé­gesnek látszik.” (Nemzeti Sport, 1936. július 3.)

Korabeli fotó Szombathelyről, villamos suhan a Fő téren (fortepan #196811)

Két nappal később, július 4-én egy helyi sportszakértő a felkészültség hiányáról panaszkodott, de dicsérte a csapat küzdeni tudását: „A MÁV, mármint a Szombathelyi MÁV az egész évben nem mutatott olyan formát, hogy túlságosan lehetne bízni a csapatban — fejtegette ma délután az egyik ismert szombathelyi sportember. Küzdeni tud a csapat, de a felkészültsége körül bizony bajok vannak.

Nagy hátrányt jelent az is, hogy Halmai kidőlt. Megfelelő helyettese pedig nincsen. Az elmúlt vasárnap Gazdag igyekezett helyét betölteni, most pedig, úgy hallom, Kiss áll a csapat tengelyébe. Mind a kettő jó csatár, de nem középfedezet. Szolnok felöl pedig nagyon ve­szélyes hírek érkeznek. A szolnoki csapatnak valóban jónak kell lennie, ha tíz góllal tudta legyőzni a kani­zsaiakat. Ennek ellenére a szombathelyiek nem mennek esély nélkül a küzdelem­be, mert a hazai környezet rengeteget jelent. Biztatásban pedig nem lesz hiány.”

A meccs végeredményére a két korabeli sportlap, a Nemzeti Sport és a Sporthírlap eltérő tippet adott. Előbbi szombathelyi sikert várt, elsősorban a hazai pálya előnye miatt: „A  döntőben a Szolnok győzelme volna várható, ha a mérkőzés nem Szombathelyen kerülne sorra. Tudjuk azonban, hogy milyen nagy előnyt jelent a hazai pálya és a hazai környezet s könnyen lehet, hogy ez az előny elég is lesz a szombathelyieknek a győzelemhez. A tippünk: 4:3 a Szombathelyi MÁV javára.”

Az esélylatolgatásnál a Sporthírlap is figyelembe vette a helyszínt, de szerintük „a szombathelyiek erősen tartalékosan állanak ki. Legjobb fedezetük, Halmai, még a Diósgyőri VTK elleni elődöntőn megsérült és helyére a csatársor főmozgatóját és gólzsákját, Gazdagot kellett visszavonni. A szolnokiak összeszokott csapattal mennek Szombathelyre, de náluk viszont csökkenti az esélyeket, hogy a védelmük meglehetősen gyenge. Jobb csatársoruk és főleg nagyszerű középfedezetük, Kelemen révén a Szolnoki MÁV nagyobb játékerőt képvisel és kérdéses, hogy a szolnoki rohamokat a meggyengült fedezetsor mögött dolgozó szombathelyi védelem mennyire tudja elhárítani. Mindent egybevetve, tippünk: 3:2 a Szolnoki MÁV javára.”

Időközben kiderült, hogy Gazdag Gyula is kihagyja a vasárnapi meccset. A szombathelyi csapat gólerős játékosa még a DVTK elleni győri mérkőzésen sérült meg egy ártatlan szituációban, de folytatni tudta a játékot, később azonban bedagadt a bokája, és röntgenezés után kiderült, hogy egy csontdarab levált. A játékos még a Szolonoki MÁV elleni meccs kezdése előtt is bizonygatta, hogy neki nem fáj, szeretne mindenképp játszani, de az orvos és az edző nem engedte.

A lelkes játék meghozta a gyümölcsét

Szombathely nagy izgalomban várja a mérkőzést. A pálya környéke tele autókkal, fogatokkal. A főzászló-rúdon a nemzeti színek mellett a hazai zöld-fehér és a szolnokiak kék-fehér színei lengenek. Orkánszerű szél fogadja a csapatokat. Szombathely részéről Boda, a vendégektől Bujáki megy választani. A hazaiaknak kedvez a szerencse és a szolnokiak erős nap és szél ellen játszanak.

Így állanak fel a kezdéshez a csapatok:

Szombathelyi MÁV: Baumann — Iván, Borsodi — Bujtor I., Kiss, Kopfer — Szabó, Nagy, Bujtor II., Paár, Boda.

Szolnoki MÁV: Bagi — Cselényi, Dracskó —- Menekó, Kelemen, Bujáki — Renner, Kolláth II., Csabai, Sárkány, Horváth.

Csabai indítja el a labdát, de azonnal a hazaiak veszik át az irányitást. A 3. percben Szabó kezelés miatt szabadrúgáshoz jut, Kiss kapja a bőrt, lyukat rúg, a labda Paárhoz kerül, aki elügyetlenkedi a nagy helyzetet. Az 5. percben fut az első szolnoki támadás. Horváth elmegy az eleső Iván mellett, de a 16-osról gyengén mellé gurít.

Rohonci út, a kapuban Baumann (a fotó 1940-ben készült, az Újpest ellen)

Csupa izgalom a nézőtér. A szolnoki szurkolók nagy hangerőt képviselnek, de Szombathelynek sincsen szégyellni valója. A 7. percben 18 méterről szabadrúgás. Kiss szúrja kapura a bőrt és Bagi csak bravúrral tudja szögletre menteni.

Szabó jól íveli be a labdát, Boda nagy lövést küld kapura és a biztos dugónak látszó lövést Bujáki a kapu­vonalról fejeli ki. A labda most Nagyhoz kerül, aki hirtelen lő és a még mindig a kapuban álló Bujáki és Bagi között becsúszik a lövés. 1:0-ra vezet Szombathely!

A 9. percben Szabó jó átadásából Nagy remekül lő a sarokra és Bagi csak bravúros vetődéssel üti ki a lab­dát. Újabb szombathelyi szöglet, ezt azonban Paár mellé lövi.

A 19. percben érik el a szolnokiak első szögletüket a balszárny szép támadása után, de máris újra Szombathely rohamoz. A 25. percben szabadulnak fel kissé a szolnokiak. Bujáki szabadrúgása a kapu elé száll, Baumann csak lábbal ment a csatárok elől. A 26. percben a változatosság kedvéért szombathelyi szöglet következik, de ez eredménytelen. Az iram lanyhul és a szombathelyi szurkolótábor elé­gedetlen, mert a csapat nem hasz­nálja ki a szelet és főleg a védekezésre ügyel.

Most 10 perces mezőnyjáték jön. A 37. percben szöglet után Kiss fölé emel. A 39. percben Csabai beletalpal Borsodiba, akit kivisznek, de hama­rosan visszatér. Most Szabó ügyes­kedik, de hiába teremt jó helyzetet, Paár nagyon fölé lő. A szolnokiak választámadása közben ér véget a félidő.

Szünetben a szombathelyieknél a vezetés elle­nére nyomott a hangulat. Érzik, hogy a széllel szemben több előnyt kellett volna szerezniük, mert most a szél a szolnokiakat fogja támogatni. Marth edző ki is adja az utasítást:— Fiuk, laposan kell játszani.

A szolnokiak nem tartják el­veszettnek a mérkőzést. Ahogy a szombathelyiek félnek a széltől, annyira bíznak a vendégek a szél támogatásában. Kerekes elnök mondja: — Jobbra játszani, mert a balszélsőnket már kiismerték.

Szolnok nagyon belefekszik a második félidőbe. Már a 3. percben szögletet érnek, de a berúgás nem hoz eredményt. Az 5. percben Dracskó tisztáz egy szombathelyi támadást, majd Kolláth veszélyes. Működésbe lépnek a szolnoki tölcsérek és a vendégcsapat egyre komolyabban támad. A 8. percben ismét szögletet érnék el a szol­nokiak. Horváth rúgja be a labdát. Sárkány fejesét azonban Baumann védi. Bujtor ront kétszer egymásután. A 15. percben Baumann rosszul fut ki, Csabai lövi a labdát, de a bőr lassan elgurul a kapu mellett. Meccslabda volt.

