A Szombathelyi Haladás vezetőedzője, Németh Szabolcs a hétfő délelőtti sajtótájékoztatón bejelentette, hogy távozik az együttestől többek között Rózsa Dániel és Guzmics Richárd is.

Nehezen találom a szavakat… Ugyanígy éreztem, amikor 2014-ben elengedték Tóth Pétert, a Legendát, öt évvel később is, amikor Halmosi Péter és Király Gábor hagyta el szeretett klubomat, és tavaly is, amikor Schimmer Szabolcs, Németh Márió és Jancsó András intett búcsút a Rohonci útnak. Ma ismét két régi bútordarabbal lettünk kevesebbek.

Én fiatal vagyok, így csak újságcikkekben és könyvekben olvashattam a húszas-harmincas évek Haladásáról, amelyik az ország legjobb amatőrcsapata címig, és NB1-ig jutott. Nem láttam ’48-as vidék legjobbja gárdát, ahogyan azt sem, amikor ’54 karácsonyán legyőztük a Puskás-féle Honvédot. Nem csodálhattam Iszak Sándor pazar góljait, nem láthattam játszani Halmosi Zoltánt (de az írek elleni gyönyörű gólját szerencsére őrzi a világháló), nem voltam ott az első nemzetközi tétmeccsünkön, amikor hetet rúgtunk a máltaiaknak. Nem ünnepelhettem a Nehru-kupa megnyerését, és még a kilencvenes évek eleje-közepe is kimaradt Kovács Sanyiékkal, Somfalvi Csabával.

Mindenki szombathelyi!

De az valahogy mindig állandó volt, hogy a Haladás keretét szombathelyiek, vasi srácok alkották, akik a szurkolókkal együtt nőttek fel a Rohonci úton. Király Gábort Hegedüs Péter és Szarka Zoltán tanította, Halmosi Péter az utolsó fűszálat is ismerte a régi stadionunkban. Ha valaki fellapozza mondjuk a Képes Sport egyik számát 1940-ből, ilyen sorokat talál: „Szombathely jobban szereti a Haladást, mert érzi, hogy szeretetével nem sztárokat és egyéneket támogat, hanem az eszményien tiszta amatőr sportszellemet.

Ez a tiszta sport a Haladás érdeme. A Haladás mindegyik játékosa él-hal az egyesületért, s a csapat minden mérkőzésén mindig megtesz mindent, ami tőle telik, akár az NB2-ben játszik, akár az NB1-ben”. És hosszan lehetne idézni, mit jelent „a Haladás”. Király Gábor fogalmazta meg talán a legnagyszerűbben: számára nem csupán egy csapat, hanem egy fogalom.

Személyes emlék engem a bronzcsapatunkhoz köt, nekem az a nagybetűs Haladás. Ahogy B. Péter távozása után a nulláról újrakezdve néhány év után bronzérmet akasztottak a nyakunkba és Európába készülhettünk, a sorozatos nyolcadik helyek után reménykedhettünk, hogy talán most nem rontjuk el az őszt. De a csapat akkor is megmaradt zömében szombathelyinek, a gárda alapját olyanok alkották, akiket minden ide köt. A Rohonci út valóban bevehetetlen erődöt jelentett, és rendre többezren váltottak jegyet a meccseinkre. Nem párszázan, mint mostanában (akik előtt persze maximális főhajtás!).

Ennek a garnitúrának volt az utolsó mohikánja Rózsa Dániel és Guzmics Richárd. Dani lassan tizennyolc éve debütált a felnőttek között, együtt jutottunk fel az NB1-be, majd az EL-selejtezőkig. Abban az időszakban az NB1 legjobb kapusai között tartották számon, vitték volna magasabb célokért küzdő együttesek is, de velünk maradt. Két meccsen őrizte a válogatott kapuját, egyiken sem kaptunk gólt, teljesítményéről elismerően szóltak a sportlapok. Szombathelyi maradt akkor is, amikor tudta, Király mögött csak epizódszerep vár rá. Amikor kellett, beugrott, és milyen jól tette bravúrok, kivédett büntetők után skandálta a publikum: ollé, ollé, ollé, Róóózsaa Daaniii!

Ricsi szinte ugyanez: stabil alapemberünkké vált, eljutott a nemzeti csapatig. A bukaresti eset nem törte derékba a karrierjét, újjáépítette magát és lengyel ligában is megállta a helyét, időközben a válogatottban is alapemberré érett, fontos szerepe volt a 2016-os EB-re kijutó, és ott remekül szereplő gárdának. Tavaly hazatért, segített bennünket.

GR22, 2016. augusztus 13-án a Haladás - Diósgyőri VTK mérkőzésen, a szurkolók között

Srácok, ezúton is köszönöm, amit a Haladásért tettetek, beleírtátok magatokat a klub történelmébe. Bízom benne, hogy majd egy szebb napon ismét találkozunk a Rohonci úton veletek, és többek között Gabival, Szabival, Petivel, Bandival, Márióval és Cucuval is.

"Zeng a dalunk,

győzni fogunk,

harcoljunk együtt,

a Hali MI vagyunk!"

Csányi Sándorral, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökével készített interjút a Nemzeti Sport. A beszélgetésből kiderült, hogy az MLSZ két évig biztosan nem változtat az élvonalbeli csapatok létszámán. A bankvezér mindezt azzal indokolta, hogy „még nincs tizenhat csapatnyi nemzetközileg is versenyképes első osztályú magyar labdarúgónk, edzőnk, vezetőnk, sőt talán tulajdonosunk sem”.

Szombathelyi Haladás - Zalaegerszegi TE FC NB1-es bajnoki mérkőzés, 12 500 néző előtt

Ebbe a kiragadott mondatba aligha lehet belekötni. Hiszen valóban kevés a jó magyar labdarúgó, és azok is drágák és/vagy magasak az igényeik. Csak két példa: hét évvel ezelőtt, az NB1-től akkor búcsúzó dunaújvárosiak több mint százezer eurót kértek Eppel Mártonért (a támadó iránt a Haladás és az Újpest FC is érdeklődött), míg Rudolf Gergely – szintén hét éve – havi tízezer eurós fizetési ajánlatot utasított vissza. És ez a trend azóta sem változott, sőt, tovább nőtt. Ugyanis az NB1 a fizetések, infrastrukturális körülmények terén vonzóvá vált a régióban. Ma már teljesen természetes, hogy a mezőkövesdiek százötvenezer euróért vesznek játékost a Hajduk Splitből, aktuális román válogatottak írnak alá Kisvárdán, a felcsútiak meg a Legia Varsó elől visznek el futballistát.

Versenyképes honi edzőnk sincs, de ez sem újkeletű. A nyugati karrier után hazatérő „elsőpados” trénerek alaposan felsültek (Szabics Imre Székesfehérváron, Bódog Tamás Kispesten, Huszti Szabolcs Debrecenben), élcsapatnál magyar vezetőedző nem kap megbízatást, nyolc éve ünnepelhetett utoljára NB1-es bajnoki címet hazai mester. Kispesti barátainknál épp az imént köszönték meg az eddigieket Vignjevicsnek, az utód a hírek szerint skót vagy walesi lehet. A várdaiak még a télen közel álltak Adrian Mutu szerződtetéséhez, a felcsúti Hornyák Zsolt sem a mi focink terméke. Újpesten Mészöly Géza volt az utolsó magyar a kispadon, a 2011/12-es szezon elején.

Kondás Elemér 2014-ben bajnoki címet ünnepelhetett a Lokival, azóta ez hazai kollégának nem adatott meg (f.: dvsc.hu)

Az elmúlt hét év alapján viszont az látszik, hogy a fent említett két jelenség megváltoztatásán a tizenkét csapatos NB1 nem segít, sőt inkább katalizátorként működik. A bajokság előnytelen szerkezete (az első két-három helyezettet kivéve mindenki a kiesés ellen küzd), igazságtalan lebonyolítása (harminchárom kör, a 7-12. helyezettek kevesebbet játszhatnak otthon), a gazdasági különbségek mind hozzájárultak ahhoz, hogy kevés legyen a jó hazai játékos és edző.

