Jelentős változásokat jelentett be a klubvezetés a Rohonci úti mérkőzések látogatásával kapcsolatban. A tikettek a korábbi évekhez képest drágábbak lettek, viszont ismét lehet családi belépőt vásárolni és megnyitották a VIP szektor melletti A12, A13 és A14 jelű szektorokat is.

Stadiontérkép:

B-szektorok

A kapu mögötti lelátórészbe 2.000 forintba kerülnek a jegyek, a diákok és a nyugdíjasok belépője 1.000 forint. Az éves bérlet a felnőtteknek 30.000 forint, a féléves 16.000. Diákoknak és nyugdíjasoknak mindez 15.000, illetve 8.000 forint.

Rohonci úti oldal

A C és D jelű szektorokba a teljesárú tikett 3.000 forint, a kedvezményes (diákok, nyugdíjasok) 1.500. A felnőtteknek szóló éves bérlet 45.000 forint, míg a féléves 23.000. Diákok és nyugdíjasok esetében 23.000 forint a teljes szezonra érvényes, míg a féléves 12.000.

A városi sportegyesületek (Illés Akadémia, Haladás VSE, Király SE, Lurkó FC) a C15 és C21 jelű szektorokban látogathatják a mérkőzéseket, míg az iskolai programban érkezők számára a D23 és D31-es lelátórész áll rendelkezésre.

Csarnok felőli oldal

Ismét váltható családi jegy, méghozzá az A42 és A43 jelű szektorba. Ennek összege két fő részére 3.000 forint. A klubhonlap definíciója alapján: „Családi jegy vásárlása minimum 2 fő esetén - abból egyik főnek 14 éven alulinak kell lennie. Természetesen lehet 2 felnőtt, 2 gyerek - 2 felnőtt 1 gyerek - 2 felnőtt 3 gyerek is - lényeg, hogy egy családot alkossanak.”

A VIP szektorba meccsenként 16.000 forintba kerül a belépés. Ide is lehet éves, illetve féléves bérletet váltani, melynek összege 240.000, illetve 130.000 forint.

Újdonság, hogy megnyitották a nagyközönség számára az A12, A13 és A14 jelű szektorokat. Ebbe a lelátórészbe 4.000 forintba kerül a teljesárú jegy, a kedvezményesért pedig 2.000 forintot kell fizetni. Bérletek esetében a teljesárú éves 60.000 forintba kerül, a féléves 35.000. Diákoknak és nyugdíjasoknak az őszi szezonra szóló bérlet 16.000 forint, az éves 30.000. Az A15-ös szektorba a Haladás Öregfiúk foglalhatnak helyet.

Kompenzálás, kupameccsek, bérletvásárlás

Azok számára, akik a tavalyi szezonra bérletet váltottak, ennek felmutatása mellett a tavalyi árakon válthatják meg az idei bajnokságra szóló bérletüket.

6 éves kor alatt a mérkőzések látogatása ingyenes, míg a bérleteseknek a hazai kupamérkőzésekért sem kell fizetni.

A bérleteket július 26-tól a Kossuth Lajos utca 20. alatti Haladás Ajándékboltban lehet megváltani, 18 éven felüliek számára - a kormányrendeletnek megfelelően - személyi igazolvány és védettségi igazolvány/applikáció szükséges.

Források

• haladas.hu
• magyarfutball.hu

85 évvel ezelőtt, 1936. július 5-én jutott fel története során először a legmagasabb osztályba a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapata. Oldalunkon háromrészes cikksorozatban emlékezünk meg erről a jeles eseményről. Az utolsó rész a Szolnoki MÁV elleni döntőről szól.

Egyezkedés, bizakodás

A nyugati kerületi bajnoki cím megszerzése és a Diósgyőr elleni fordulatos és körülményes elődöntő után csapatunk, Szombathely városa és a MÁV drukkerei készülhettek az országos döntőre, ahol a győzelemért és a Nemzeti Bajnokság I. osztályába kerülésért egy másik vasutasklubot, a Szolnoki MÁV-ot kellett felülmúlni.

A szolnoki vasutasok együttese 1910-ben alakult meg, és a húszas évek közepére a középmagyarországi alosztály meghatározó együttesévé vált, több játékost adtak az amatőr- és a vasutasválogatottba. Az 1935/36-os KLASz-bajnokságban a 22 meccsükből 19 alkalommal nyertek, 1 döntetlen született és 2 vereséget szenvedtek el, de így is csak két egységgel előzték meg a Tokodi Üveggyári SC-t.