Hatalmas az iram. Szabó oldalhálót talál s a 20. percben eldől a meccs sorsa. Szabó balról áthozza a labdát a jobb­oldalra, visszavágja Nagynak, aki habozás nélkül a közben tiszta helyzetbe jutott Bodához játszik. A balszélső annyira üresen áll, hogy a ballábáról jobbra teszi át a labdát (balszélsó, aki nem tud ballal!) és nyugodtan a jobb felső sarokba lövi a szombathelyiek második gólját. 2:0!

Tombol a lelátó (1940)

Leírhatatlan az öröm, a nézősereg felállva tapsol és az az általános vé­lemény, hogy már megnyerték a meccset. Már viccelésre is van ked­vük a szombathelyieknek és ezt kia­bálják az ellenpárt felé: — Elúszott a bajnokság a Tiszán. Szabó majdnem újabb gólt szerez.

Szolnok nem adja meg magát és először Horváth veszélyes, majd a 30. p.-ben Renner jó akciót csinál, de beadásával a belsők nem tudnak mit kezdeni. Boda beadása kavaro­dást idéz elő a szolnoki kapu előtt, végre egy fault tisztáz. A 34. percben Baumann rövidre öklöz. Sárkány fejeli a labdát, de Baumann most már bravúrosan véd.

Az iram lany­hul, még mindig Szolnok van fölény­ben. A 38. percben Horváth jó hely­zetből mellé lő. Az utolsó öt percben nagyon látszik a meleg hatása, a já­tékosok már alig lézengenek a pályán. A 44. percben Boda ér el gólt, de a játékvezető Paár lesállása miatt nem adja meg.

Hasonló jelenetsorok játszódtak le 1936-ban és 2008-ban: a pályán ünnepel a csapat és a szurkolótábor

A meccs végét jelző bírói sípszó után a közönség ellepi a pályát és vállán viszi ki a szombathelyi játékosokat. Felemelőlátványt nyújt a pálya képe a sok örvendezővel! A két csapata felsorakozik és Berta Sándor az MLSz képviseletében kiosztja az érmeket.
Kerekes Géza, a szolnokiak elnöke gratulál a győztes ellenfélnek és háromszoros éljent vezényel, amit a szombathelyiek viszonoznak.

Nyilatkozatok:

Horváth Jenő, műhelyfőnök, a Szombathelyi MÁV üv. elnöke: Biztosan nyertünk. Technikai és taktikai fölényben voltunk ellenfelünk­kel szemben. Az NB-ben komoly szerepet akarunk játszani, természete­sen megfelelő erősítésekkel.

Marth József edző: Jobbak voltunk rászolgáltunk a győzelemre.

Detre Gyula szakosztályvezető: A csapat átérezte a mérkőzés fontos­ságát. A nyugati futballkultúra dia­dala volt ez a mérkőzés.

Makkay László választmányi tag: Lépésben győztünk, mert győznünk kellett.

Müller József, a Nyugati LASz főtitkára: Szolnoktól többet vártam, de azért igy is tetszett. Kis szerencsével ők is győzhettek volna.

Kerekes Géza, a Szolnoki MÁV elnöke: Szombathely jobb volt és nagyobb szívük volt küzdeni. Technikailag is felülmúltak bennünket.

Cselényi csapatkapitány: A jobbik csatársor döntötte el a mérkőzést.

Lelovich Jenő, a Sabaria volt edzője: A szombathelyiek megérdemelten nyertek. Ezzel a csapattal azonban bajosan játszhatnak komoly sze­repet az NB-ben.

Vass játékvezető: Fair játék, — könnyű dolgom volt. Szombathely rászolgált a győzelemre.

Folytassa, Haladás!

A Sporthírlap július 8-i számában már az immáron Haladás néven szereplő egyesület jövőbeli terveiről lehetett olvasni: „A vágyunk teljesedett. A Haladás elérte azt, amit elérhetett, ez a dicsőség azonban kötelez is. Szombathely futballbarátai elvárják, sőt megkövetelik a Haladás vezetőségétől, hogy olyan csapatot szervezzen meg, amely méltó Szombathely nevéhez. A szombathelyi futball egyik vezéralakja beszélt így előttünk vasárnap este a mérkőzés után s amit mondott, az híven fejezi ki az egész város hangulatát és véleményét.

A döntő is megihlette a Nemzeti Sport viccrovatának szerzőjét

Erősít-e a Haladás? (Mert „Ha­ladás” néven óhajt szerepelni a jö­vőben az Sz. MÁV Haladás.) Ez a kérdés izgatja most legjobban a szombathelyi szurkolókat. Mert bizony erősítésre szükség van. Nem is  csak egykét poszton, ha­nem legalább négy-ötön.

— Ezzel tisztában vagyunk mi is — jelentette ki Horváth Jenő műhelyfőnök, a klub lelkes elnöke — és mindent elkövetünk, hogy sikerüljön néhány jó játékost sze­reznünk. Ez azonban nem lesz könnyű feladat. A játékosok mind állást akarnak, mégpedig lehetőleg rögtön komoly állást, ilyenek pedig nem potyognak az égből. Azért majd csak lesz valahogy...
A klub vezetői mindenáron csa­kis helybeli, vagy környékbeli já­tékosokkal akarnak erősíteni. Ide­genből hozott játékosokról hallani sem akarnak.

Igen helyes és sportszerű ez a felfogás, s Szombathely futballja még ma is áll olyan magaslaton és rendelkezik annyi tehetséggel, hogy a legjobbakból összehozott csapat az NB-ben is megállja a helyét.”

A felkészülésre és a csapat megerősítésére másfél hónap állt rendelkezésre, első NB1-es mérkőzésünket augusztus 23-án vívtuk a Nemzeti FC ellen a Hungária körúton.

Források:

• Nemzeti Sport (arcanum)
• Sporthírlap (arcanum)
• 100 év története - A Szolnoki MÁV Sportegyesület jubileumi évkönyve
• Képes Sport
• fortepan.hu
• haladasfc.hu
• magyarfutball.hu

85 évvel ezelőtt, 1936. július 5-én jutott fel története során először a legmagasabb osztályba a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapata. Oldalunkon háromrészes cikksorozatban emlékezünk meg erről a jeles eseményről. A második epizód a Diósgyőri VTK elleni, fordulatokban bővelkedő elődöntőt mutatja be.

Edzőmeccs a budaiak ellen, bizakodó szurkolók

A Haladás – akkori nevén Szombathelyi MÁV – már május végén befejezte a bajnokságot, így bőven volt ideje gyakorolni a csapatnak az országos döntősorozatra. A felkészülési program része volt egy barátságos mérkőzés az NB1-ben szereplő Budai 11 együttese ellen. A meccsre több mint háromezer néző látogatott ki, a Nemzeti Sport meg is írta, hogy „Hiába, no, Szom­bathelyen mégis csak szeretik a fut­ballt. Vasárnap is 3100 fizető néző volt kíváncsi a Budai „11”—Sz. MÁV meccsre! Nagy szó ez! Ekkora publi­kum a jó Sabaria-meccsek óta nem jelent meg Szombathelyen futball­mérkőzésen. De nem is csalódott a közönség, mert szép játékot látott. A honi csapat az első félidőben elfogódottan játszott, de szünet után, különösen akkor, amikor Paár helyett Nagy állt be, igen élvezetes játékot mutatott. A szombathelyi közönség bízik a Sz. MÁV-ban. Bízik benne, hogy Diósgyőrött helyt áll a vasutas csa­pat Szombathely becsületéért.”

Ahogy a tudósítás is mutatja, június közepére kiderült, hogy az elődöntőt az északi kerület bajnokával, a Diósgyőri VTK-val kell megvívnia a Haladásnak, méghozzá idegenben. A diósgyőri együttessel 1927-ben hasonló körülmények között már találkoztak a szombathelyiek, akkor a hazai csapat 3:2-re nyert, volt tehát miért visszavágni!