Hiszen amelyik együttes elsősorban magyar labdarúgókra (közte többségében saját termésre) építene, az huzamosabb ideig nem tud megragadni az NB1-ben, mert egyrészt gyengébb a játékosállomány a többi klubhoz képest, másrészt a húzóembereket vagy a szupertehetségnek kikiáltottakat rögtön viszi valamelyik tehetősebb ligabeli ellenfél (előbb-utóbb cserepadkoptatónak).

Légiósok vs. saját nevelésűek: 0 - 3. Az Artner-féle Haladás diadala 2013 novemberében a ferencvárosiak ellen

A tizenhatos leosztásban talán nyugodtabban lehetne ezt a házi értékekre építő filozófiát vinni, nem kellene állandóan a kiesés veszélyétől tartani. Egy fiatal játékos jobban fejlődik, ha hétről hétre Fradi-Videoton-Újpest FC szintű csapatokkal kell megküzdenie, mint mondjuk a Szentlőrinc SE, Dorogi FC, Aqvital FC Csákvár esetében. A pályakezdő edzőknek sem kell állandó eredménykényszerben dolgozniuk, ami megnövelheti a munkaviszonyuk hosszát is.

Manapság tradicionális futballklubok senyvednek a másodosztályban azért, mert egyszerűen nem éri meg feljutniuk az elsőosztályba, hiszen a két liga között óriási a különbség. A megragadás érdekében eleve kimagaslóan erős kerettel kell rendelkezni már az NB2-ben (lásd Debreceni VSC, de a Vasas és a Diósgyőri VTK esetében láttuk, hogy még ez sem garancia), vagy jelentősen meg kell erősíteni azt, és mivel kevés és drága a hazai játékos, maradnak a zsákbamacska külföldiek. Mire összeáll a brigád, a lemaradás jókora, az extra költségek a büdzsét is megterhelik. Az elmúlt évek bravúrfeljutói közül egyikük sem tudott megragadni az NB1-ben, sőt olykor utána még azzal a lendülettel akár a másodosztályból is búcsúzni kényszerültek. A balmazújvárosiak megszűntek, a Rákóczi a harmadosztályban kötött ki, a Budafoki MTE is sokáig állt kiesőhelyen.

Nyugat-dunántúli örökrangadókra (Haladás - ETO) manapság a második vonalban kerül sor

Végül, de nem utolsó sorban, a tizenhatos mezőny mellett szólna, hogy így az érdeklődés és a nézőszámok is növekedhetnének. Az NB2-be süllyedt egykori fellegváraknál látszódik, hogy van igény a futballra, Diósgyőrben, Szombathelyen, Szegeden, olykor Pécsett és Győrben is magasabbak a számok, mint mondjuk Felcsúton, Mezőkövesden vagy Kisvárdán. Nem beszélve arról, hogy végre lennének komoly tömegeket megmozgató vidéki rangadók (Haladás – ZTE, ETO – Videoton).

A magam részéről csak bízni tudok abban, hogy ezeket az említett szempontokat az MLSZ is figyelembe veszi, és talán megfontolják a bővítést. Kárt egészen bizonyosan nem okozna.

Bár még tizenöt forduló hátra van a bajnokságból, öt pontnyi hátrány nem ledolgozhatatlan, az eddigi három lejátszott meccsünk alapján csökkeni látszik az esélyünk arra, hogy az idény végén az első két pozíció valamelyikét foglaljuk el, és 2019 után ismét az élvonalban szerepelhessünk. Ez az erősen szubjektív hangvételű írás a címben említett kérdésre keresi a választ.

(1) Ha javul a hazai mérlegünk…

Az elmúlt négy hazai mérkőzésünkből összesen egyet sikerült megnyerni, a másik hármat elveszítettük, minden meccsen kaptunk legalább egy gólt. Hol van már a bevehetetlen Rohonci úti katlan, az Aczél Zoltán-féle 8/8-as hibátlan sorozat, vagy az új komplexum átadása utáni széria még Hippel… (Tíz éve, 2012-ben egyetlen alkalommal kaptunk ki pályaválasztóként bajnokin.)

November végén előnyről buktuk el a siófokiak elleni találkozót, a pécsiek ellen hamar hátrányba kerültünk, a Szpari kapuját már az első percben bevettük, de még az első félidőben fordítottak. Ha ezeket a mérkőzéseket behúztuk volna – messze nem verhetetlen ellenfelek voltak, két meccsen is esélyünk volt a 2:0-ra, helyette lett 1:2 – most első helyen állva várnánk a folytatást. Természetesen nem érdemes szó nélkül hagyni, hogy a két tavalyi mérkőzésen súlyos játékvezetői hibák is hozzájárultak a vereségekhez, a balatoniak ellen szabályos góltól fosztották meg a Halit (utána fordítottak), míg a pécsiek ellen elmaradt egy büntető. Bár azt be is kell rúgni…

A bírói tévedéseken túl talán még szomorúbb az üres széksorok látványa. Ezer alatti nézőszámokat közölt a hangosbemondó, tíz éve a ligakupa-meccseinken is többen voltak a régi stadionban. A hideg időjárás, a vírushelyzet és a rossz kezdési időpontok valóban nézőriasztó hatásúak, de talán a klubvezetés is kezdhetne valamit a helyzet kezelésével, például az irreálisan drága jegyárak redukálásával. A közönségen sok múlik, szoros meccseken akár sorsdöntő hatású is lehet a lelátókról érkező támogatás.

Az őszi szimpatikus kezdeményezések (ingyenjegyek az egészségügyi dolgozóknak, kutyamenhelyes akció, együttműködés iskolákkal) egy jó irányt jelentettek, bízom benne, hogy ezeknek lesz folytatása tavasszal is. (Zárójeles megjegyzés: Kispesten 150 forintba kerültek a jegyek a hazai és vendég állóhelyes szektorba még a 2016. októberi meccsünkön, mivel akkor ünnepelte 25. születésnapját az Ultra Red Boys szurkolói csoport. Idén lesz 100 éve, hogy átadták a Rohonci úti otthonunkat, egy hasonló jelképes akció esetén, például a Vasas ellen májusban ismét tömegek látogatnának ki.)

A szegediek elleni február végi ütközetet leszámítva az előttünk álló csapatokat otthon fogadjuk, ha valóban szeretnénk, hogy a májusi meccseinknek tétje legyen, akkor sürgősen vissza kell állítani a Rohonci út oroszlánbarlang jellegét.

(2) Ha megerősítik a keretet…

A mögöttünk lévő átigazolási szezonban négy játékossal bővült a Haladás kerete, de közülük eddig egyedül Lencse László mutatkozhatott be. Az Aradról érkező Liviu Antal egyelőre nem is fog, honosítása időigényes, így szerepeltetése esetén elesne a Hali az MLSZ-től érkező támogatástól. Csató Martin és Artner Dávid kispadig jutott eddig.

A távozók közül Mocsi Attila érzékeny veszteség, rajta kívül kevés lehetőséghez jutó futballisták igazoltak el. Közülük többen alig fél évet töltöttek el a csapatnál. Ez a trend egyébként jellemző, a máshonnan szerződtetett labdarúgóink („külsősök”) közül az utóbbi években csak Csilus Tamás az, akiből kihagyhatatlan alapember lett. Monori Norbert, Guzmics Richárd és Tóth-Gábor Kristóf tartozik még a viszonylag többet játszók körébe, a többiek epizódszereplők (voltak).

Azt azért érdemes leszögezni, hogy a tulajdonosváltáson átesett, anyagiakat tekintve a mezőnyből jócskán kiemelkedő Diósgyőri VTK-val és Vasassal a Haladás nem tud versenyezni a fizetések és az elvárt célok tekintetében. Mi mindig is egy nevelőklub voltunk, de a saját értékeink megtartásán túl a szintlépéshez szükséges javítani a keret bőségén, minőségén. A csapatunk jelenleg többségében az akadémiáról kijövő (olykor még profi szerződéssel sem rendelkező) tizenéves játékosokon túl idősebb, klubhű labdarúgókból (Rózsa Dániel, Németh Milán, Bosnjak Predrag) áll, kevés a „középső” korosztály (csak a Csilus – Holdampf kettős az alapemberek közül).

