Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke január 14-én szűkkörű sajtóbeszélgetésen látta vendégül néhány országos lap munkatársát. Az ott elhangzottak, felvetett ötletek alapján a Nemzeti Sport három kérdést intézett az élvonalbeli klubok vezetőihez. Következzen ezekre egy szurkolói reakció!

1. Maradjon-e a 12 csapatos élvonalbeli bajnokság, vagy emeljék a létszámot?

Fontos rögzíteni, hogy a hat évvel ezelőtti létszámcsökkentést semmiféle előzetes szakmai tanulmány, koncepció nem előzte meg. Csupán időnként megszólalt néhány szakértő, véleményalkotó, hogy sok ez a tizenhat csapat, nincsenek nagy izgalmak, illetve a többi hasonló méretű országban is kevesebben alkotják a legmagasabb osztály mezőnyét. Ezek a kritikák, ötletelések tartalmaztak jogos észrevételeket, de nem kerültek az MLSZ által rögzítésre, nem vonták be a klubvezetőket a döntéshozatalba, érdemi egyeztetések sem folytak a témában.

A legutolsó tizenhatos bajnokság (2014/15) indulásakor a részvevő kluboknak fogalmuk sem volt arról, hogy a következő évadra a létszám a háromnegyedére apad. Sőt, még áprilisban is csak sejteni lehetett valamit: akkor jelentek meg először a hírek arról, hogy az MLSZ több klubnál súlyos hiányosságokat állapított meg, amikre ugyan adott pótlási határidőt, de a rendelkezésre álló rövid időtartam alatt egyik fél sem tudott érdemben javítani a helyzetén. Így a renitens klubokat ki kellett zárni, feltöltésre csak akkor kerülhetett volna sor, ha előtte páratlanszámú induló állt volna rendelkezésre. 

A létszámcsökkentésről szóló végső döntés tehát a bajnokság lezárása előtt alig néhány héttel született meg, ami súlyosan sértette a verseny tisztaságának elvét. Azzal ugyanis előre nem lehetett kalkulálni, a fellebbezésre nem biztosítottak megfelelő időt, ráadásul a sebtében behozott új formátum igazságosságával kapcsolatban is felmerültek kételyek.

Ugyanis az MLSZ a korábbi dán mintát vette át (amit a skandináv ország épp akkor vezetett ki…), azaz 3x11 kört rendeznek, és azok a csapatok játszanak kevesebb hazai bajnoki mérkőzést, amelyek a mezőny második feléhez tartoznak (7-10. helyezettek és a két újonc). Osztályozó nem került bevezetésre, a mezőny egyhatoda búcsúzik az idény végén.

Az új lebonyolítás kétségtelenül izgalmasabbá tette a bajnokságot, a dobogótól lefelé tulajdonképpen mindenki a kiesés ellen harcol. Mindeközben bizonyos klubok költségvetése tovább nőtt (TAO-pénzek, szponzorok, helyi politikailag és gazdaságilag erős emberek aktív közreműködése), ami magával hozta a szereplés költségeinek növekedését (erősíts, különben kiesel!) és a két osztály közötti differencia emelkedését (minden évben búcsúzott az egyik újonc). Ma már elképzelhetetlen az, hogy egy párszázmilliós költségvetésű, többségét tekintve a helyi önkormányzat tulajdonában álló, jórészt saját nevelésű játékosaira támaszkodó klub éveken át stabil élvonalbeli középcsapat (bronzérmes újonc) legyen. Mint ahogyan tette azt a Szombathelyi Haladás 2008 és 2014 között.

Pécs: a szurkolók és a játékosok eltemették a "pécsi focit" az eddigi utolsó NB1-es meccsük után. Hiába maradtak benn a pályán, a következő idényben a megyei ligában indulhattak csupán

A 2015-ös kizárás további következménye volt, hogy négy nagyvárosban a profi labdarúgást szinte teljesen újjá kellett építeni. A 15/16-os bajnokság idején például országrészek, régiók maradtak élvonalbeli (vagy akár másodosztályú) csapat nélkül: Székesfehérvártól nyugatabbra csak a Haladás volt NB1-es az egész Dunántúlon!

Az azóta eltelt hat évben az élvonalba való visszajutás egyik gárdának sem sikerült: a Nyíregyháza az NB2-ben szerepel évek óta, a Győri ETO csak második nekifutásra tudott osztályt váltani az NB3-ból. A megyei ligát megjárt Pécs 2020-ban került a Merkantil Bank Ligába, a Kecskeméti TE talán 2021-ben fog.

