1954 decemberében a Szegedi Haladás elleni vereséggel nehéz helyzetbe került a bennmaradásért vívott harcban a Szombathelyi Lokomotív (akkoriban ezen a néven szerepelt a Haladás, hasonlóan az összes vasutascsapathoz). Az utolsó három fordulóban a címvédő Vörös Lobogóval (MTK), a világklasszisok sorát felvonultató Honvéddal és a Dorogi Bányásszal mérkőzött meg csapatunk. A biztos bennmaradáshoz legalább négy pont kellett…
Az 1954-es csapatunk
December 23-án nagy bravúrt hajtott végre a Szombathelyi Lokomotív: idegenben legyőztük 2:1 arányban a tavalyi bajnok Vörös Lobogót! Az utolsó két találkozón így is kellett még két pont, és a hajrá nem ígérkezett könnyűnek Varga Ferencék számára.
Latyakos decembervégi vasárnap. Pénteken és szombaton erősen havazott, szombat délre 6—8 centiméteres takaró borította a pályát. A havat nagyrészt letakarították, s amikor a második csapatok mérkőzésére került sor, már meglehetősen használható állapotban volt a talaj. Puskás megállapította: — Jobb, mint a wolverhamptoni pálya volt.
Puskás Ferenc megdicsérte a Rohonci úti pálya talaját
Még 12 óra sincs, de már sűrű emberáradat vonul a nagy mérkőzés színhelye felé, a Lokomotív pályára. A Celldömölk, Körmend, Vasvár, Kőszeg és a környező községek felől jövő délelőtti vonatok utasainak túlnyomó részét a Lokomotív—Honvéd mérkőzés szurkolói teszik ki. Kint a pályán már az előmérkőzés idejében közel nyolcezer ember szorong. Aggódva figyelik a csúszós gyeppályát, amely bizony a nagyobb technikai képességekkel rendelkező játékosoknak kedvez — Hej, de nehéz mérkőzés lesz — hangzik innen is, onnan is.
Általános a vélemény; csak sok gólt ne kapjunk. Bent az öltözőben a hazai játékosok nyugodtan készülődnek. Körmendi Gyula edző egyenként adja ki a játékosoknak a taktikai utasítást. — Nyugodtan játsszatok, nekünk nincs mit veszíteni — hangzik ez edző hangja — Szakály igyekezzen Bozsikot megakadályozni az építésben, a csatárok pedig gyors, pontos adogatásokkal próbálják Lórántékat átjátszani. — Kiderül, hogy Horváth és Kulcsár nem játszhat. Mindketten sérültek
10-12 000 ezer nézőről írtak a korabeli lapok, mely az akkori nézőcsúcsot jelentette
Mielőtt a csapatok kivonulnának. a hangosbeszélőn a Lokomotív Barátok Köre felhívta a szurkolókat a sportszerű lelkes bíztatásra. Pósa játékvezető vezetésével hatalmas éljenzés közben futnak ki a csapatok.
Sz. Lokomotív: Varga II. — Nyírő, Tarr, Szőllősi — Dombai, Tölgyesi — Papp, Varga I, Bencsics, Szakály, Kolesánszky.
Bp. Honvéd: Faragó — Rákóczi. Lóránt, Kovács — Bozsik, Bányai — Budai, Kocsis, Machos, Puskás, Czibor.
Már az első percben a Lokomotív támad. Varga I. 13 méteres hatalmas lövése zúg el a Honvéd kapuja mellett. Hazai támadások közben, a 3. percben mintegy 18 méterről szabadrúgáshoz jut a Lokomotív. Dombai kétszer is nekikészülődik, végül is Nyírő rúgja a szabadot. Nagyszerűen beívelt labdája a Honvéd-védők felett elszáll és a bal, összekötőbe helyezkedett Papp csúsztatott fejese védhetetlenül hull Faragó hálójába. 1:0 a Lokomotív javára. A nézőtéren leírhatatlan az öröm: Zúg a hajrá Lokomotív, s a hazai játékosok ragyogóan küzdenek. A védelem taktikai utasításokat betartva, jól tömörül, az előretolt négy csatár pedig ragyogó, villámgyors támadásokat vezet.
A Honvéd enyhe mezőnyfölényt harcol ki, de csatárai nem jutnak lövéshez. Machos próbálkozik két ízben de Varga II. mindkét esetben biztosan véd. A hazai csatársor az idényben még nem látott ragyogó támadásokat vezet. Záporoznak a lövések Faragó kapujára. Dombai, Varga I, Kolesánszky hatalmas lövése után Papp lő kapufát.
A 20. perc újabb hazai gólt hoz. A balszélre húzódó Bencsics nagyszerű labdát kap. Lefutja az egész Honvéd védelmet és mintegy 10 méterről, nehéz szögből hatalmas gólt ragaszt Faragó hálójába. Már 2:0 a Lokomotív javára.