Az akkor még különálló településként létező Diósgyőrben a XVIII. század óta működő vasgyárban komoly sportélet zajlott, az üzemben két sportegylet alakult meg az 1910-es évek első felében. A gyár tisztviselői, vezetőségének tagjai a sárga-kék Diósgyőrvasgyári AC-ben sportoltak, míg a piros-fehér Diósgyőri VTK a munkások csapata volt. Kettejük közül a DVTK futballban sikeresebbnek számított, a húszas években sorra nyerte a kerületi bajnoki címeket.

Az üzemhez egyetlen sporttelep tartozott, ott rendezte meccseit a DVTK és a DAC is. A munkásétterem mögötti Diósgyőr-vasgyári játékpálya salakos borítású volt, körülötte futópályával és az egyik oldalában egy tribünnel. A kis befogadóképességű létesítmény ekkoriban már korszerűtlennek számított, nehézséget jelentett a rendre nagyszámú nézősereg elhelyezése.

A bal oldali képen látható a munkások étkezdéje, mögötte volt a pálya

1938-ban a két gyári csapat DiMÁVAG néven egyesült, egy évvel később átadták az új stadiont (melynek tribünje 2016 novemberéig szolgálta a szurkolókat!), 1940-ben pedig az együttes feljutott az NB1-be.

Bírói hibák és nézőtéri atrocitás

A Nemzeti Sport a mérkőzés előtti felvezetőjében szoros szombathelyi sikert tippelt: „Diósgyőrött az északi bajnok DVTK fogadja a nyugaton győztes Szombathelyi MÁV-ot. A MÁV az utolsó bajnoki mérkőzéseken nagyon ingadozó formát mutatott, csatársora némelyik mérkőzésen ontja a dugókat, máskor csak bosszantja szurkolóit tehetetlenségével. Mégis valamivel több esélyt kell adni a Sz. MÁV-nak, mert a DVTK egész héten — sérülések miatt — összeállítási gondokkal küzdött. Kis gólaránnyal győz a MÁV, de az ellenkezője is lehetséges.” Az már korábban kiderült, hogy a mérkőzésen Barna Béla játékvezető fújja majd a sípot.

Alapító tagok csoportképe, 1935

Június 21-én vasárnap délelőtt háromezer drukker állta körül a vasgyári játékpályát. A DVTK a Gáspár — Gottre, Dudás — Kőhalmi, Baroch, Szabó — Ka­lotay, Stumpf, Kádár, Kertész, Rácz II. összeállításban lépett pályára, a Szombathelyi MÁV a Baumann — Iván, Borsódi — Bujtor, Halmai, Kopfer — Szabó, Gazdag, Kiss, Paár, Boda tizeneggyel vágott neki az összecsapásnak.

Következzék a Nemzeti Sport beszámolója:

Idegesen kezd mind a két csapat. A 3000 főnyi közönség óriási hang­orkánnal bíztatja a DVTK-t. A 18. percben Kalotay nagyszerű helyzet­ből hat méterről hajszállal durrant kapu fölé. A 21. percben Halmai, a MÁV középfedezete megsérül és ki­áll. A 22. percben szép MÁV táma­dás, Gáspár nehézen véd. Egy perc­cel később már a DVTK támad, Rácz II. bombáját Baumann elve­téssel védi, Stumpf rárohan a föl­dön fekvő kapusra, kavarodás, Bar­na játékvezető fúj és Stumpfot ki­állítja. A közönség éktelen pfújjolásba kezd, nagyon érik a botrány. A 32. percben újabb DVTK táma­dás, Kádárt a kapu torkába lökik, megsérül és kiáll. A félidőben már nincs más esemény, csak a közön­ség tüntet a játékvezető ellen.

Szünet után Halmai és Kádár ismét beáll. Váltakozó játék, hol az egyik, hol a másik kapu van veszélyben.

A 15. percben Kádár nagy lövését Baumann bravúrral menti. Rögtön utána Kádár újra megsérül és most már végleg kiáll. A DVTK most 9 emberrel fölénybe kerül, de gólt nem tud elérni. A 29. percben esik a mérkőzés egyetlen gólja. Paár lesről elfut, a határbíró [partjelző] integet, de Barna nem fütyül és Paár nyugodtan belövi a labdát. 1:0-ra vezet a SzMÁV.

A 34. percben nagy kavarodás a MÁV kapuja előtt. Kalotay faultolja Bujtort, Barna játékvezető kiállítja DVTK jobbszélsőjét [immár 8 emberre fogyatkoztak a hazaiak]. Egy perccel utána Bujtor megrúgja Rácz II.-t és most ő kerül a kiállítás sorsára.

A 39. percben tör ki a botrány. Szabó szabadrúgását Iván a 16-oson belül kézzel leüti. Tiszta 11-es lenne, Barna játékvezető nem adja meg. A közönséggel most már nem lehet bírni. Civilek, rendőrök egyszerre lepik el a pályát, a játékosok Barna játékvezetőt ráncigálják, végre Barna kiszabadul a játékosok gyűrűjéből és rendőri fedezet mellett elhagyja a pályát.

A Sz. MÁV-ban Baumann nagyszerűen védett, annál gyengébb volt a követlen védelem. A fedezetsor szürke. A csatársorból Paár és Gaz­dag tűnt ki. A DVTK legjobbjai Kőhalmi, Stumpf és Kalotay.

A meccsen történtekkel még a Nemzeti Sport viccrovata is foglalkozott

A félbeszakadt mérkőzés után az Északi Labdarúgó Szövetség kapitánya, Czeisler Sándor nem kívánt nyilatkozni, ahogyan a DVTK közül senki sem. Marth József szombathelyi edző szerint Barna nem volt rosszindulatú, de tényleg sokat tévedett. A tizenegyesgyanús kezezésről Hajdu partjelzőnek is megvolt a maga véleménye, szerinte egyértelmű, hogy büntetőnek kellett volna következnie. Barna játékvezetőre a késő esti órákban [délelőtt rendezték a meccset!] még mindig 2000 ember vá­rakozott a pálya körül, de a játék­vezető nem hagyta el az öltözőt, mert a rendőrség csak úgy vállalt felelős­séget testi épségéért, ha a pályát egyelőre nem hagyja el.

Az MLSz meglepő döntése, óvás és fellebbezés

Másnap, azaz hétfőn este az MLSz részéről Berta egyesbíró kihallgatta Barna Béla játékvezetőt, majd elrendelte a mérkőzés egy héttel későbbi újrajátszását. A Sporthírlap szerint: „Szombathelyen nagy megütközést keltett ez a hír, mert mindenki azt várta, hogy a mérkőzést, amely a rendező DVTK hibájából szakadt félbe, igazolni fogják a Szombathelyi MÁV javára. Szombathelyen a  MÁV vezetősége elhatározta, hogy az egyesbírónak ezt a szerintük helytelen ítéletét megfellebbezik az MLSz elnökségéhez és ha ez a fellebbezés nem kerülne tárgyalásra vasárnapig, akkor óvás alatt állnak ki a Diósgyőri VTK ellen.

Egyébként a Szombathelyi MÁV csapata sok sérülttel tért vissza. A legsúlyosabban Halmai középfedezet sérült meg, aki csak botra támaszkodva tud járni és őt valószínűleg nélkülöznie kell a MÁV-nak vasárnap — ha játszanak.”

Korabeli fotó Szombathelyről (Berzsenyi Dániel tér, balra a Püspöki Palota.)

A megismételt elődöntőnek immár Szombathely adott volna otthont, azonban a városban aznap dalosünnepélyt tartottak, a várható nagy tömeg miatt a rendőrség nem engedélyezte a mérkőzés megtartását.

Fordulatos győzelem Győrben

Így végül június 29-én hétfőn Győr városában rendezték meg a Szombathelyi MÁV – Diósgyőri VTK elődöntőt. A meccsre mindössze nyolcszáz néző jött össze. Következzék a Nemzeti Sport beszámolója:

A két idegen csapat mérkőzése nem mozgatta meg túlságosan Győr sporttársadalmát, pedig akik kimentek, jó mérkőzés szemtanúi lehettek. A kora délutáni órákban kiadós zápor vonult végig a város felett. Négy órára azonban kiderült és igazán ideális futballidőben állt fel a két csapat.