Ha esetleg feljutnánk, szinte az egész keretet ki kellene cserélni azért, hogy minőségben egyáltalán fel tudjuk venni a versenyt a többi tizenegy klubbal. Élvonalbeli szintű magyar játékosból kevés van, azok is drágák, a légiósok zsákbamacskák. A két osztály között hatalmas a különbség, a lebonyolítás a feljutók számára igazságtalan, szóval ezzel a jelenlegi összetételű csapatunkkal kishalak lennénk az óriási (Ferencvárosi TC, MOL Fehérvár, Felcsút) és a nagy (Kisvárda FC, Mezőkövesd Zsóry, a többi pesti csapat) cápák között, ezek közül kellene legalább kettőt megelőzni. Ezek a „ragadozók” egy-egy játékosért több pénzt fizettek, mint amennyit a Szombathelyi Haladás a fennállása (1919) óta kifizetett élő szerződésű futballisták kivásárlására.

Az elmúlt évek példáin láttuk, hogy a meglepetésként (de talán nem véletlenül, „a behúzott fék jelenségről” lentebb lesz szó) kivívott feljutást követően nem sikerült bennmaradni, majd a következő szezon végén vagy kiesett (Kaposvári Rákóczi, de a Budafoki MTE is errefelé tendál) vagy megszűnt (Balmazújvárosi FC) az adott klub.

(3) Ha kibővítik a létszámot…

Ez lenne a legideálisabb helyzet, mert a Haladás sokkal könnyebben tudna egyrészt feljutni, másrészt hosszabb távon megőrizni az élvonalbeli tagságát. A tizenkettes mezőny szűk, a háromkörös lebonyolítás igazságtalan, a másodosztályból már eleve NB1-es szintű csapattal kell feljutni, ha nem akar rögtön búcsúzni a csapat. A dobogón állókat leszámítva a többi csapat a kiesés ellen küzd, itt nem jut idő fiatal, rutintalan játékosok állandó szerepeltetésére (erre jó példa a kispesti csapat, ahonnan az utóbbi időben kikoptak a Magyar Futball Akadémiáról érkező növendékek).

Az évek óta másodosztályban ragadó egykorvolt vidéki fellegvárak nem véletlenül nem akarnak feljutni, hiszen anyagi értelemben esélytelenül indulnának az élvonalban többi klubhoz képest, az az egy NB1-es szezon anyagilag úgy tönkre vágná a klubot, hogy egyenes út vezetne a harmadosztály vagy a csőd felé. A balmazújvárosi, kaposvári és budafoki példa riasztó, akkor már inkább jobb a fix NB2-es tagság valahol az élmezőny mögött kényelmesen. (Ez lenne az úgynevezett „behúzott fék” jelenség.)

Ha a szövetség felduzzasztaná tizenhatosra a mezőnyt, azzal a kishalak is nagyobb túlélési esélyt kapnának a cápák között. A bennmaradásért nem kellene lecserélni a játékosállományt, nyugodtan lehetne szerepeltetni a fiatalokat, növelve ezzel a magyar futballisták játékidejét.

Az világosan leszűrhető, hogy a Haladás stabil NB1-es létéhez a feltételek nagyon kedvező együtt állása lenne szükséges a jelenlegi helyzetben. Ez persze könnyedén változhat például abban az esetben, ha javul a hazai mérlegünk, megerősítik a keretet és kibővítik a létszámot…

(a fotók a haladas.hu-ról származnak, mindegyik a Szpari elleni hazai találkozónkon készült)

Készült egy rövid évértékelő beszélgetés a haladas.hu-n Séllei Árpáddal, a klub ügyvezető igazgatójával. Ő, és a kérdező is megemlítette, hogy lehettek volna többen is a mérkőzéseinken. Említésre került néhány indok, ám szerintem pont a leglényegesebb tényező kimaradt.

A magyarfutball.hu adatai alapján idén ősszel átlagosan 1624 néző volt kíváncsi a Haladás hazai mérkőzéseire. Ez a második legmagasabb a ligában, csak a Diósgyőri VTK-nál jártak ki többen. Árnyalja a képet, hogy egyrészt Miskolcon kétszerannyian laknak, mint Szombathelyen, másrészt a borsodi gárda több rangadót is játszott hazai környezetben, náluk járt a Vasas, a Nyíregyháza Spartacus és a Hali is, bár ezeket hétköznap rendezték.

Ezzel az 1624-es átlaggal egyébként előzzük az NB1-es felcsúti csapatot, a mezőkövesdieket, a zalaegerszegieket, valamint a szebb napokat is megélt újpestieket is, továbbá alig vagyunk lemaradva a Paksi FC-Gyirmót-MTK triótól.

Ha a korábbi NB2-es éveinket nézzük (nem a 2019/20-as csonka szezont, vagy a tavalyit, amikor november közepétől zárt kapuk mögött rendezték a meccseket), akkor ennél nagyságrendekkel többen jártunk ki a 2007/2008-as és a 2006/2007-es idények során (előbbinél a 4333-as átlaggal ma a másodikak lennénk – az NB1-ben!), viszont e két évad végén bajnokok lettünk. 2005/2006-ban, amikor először játszottunk a 16 csapatos Nyugati csoportban, az átlagos nézőszámunk 727 volt, ekkor egyébként 6. helyen zártunk.

Azon túl, hogy most és tizennégy éve is jól szerepelt a Haladás a másodosztályban, más párhuzamot nem vonhatunk. 2007-ben nem volt COVID járvány, sem drága jegyárak, egy idényben nyolccal kevesebb meccs volt, viszont azok főként szombaton kerültek megrendezésre. Nem adta őket élőben országos lefedettségű televízió, a YouTube pedig szárnyait bontogatta csupán. November végétől körülbelül márciusig szünetelt a bajnokság, decemberi meg január-februári időszakban maximum felkészülési meccseket vívtunk. A Rohonci úton még a régi stadion várta a szurkolókat, ráadásul klasszikus formában: a zöld-fehér székek nélküli tribünnel, a többi szektorban állóhelyekkel.

Azok a régi szép idők: Haladás - Dunaújváros, 8000 nézővel, lufikkal és óriáslasztikkal

Az 1624 a körülményekhez képest tisztességes nézőszám, még ha szombathelyi viszonylatban első ránézésre kevésnek is tűnhet. De mit is jelent a „körülményekhez képest”? A látogatottsági adatokban az alábbi tényezők játszanak szerepet a csapat teljesítményén túl: 1) jegyárak, 2) kezdési időpontok, 3) járvány, 4) ellenfelek. Vizsgáljuk meg ezeket közelebbről!

Kezdjük a jegyárakkal. Az előző idényhez képest jócskán növekedtek a belépők árai. A teljesárú tikettek a B-Középbe 2000, a C és D szektorokba 3000, a VIP melletti A szektorba (itt nem süt meg a nap a nyári/koraőszi meccseken) 4000 forintba kerül. Ezek az árak még az NB1-hez képest is költségesnek számítanak. Debrecenben online elővételben a B-Közép 1500, hosszanti 2000, VIP melletti 3500. Nálunk az új szezontól már nem lehet online jegyet venni, a vásárlás napjára tekintettel nincs kedvezmény. Zalaegerszegen elővételben nem kiemelt meccsen a kapu mögé 1500 forint a tikett, a hosszanti oldalakon 1500 és 2500 közötti árakat találunk. A másodosztályban Diósgyőrben elővételben az ultrák oldalán 1000 forint a jegy, a napos oldalra 1700. Szegeden a B-Közép 1000, a normál hazai 2000. A sort és az összevetéseket tovább lehetne folytatni, talán Kispesten akadnak még hasonló árak, de fővárosi barátaink egy osztállyal feljebb játszanak.

