A Szombathelyi Haladás vezetőedzője, Németh Szabolcs a hétfő délelőtti sajtótájékoztatón bejelentette, hogy távozik az együttestől többek között Rózsa Dániel és Guzmics Richárd is.

Nehezen találom a szavakat… Ugyanígy éreztem, amikor 2014-ben elengedték Tóth Pétert, a Legendát, öt évvel később is, amikor Halmosi Péter és Király Gábor hagyta el szeretett klubomat, és tavaly is, amikor Schimmer Szabolcs, Németh Márió és Jancsó András intett búcsút a Rohonci útnak. Ma ismét két régi bútordarabbal lettünk kevesebbek.

Én fiatal vagyok, így csak újságcikkekben és könyvekben olvashattam a húszas-harmincas évek Haladásáról, amelyik az ország legjobb amatőrcsapata címig, és NB1-ig jutott. Nem láttam ’48-as vidék legjobbja gárdát, ahogyan azt sem, amikor ’54 karácsonyán legyőztük a Puskás-féle Honvédot. Nem csodálhattam Iszak Sándor pazar góljait, nem láthattam játszani Halmosi Zoltánt (de az írek elleni gyönyörű gólját szerencsére őrzi a világháló), nem voltam ott az első nemzetközi tétmeccsünkön, amikor hetet rúgtunk a máltaiaknak. Nem ünnepelhettem a Nehru-kupa megnyerését, és még a kilencvenes évek eleje-közepe is kimaradt Kovács Sanyiékkal, Somfalvi Csabával.

Mindenki szombathelyi!

De az valahogy mindig állandó volt, hogy a Haladás keretét szombathelyiek, vasi srácok alkották, akik a szurkolókkal együtt nőttek fel a Rohonci úton. Király Gábort Hegedüs Péter és Szarka Zoltán tanította, Halmosi Péter az utolsó fűszálat is ismerte a régi stadionunkban. Ha valaki fellapozza mondjuk a Képes Sport egyik számát 1940-ből, ilyen sorokat talál: „Szombathely jobban szereti a Haladást, mert érzi, hogy szeretetével nem sztárokat és egyéneket támogat, hanem az eszményien tiszta amatőr sportszellemet.

Ez a tiszta sport a Haladás érdeme. A Haladás mindegyik játékosa él-hal az egyesületért, s a csapat minden mérkőzésén mindig megtesz mindent, ami tőle telik, akár az NB2-ben játszik, akár az NB1-ben”. És hosszan lehetne idézni, mit jelent „a Haladás”. Király Gábor fogalmazta meg talán a legnagyszerűbben: számára nem csupán egy csapat, hanem egy fogalom.

Személyes emlék engem a bronzcsapatunkhoz köt, nekem az a nagybetűs Haladás. Ahogy B. Péter távozása után a nulláról újrakezdve néhány év után bronzérmet akasztottak a nyakunkba és Európába készülhettünk, a sorozatos nyolcadik helyek után reménykedhettünk, hogy talán most nem rontjuk el az őszt. De a csapat akkor is megmaradt zömében szombathelyinek, a gárda alapját olyanok alkották, akiket minden ide köt. A Rohonci út valóban bevehetetlen erődöt jelentett, és rendre többezren váltottak jegyet a meccseinkre. Nem párszázan, mint mostanában (akik előtt persze maximális főhajtás!).

Ennek a garnitúrának volt az utolsó mohikánja Rózsa Dániel és Guzmics Richárd. Dani lassan tizennyolc éve debütált a felnőttek között, együtt jutottunk fel az NB1-be, majd az EL-selejtezőkig. Abban az időszakban az NB1 legjobb kapusai között tartották számon, vitték volna magasabb célokért küzdő együttesek is, de velünk maradt. Két meccsen őrizte a válogatott kapuját, egyiken sem kaptunk gólt, teljesítményéről elismerően szóltak a sportlapok. Szombathelyi maradt akkor is, amikor tudta, Király mögött csak epizódszerep vár rá. Amikor kellett, beugrott, és milyen jól tette bravúrok, kivédett büntetők után skandálta a publikum: ollé, ollé, ollé, Róóózsaa Daaniii!

Ricsi szinte ugyanez: stabil alapemberünkké vált, eljutott a nemzeti csapatig. A bukaresti eset nem törte derékba a karrierjét, újjáépítette magát és lengyel ligában is megállta a helyét, időközben a válogatottban is alapemberré érett, fontos szerepe volt a 2016-os EB-re kijutó, és ott remekül szereplő gárdának. Tavaly hazatért, segített bennünket.

GR22, 2016. augusztus 13-án a Haladás - Diósgyőri VTK mérkőzésen, a szurkolók között

Srácok, ezúton is köszönöm, amit a Haladásért tettetek, beleírtátok magatokat a klub történelmébe. Bízom benne, hogy majd egy szebb napon ismét találkozunk a Rohonci úton veletek, és többek között Gabival, Szabival, Petivel, Bandival, Márióval és Cucuval is.

"Zeng a dalunk,

győzni fogunk,

harcoljunk együtt,

a Hali MI vagyunk!"