Szombathelyi MÁV: Baumann — Iván, Borsódi — Bujtor, Gazdag, Kopfer — Szabó, Nagy, Kiss, Paár, Boda.

Diósgyőr VTK: Gáspár — Gottre, Dudás — Kőhalmi, Baroch, Szabó — Kalotay, Stumpf, Kádár, Bonyhai II., Rácz II.

Az első öt percben a MÁV igen veszélyes. Paár nagy helyzetet hagy ki. A 8. perc mégis váratlanul DVTK-gólt hoz: Kopfer buktatja Stumfpot, a 30 méteres szabadrúgást Kőhalmi hatalmas erővel zúdítja kapura és a labda nagy meglepetésre a jobb felső sarokban köt ki. Nagy kapushiba! 0:1!

Paár lövése után komoly kavarodás keletkezik a diósgyőri kapu előtt és Gáspár kapuja csak nehezen szabadul fel. A szombathelyi csatárok nagyon idegesek. A 18. percben Rácz II. viszi le a labdát és lövésszerű beadása alig megy mellé. A 21. perc­ben Kádár lesről gólt lő, Boronkay játékvezető persze nem adja meg. A MÁV ismét feljön, csatársora azonban sehogyan sem tud lábra kapni. A 29. percben Kalotay magas beadását Iván elvéti, Bonyhai II. lövése azonban arasznyival mellé megy.

A következő percben a MÁV Boda 30 méteres lövésével veszélyeztet. Ezt Gáspár nehezen védi. A 33. perc hozza meg az egyenlítést. Boda jó labdával elszalad, nehéz szögből igen ravasz csavart lövést ereszt meg és a labda az alsó sarokba csúszik. 1:1. Négy perc múlva Kiss kiugrása ígér gólt, a középcsatár azonban a 11-es pontról fölé emeli a labdát. Hatalmas helyzet volt.

Szünet után az első percekben ismét a szombathelyiek veszélyesebbek. A 7. percben Szabó beadása kapufán csúszik végig. A 13. percben Szabó hosszú fejessel küldi középre a labdát, Nagy szintén fejjel továbbítja a kapu elé, Gottre felugrik és fejéről a meglepett Gáspár mellett a balsarokba esik a labda. Öngól! 2:1.

A DVTK erősíteni tud és a 25. percben sikerül is egyenlítenie. Formás akció végén a szombathelyi kapu előtt pattog a labda, végül is Kalotay kihozza a csomóból, de rögtön utána magasan beemeli és Rácz II. közelről a hálóba fejel. 2:2.

Izgalmas harc indul meg a döntő gólért. Boda ront el jó helyzetet, majd több veszélyes diósgyőri támadás fut. A 42. percben szöglethez jut a MÁV, de ez sem hoz eredményt, jöhet a hosszabbítás!

A győri vagongyár pályája, vélhetően itt csapott össze a Haladás és a DVTK

A fáradt csapatok utolsó erejüket összeszedve harcolnak. Az első 15. perc eseménye, hogy Nagy belerúg Gottre arcába, a keménykötésü hát­véd azonban tovább játszik. Bonyhai szerezhetne gólt, de közelről mellé lő. Fordulnak és a 11. perc végre meghozza a döntést. Szabó szalad el a szélen, hosszan átvágja a labdát a másik oldalra. Bodának, ez betolja a 16-oson tisztán álló Paár elé s a veterán összekötő pompás magas lövéssel továbbít­ja a labdát a kapuba. 3:2. Vége.

A mérkőzés után a diósgyőriek körében igen nagy az elkeseredés és a szomorúság. Bezárkóznak az öltözőbe. Nyilatkozatra senki sem kapható. A szombathelyiek annál beszédesebbek.

Marth József edző ezt mondja: Nem ment úgy a csapatnak, mint szokott. Erős küzdelem volt, győzelemre azt hiszem rászolgáltunk.

Boronkay Gábor játékvezető: A MÁV minden részében jobb volt. A szombathelyiek nagyobb lelkesedéssel is küzdöttek.

Szombathely csapata kitett magáért, pedig a gárda nincs leg­jobb formájában. Különösen a csa­társor volt az a csapatrész, amely­től mindenki többet várt. A játék­idő nagy részében a MÁV volt támadásban és így győzelmét reális­nak kell elismerni. A DVTK meg­mozdulásaiban azonban több volt a veszély. Kis szerencsével a diós­győriek is nyerhettek volna.
A Szombathelyi MÁV védelmében Iván tetszett leginkább, de Baumann sem vétett nagyobb hibát. A fedezetsor jól állt a lábán, Bujtor mellett azért nagyon ,,élt“ a szél­sője. A támadósorban csak a két szélső: Szabó és Boda játszott jól. A DVTK csatársorában is a két szélső volt a legveszélyesebb, de Ká­dár is ügyesen irányított. A fedezet­sorban Kőhalmi komoly érték, Baroch sokszor eltűnt. A védelemben Gottre egészen nagyvonalú játékot nyújtott. Még mindig nagyon tud. Gáspár is ügyes kapus.

A fordulatos elődöntő végén tehát a szombathelyiek örülhettek, és készülhettek a Szolnoki MÁV elleni fináléra. Erről szól majd a következő rész!

Forrás:

• magyarfutball.hu
• Nemzeti Sport (arcanum)
• Sporthirlap (arcanum)
• http://www.coninprojekt.org/kiallitas/miskolc/buheraek/galeria-regi-vasgyar/
• https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2019/08/13/ot_erdekesseg_a_diosgyori_futball_tortenetebol
• Fortepan #133530

85 évvel ezelőtt, 1936. július 5-én jutott fel története során először a legmagasabb osztályba a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapata. Oldalunkon háromrészes cikksorozatban emlékezünk meg erről a jeles eseményről. Az első epizód rövid kortörténeti áttekintés mellett a nyugati kerületi bajnoki cím megszerzéséről szól.

Profik és amatőrök, vidékiek és fővárosiak

Ahhoz, hogy a Haladás 1936-ban fel tudott jutni az NB1-be, tevékenyen hozzájárultak a Magyar Labdarúgó Szövetség reformintézkedései. A honi labdarúgás kezdeti évtizedeit ugyanis a széttagoltság jellemezte. Nem létezett egységes országos bajnokság, a fővárosi és a kerületi csapatok külön területi ligákban indultak. Hiányzott a profi státusz (a játékosok nem számítottak hivatásos labdarúgóknak), ami miatt sok kiváló magyar futballista hagyta el az országot.

Az MLSZ a színvonal javítása, a szurkolói érdeklődés felkeltése és a klasszisok hazacsábítása érdekében lépni kényszerült: 1926-ban bevezették a csak profi csapatokból álló I. és II. osztályt, a tíztagú első ligába bekerült két vidéki együttes: a Sabaria (a Szombathelyi AK-ból szerveződött) és a Szegedi Bástya. A következő idényben a mezőny 12 csapatosra bővült, és úgy is maradt az 1935-ös újabb átszervezésig. A ma megszokott 33 fordulóval ellentétben csak 22 meccsből állt az idény. A szövetség döntése meghozta a remélt sikert, nőttek a nézőszámok és egyre több válogatott játékos tért vissza Magyarországra.

1925-ös csapatkép, sötét mezben a Haladás

A Haladás ebben az időszakban megmaradt amatőr csapatnak, a Nyugatmagyarországi LASz (labdarúgó alszövetség), I. osztályában szerepelt, és az 1926/27-es idényben megszerezte fennállása első (kerületi) bajnoki címét, így részt vehetett az országos díjért zajló döntősorozatban, ahol a többi kerület győztesei mérkőztek meg egymással. Csapatunk az első körben Nyíregyházán nyert, sajnos az elődöntőben a Diósgyőri VTK (még) túl nagy falatnak bizonyult. A következő idényben megvédte címét a Hali, és egészen az országos döntőig menetelt, ott azonban kikapott a Testvériségtől.