Hétközi hazai a siófokiak ellen

A kezdési időpontok a következőképp alakulnak: nyáron/koraősszel hétvégi forduló esetén vasárnap 19:00, későősszel 17:00. Hétközi forduló szerdán 18:00. Ha a tévé közvetíti, akkor hétfő 20:00. Tavaly az összes NB2-es klub közös kérelemmel fordult az MLSZ-hez, hogy ne csak vasárnap lehessen hétvégén meccset rendezni, a szövetség hajthatatlannak bizonyult. Ez pedig ütközik az alsóbb osztályú csapatok mérkőzéseivel, továbbá a téli időszakban igencsak nagy távoltartó hatással bírnak a párfokos hőmérsékletek. Az MLSZ rugalmasabb hozzáállása és a tévé szurkolóbarátabb szemléletmódja érdemben tudná növelni a látogatottságot, nem csak Szombathelyen.

Hatással van a látogatottságra ezeken túl a védettségi kártya követelménye, valamint a negyedik hullám. 2020 augusztusától november elejéig korlátozásmentesen járhattunk futballmérkőzésekre, a maszkhasználat és távolságtartás csak az ősz második felében, a Békéscsaba Előre és a Szentlőrinc SE elleni meccseinken volt előírva, utána május elejéig zárt kapuk mögött játszottunk. Májustól csak védettségi igazolvánnyal mehettünk meccsekre, ezt az előírást azóta sem oldották fel. Továbbá idén ősszel megint emelkedtek az esetszámok, amik miatt többen dönthettek úgy, hogy kerülik a tömegrendezvényeket, még ha be is vannak oltva.

Végül, de nem utolsó sorban egészen bizonyosan magasabb lenne az átlagnézőszám, ha az elmúlt szezonban hazai környezetben rendezik a rangadóinkat. Utaztunk Diósgyőrbe, Angyalföldre és Kecskemétre is, ha ezekkel az együttesekkel otthon játszunk – és nem rakja hétfőre a meccseket a szövetség és a tévé – akkor megdőlt volna a 2600-as nézőcsúcs.

Ezen együtthatók közül több is túlmutat a klub hatáskörén, a meccsek kezdési időpontját, illetve a látogatásukra vonatkozó előírásokat a Haladás nem tudja befolyásolni, ahogyan a sorsolást sem. Májusban vélhetően jó sokan mennek ki majd a Vasas vagy a DVTK ellen, pláne ha komoly tétje lesz a mérkőzéseknek.

Bevonulás menhelyi kutyákkal

Van azonban mozgástér így is a látogatottság növelésére. A jegyárak korrigálása (az emelésnek az volt az indoka, hogy az MLSZ által megkövetelt drága tesztelést finanszírozni kell valamiből) mellett lehetne szervezni különféle akciókat. Ezzel kapcsolatban akadtak ősszel elismerést érdemlő kezdeményezések (egészségügyi dolgozók, kormányhivatal munkatársai számára ingyenjegyek, városi sportegyesületek, öregfiúk fogadása, állatmenhelyes bevonulás stb.), ezeket mindenképp érdemes lenne folytatni, mert van bennük potenciál.

Őszintén remélem, hogy tavasszal még többen leszünk a mérkőzéseinken, mert Haladás-meccsre járni mindig is élmény.

Napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, 2013. december elsején indult el az oldalunk. Aznap este a Videotont fogadtuk a Rohonci úton a 2013/14-es élvonalbeli bajnokság 16. fordulójában. Azóta sok víz lefolyt a Perinten, elbúcsúztattuk a régi stadionunkat, megjártuk Sopront, álltunk közel nemzetközi szerepléshez és megszűnéshez is. Következzék most nyolc szép emlék ebből az időszakból.

Címlapkép: Ünnepel a csapat és a tábor (f.: haladasfc.hu)

1. Emberhátrányban kiharcolt pont: Haladás – Videoton 1:1, 2013. december 1.

Utolsó előtti meccsünk a 2013-as évben, két fordulóval korábban vertük a Fradit a Puskás Stadionban három-nullra, a csapatunkban tényleg mindenki szombathelyi. Az előző idény ezüstérmese, a Videoton érkezett a Rohonci útra. Kapufával nyitottunk, aztán a csereként beálló Rajos Gábort rekordidő alatt kiállította Kassai Viktor, a B-közép pedig egy szomszédos ország nevét skandálta. A fehérváriak belőtték, a Haladás nem adta fel. Bosnjak remek labdáját Ugrai váltotta gólra (fél évvel később már mindketten a Ferencvárosi TC-t erősítették, 2015 nyarán mindketten visszatértek Szombathelyre), sőt majdnem 2:1 állt az indiai származású eredményjelző táblán. A hajrában Iszlai (aki most a veszprémi kispályás bajnokságban szerepel) is kiállt, a végét nyolc mezőnyjátékossal kihúztuk. Mivel itt szép emlékekről van szó, az egy héttel későbbi győri meccsük nem kerül részletesebben kifejtésre…

2. Dobogón, pontelőnnyel: Haladás – Bp. Honvéd 2:0, 2014. április 13.

Kedvező előjelekkel vártuk a kispesti barátaink elleni mérkőzést, az előző két meccsünket megnyertük, győzelmünk esetén pontelőnnyel léphettünk fel a dobogóra. Hrepka Ádám egyetlen jól sikerült szombathelyi találkozója volt, az ő két találatával otthon tartottuk a három pontot, lassan kezdtük úgy érezni, hogy 2009 után talán megint érmet akasztanak a nyakunkba. Aztán mentünk Kaposvárra, de ugye csak a szépre emlékezünk…

3. Méltó búcsú: Haladás – Felcsút 2:1, 2015. december 12.

Az előző bajnokságban csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy kivívjuk-e a bennmaradást. Szerencsére még időben érkezett Mészöly Géza, a Szpari és a Felcsút elleni hazai meccseinken aratott sikereinkkel meghosszabbítottuk élvonalbeli tagságunkat. A nyáron megerősödött a csapatunk, hazatért a Király, jött Bosnjak és a Wils-testvérpár (Stef nálam Willliamsszel holtversenyben minden idők legjobb szombathelyi légiósa). Ezzel a megerősödött csapatunkkal sokáig a második helyen álltunk, megvertük oda-vissza a Vidit, idegenben a Lokit. November-decemberre teljesítményünk kissé visszaesett, de így is a mezőny első felében telelhettünk.

Már 2013 augusztusában felmerült, hogy a stadionrekonstrukciós program keretében Szombathelyen is új sportpálya épül. Eleinte csak fura terveket (az a narancssárga borítású, félig fedett létesítmény) meg különféle összegeket és dátumokat hallhattunk, ám csak 2015 őszére kezdett körvonalazódni, hogy bizony a Rohonci útra is megérkezik a XXI. század.

A búcsúmeccsünket a felcsútiak ellen vívtuk, Márió szögletgóljára Lencse válaszolt, a második félidőben Halmosi Péter meglőtte az utolsó gólt az arénában, még Király Gábor is rohant ünnepelni. A meccs után szólt a Lord, görögtüzek gyúltak a B-középben, kattantak a fotók az archívumba.

4. Emlékszem Sopronban: 2016. október 16. Haladás – Ferencvárosi TC 2:0

A címvédő érkezett a Káposztás utcába, de az első percektől látszott, hogy pont nélkül távoznak a fővárosi zöldek. Fekete-fehér szerelésű csapatunk húsz perc alatt kényelmes előnyre tehetett volna szert, de hol a kapufa, hol Dibusz mentette meg a Fradit. A túloldalon Rózsa Dániel védte Djuricin büntetőjét, a második félidőben pedig végre gólokat szereztünk. Gaál Bálint és Iszlai Bence is eredményes volt, a tabellán a második helyre léptünk előre, és már az is felmerült, hogy majd az UEFA sorsol nekünk ellenfelet a stadionnyitóra.

5. Itthon vagyunk! 2017. november-december

Végre elkészült a Haladás Sportkompexum, amit háromszor is felavattunk. Először még október végén két gálameccs keretében, a Hali és magyar válogatott öregfiai mellett a szurkolók is megmérkőztek. A hivatalos avató az NK Eszék ellen volt, ezen a találkozón Vörös Csaba ült a kispadunkon megbízott edzőként. Egygólos hátrányból fordítva végül 3:1-re nyertünk. Sokkal fontosabb volt azonban, hogy a felvidéki Hipp érkezésével az őszi szezon utolsó három mérkőzését – ráadásul a három legdrágább keretű csapat ellen – megnyertük. Legyőztük a Fradit, a felcsútiakat és a Videotont is, így bennmaradó helyen mehettünk a téli szünetre.