1929-es tablókép a szolnokiakról

A Szolnoki MÁV-ra az országos címért zajló sorozatban először egy negyeddöntő várt a szegedi KEAC csapata ellen, ezt a meccset 1:0-ra megnyerték a vasutasok. Az elődöntőben is otthon játszhattak, az addig veretlen Nagykanizsai Zrínyi TE-nek tíz gólt rámoltak be.

A finálé minél igazságosabb körülmények között történő lebonyolítása érdekében a szombathelyi és a szolnoki fél abban egyezett meg, hogy a döntőben két meccs lesz: egyiket Szolnokon, a másikat a Rohonci úton rendezik. Az MLSz egyesbírója, Berta Sándor a maga részéről engedélyezte ezt a sportszerű kezdeményezést, azonban kiderült, hogy „a szabályok szerint ezt engedélyezni nem lehet és az MLSz elnöksége, amikor az egyesbíró véleményt kért, szabályellenesnek minősítette.

Ezután az egyesbíró a szabályok alapján úgy döntött, hogy mivel a Szolnoki MÁV mindkét elődöntő mérkőzését otthon játszotta, a döntőt Szombathelyen kell megrendezni (közös rendezésben) július 5-én, vasárnap délután 4 órakor. A Szolnoki MÁV képviselője, Kunsági intéző ezt a határozatot megfellebbezte, sőt állítólag, ha a fellebbezésnek nem adnak helyt, a Szolnoki MÁV nem is áll ki a döntőre.” – írja a Sporthírlap július 1-i számában.

Egy szegedi sportrajongó „Vajjon meddig lesz még a Szolnoki MÁV pályaválasztó?” címmel külön levelet írt a Nemzeti Sportnak, melyben kifejezte felháborodását, hogy még a szolnokiaknak áll feljebb az egyesbíró egyébként korrekt döntése után.

A szolnoki klub részéről Csetneky Károly sportvezető nyilatkozott a Nemzeti Sportnak: „Mi nem akartunk kizárólagosan pályaválasztók lenni, csak azt szerettük volna, hogy sportszerűkörülmények között döntsük el a nagy kérdést. Elmegyünk Szombathelyre már csak azért is, mert az a véleményünk, hogy ha Szombathelyen nem tudjuk megverni a Szombathelyi MÁV-ot, akkor úgy sem volna keresnivalónk az NB-ben.”

Mindeközben a Haladásnál nagy reményekkel, és némiképp megdrágított jegyekkel várták a vasárnapi meccset: „A régi idők nagy futball-láza ta­pasztalható ismét Szombathelyen és környékén. A szurkolók szeme előtt ismét felcsillant a remény, hogy hosszú évek után újra a leg­jobb csapatokat láthatja mér­kőzni. Ez a vágy vasutas-szurkolóvá tett sok olyan szombathelyi sport­barátot is, aki eddig véletlenül sem ment ki a MÁV mérkőzéseire. A Szolnoki MÁV elleni sors­döntő mérkőzés iránti érdeklődés igen nagy s annak ellenére, hogy a helyárakat felemelték (no, nem veszélyesen), mintegy négyezer néző várható a mér­kőzésre. [Végül 4400 fizető néző látogatott ki.]

A MÁV játékosai kedden könnyebb mozgást végeztek a pályán S ma is csak könnyű edzés volt soron. A mait az eső is megzavar­ta s így igazán nem fáradtak el a fiúk. Halmai még mindig nincs rendben, s így vasárnap is Gazdag lesz a középfedezet. Szó van arról, hogy a szélső halfokat kicserélik, mert Molnár és Horváth már egészsé­gesnek látszik.” (Nemzeti Sport, 1936. július 3.)

Korabeli fotó Szombathelyről, villamos suhan a Fő téren (fortepan #196811)

Két nappal később, július 4-én egy helyi sportszakértő a felkészültség hiányáról panaszkodott, de dicsérte a csapat küzdeni tudását: „A MÁV, mármint a Szombathelyi MÁV az egész évben nem mutatott olyan formát, hogy túlságosan lehetne bízni a csapatban — fejtegette ma délután az egyik ismert szombathelyi sportember. Küzdeni tud a csapat, de a felkészültsége körül bizony bajok vannak.

Nagy hátrányt jelent az is, hogy Halmai kidőlt. Megfelelő helyettese pedig nincsen. Az elmúlt vasárnap Gazdag igyekezett helyét betölteni, most pedig, úgy hallom, Kiss áll a csapat tengelyébe. Mind a kettő jó csatár, de nem középfedezet. Szolnok felöl pedig nagyon ve­szélyes hírek érkeznek. A szolnoki csapatnak valóban jónak kell lennie, ha tíz góllal tudta legyőzni a kani­zsaiakat. Ennek ellenére a szombathelyiek nem mennek esély nélkül a küzdelem­be, mert a hazai környezet rengeteget jelent. Biztatásban pedig nem lesz hiány.”