Az MLSz az amatőr futball megerősödését látva az 1935/36-os szezontól eltörölte a profi/amatőr megkülönböztetést a legmagasabb osztályban, mely a Profi I. liga Nemzeti Bajnokság I. osztály néven került megrendezésre. A mezőnyt 14 csapat alkotta, tízen érkeztek az előző évi Profi I.-ből, csatlakozott a Profi II. bajnoka, volt egy osztályozó, valamint a budapesti és a vidéki amatőr bajnok is bejutott.

1928-ban a Haladás az országos döntőbe jutott, ahol fővárosi ellenféllel találkozott, így a szombathelyi csapat a vidék legjobb amatőrcsapata lett. A MÁV Járműjavító dolgozói az együttes tagjainak emlékplakettet készíttettek

Hullámzó szezonok

A húszas évek végére az akkor kétszeres kerületi bajnok Szombathelyi Haladásból több labdarúgó a város másik csapatába, a fénykorát élő Sabaria együttesébe igazolt, amely akkoriban nemzetközi szinten is ismert (és elismert) csapatnak számított, kétszer is negyedik lett a Profi I-ben, alig lemaradva a dobogóról.

A Haladás teljesítménye a távozó játékosok miatt visszaesett, 1929-ben 3., 1930-ban 5. lett. 1932-ben a Sabaria megszűnt, a Hali pedig csupán csak a 6. pozícióban zárt. A vidéki labdarúgás fellegvárának számító Szombathelyen hosszú évek után ez volt a legsikertelenebb idény.

Az 1932/33-as szezonban ismét a dobogó legmagasabb fokára léphetett a szombathelyi csapat, az országos bajnoki címtől a Törekvés SE ütötte el a Haladást. A következő kiírásban harmadik lett a Hali (két ponttal maradt le a bajnok Soproni VSE mögött), a 34/35-ös bajnokságban pedig csak az ötödik hely jött össze a vasutasok számára.

Negyedszer a régió legjobbjai

Az 1935/36-os Nyugatmagyarországi LASz, I. osztályában tizennégy csapat vett részt. Több párosítás ma is tömegeket vonzana a lelátókra, például megmérkőztünk a Zalaegerszegi TE-vel, a Győri ETO-val, két soproni csapattal és a Pápai Perutz együttesével is. Csapatunk ekkoriban Szombathelyi MÁV néven szerepelt. Nézzük, hogyan alakult klubunk számára ez a szezon! A dőlt betűs részek a Nemzeti Sport tudósításaiból származnak.

1939-es NB1/B-s bajnokcsapatunk, sokan közülük tagjai voltak a három évvel korábbi együttesünknek

A bajnokság számunkra egy városi rangadóval indult a Szombathelyi SE ellen: „Óriási érdeklődés előzte meg a szezonnyitó honi-derbit. A Vasutas fölényben volt és a győzelmet megérdemelte, de a gólarány kissé túlzott. A bíró a mérkőzést kiengedte a kezéből, úgy hogy a végén hajszál hiányzott a botrányhoz. A 15 percig hullámzó a játék. A 17. percben Bujtor II. szerzi meg a vezetést. 1:0. A 37. percben Boda révén 2:0. Az SzSE Kovács II. góljával szépít. 2:1 Szünet után az SzSE támad széllel, de a 17. percben Nagy révén 3:1; a 25. p.- ben Boda révén 4:1, a 27.-ben Paar révén már 5:1 az eredmény, amikor a 32. percben Pillér szépít. 5:2. A végeredményt Boda állítja be a 36. percben. 6:2.” – írta beszámolójában a Nemzeti Sport.

Az első idegenbeli meccsét Komáromban vívta a szombathelyi vasutascsapat, a mérkőzésen nem esett gól. Szeptember 1-jén az ETO-t fogadta a Haladás a Rohonci úton, a kilátogató 500 néző izgalmas meccset láthatott: „A MÁV némi szerencsével szerezte meg mind a két pontot. Az első félidőben csak a 43. perc hoz gólt: Czuppon szerzi a ETO-nak. Szünet után a 18. percben Kecskeméti öngóljával egyenlít a MÁV, majd az utolsó percben Paár gólja hozza meg a döntést. Jó: Bujtor I., Horváth, Boda, Gazdag és a védelem”

Egy héttel később Sopronban a SFAC ellen elszenvedte első vereségét a csapat (5:2-re nyertek a hazaiak, a félidőben még 2:2 volt az állás). A Tatatóvárosi AC ellen javított a Haladás, 7:0-ra ütötte ki ellenfelét. A ZTE ellen is győzelemnek örülhettek a szombathelyi szurkolók: „A tartalékos ZTE az első félidőben nem tudott egyenrangú ellenfél lenni. A 20. percben Boda, a 21. percben Gazdag és a 30. percben ismét Gazdag lövi a szombathelyiek gólját. A 44.percben szépít Szökrönyös. Szünet után a ZTE erősít és fölényben játszik, de a csatárai gólképtelenek. Jó :Gazdag és Boda”. A zalaiak után a Győri Textil együttesét is megverte a Haladás, Gazdag Gyuláék 5:1 arányú győzelmet arattak.

Későbbi válogatott játékosunk, az akkor 17 éves Szabó Imre rendre a csapat legjobbjai között volt

Október 6-án ötöt rúgott a Haladás a Székesfehérvári MÁV Előrének, a Tatabányától viszont 3:1-re kikaptak a vasutasok. A Dunántúli AC ellen ismét szebb napjait idézte a Haladás, 11 gólt ünnepelhetett a szombathelyi publikum: „Tartalékoson állt ki a MÁV a mérkőzésre, mégis megérdemelten nyerte a mérkőzést még ebben az arányban is. A II. félidőben a győri csapat teljesen összeroppan, úgyhogy a MÁV akár több góllal is megterhelhette volna azellenfele halóját. Góllövő: Gazdag(5), Nagy (2), Szabó (2), Paár és Domján (öngól), illetve Pártos. Jó: Nagy, Iván, Kis, Paár”

A Soproni VSE ellen 2:2-es döntetlen következett, így a SFAC az élre ugrott. A folytatásban a Pápai Perutzot és a Veszprémi TC-t egyaránt legyőzte a Haladás, ennek köszönhetően a téli szünetre listavezetőként fordulhatott a csapat.

Így festett a tabella az őszi szezon után

1936. február 23-án folytatódott a bajnokság, a Haladás a Komáromi FC-t fogadta. A mérkőzésre a Szombathelyi FC (a Sabaria utódja) Hunyadi úti pályáján került sor, mivel a Rohonci úton akkor még jégpálya működött telente. Ismét gólGazdag győzelmet aratott a zöld-fehér csapat, 12 alkalommal vették be a komáromiak kapuját: „A bajnokaspiráns MÁV győzelme megérdemelt, de a gólarány nagyon túlzott. A KFC nemcsak az első félidőben volt egyenrangú ellenfél, hanem a második félidő közepéig. Ekkor egybalszerencsés dugó és egy játékosának kiállítása után összeroppant a csapat. A dugókon Gazdag (7), Kiss (3), Molnár és Halmai osztozott. A KFC gólját Bujtor (öngól), Kovács és Lovász II. szerezte. Kitűnt. a győztes csapatból Iván, Boda, Gazdag és Szabó.”