6. Kiszurkolt bennmaradás: Haladás – Mezőkövesd Zsóry 1:0, 2018. június 2.

Megint az utolsó fordulóra maradt a döntés a kiesés kapcsán, öt csapat volt érintett: a Balmazújváros FC (azóta meg is szűntek), a Vasas FC, a Diósgyőri VTK , a Mezőkövesd Zsóry és a Haladás. A közel hétezer néző előtt lejátszott mérkőzésen sokáig 0:0 állt az eredményjelzőn, miközben baljós hírek érkeztek Balmazújvárosból és Diósgyőrből is. A végén a csereként beállt Kiss Tamás használta ki az azóta több sztárklub kívánságlistáján szereplő Szalai Attila hibáját, mi meg ünnepelhettük a végül megszerzett 8. helyet, szólt is a Hipp-Hipp-Hurrá!

7. Fun-show: 2019. március 8. Haladás – Újpest FC 3:2

Centenáriumi évünket valószínűleg nem így tervezték az illetékesek. Jelentős lépéshátrányból vártuk a február eleji rajtot, ami csak tovább nőtt a pocsék kezdésnek köszönhetően. Márciusban aztán csoda történt, megvertük idegenben a kispestieket, majd jött az Újpest FC elleni meccsünk. A szünetre kétgólos előnnyel vonulhattak a lilák. A 60. percben Horváth Ferenc becserélte Németh Máriót és Funshow Bamgboyét. Két cserénk 6 perc alatt a javunkra fordította az állást, a megszerzett előnyünket meg is őriztük a végéig. A Paksi FC elleni április végi mérkőzésünk utolsó percéig úgy tűnt, a tavaszunk olyan lesz, mint ez a találkozó: jelentős hátrányból állunk fel és aratunk sikert. Remili becsavarta szögletből, mi meg 11 év után mehettünk a másodosztályba.

8. Csillagos ötös Siófokon: 2020. augusztus 2. BFC Siófok – Haladás 1:5

A COVID-járvány első hulláma idején félbeszakadó NB2-es bajnokság nem folytatódott, a Hali pont elcsípte a bennmaradó helyet, így 2020 nyarán készülhettünk a következő másodosztályú szezonunkra. Simon András szinte a siófoki nyitómeccsünk kezdő sípszója előtt lépett le Gyirmótra, mi azonban nélküle is parádéztunk a Révész Géza utcában. Többszáz fehérpólós szombathelyi szurkoló előtt csapatunk gólfesztivált rendezett, egy ötössel indítottuk az új szezont.

Ezek voltak tehát a legszebb emlékeink az elmúlt nyolc évünkből. Hátha a következő összeállításba azt tudjuk írni, hogy csapatunk kiharcolta az élvonalbeli szereplést!

A Szombathelyi Haladás labdarúgócsapata mögött álló gazdasági társaság (Haladás Kft.) tulajdonosi szerkezete megváltozik a jövőben. A cég alaptőkéje 3 millió forintról 40 millió forintra nő, ennek következtében a többségi tulajdonos a Haladás Marketing Kft. lesz, egy kisebb szelet jut az önkormányzatnak (de a 10 százalékos aránya nem változik a korábbiakhoz képest) és némi százaléka marad csupán az Illés Sportalapítványnál.

E jogi konstrukció azt jelenti, hogy a Haladásnál nem lesz új tulajdonos (közvetlenül nem lép be másik szereplő a cégbe), hanem „szerepet cserél” a Marketing Kft és az Illés Sportalapítvány. A tőkeemeléshez szükséges anyagi forrást a Vasútvill Kft (mely jelenleg is szponzorálja a csapatot) biztosítja, de ez a cég nem lép be a Haladás Kft-be, hanem továbbra is csak a klub szponzora marad. További potenciális támogatókkal zajlanak a tárgyalások.

Mit jelent ez a szurkolók számára? Bízzunk benne, hogy a legjobbakat. Csapatunk vezeti a másodosztályú bajnokságot, és bár hosszú még az idény, az eddig látottak alapján tavasszal magasabb célokért is küzdhetünk, mint az első tízbe kerülés. Elnézve a korábbi évek feljutóit (Gyirmót FC, Budafoki MTE, Kaposvári Rákóczi, Balmazújvárosi FC), az 1-2. hely elérésénél nagyságrendekkel nehezebb feladat a bennmaradás kiharcolása az élvonalban. Azt is láttuk, hogy a féktelen pénzszórás, a keret félévenkénti szinte teljes lecserélése vagy sztárjátékosok sztárgázsiért történő szerződtetése nem garancia a sikerre, sokkal inkább kifizetődőbb a céltudatos, szisztematikus építkezés.

A tulajdonosok legfőbb feladata, hogy felelős gondnokai legyenek ennek a sokra hivatott, száz éves dicső múltú klubnak. Van egy gyönyörű stadionunk, pazar infrastrukturális körülményekkel, utánpótláscentrummal, van egy lelkes, nagyszámú közönségünk, itt az ideje visszavezetni a Haladást oda, ahová mindig is tartozott. Tegyünk meg ezért mindent a pályán, a lelátón és a tárgyalóteremben!

Hajrá, Haladás!

A következő fordulóban nagy utazás vár a Halira, csapatunk a Nyíregyháza Spartacus vendége lesz, Balmazújvárosban. Ez a párosítás közel száz éves múlttal rendelkezik, következzék három sikeres nyírségi túra az elmúlt évtizedekből!

1. Az első: 1927. július 6.

94 éve vívtunk először tétmérkőzést nyíregyházi csapattal. Az 1887-ben megalakult NyTVE első bajnoki címét aratta az 1926/27. évi keletmagyarországi labdarúgó alosztályban, maga mögé utasítva a nyíregyházi kereskedők csapatát és a Debreceni VSC-t is. Nyugaton a Haladás ünnepelhetett, az országos bajnoki címért zajló „rájátszásban” összesorsolták a két csapatot. A továbbjutás egy meccsen dőlt el, melyet Nyíregyházán rendeztek 1927. július 6-án szerdán fél hatkor.

A meccset felfokozott hangulatban várták a helyiek, a Nemzeti Sport beszámolója szerint „A meccs hatalmas eseményszámba megy Nyíregyházán, mit legjobban bizonyít az a körülmény, hogy a helyi kereskedők a tegnapi nap folyamán egyöntetűen elhatározták, hogy üzleteiket félhat órakor bezárják, hogy ők maguk és alkalmazottai is megtekinthessék a mérkőzést.” A sportlap esélyesebbnek tartotta a hazai gárdát, mert több időt tudtak pihenni (a nyugati bajnokság elhúzódása miatt ezt a meccset is halasztani kellett néhány nappal), nem kell utazniuk és nagy közönség áll mögöttük. A Haliról elmondák, hogy „a gárda igen számottevő játékerő képvisel s vele komolyan kell számolni. Meg aztán a nyugati kerületi általánosságban nagyobb erejűnek tekintik.”

A Nyírvidék újságírója felvezető cikkében az év legszebb mérkőzésének nevezte az összecsapást, majd motivációs beszéddel bíztatta csapatát: „NyTVE tizenegy! Amikor szerdán a pályára léptek, érezzétek át, hogy ez a mérkőzés kiemelkedik azok sorából, amelyeket csupán az egyesületért való rajongás hevít. E mérkőzésen ti, a keleti kerület futballjának vagytok reprezentánsai, e mérkőzés egész Nyíregyháza sportjának presztízskérdését jelenti, melynek eredményére az egész ország felfigyel. Mindeme kötelességekről ne feledkezzetek meg a játék hevében sem, győzelmetekért egész Nyíregyháza sóvárog és hogy ez meg legyen, mi csak azt izenjük nektek : Fiuk szívvel-lélekkel, becsülettel játszatok!”

