Napra pontosan nyolc évvel ezelőtt, 2013. december elsején indult el az oldalunk. Aznap este a Videotont fogadtuk a Rohonci úton a 2013/14-es élvonalbeli bajnokság 16. fordulójában. Azóta sok víz lefolyt a Perinten, elbúcsúztattuk a régi stadionunkat, megjártuk Sopront, álltunk közel nemzetközi szerepléshez és megszűnéshez is. Következzék most nyolc szép emlék ebből az időszakból.

Címlapkép: Ünnepel a csapat és a tábor (f.: haladasfc.hu)

1. Emberhátrányban kiharcolt pont: Haladás – Videoton 1:1, 2013. december 1.

Utolsó előtti meccsünk a 2013-as évben, két fordulóval korábban vertük a Fradit a Puskás Stadionban három-nullra, a csapatunkban tényleg mindenki szombathelyi. Az előző idény ezüstérmese, a Videoton érkezett a Rohonci útra. Kapufával nyitottunk, aztán a csereként beálló Rajos Gábort rekordidő alatt kiállította Kassai Viktor, a B-közép pedig egy szomszédos ország nevét skandálta. A fehérváriak belőtték, a Haladás nem adta fel. Bosnjak remek labdáját Ugrai váltotta gólra (fél évvel később már mindketten a Ferencvárosi TC-t erősítették, 2015 nyarán mindketten visszatértek Szombathelyre), sőt majdnem 2:1 állt az indiai származású eredményjelző táblán. A hajrában Iszlai (aki most a veszprémi kispályás bajnokságban szerepel) is kiállt, a végét nyolc mezőnyjátékossal kihúztuk. Mivel itt szép emlékekről van szó, az egy héttel későbbi győri meccsük nem kerül részletesebben kifejtésre…

2. Dobogón, pontelőnnyel: Haladás – Bp. Honvéd 2:0, 2014. április 13.

Kedvező előjelekkel vártuk a kispesti barátaink elleni mérkőzést, az előző két meccsünket megnyertük, győzelmünk esetén pontelőnnyel léphettünk fel a dobogóra. Hrepka Ádám egyetlen jól sikerült szombathelyi találkozója volt, az ő két találatával otthon tartottuk a három pontot, lassan kezdtük úgy érezni, hogy 2009 után talán megint érmet akasztanak a nyakunkba. Aztán mentünk Kaposvárra, de ugye csak a szépre emlékezünk…

3. Méltó búcsú: Haladás – Felcsút 2:1, 2015. december 12.

Az előző bajnokságban csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy kivívjuk-e a bennmaradást. Szerencsére még időben érkezett Mészöly Géza, a Szpari és a Felcsút elleni hazai meccseinken aratott sikereinkkel meghosszabbítottuk élvonalbeli tagságunkat. A nyáron megerősödött a csapatunk, hazatért a Király, jött Bosnjak és a Wils-testvérpár (Stef nálam Willliamsszel holtversenyben minden idők legjobb szombathelyi légiósa). Ezzel a megerősödött csapatunkkal sokáig a második helyen álltunk, megvertük oda-vissza a Vidit, idegenben a Lokit. November-decemberre teljesítményünk kissé visszaesett, de így is a mezőny első felében telelhettünk.

Már 2013 augusztusában felmerült, hogy a stadionrekonstrukciós program keretében Szombathelyen is új sportpálya épül. Eleinte csak fura terveket (az a narancssárga borítású, félig fedett létesítmény) meg különféle összegeket és dátumokat hallhattunk, ám csak 2015 őszére kezdett körvonalazódni, hogy bizony a Rohonci útra is megérkezik a XXI. század.

A búcsúmeccsünket a felcsútiak ellen vívtuk, Márió szögletgóljára Lencse válaszolt, a második félidőben Halmosi Péter meglőtte az utolsó gólt az arénában, még Király Gábor is rohant ünnepelni. A meccs után szólt a Lord, görögtüzek gyúltak a B-középben, kattantak a fotók az archívumba.