A meccs végeredményére a két korabeli sportlap, a Nemzeti Sport és a Sporthírlap eltérő tippet adott. Előbbi szombathelyi sikert várt, elsősorban a hazai pálya előnye miatt: „A  döntőben a Szolnok győzelme volna várható, ha a mérkőzés nem Szombathelyen kerülne sorra. Tudjuk azonban, hogy milyen nagy előnyt jelent a hazai pálya és a hazai környezet s könnyen lehet, hogy ez az előny elég is lesz a szombathelyieknek a győzelemhez. A tippünk: 4:3 a Szombathelyi MÁV javára.”

Az esélylatolgatásnál a Sporthírlap is figyelembe vette a helyszínt, de szerintük „a szombathelyiek erősen tartalékosan állanak ki. Legjobb fedezetük, Halmai, még a Diósgyőri VTK elleni elődöntőn megsérült és helyére a csatársor főmozgatóját és gólzsákját, Gazdagot kellett visszavonni. A szolnokiak összeszokott csapattal mennek Szombathelyre, de náluk viszont csökkenti az esélyeket, hogy a védelmük meglehetősen gyenge. Jobb csatársoruk és főleg nagyszerű középfedezetük, Kelemen révén a Szolnoki MÁV nagyobb játékerőt képvisel és kérdéses, hogy a szolnoki rohamokat a meggyengült fedezetsor mögött dolgozó szombathelyi védelem mennyire tudja elhárítani. Mindent egybevetve, tippünk: 3:2 a Szolnoki MÁV javára.”

Időközben kiderült, hogy Gazdag Gyula is kihagyja a vasárnapi meccset. A szombathelyi csapat gólerős játékosa még a DVTK elleni győri mérkőzésen sérült meg egy ártatlan szituációban, de folytatni tudta a játékot, később azonban bedagadt a bokája, és röntgenezés után kiderült, hogy egy csontdarab levált. A játékos még a Szolonoki MÁV elleni meccs kezdése előtt is bizonygatta, hogy neki nem fáj, szeretne mindenképp játszani, de az orvos és az edző nem engedte.

A lelkes játék meghozta a gyümölcsét

Szombathely nagy izgalomban várja a mérkőzést. A pálya környéke tele autókkal, fogatokkal. A főzászló-rúdon a nemzeti színek mellett a hazai zöld-fehér és a szolnokiak kék-fehér színei lengenek. Orkánszerű szél fogadja a csapatokat. Szombathely részéről Boda, a vendégektől Bujáki megy választani. A hazaiaknak kedvez a szerencse és a szolnokiak erős nap és szél ellen játszanak.

Így állanak fel a kezdéshez a csapatok:

Szombathelyi MÁV: Baumann — Iván, Borsodi — Bujtor I., Kiss, Kopfer — Szabó, Nagy, Bujtor II., Paár, Boda.

Szolnoki MÁV: Bagi — Cselényi, Dracskó —- Menekó, Kelemen, Bujáki — Renner, Kolláth II., Csabai, Sárkány, Horváth.

Csabai indítja el a labdát, de azonnal a hazaiak veszik át az irányitást. A 3. percben Szabó kezelés miatt szabadrúgáshoz jut, Kiss kapja a bőrt, lyukat rúg, a labda Paárhoz kerül, aki elügyetlenkedi a nagy helyzetet. Az 5. percben fut az első szolnoki támadás. Horváth elmegy az eleső Iván mellett, de a 16-osról gyengén mellé gurít.

Rohonci út, a kapuban Baumann (a fotó 1940-ben készült, az Újpest ellen)

Csupa izgalom a nézőtér. A szolnoki szurkolók nagy hangerőt képviselnek, de Szombathelynek sincsen szégyellni valója. A 7. percben 18 méterről szabadrúgás. Kiss szúrja kapura a bőrt és Bagi csak bravúrral tudja szögletre menteni.

Szabó jól íveli be a labdát, Boda nagy lövést küld kapura és a biztos dugónak látszó lövést Bujáki a kapu­vonalról fejeli ki. A labda most Nagyhoz kerül, aki hirtelen lő és a még mindig a kapuban álló Bujáki és Bagi között becsúszik a lövés. 1:0-ra vezet Szombathely!

A 9. percben Szabó jó átadásából Nagy remekül lő a sarokra és Bagi csak bravúros vetődéssel üti ki a lab­dát. Újabb szombathelyi szöglet, ezt azonban Paár mellé lövi.