Az NyTVE bujtosi sporttelepe, itt találkozott először a két csapat

A mérkőzést a Reggeli Hírlap röviden így foglalta össze: „A Szombathelyi Vasutas kitűnő halfsorával domi­nált és már a játék elején két gólt rúgott, amire a NyTVE csak egy 11-esből elért góllal tudott felelni.” Győzelmünkkel továbbjutottunk az elődöntőbe, ahol a Diósgyőri VTK várt ránk, a vasgyáriaktól azonban szoros meccsen 3:2-re kikaptunk.

A következő szezonban ismét megnyertük a nyugati bajnokságot, és az országos címért ezúttal is nyírségi csapatot kaptunk, keleten ezúttal a nyíregyházi kereskedők végeztek az élen. Ezúttal is 2:1-re nyertünk.

Az NyTVE később több fúzión és névváltoztatáson is átesett, 1977-ben egyesült a nyíregyházi vasutasokkal, így jött létre a ma ismert Spartacus.

Kezdőcsapatok:

2. Szépen induló osztályozó: 2004. június 3.

17 évvel ezelőtt, 2004 júniusában rendeztek legutóbb osztályozó mérkőzéseket az NB1-be jutásért. A 2003/04-es élvonalbeli bajnokságban a Lombard FC előtagot viselő Haladás a 12. (utolsó) helyet szerezte meg, mivel azonban a következő évadtól 16-ra nőtt a mezőny, csapatunk lehetőséget kapott arra, hogy megőrizze tagságát a legmagasabb osztályban. Ehhez összesítésben le kellett győzni az NB1/B-ben ötödik helyet megszerző Nyíregyháza Spartacus gárdáját.

A Szparival kapcsolatban van egy kellemetlen emlékünk az osztályozók kapcsán, 1992-ben velük játszottunk a bennmaradásért. Drámai körülmények között, büntetőpárbajban dőlt el a küzdelem, amiben a Hali alulmaradt.

Hazai helyzetekkel indult a meccs, Jagodics Zoltánnak a gólvonalról kellett mentenie. A 11. percben Somfalvi húszméteres lövése után a felső lécről visszafe­lé pattant a labda, ám a vetődő Németh Viktor kezén röppályát változtatott, és végül a kapu jobb oldalában kötött ki. Öngól, 0-1. Nem sokkal később Illés Béla lőtt kapufát. A hazaiak az utolsó lehelletükig küzdöttek, de Müller Zsolt lövése után Tóth Iván, Virágh Aladár próbálkozá­sát követően pedig a kapufa fo­gott ki rajtuk. A végén már az országot átutazó Haladás-szur­kolók járták örömtáncukat, jog­gal, mert kedvenceik az idegen­beli győzelemmel közel kerültek élvonalbeli tagságuk meghosszabbításához.

A szombathelyi visszavágó 1:1-es döntetlennel zárult, csapatunk a pályán ugyan kivívták a bennmaradást, Bíró Péter azonban másként gondolta…

Összeállítások:

3. Győzelem a bronzévben: 2009. március 7.

Nem egészen öt évvel az osztályozó után, 2009 márciusában látogattunk el ismét Szabolcs megyébe, ahol fontos rangadó várt ránk. A két csapat között ugyanis akkor mindössze 3 pontnyi különbség volt a Hali javára.

„Az agresszív letá­madással nyitó hazaiak nem tudtak élni a termé­szeti előnnyel, átlövésre viszony­lag ritkán vállalkoztak a vendéglá­tó futballistái, az első felvonásban kialakított két-három - messze nem tiszta - lehetőséggel viszont nem tudott élni a piros-kék kom­pánia, ahogy a biztonságra sokat adó Haladás sem a maga egyetlen sanszával.

A szombathelyi visszafogottság ugyanakkor kifizetődőbbnek bizonyult, Filip Lazareanu hibája, illetőleg Sipos Norbert gólja után pedig hiába küldte harcba Révész Attila Bogdan Apostut - a támadó mindössze két lövési kísérletet tudott kiverekedni magának a levegőben lógott a kapuja elé tömörülő, Kenesei Krisztiánt elöl bántóan egyedül hagyó, de olykor így is veszedelmesen meglóduló Haladás újabb találata.

Csertői Aurél a találkozót meg­előzően úgy nyilatkozott: a Szpari két hete lefocizta ugyan az Újpes­tet, mégis kikapott. Bár csakúgy, mint két hete, ezen az összecsa­páson is hazai fölényt regisztrál­tak a tudósítói állások mögött fel­állított, nagyjából nyolcvanmillió forintot érő speciális berendezé­sek, „lefocizásról” ezúttal szó sem volt - a Spartacus-siker újfent el­maradt.” – írta a meccsről a Nemzeti Sport.

Jegyzőkönyv és értékelések:

Források

• magyarfutball.hu
• Arcanum: Nemzeti Sport, Nyírvidék, Kelet-Magyarország, Reggeli Hírlap

Az elmúlt százegy évben százharminckilenc alkalommal vívott egymással bajnoki mérkőzést a Haladás és az ETO. A magasabb osztályban szereplő vidéki csapatok esetében ez a párosítás rendelkezik a legnagyobb múlttal, nem véletlenül nevezték már évtizedekkel ezelőtt is a nyugat-dunántúli örökrangadónak. Ezúttal három, számunkra kedves szombathelyi találkozót idézünk fel.

1. Az első NB-s sikerünk: 1938. szeptember 18.

A Nemzeti Bajnoki-rendszer bevezetésééig (1935/36) a két csapat a nyugati alszövetségen belül versengett egymással, a Haladás négy, a győriek két alkalommal nyerték meg a nyugati kerületi bajnokságot. Az NB1-be a Hali egy évvel korábban (1936) jutott fel, mint az ETO, de minkét csapat búcsúzni kényszerült egy idényt követően.

A nyugati kerületi liga helyett az újonnan megszervezett országos másodosztályban, akkori nevén NBB-ben találkozott egymással a két együttes 1938. szeptember 18-án.

„Már a 4. percben gólt ér el a Haladás. Forgács I. beadását Forgács II. Móroczhoz adja, ez a bal alsó sarokba talál. 1:0. A győriek két szöglettel válaszolnak. A 14. percben Forgács I. beadását Forgács II. fejjel küldi a hálóba, 2:0. A 25. percben Lányi megsérül és két percre kiáll. A 42. percben Kiss átemeli a labdát Gróf felett és a kiugró Mórocz Pécsi mellett gólt lő,  3:0.

Szünet után a 12. percben Mórocz és Gróf összecsap, a labda a szombathelyi középcsatárnál marad és ő 14 méterről a sarokba lő, 4:0. A Haladás most már könnyen játszik. A 28. percben Lovász a jobbsarokba talál,  5:0. A Haladás leáll. A 41. percben a Baumann által kiütött labdát Tóth III. nehéz szögből belövi, 5:1.” – írta a meccsről a Nemzeti Sport.

A kor másik nagy sportlapja, a Sporthírlap arról számolt be, hogy a szombathelyi szurkolók a nagyarányú győzelem ellenére nem voltak elégedettek a látottakkal: „Még jó, hogy nem, a Tokod volt az ellenfelünk, mert akkor baj történt volna! De még akkor is, ha megy a győrieknek a góllövés! Ha Kovács nálunk játszana, — mondották a szombathelyiek —  biztosra mennénk a bajnokságban!”

A bajnokságról álmodó „vérmesebb” szurkolókat a Haladás vezetősége fékezni igyekszik: — Csak lassan azzal a bajnoksággal! Egyelőre csak nyerjük meg — a legközelebbi mérkőzést! A vezetőségnek nagy örömet okozott vasárnap — a közönség! Kétezerkétszáz nézője volt a meccs­nek! Pedig az SzSE [Szombathelyi SE, a város egy másik sportegyesülete] tombolát rende­zett, a tombola pedig igen vonzó dolog Szombathelyen. De a futball most legyőzte a tombolát. Kőműves János, a Haladás elnöke hálás is: — Mindent elkövetünk, hogy megszolgáljuk közönségünk érdeklődését. Annyit máris megígérek, ha még egyszer bekerülünk az NBI-be, egy­hamar nem fogunk kiesni! Most már csak be kell kerülni...