A létszámbővítéssel talán kevésbé lenne izgalmas a bajnokság, viszont több emberhez jutna el a profi foci, csökkenne a szakadék az NB1 és az NB2 között, és több lehetőség jutna a fiataloknak is, mert jobban elférne a mezőnyben például a saját nevelésűekre építő Haladás is, anélkül, hogy állandóan a kieséstől kellene rettegni. El is jutottunk a második kérdésig:

2. Csökkenteni kellene-e a külföldi játékosok számát az NB I-ben?

A külföldi játékosok létszámának csökkentésére volt kísérlet a 12 csapatos bajnokság bevezetésekor. Az MLSZ a szerencsejátékból befolyó pénzekből jobban támogatta azokat a klubokat, amelyek megfeleltek a szövetség által támasztott (egyébként a kiscsapatok számára hátrányos megintcsak hátrányos) ajánlásoknak.

Az előírás a következőképp nézett ki: a nemzetközi kupában induló gárdáknál egyszerre maximum öt légiós lehetett a pályán, a többi csapatban csak három. A légiós itt azt jelentette, hogy nem magyar állampolgár az illető, vagy nem tartozik az úgynevezett „futballmagyar” kategóriába. Ez utóbbi azt kívánta meg, hogy az illető okirattal bizonyítsa magyar származását. Ez a Kárpát-medencében nem egy bonyolult feladat, így a rendszer sajnos könnyen kijátszhatónak bizonyult. (Eredetileg a felvidéki és kárpátaljai magyarok miatt került be, ahol a jogszabályok nem teszik lehetővé a kettős állampolgárságot.)

Az MLSZ ezen „játékospolitikája” nagy dilemma elé állította azokat a csapatokat, amelyek számára jól jött volna a szövetségtől az anyagi támogatás, ugyanakkor nem rendelkeztek elegendő, a kitűzött célokhoz megfelelő minőségű magyar labdarúgóval. Az NB1-be 2018-ban feljutó Kisvárda tulajdonosa, Révész Attila maga ment el Brazíliába, Portugáliába vagy Görögországba futballisták után kutatni, mert a szavaival élve: „Tudtam, hogy Magyarországról nem tudom megoldani, mert ide a világ végére nem fog lejönni értelmes... vagyis hát olyan játékos, akit meg tudok fizetni.”

Sajnos ugyanis a létszámcsökkentés és az MLSz légiósok visszaszorítására irányuló törekvése magával hozta a hazai játékosok megdrágulását. A környező országokhoz képest még mindig nagyon kevés a magyar focista (érdemes összevetni a csehekkel, osztrákokkal, pláne a szerbekkel vagy horvátokkal a számukat), cserébe a kivásárlási áruk és a fizetési igényük is magas. Erről beszélt egyébként Pintér Attila, a Mezőkövesd vezetőedzője is nemrég.

Stef Wils 2015-ben szabadon igazolhatóként érkezett Szombathelyre, éveken át a liga egyik legjobb védője volt (pletykálták, hogy előtte Lipták Zoltánt és Juhász Rolandot is kinézte magának a Hali, de velük nem sikerült megegyezni)

Légiósokat igazolni tehát sokkal egyszerűbb és olcsóbb. Magyarország a térségben vonzó célponttá vált a külföldi labdarúgók számára, de nem azért, mert itt olyan magas lenne a futball színvonala, vagy könnyebb lenne nívós bajnokságba igazolni (Horvátországból, Lengyelországból sokkal több játékost visznek el évente topligákba), hanem azért, mert a megnövekedett büdzsé miatt a szomszédos országokhoz képest nagyságrendekkel magasabb fizetést kapnak. Ezt erősítette anno három éve Michael Rabusics is, amikor Szombathelyre igazolt a cseh élvonalból. Manapság meg már ott tartunk, hogy a Felcsút anyagilag vonzóbb ajánlatot tud tenni, mint a lengyel bajnok Legia Varsó, míg a Kisvárda aktuális román válogatottakat szerződtet.

Latifi, az albán válogatott, akit 2017 nyarán egymillió euróért vett meg a felcsúti gárda. Jelenleg az NB3-as tartékcsapatban szerepel, sajtóhírek szerint havi 9 millió forintért

Szóval nem a külföldiek számát kell ilyen-olyan (kijátszható) szabályokkal limitálni, hanem a magyar játékosok mennyiségét kéne növelni nem csak az NB1-ben, hanem a térségben is. Szoboszlai Dominiknak az osztrák liga jó kiindulási alapnak bizonyult a topligába szerződéshez. A dunaszerdahelyi Kalmár Zsolt a szlovák bajnokság legértékesebb játékosa, Holender Filip a Partizan Belgrád kulcsjátékosa lett, Futács Márkó korábban Splitben ért el gólkirályi címet, Nikolics Varsóban.

3. Bevezessék-e a következő idénytől a videobírót, ami klubonként és idényenként mintegy 17 millió forinttal növeli a nevezési díjat?

A korábbi kettőhöz képest erre a kérdésre egyértelmű a válasz: minél hamarabb be kell vezetni itthon is a videobíró-rendszert. A nemzetközi trendekhez igazodás mellett ugyanis könnyebb lesz a játékvezetőknek megítélni egy-egy véleményes helyzetet, szituációt, ami lényegében az igazságosabb, kevésbé bírófüggő játékot segítheti elő.