Március 1-jén a Szombathelyi SE 2500 néző előtt kapott ki a Haladásól, a Városligetben 2:1-re nyertek a vasutasok. "A helyi rangadó nagyszámú közön­séget vonzott. A bajnokaspiráns vas­utasokat az SzSE nehéz feladat elé állította és csak nehéz küzdelem árán tudták mindkét pontot megszerezni. Az első félidő első negyedórájában az SzSE irányítja a játékot. Boda hendszet vét, de a bíró nem adja meg a 11-est. A vezető dugót az SzSE éri el. Papp ívelt beadást küld a kapu elé és Vadász védhetetlenül fe­jeli a hálóba. Válaszul erősen támad a MÁV és Gazdag kavarodásból ki­egyenlít. Szünet után változatos a játék. A 20. percben Péterfalvi sza­badrúgást Szabó a hálóba küldi. A győztes csapatban Boda, Gazdag és Szabó, a vesztesben pedig Dévai, Papp és Schütz játszott jól".

A Veszprém ellen is ünnepelhetetett a csapat, 6:2 arányú diadalt arattak Marth József tanítványai. A soproni vasutasokat hazai pályán sem sikerült megverni (0:0 a Rohonci úton), a tatabányaiaknak azonban visszavágott a Haladás, 4:3-ra nyertünk a bányászvárosiak ellen

Különösen emlékezetesre sikeredett a ZTE elleni szombathelyi meccsünk, ahol 11 gólig jutott csapatunk „A MÁV jó formában van, főleg a csatársora. A ZTE hiába harcolt lelkesen, sorsát el nem kerülhette. Góllövő: Paár (5), Kiss (4), Gazdag (2, egyiket 11-esből), illetve Martinka. Jó: Handler, Kiss, Paár, Szabó”

Az 1936. májusában átadott Vagongyári pálya Győrben

Győrben az ETO elleni rangadón Gazdag Gyula tizenegyesből megszerezte a Haladás 100. gólját a bajnokságban. A hazaiak még az első félidőben megfordították az eredményt, de Gazdag a 41. percben egyenlíteni tudott, és a 86. percben Paár gólja már győzelmet ért a MÁV-nak.

Pápa, az Erzsébet-ligeti pálya, itt játszotta utolsó meccsét az idényben a Haladás

A Pápai Perutz ellen zárta az idényt a Haladás, a győzelemnek köszönhetően szinte bajnoknak érezhette magát a csapat: „A MÁV most már bajnoknak tekinthető. A SFAC csak akkor előzheti meg. ha két utolsó ellenfe­lének, a Perutznak (Pápán!) és a TSC-nek legalább tizenhat gólt rúg s egyet sem kap. Az első félidő ele­jén a Perutz még egyenrangú ellenfél, de a MÁV fokozatosan fel­jön és a sorozatos támadásainak a 27. percben van eredménye: Kiss lövése utat talál a hálóba. 1:0. Szü­net után is a MÁV irányítja a já­tékot és a nagyobb arányú vereség­től csak Bierbaum jó védése menti meg a Perutzot. A 24. percben is­mét Kiss eredményes. 2:0. A 41, percben Magyary góljával szépít a Perutz. A mezőny legjobbja Kiss, kívüle Halmai és Szabó játszott jól.”

A kerületi bajnokcsapatnak járó érem

A Haladás jobb gólarányának köszönhetően megszerezte negyedik kerületi bajnoki címét, és készülhetett a vidék bajnoka címért kiírt mérkőzés-sorozatra.

A bajnokság végeredménye

Cikksorozatunk második epizódja a Diósgyőri VTK elleni, meglehetősen fordulatos elődöntőről szól. Szó lesz többek között bírói hibákról, súlyos sérülésről, nézőtéri atrocitásról és arról is, hogy végül miért Győrben dőlt el a továbbjutás sorsa.

Források:

• Nemzeti Sport (arcanum)
• Dr. Kövér István: A Haladás című könyve
• magyarfutball.hu
• Szombathelyi Értéktár

Nemrég a Haladás ügyvezetője egy idényértékelő interjúban bejelentette, hogy a klub nem hosszabbít szerződést Jancsó Andrással és Németh Márióval, míg Schimmer Szabolcsnak más pozíciót ajánlanak. A döntés finoman fogalmazva meglepte a szurkolókat, de – ahogy az később kiderült –  a játékosokat és a vezetőedzőt is.

Ez a döntés szöges ellentétben áll azzal a szellemiséggel, amit a Szombathelyi Haladás évtizedeken át képviselt. Hosszan lehetne sorolni a múltból azokat a játékosokat, akiket nagy pesti csapatok hívtak bajnoki címért, kupákért harcolni, ám ők maradtak a Perint partján, legtöbbször a bennmaradásért küzdeni. „Klubhűség, ma már ritkaság, nálunk még is azt találsz, Rohonci út, tiszta büszkeség” – szól a Haligans dala, s ebben minden benne van.

A bronzcsapatunk is ettől működött (sőt, igazából bármelyik sikeres csapatunk): volt egy olyan mag, egy alap, akik gyermekkoruk óta együtt játszottak, akik a Rohonci úton nőttek fel értő kezek alatt (és most hosszan lehetne sorolni a kiváló utánpótlás-edzőket), akiket jól kiegészítettek a máshonnan érkező, de a Szombathelyi Haladás szellemiségéhez passzoló focisták.

"Közhely vagy sem, nekem a Rohonci út a második otthonom"

Az utóbbi években viszont azt vettem észre, hogy a valódi értékeivel nem tud méltó módon bánni a klub. Az, hogy Ugrai Roland, Radó András vagy Kiss Tamás távozott, nem hatott meg különösebben, mert nekik a Haladás maximum egy állomás volt a karrierjükben, ahonnan szintet akartak lépni. Ők sosem kötődtek annyira a Haladáshoz, mint Tóth Péter, Halmosi Péter, Király Gábor, Schimmer Szabolcs, Jancsó András vagy Németh Márió.

Maholnap az említett játékosok közül talán csak egy fog valamennyire aktívan közreműködni a másodosztály középmezőnyébe süllyedt klub mindennapjaiban. Ilyen se fordult még elő a történelem során, pedig a szombathelyi focinak soha ilyen kiváló körülményei, létesítményei nem voltak. A nagy Sabaria a húszas években (kétszeres negyedik helyezett!) állandó pályagondokkal küszködött, a Haladás anno a várostól kért támogatást sportcipőkre (!). Most itt van Nyugat-Magyarország legmodernebb akadémiája, legszebb stadionja, füves és műfüves pályák, buszok, csak időközben a csapat veszett el…

Azért sem értem ezt a döntést, mert az ügyvezető korábban még úgy fogalmazott, hogy a cél egy erős szombathelyi, egy helyi mag kialakítása. A megyéhez, városhoz ezer szállal kötődő játékosokkal. Erre most elküldenek kettő ős-Halistát, egynek meg más pozíciót ajánlanak.

Gólöröm, címerrel

Németh Máriót korábban szívesen látta volna az Újpest és a Diósgyőri VTK együttese is. Az előbb csapat háromszor nyert kupát az elmúlt hét évben, az utóbbi megnyerte a Ligakupát, játszott MK-finálét és kilépett a nemzetközi porondra, szóval egészen más célokért küzdöttek, mint a Haladás. Kétszer súlyosan megsérült, de nem adta fel. Újult erővel tért vissza, és ebben a legutóbbi idényben is fontos gólokat szerzett.

Tavaly júniusban nyilatkozta ezt Jancsó András

Jancsó Andrást a klub 2016-ban kölcsönadta Gyirmótra, ahol hamar az együttes legjobbjává vált. 2017 tavaszára visszatért, Mészöly Géza a kapusposztot leszámítva mindenhol játszatta, és ő mindenhol megállta a helyét, három gólt szerzett abban a szezonban. Tavaly neki is volt élvonalbeli ajánlata, ám inkább maradt a Haladásban, egy osztállyal lejjebb.

Schimmer Szabolcs meg több mint kétszáz élvonalbeli meccsen viselte a mezünket, Sárvárról az első szóra visszatért, pedig végig kellett néznie, ahogy a posztján a döntéshozók egy légióst favorizáltak.