Jegyzőkönyv, legjobbak:

2. Öt gól a Mágus későbbi bajnokcsapatának: 1981. szeptember 5.

Negyven évvel ezelőtt az újonc Haladás fogadta a Verebes József által trenírozott győri Rába együttesét. Mindkét csapat jó előjellel várta a mérkőzést, a Hali az előző fordulóban idegenben verte a Videotont, míg az ETO a tabella élén állt. A mérkőzés előtt Török Péter, a Haladás akkor edzője mindenkit óva intett az elbizakodottságtól, szerinte mindenkinek a reális talajon kell maradnia.

Tizenkétezer néző látogatott ki az összecsapásra, és láthatta azt, hogy a vendégek kezdtek jobban, majd a tizedik perctől fokozatosan vette át az irányítást a Haladás. „A 24. percben a kiugró Nagyot szögletre szerelték. Jobbról Hegyi íveltebe a labdát, s a remekül felugró Szabó F. 4 m-ről a léc alá fejelt, 1-0! Hamar jött az egyenlítés. A 26. percben Hannich a Haladás térfelének közepé­ről a középen kiugró Hajszán elé adott. A szélsőt Horváth nem tudta szerelni, így Haj­szán a kimozduló Hegedüs mellett 8 m-ről nyugodtan guríthatott a hálóba, 1-1. A 33. percben Horváth a jobb oldalon futott el, be­adása felpattant a védőkön, s mielőtt a labda földet ért volna, Garics 10 m-ről fejmagasságban a kapu jobboldalába fejelte, 2-1!
Három percre rá újabb gólt szereztek a hazaiak. Garics a bal szélen robogott el, át­ívelt a másik oldalra. Szabó visszafejelte a labdát, s He­gyi 4 m-ről a bal sarokba kotorta.

Az 53. percben Preszeller a bal ol­dalon futott el, jól emelt kö­zépre, Nagy lekezelte, s a 11-es pontról a kimozduló Hornyák fölött a kapu baloldalába emelte a labdát, 4-1! A 82. percben Szabó F. a bal oldalon húzott el. s 14 m-ről a kimozduló Hornyákot megelőzve a bal sarokba gurított, 5-1!” Írta mindezt tudósításában a Népsport.

A látottakkal nagyon elégedettek voltak a hazai szurkolók és Török Péter is. Mesterünk szerint „A fiúk gondoskodtak róla, hogy ne csak a szerda este, hanem a szombat délután is csodálatos legyen.” Verebes József röviden kommentálta a találkozót: „Kilenc emberrel nem lehet mérkőzést nyerni...”

Jegyzőkönyv és a Népsport osztályzatai:

3. Visszatérés győzelemmel: 2008. július 26.

Négyévnyi másodosztályú „száműzetést” követően a 2008/09-es szezonban lett ismét tagja az NB1-es mezőnynek a Haladás. Az első bajnoki mérkőzésünket a korábbi idény bronzérmesével, az Egervári Sándor vezette Győri ETO-val vívtuk a némi ráncfelvarráson átesett (ekkor székezték le a tribünt) Rohonci úti pályánkon. Mi is jó előjelekkel vártuk a nyitómeccset, hiszen néhány nappal korábban az angol Arsenal együttesével játszottunk 1 – 1-es döntetlent.

A Haladasfc.hu így foglalta össze a mérkőzést: „A Szombathelyi Haladás kissé megilletődötten kezdte a találkozót. Sok apró bosszantó hiba, kapkodás és eladott labdák tömkelege jellemezte a játékot. Elsősorban a jobb oldalunkon rohamoztak a vendégek. A "neonsárga vircsaftnak" aztán gyorsan végett vetett a Haladás. Megszervezte a védekezését és elsősorban Molnár Balázs labdaszerzéseinek köszönhetően egyre többet birtokolta labdát. Sorra rúgtuk a szögleteket és vezettünk formásabbnál formásabb akciókat. Aztán egy szabadrúgást követően Tóth Péter a vezetést is megszerezte. Az első játékrész hajrájában pedig Kuttor már kettőre növelte az előnyt.

A szünetben még a sör is jobban esett. Ráadásul szerencséje is volt annak, aki kicsit mulatozott a tizenöt perc alatt, mert jó eséllyel lemaradt a vendégek szépítő góljáról. A Győr mindent elkövetett, hogy egyenlítsen. Hiába. Még akkor sem tudtak betalálni, amikor az utolsó tíz percre már szemmel láthatóan elkészült erejével a Haladás. Sokszor a szerencse is óvta a Haladás kapuját.”

Ezen a meccsen vertük meg utoljára bajnoki a győrieket. Remélhetőleg most vasárnap véget ér ez a tizenhárom évnyi rossz sorozat.

Jegyzőkönyv és haladasfc.hu osztályzatai:

Szombathelyi Haladás – Győri ETO 2-1 (2-0)
Rohonci út, 6000 néző.

Gólszerzők: Tóth P., Kuttor, ill. Bicak.

Szombathelyi Haladás: Rózsa 6 – Schimmer 6 (Csontos, a 82. percben), Guzmics 7, Kuttor 7, Tóth P. 7 – Kaj - (Rajos 7, a 24. percben), Molnár 6, Vörös 6 – Oross 6, Kenesei 6, Sipos 6 (Andorka, a 80. percben).

Győri ETO: Stevanovic 5 – Bank 5, Stark 6 (Kovács I. Zoltán 6, a 33. percben), Supic 6, Völgyi 5 – Koltai 7, Jäkl 6, Józsi 6, Bicak 6 (Brnovic, a 75. percben) – Pákolicz 5 (Kovács II. Z., a 62. percben), Bajzát 6.

Felhasznált irodalom:

• magyarfutball.hu
• arcanum: Nemzeti Sport, Sporthírlap, Népsport
• haladasfc.hu

A TOP3 nevet viselő új sorozatunkban az aktuális ellenfelünkkel vívott három legemlékezetesebb, különlegesebb mérkőzést elevenítjük fel, elsőként jöjjön három pécsi kirándulásunk. Labdarúgó csapatunk ugyanis Baranya megye székhelyén kezdi meg bajnoki szereplését augusztus 2-án, hétfő este az M4 Sport kamerái előtt.

1. Az első győzelmünk: 1974. november 30.

Pécsi csapattal bajnoki mérkőzésen először az 1938/39-es másodosztály nyugati bajnokságának keretében találkoztunk, akkor a Gőzhajózási Társaság Villamostelepi Atlétikai Clubot oda-vissza fölényesen megvertük (5:2 a Rohonci úton, 4:0 Pécsett a javunkra). Ez a klub is tagja volt annak az öt helyi ipari vonatkozású gárdának (Pécsi Ércbányász, Pécsi Építők, Pécsi Bányász, Pécsi Helyiipar és a Pécsi Dózsa), amely 1973. február 15-én Pécsi Munkás SC néven egyesült.

Első élvonalbeli szezonjában (1972/1973) a 12. helyen zárt az újdonsült csapat, a Haladással a következő kiírásban találkoztak először a legmagasabb osztályban. Az első pécsi győzelmünkre nem kellett sokat várni, 1974. november 30-án győzelmet ünnepelhettünk a PVSK stadionjában.

„Farkas két góljával — Haladás-bravúr Pécsen” kezdte tudósítását a Vas Népe. „Teljesen megérdemelt, nagyon értékes győzelmet aratott a Haladás a Mecsek-alján. A szombathelyiek eddig még egyszer sem győztek a Mecsek alján, most sikerült megszakítaniuk ezt a balszerencsés sorozatot. A hazaiak kezdtek jobban, de fokozatosan feljavult a Haladás játéka és 25 perc eltelte után átvették a játék irányítását. A jól megszervezett védelem biztosan állította meg a szárnyaszegett pécsi próbálkozásokat és a középpályások remek labdákkal indították támadásba a jó napot kifogó csatárokat. A Haladás első gólja rendkívül látványos volt.

A második félidőben is továbbtartott a szombathelyi fölény. Ebben a játékrészben különösen Halmosi teljesítménye dicsérhető, aki a Haladás csapatának karmestere volt. A mérkőzés utolsó percében még növelhette volna előnyét a Szombathely. A pécsi csapat nagy csalódást keltett, nem véletlenül fütyülte ki közönsége a mérkőzés után.