Varga I Ferenc és Papp Lajos
A Honvéd-csatárok továbbra sem tudnak komoly gólhelyzetet összehozni, bár a Honvéd enyhe mezőny fölényben van. A 37. percben Bencsics faképnél hagyja Lórántot, de gólhelyzetben a kifutó Faragóba lő. — Már 3:0 lehetne — sóhajtanak fel a nézők. Tovább rohamoz a hazai csatársor, s a 44. percben újból Bencsics tör kapura, az eléje futó Faragó mellett Varga I-hez játszik. Varga I. okosan az üres kapura emel, de a befutó Lóránt az utolsó pillanatban a gólvonalról fejeli ki a labdát.
A szünetben a szurkolók a félidő eseményeit nagy lelkesedéssel tárgyalják. — Már 4:0 lehetne a javunkra — hajtogatják, de tisztában vannak azzal is. hogy nagyon nehéz lesz a második félidő. A Lokomotív öltözőben is nagy az öröm. — Csak így tovább —, hangzik a biztatás. Varga I. fáradtan fekszik a gyúrópadon. Nem érzi jól magát, de vállalja a további játékot.
Rosszul kezdődik a második félidő. Még az első perc végén sem vagyunk, amikor egy jobboldali Honvéd-támadás végén Budai Kocsishoz ad. „A világ legjobb csatára” bebizonyítja tudását; a kapunak háttal állva kétszer is megemeli a labdát, majd hanyatt vetődve vágja Varga II. hálójába a labdát. Már csak 2:1. A Honvéd egyre nagyobb fölénybe kerül, de a hazai védelem hősiesen küzd. Bencsics, maid Kolesánszky veszélyezteti a Honvéd kapuját, de utána újból a Honvéd irányítja a játékot. Mezőnyfölényét gyors hazai támadások szakítják meg, amelyek során az első 5 percben négy eredménytelen szögletet ér el. Ahogy telnek a percek. egyre nagyobb fölénybe kerül a Honvéd. Támadásait azonban mindig középen igyekszik vezetni, ezeket azonban a kapu előterét „megszálló” hazai védők rendje hárítják. Ä 20. percben Bencsics újból lefutja a Honvéd védőket, de mellé lő.
Honvéd-támadások során Puskás az ötösön addig pepecsel, amíg a hazai védők mentik a biztos gólnak látszó helyzetet. A 30. percben Varga I. helyett Szandi áll be. Jobbszélre áll és Papp lesz a jobbösszekötő. Nehéz percek következnek. A Honvéd teljes erővel támad, még Rákóczi is elől tanyázik. A hazai védelem azonban hihetetlen lelkesedéssel küzd. Kocsis lő kapu fölé, majd gyors ellentámadás után Kolesánszkyt csak szögletre tudja Lóránt szerelni.
Szombathelyi pályán még nem látott izgalmak között telnek az utolsó percek. A tízezer ember szünet nélküli „mindent bele” buzdítása közben jelzi a játékvezető a mérkőzés végét.
Óriási az öröm a nézőtéren és a hazai játékosok között egyaránt. A csapat először az álló, maid az ülőtribün elé vonul és háromszoros éljennel köszöni meg a lelkes buzdítást. A mérkőzés végig jó iramú, szép játékot hozott. Az első félidei küzdelem örökké emlékezetes marad minden szemtanú számára. Ebben a 45 percben a hazai csapat ragyogó dolgokat művelt. A csapat minden tagja hibátlanul küzdve, nemcsak egyenrangú ellenfele volt a világhírű Bp. Honvédnak, hanem a játékidő ezen részében föléje is nőtt.
Bent a Lokomotív öltözőben egymást csókolgatták a boldog játékosok, vezetők. A nem várt, de teljesen megérdemelt győzelem után elmúlt a csapat feje felől a kiesés veszélye. Belátogatott az öltözőbe Sebes Gusztáv elvtárs, az OTSB elnökhelyettese is, aki gratulált a játékosoknak, maid kijelentette, hogy a Lokomotívnak nem a kiesés elleni küzdelemben, hanem az első öt között volna a helye.
Sebes Gusztáv, aki szerint a szombathelyi csapatnak az első ötben lenne a helye
A jól sikerült mérkőzés után a szurkolók azzal a boldog érzéssel távoztak a felejthetetlen küzdelem színteréről, hogy érdemes volt ezt a 90 percet végig szurkolni. Elérte a csapat mindenki vágyát, a bennmaradást. Nagy volt a vígság a diadal után. Jó kedvükben még olyan megjegyzéseket is megengednek maguknak a hazaiak, mint az alábbi volt:
— Szép ez az NB I. csak az a hibája, hogy kevés benne a Vörös Lobogó és Honvéd.
Varga II kapus és Papp a forduló válogatottjába is bekerült, Nyirő a tartalékok között kapott helyet.
Körmendi (Baumann) Gyula 1939-ben játékosként jutott fel az élvonalba a Haladással, tizenöt évvel később edzőként benntartotta.
Források:
Arcanum – Vasmegye, Népsport, Képes Sport korabeli számai