Ha valakik, akkor ők hárman pontosan tudják, hogy mit jelent a Hali-címer, és erre a klubra bizonyosan nem úgy tekintenek, mint egy ugródeszkára. Eddigi pályafutásuk során ezt jónéhány alkalommal bizonyították is. Márió nem a levegőbe beszélt, amikor úgy fogalmazott „minden ide köt, gyerekként arról álmodtam, hogy a Haladás játékosa leszek.”

A bevezetőben említett interjúban az ügyvezető nem indokolta, mi áll e döntés hátterében. Talán majd egyszer megtudjuk… Egy biztos: nagyon furcsa és szokatlan látvány lesz más szerelésben látni Németh Máriót, Jancsó Andrást és Schimmer Szabolcsot.

(f.: haladasfc.hu, vaol.hu, nso.hu)

Szokásos idény- és évkezdő szurkolói ankétot tartottak a Haladásnál január 28-án délután. A rendezvényen a klub részéről Séllei Árpád ügyvezető vett részt, a csapatot Mátyus János vezetőedző, valamint Medgyes Zoltán, Schimmer Szabolcs, Németh Milán és Dragóner Filip képviselte. A vírushelyzet miatt a helyszínen csak a szurkolói csoportok vezetői jelenhettek meg, kérdésfeltevésre előzetesen, illetve az élő közvetítés alatt volt lehetőség.

Csapatunk házi gólkirálya, Medgyes Zoltán elmondta, hogy hosszabb távon is el tudja képzelni magát a Haladásban, de ígérgetni nem akar. Azt viszont leszögezte, hogy amíg itt van, mindent meg fog tenni azért, hogy sikeresen szerepeljen.

A távozó Farkas Balázs fizetése nem felszabadult, hanem átalakult. A klub költségvetése, fizetésekre fordítható összege jelenleg nem teszi lehetővé további játékosok szerződtetését. A futballisták bérének kifizetése határidőben történik, mértékük a magyar átlagnál kevesebb. Van fizetési sapka is. Prémium a győzelmek, illetve kiemelt ellenfelekkel szemben a döntetlen esetén jár, havonta.

Felmerült Jagodics Márk és Guzmics Richárd visszahozatala. Előbbi rendszeresen játszik vagy ül a padon, utóbbi súlyos sérülésből lábadozik. Jelenlegi keresetük nagyságrendekkel magasabb, mint amelyet a Haladás biztosítani tudna.

Mátyus János vezetőedző elégedett a felkészüléssel, jó körülmények között zajlott az alapozás. Hetente nyolc edzése volt a gárdának, illetve három felkészülési mérkőzést vívtunk. Amit el lehetett végezni, azt elvégezték. A tréner bizakodó, ha ott folytatjuk, ahol ősszel abbahagytuk, akkor szép tavasz vár ránk. Igazolt volna még, de elfogadja, ha nem tud új játékost hozni a klub.

Szóba került a furcsán távozó Szalay Szabolcs, és a 3. számú kapus, Simon Barnabás esete. Egyikük sem volt a Haladás Kft. játékosa, profi szerződést nem írtak alá. Mindkettőnek külföldön élő magyar managere volt, a játékosokat külföldi szerződéssel hitegették. Hiába kérte őket a klub, hogy írjanak alá, nem tették meg. Decemberben jelezte Szalay, hogy felesleges győzködni, Zalaegerszegre szerződött.

Simon Barnabásék managert váltottak, pár hete szinte mindenben megegyeztek a Haladással, de mégsem lett aláírva a megállapodás. Ugyanis jelezték, inkább kivárnának a nyárig, hátha lesz valami külföldi lehetőség. Erre a klub és az akadémia is megtiltotta, hogy olyan játékos látogassa az edzéseket, akinek nem célja, hogy a Haladásban szerepeljen.

A jövőt illető tervek kapcsán a vezetőedző és az ügyvezető is leszögezte, cél, hogy minél több meccset nyerjen a csapat. Olyan utasítás nem érkezett a klubvezetés részéről, hogy vegyen vissza a csapat.

Ha feljutó helyen zárnánk a tavaszt, akkor a klub vállalná az élvonalat. Posztonként 1-1 jó minőségű játékossal ez a csapat alkalmas lenne az NB1-hez. Nem kellene milliárdos költségvetés, kevesebből is sikeresen szerepelne a csapat. Már az MLSztől érkező támogatás is jelentős segítség lenne. Felmerült a létszámbővítés, ami szintén új lehetőséget jelentene.

Szerethető csapat, szép stadion, nagy szurkolótábor - ezek adottak jelenleg Szombathelyen

Szponzorokkal, támogatókkal zajlottak tárgyalások, beszélgetések, de a vírushelyzet miatt sokan kivárnak. A sportkomplexum állami tulajdonba kerülése jót tett a klubnak, az ügyvezető bízik benne, hogy sikeres lesz az együttműködés az új üzemeltetővel.

Séllei Árpád szerint Szombathelyen kiváló körülmények, nagy szurkolótábor és egy tiszta helyzetű, szerethető csapat várná a befektetőket, de a szombathelyi cégek és emberek nem szállnak be sehová. Ha jól szereplünk, sok néző lesz, akkor előbb-utóbb fognak érkezni szponzorok, a Haladás méltó helyére fog kerülni.

Szurkolói részről felmerült az Illés Sportalapítvány kuratóriumi elnökének szerepköre, aki elvileg minden megkeresést elhárít. Az ügyvezető ezzel kapcsolatban elmondta, hogy csak olyan személy vagy cég lehet a Haladás többségi tulajdonosa, amely megfelelő jövőképet, üzleti tervet tudna ajánlani. A Sportalapítvány elnöke nem kötelezhető arra, hogy mennyi pénzt fektessen a klubba.

A vasárnapi mérkőzés zárt kapuk mögött kerül megrendezésre, ahogyan jelen állás szerint február végéig minden további bajnoki mérkőzésünk. A bérletesek kompenzálásáról a tavaszi szezon végén születik döntés.

Arra a kérdésre, hogy a klub tervez-e valamilyen formában megemlékezni a Rohonci úti Stadion építésének századik évfordulójáról, nem érkezett válasz.

A szurkolói ankét visszanézhető az alábbi oldalon:

Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke január 14-én szűkkörű sajtóbeszélgetésen látta vendégül néhány országos lap munkatársát. Az ott elhangzottak, felvetett ötletek alapján a Nemzeti Sport három kérdést intézett az élvonalbeli klubok vezetőihez. Következzen ezekre egy szurkolói reakció!

1. Maradjon-e a 12 csapatos élvonalbeli bajnokság, vagy emeljék a létszámot?

Fontos rögzíteni, hogy a hat évvel ezelőtti létszámcsökkentést semmiféle előzetes szakmai tanulmány, koncepció nem előzte meg. Csupán időnként megszólalt néhány szakértő, véleményalkotó, hogy sok ez a tizenhat csapat, nincsenek nagy izgalmak, illetve a többi hasonló méretű országban is kevesebben alkotják a legmagasabb osztály mezőnyét. Ezek a kritikák, ötletelések tartalmaztak jogos észrevételeket, de nem kerültek az MLSZ által rögzítésre, nem vonták be a klubvezetőket a döntéshozatalba, érdemi egyeztetések sem folytak a témában.

A legutolsó tizenhatos bajnokság (2014/15) indulásakor a részvevő kluboknak fogalmuk sem volt arról, hogy a következő évadra a létszám a háromnegyedére apad. Sőt, még áprilisban is csak sejteni lehetett valamit: akkor jelentek meg először a hírek arról, hogy az MLSZ több klubnál súlyos hiányosságokat állapított meg, amikre ugyan adott pótlási határidőt, de a rendelkezésre álló rövid időtartam alatt egyik fél sem tudott érdemben javítani a helyzetén. Így a renitens klubokat ki kellett zárni, feltöltésre csak akkor kerülhetett volna sor, ha előtte páratlanszámú induló állt volna rendelkezésre. 