A Haladás csapatából Pálinkás, Kovács, Halmosi, Farkas, Király és Németh Lajos játéka emelkedett azátlag fölé. A pécsiek közül csak Konrád és Zombori érdemel dicséretet.” – summázta a látottakat a megyei lap.

Jegyzőkönyv és osztályzatok:

2. Feljutást érő döntetlen: 2003. június 21.

A 2002/03-as másodosztályú bajnokságban a Pécsi MFC (a Munkást 1995-ben felváltotta a Mecsek) és a Haladás együtt jutott fel. A listavezető baranyaiak mögött a második helyért két vasi csapat versengett: a fénykorát élő Büki TK és a Détári Lajos által irányított Lombard FC Haladás. Az utolsó fordulóban a Hali a már bajnok pécsiek otthonába látogatott, míg a bükiek a Kaposvár együttesét fogadták.

A Mecsekalján az első félidőben nem esett gól, ellenben a bükiek megszerezték a vezetést a 27. percben Kőrösi révén. Rajczi még a lefújás előtt egyenlített, így a szünetben mindkét helyen döntetlen állt az eredményjelzőn. Az. 51. percben ünnepelhettek a szombathelyiek, Nagy révén nálunk volt az előny. Nyolc perccel később Horváth egyenlített, így ismét egál volt mindkét pályán.

A 73. percben egy büki labdavesztést követően Rajczi játszott össze Jégerrel, utóbbi találatával fordítottak a kaposváriak. Nem sokkal később Pécsett is rezdült a háló, Kincses góljával vezetést szerzett a Haladás. Márton Gábor a hármas sípszó előtt büntetőből kiegyenlített, a szombathelyiek azonban ekkor már értesültek a bükiek vereségéről, így mehetett az ünneplés a csapattal, összejött a hőn áhított feljutás!

Jegyzőkönyv és a jól játszók (végig nagy betűvel):

3. A legutolsó bajnoki győzelmünk: 2013. május 11.

Több mint nyolc éve nyertünk utoljára bajnoki mérkőzésen idegenben a pécsiek ellen. A hazaiak kispadján akkor a tíz évvel korábban gólt szerző Márton Gábor ült, míg a csak magyar, többségében saját nevelésű játékosokból álló Haladást Artner Tamás irányította. A párosítás különlegessége azonban a játékvezető volt: az MLSz és a katari labdarúgó szövetség megállapodása értelmében 1-1 bajnokira „sporit cserélt” a két ország, ennek keretében ezen a mérkőzésen Hamisz Mohammed al-Marri fújta a sípot.

A látottakat így összegezte a haladasfc.hu: „Sok hiányzóval, fiatal csapattal lépett pályára Pécsen a Haladás. Az első félidőben látszott is a megilletődöttség a játékunkon, ekkor még inkább a Pécs akarata érvényesült. Volt, amikor a szerencse, és volt, amikor Schimmer nagy mentése óvott meg minket a kapott góltól. Sok hibával játszottak a csapatok, ebben közre játszhatott a hirtelen leszakadó esőtől csúszóssá váló pálya.

A második félidőben már a Haladás játszott jobban, helyzeteink voltak, a mi akaratunk dominált, sokáig azonban úgy tűnt, hogy gólt nem sikerül szerezni. Radó a második félidő 37. percében azonban máshogy gondolta, magabiztosan lőtt Dibusz kapujába, miután a nagy sprintet levágó Gyurján pontosan passzolta középre a labdát. A második találatunknál már az „előkészítést” is magára vállalta Radó, miután a 16-oson belül buktatták, kíméletlen ítéletvégrehajtónak bizonyult.

A Haladás megérdemelten nyert, és csak most sajnálhatjuk igazán a kaposvári és a Kecskemét elleni meccset…”

Jegyzőkönyv és osztályzatok:

PMFC Stadion, 1000 néző

Vezette: Hamisz Mohammed al-Marri

Gólszerző: Radó (81., 83., utóbbit 11-esből)

Pécs: Dibusz 0 - Horváth A. 5, Balogh 6, Causic 5, Gaál 5 - Beke 5 (Márkvárt 5, 46.), Akassou 5 (Szatmári, 83.), Uzoma 5, Wittrédi 5 - Grumics 6, Simon A. 6

Haladás: Gőcze 5 - Schimmer 6, Guzmics 6, Devecseri 6, Farkas 6 - Szakály 5 (Kalász -, 78.), Simon Á. 6 - Radó 8, Nagy G. 6, Gyurján 6 (Jagodics -, 88.) - Andorka 6 (Ugrai -, 71.).

Felhasznált források

• magyarfutball.hu
• arcanum: Vas Népe, Képes Sport, Dunántúli Napló
• haladasfc.hu

Jelentős változásokat jelentett be a klubvezetés a Rohonci úti mérkőzések látogatásával kapcsolatban. A tikettek a korábbi évekhez képest drágábbak lettek, viszont ismét lehet családi belépőt vásárolni és megnyitották a VIP szektor melletti A12, A13 és A14 jelű szektorokat is.

Stadiontérkép:

B-szektorok

A kapu mögötti lelátórészbe 2.000 forintba kerülnek a jegyek, a diákok és a nyugdíjasok belépője 1.000 forint. Az éves bérlet a felnőtteknek 30.000 forint, a féléves 16.000. Diákoknak és nyugdíjasoknak mindez 15.000, illetve 8.000 forint.

Rohonci úti oldal

A C és D jelű szektorokba a teljesárú tikett 3.000 forint, a kedvezményes (diákok, nyugdíjasok) 1.500. A felnőtteknek szóló éves bérlet 45.000 forint, míg a féléves 23.000. Diákok és nyugdíjasok esetében 23.000 forint a teljes szezonra érvényes, míg a féléves 12.000.

A városi sportegyesületek (Illés Akadémia, Haladás VSE, Király SE, Lurkó FC) a C15 és C21 jelű szektorokban látogathatják a mérkőzéseket, míg az iskolai programban érkezők számára a D23 és D31-es lelátórész áll rendelkezésre.

Csarnok felőli oldal

Ismét váltható családi jegy, méghozzá az A42 és A43 jelű szektorba. Ennek összege két fő részére 3.000 forint. A klubhonlap definíciója alapján: „Családi jegy vásárlása minimum 2 fő esetén - abból egyik főnek 14 éven alulinak kell lennie. Természetesen lehet 2 felnőtt, 2 gyerek - 2 felnőtt 1 gyerek - 2 felnőtt 3 gyerek is - lényeg, hogy egy családot alkossanak.”

A VIP szektorba meccsenként 16.000 forintba kerül a belépés. Ide is lehet éves, illetve féléves bérletet váltani, melynek összege 240.000, illetve 130.000 forint.

Újdonság, hogy megnyitották a nagyközönség számára az A12, A13 és A14 jelű szektorokat. Ebbe a lelátórészbe 4.000 forintba kerül a teljesárú jegy, a kedvezményesért pedig 2.000 forintot kell fizetni. Bérletek esetében a teljesárú éves 60.000 forintba kerül, a féléves 35.000. Diákoknak és nyugdíjasoknak az őszi szezonra szóló bérlet 16.000 forint, az éves 30.000. Az A15-ös szektorba a Haladás Öregfiúk foglalhatnak helyet.

Kompenzálás, kupameccsek, bérletvásárlás

Azok számára, akik a tavalyi szezonra bérletet váltottak, ennek felmutatása mellett a tavalyi árakon válthatják meg az idei bajnokságra szóló bérletüket.

6 éves kor alatt a mérkőzések látogatása ingyenes, míg a bérleteseknek a hazai kupamérkőzésekért sem kell fizetni.

A bérleteket július 26-tól a Kossuth Lajos utca 20. alatti Haladás Ajándékboltban lehet megváltani, 18 éven felüliek számára - a kormányrendeletnek megfelelően - személyi igazolvány és védettségi igazolvány/applikáció szükséges.

Források

• haladas.hu
• magyarfutball.hu