4. Emlékszem Sopronban: 2016. október 16. Haladás – Ferencvárosi TC 2:0

A címvédő érkezett a Káposztás utcába, de az első percektől látszott, hogy pont nélkül távoznak a fővárosi zöldek. Fekete-fehér szerelésű csapatunk húsz perc alatt kényelmes előnyre tehetett volna szert, de hol a kapufa, hol Dibusz mentette meg a Fradit. A túloldalon Rózsa Dániel védte Djuricin büntetőjét, a második félidőben pedig végre gólokat szereztünk. Gaál Bálint és Iszlai Bence is eredményes volt, a tabellán a második helyre léptünk előre, és már az is felmerült, hogy majd az UEFA sorsol nekünk ellenfelet a stadionnyitóra.

5. Itthon vagyunk! 2017. november-december

Végre elkészült a Haladás Sportkompexum, amit háromszor is felavattunk. Először még október végén két gálameccs keretében, a Hali és magyar válogatott öregfiai mellett a szurkolók is megmérkőztek. A hivatalos avató az NK Eszék ellen volt, ezen a találkozón Vörös Csaba ült a kispadunkon megbízott edzőként. Egygólos hátrányból fordítva végül 3:1-re nyertünk. Sokkal fontosabb volt azonban, hogy a felvidéki Hipp érkezésével az őszi szezon utolsó három mérkőzését – ráadásul a három legdrágább keretű csapat ellen – megnyertük. Legyőztük a Fradit, a felcsútiakat és a Videotont is, így bennmaradó helyen mehettünk a téli szünetre.

6. Kiszurkolt bennmaradás: Haladás – Mezőkövesd Zsóry 1:0, 2018. június 2.

Megint az utolsó fordulóra maradt a döntés a kiesés kapcsán, öt csapat volt érintett: a Balmazújváros FC (azóta meg is szűntek), a Vasas FC, a Diósgyőri VTK , a Mezőkövesd Zsóry és a Haladás. A közel hétezer néző előtt lejátszott mérkőzésen sokáig 0:0 állt az eredményjelzőn, miközben baljós hírek érkeztek Balmazújvárosból és Diósgyőrből is. A végén a csereként beállt Kiss Tamás használta ki az azóta több sztárklub kívánságlistáján szereplő Szalai Attila hibáját, mi meg ünnepelhettük a végül megszerzett 8. helyet, szólt is a Hipp-Hipp-Hurrá!

7. Fun-show: 2019. március 8. Haladás – Újpest FC 3:2

Centenáriumi évünket valószínűleg nem így tervezték az illetékesek. Jelentős lépéshátrányból vártuk a február eleji rajtot, ami csak tovább nőtt a pocsék kezdésnek köszönhetően. Márciusban aztán csoda történt, megvertük idegenben a kispestieket, majd jött az Újpest FC elleni meccsünk. A szünetre kétgólos előnnyel vonulhattak a lilák. A 60. percben Horváth Ferenc becserélte Németh Máriót és Funshow Bamgboyét. Két cserénk 6 perc alatt a javunkra fordította az állást, a megszerzett előnyünket meg is őriztük a végéig. A Paksi FC elleni április végi mérkőzésünk utolsó percéig úgy tűnt, a tavaszunk olyan lesz, mint ez a találkozó: jelentős hátrányból állunk fel és aratunk sikert. Remili becsavarta szögletből, mi meg 11 év után mehettünk a másodosztályba.

8. Csillagos ötös Siófokon: 2020. augusztus 2. BFC Siófok – Haladás 1:5

A COVID-járvány első hulláma idején félbeszakadó NB2-es bajnokság nem folytatódott, a Hali pont elcsípte a bennmaradó helyet, így 2020 nyarán készülhettünk a következő másodosztályú szezonunkra. Simon András szinte a siófoki nyitómeccsünk kezdő sípszója előtt lépett le Gyirmótra, mi azonban nélküle is parádéztunk a Révész Géza utcában. Többszáz fehérpólós szombathelyi szurkoló előtt csapatunk gólfesztivált rendezett, egy ötössel indítottuk az új szezont.

Ezek voltak tehát a legszebb emlékeink az elmúlt nyolc évünkből. Hátha a következő összeállításba azt tudjuk írni, hogy csapatunk kiharcolta az élvonalbeli szereplést!