A létszámcsökkentésről szóló végső döntés tehát a bajnokság lezárása előtt alig néhány héttel született meg, ami súlyosan sértette a verseny tisztaságának elvét. Azzal ugyanis előre nem lehetett kalkulálni, a fellebbezésre nem biztosítottak megfelelő időt, ráadásul a sebtében behozott új formátum igazságosságával kapcsolatban is felmerültek kételyek.

Ugyanis az MLSZ a korábbi dán mintát vette át (amit a skandináv ország épp akkor vezetett ki…), azaz 3x11 kört rendeznek, és azok a csapatok játszanak kevesebb hazai bajnoki mérkőzést, amelyek a mezőny második feléhez tartoznak (7-10. helyezettek és a két újonc). Osztályozó nem került bevezetésre, a mezőny egyhatoda búcsúzik az idény végén.

Az új lebonyolítás kétségtelenül izgalmasabbá tette a bajnokságot, a dobogótól lefelé tulajdonképpen mindenki a kiesés ellen harcol. Mindeközben bizonyos klubok költségvetése tovább nőtt (TAO-pénzek, szponzorok, helyi politikailag és gazdaságilag erős emberek aktív közreműködése), ami magával hozta a szereplés költségeinek növekedését (erősíts, különben kiesel!) és a két osztály közötti differencia emelkedését (minden évben búcsúzott az egyik újonc). Ma már elképzelhetetlen az, hogy egy párszázmilliós költségvetésű, többségét tekintve a helyi önkormányzat tulajdonában álló, jórészt saját nevelésű játékosaira támaszkodó klub éveken át stabil élvonalbeli középcsapat (bronzérmes újonc) legyen. Mint ahogyan tette azt a Szombathelyi Haladás 2008 és 2014 között.

Pécs: a szurkolók és a játékosok eltemették a "pécsi focit" az eddigi utolsó NB1-es meccsük után. Hiába maradtak benn a pályán, a következő idényben a megyei ligában indulhattak csupán

A 2015-ös kizárás további következménye volt, hogy négy nagyvárosban a profi labdarúgást szinte teljesen újjá kellett építeni. A 15/16-os bajnokság idején például országrészek, régiók maradtak élvonalbeli (vagy akár másodosztályú) csapat nélkül: Székesfehérvártól nyugatabbra csak a Haladás volt NB1-es az egész Dunántúlon!

Az azóta eltelt hat évben az élvonalba való visszajutás egyik gárdának sem sikerült: a Nyíregyháza az NB2-ben szerepel évek óta, a Győri ETO csak második nekifutásra tudott osztályt váltani az NB3-ból. A megyei ligát megjárt Pécs 2020-ban került a Merkantil Bank Ligába, a Kecskeméti TE talán 2021-ben fog.

A létszámbővítéssel talán kevésbé lenne izgalmas a bajnokság, viszont több emberhez jutna el a profi foci, csökkenne a szakadék az NB1 és az NB2 között, és több lehetőség jutna a fiataloknak is, mert jobban elférne a mezőnyben például a saját nevelésűekre építő Haladás is, anélkül, hogy állandóan a kieséstől kellene rettegni. El is jutottunk a második kérdésig:

2. Csökkenteni kellene-e a külföldi játékosok számát az NB I-ben?

A külföldi játékosok létszámának csökkentésére volt kísérlet a 12 csapatos bajnokság bevezetésekor. Az MLSZ a szerencsejátékból befolyó pénzekből jobban támogatta azokat a klubokat, amelyek megfeleltek a szövetség által támasztott (egyébként a kiscsapatok számára hátrányos megintcsak hátrányos) ajánlásoknak.

Az előírás a következőképp nézett ki: a nemzetközi kupában induló gárdáknál egyszerre maximum öt légiós lehetett a pályán, a többi csapatban csak három. A légiós itt azt jelentette, hogy nem magyar állampolgár az illető, vagy nem tartozik az úgynevezett „futballmagyar” kategóriába. Ez utóbbi azt kívánta meg, hogy az illető okirattal bizonyítsa magyar származását. Ez a Kárpát-medencében nem egy bonyolult feladat, így a rendszer sajnos könnyen kijátszhatónak bizonyult. (Eredetileg a felvidéki és kárpátaljai magyarok miatt került be, ahol a jogszabályok nem teszik lehetővé a kettős állampolgárságot.)

Az MLSZ ezen „játékospolitikája” nagy dilemma elé állította azokat a csapatokat, amelyek számára jól jött volna a szövetségtől az anyagi támogatás, ugyanakkor nem rendelkeztek elegendő, a kitűzött célokhoz megfelelő minőségű magyar labdarúgóval. Az NB1-be 2018-ban feljutó Kisvárda tulajdonosa, Révész Attila maga ment el Brazíliába, Portugáliába vagy Görögországba futballisták után kutatni, mert a szavaival élve: „Tudtam, hogy Magyarországról nem tudom megoldani, mert ide a világ végére nem fog lejönni értelmes... vagyis hát olyan játékos, akit meg tudok fizetni.”

Sajnos ugyanis a létszámcsökkentés és az MLSz légiósok visszaszorítására irányuló törekvése magával hozta a hazai játékosok megdrágulását. A környező országokhoz képest még mindig nagyon kevés a magyar focista (érdemes összevetni a csehekkel, osztrákokkal, pláne a szerbekkel vagy horvátokkal a számukat), cserébe a kivásárlási áruk és a fizetési igényük is magas. Erről beszélt egyébként Pintér Attila, a Mezőkövesd vezetőedzője is nemrég.

Stef Wils 2015-ben szabadon igazolhatóként érkezett Szombathelyre, éveken át a liga egyik legjobb védője volt (pletykálták, hogy előtte Lipták Zoltánt és Juhász Rolandot is kinézte magának a Hali, de velük nem sikerült megegyezni)

Légiósokat igazolni tehát sokkal egyszerűbb és olcsóbb. Magyarország a térségben vonzó célponttá vált a külföldi labdarúgók számára, de nem azért, mert itt olyan magas lenne a futball színvonala, vagy könnyebb lenne nívós bajnokságba igazolni (Horvátországból, Lengyelországból sokkal több játékost visznek el évente topligákba), hanem azért, mert a megnövekedett büdzsé miatt a szomszédos országokhoz képest nagyságrendekkel magasabb fizetést kapnak. Ezt erősítette anno három éve Michael Rabusics is, amikor Szombathelyre igazolt a cseh élvonalból. Manapság meg már ott tartunk, hogy a Felcsút anyagilag vonzóbb ajánlatot tud tenni, mint a lengyel bajnok Legia Varsó, míg a Kisvárda aktuális román válogatottakat szerződtet.

Latifi, az albán válogatott, akit 2017 nyarán egymillió euróért vett meg a felcsúti gárda. Jelenleg az NB3-as tartékcsapatban szerepel, sajtóhírek szerint havi 9 millió forintért

Szóval nem a külföldiek számát kell ilyen-olyan (kijátszható) szabályokkal limitálni, hanem a magyar játékosok mennyiségét kéne növelni nem csak az NB1-ben, hanem a térségben is. Szoboszlai Dominiknak az osztrák liga jó kiindulási alapnak bizonyult a topligába szerződéshez. A dunaszerdahelyi Kalmár Zsolt a szlovák bajnokság legértékesebb játékosa, Holender Filip a Partizan Belgrád kulcsjátékosa lett, Futács Márkó korábban Splitben ért el gólkirályi címet, Nikolics Varsóban.

3. Bevezessék-e a következő idénytől a videobírót, ami klubonként és idényenként mintegy 17 millió forinttal növeli a nevezési díjat?

A korábbi kettőhöz képest erre a kérdésre egyértelmű a válasz: minél hamarabb be kell vezetni itthon is a videobíró-rendszert. A nemzetközi trendekhez igazodás mellett ugyanis könnyebb lesz a játékvezetőknek megítélni egy-egy véleményes helyzetet, szituációt, ami lényegében az igazságosabb, kevésbé bírófüggő játékot segítheti elő.