A 19. percben érik el a szolnokiak első szögletüket a balszárny szép támadása után, de máris újra Szombathely rohamoz. A 25. percben szabadulnak fel kissé a szolnokiak. Bujáki szabadrúgása a kapu elé száll, Baumann csak lábbal ment a csatárok elől. A 26. percben a változatosság kedvéért szombathelyi szöglet következik, de ez eredménytelen. Az iram lanyhul és a szombathelyi szurkolótábor elé­gedetlen, mert a csapat nem hasz­nálja ki a szelet és főleg a védekezésre ügyel.

Most 10 perces mezőnyjáték jön. A 37. percben szöglet után Kiss fölé emel. A 39. percben Csabai beletalpal Borsodiba, akit kivisznek, de hama­rosan visszatér. Most Szabó ügyes­kedik, de hiába teremt jó helyzetet, Paár nagyon fölé lő. A szolnokiak választámadása közben ér véget a félidő.

Szünetben a szombathelyieknél a vezetés elle­nére nyomott a hangulat. Érzik, hogy a széllel szemben több előnyt kellett volna szerezniük, mert most a szél a szolnokiakat fogja támogatni. Marth edző ki is adja az utasítást:— Fiuk, laposan kell játszani.

A szolnokiak nem tartják el­veszettnek a mérkőzést. Ahogy a szombathelyiek félnek a széltől, annyira bíznak a vendégek a szél támogatásában. Kerekes elnök mondja: — Jobbra játszani, mert a balszélsőnket már kiismerték.

Szolnok nagyon belefekszik a második félidőbe. Már a 3. percben szögletet érnek, de a berúgás nem hoz eredményt. Az 5. percben Dracskó tisztáz egy szombathelyi támadást, majd Kolláth veszélyes. Működésbe lépnek a szolnoki tölcsérek és a vendégcsapat egyre komolyabban támad. A 8. percben ismét szögletet érnék el a szol­nokiak. Horváth rúgja be a labdát. Sárkány fejesét azonban Baumann védi. Bujtor ront kétszer egymásután. A 15. percben Baumann rosszul fut ki, Csabai lövi a labdát, de a bőr lassan elgurul a kapu mellett. Meccslabda volt.

Hatalmas az iram. Szabó oldalhálót talál s a 20. percben eldől a meccs sorsa. Szabó balról áthozza a labdát a jobb­oldalra, visszavágja Nagynak, aki habozás nélkül a közben tiszta helyzetbe jutott Bodához játszik. A balszélső annyira üresen áll, hogy a ballábáról jobbra teszi át a labdát (balszélsó, aki nem tud ballal!) és nyugodtan a jobb felső sarokba lövi a szombathelyiek második gólját. 2:0!

Tombol a lelátó (1940)

Leírhatatlan az öröm, a nézősereg felállva tapsol és az az általános vé­lemény, hogy már megnyerték a meccset. Már viccelésre is van ked­vük a szombathelyieknek és ezt kia­bálják az ellenpárt felé: — Elúszott a bajnokság a Tiszán. Szabó majdnem újabb gólt szerez.

Szolnok nem adja meg magát és először Horváth veszélyes, majd a 30. p.-ben Renner jó akciót csinál, de beadásával a belsők nem tudnak mit kezdeni. Boda beadása kavaro­dást idéz elő a szolnoki kapu előtt, végre egy fault tisztáz. A 34. percben Baumann rövidre öklöz. Sárkány fejeli a labdát, de Baumann most már bravúrosan véd.

Az iram lany­hul, még mindig Szolnok van fölény­ben. A 38. percben Horváth jó hely­zetből mellé lő. Az utolsó öt percben nagyon látszik a meleg hatása, a já­tékosok már alig lézengenek a pályán. A 44. percben Boda ér el gólt, de a játékvezető Paár lesállása miatt nem adja meg.

Hasonló jelenetsorok játszódtak le 1936-ban és 2008-ban: a pályán ünnepel a csapat és a szurkolótábor

A meccs végét jelző bírói sípszó után a közönség ellepi a pályát és vállán viszi ki a szombathelyi játékosokat. Felemelőlátványt nyújt a pálya képe a sok örvendezővel! A két csapata felsorakozik és Berta Sándor az MLSz képviseletében kiosztja az érmeket.
Kerekes Géza, a szolnokiak elnöke gratulál a győztes ellenfélnek és háromszoros éljent vezényel, amit a szombathelyiek viszonoznak.

Nyilatkozatok:

Horváth Jenő, műhelyfőnök, a Szombathelyi MÁV üv. elnöke: Biztosan nyertünk. Technikai és taktikai fölényben voltunk ellenfelünk­kel szemben. Az NB-ben komoly szerepet akarunk játszani, természete­sen megfelelő erősítésekkel.

Marth József edző: Jobbak voltunk rászolgáltunk a győzelemre.

Detre Gyula szakosztályvezető: A csapat átérezte a mérkőzés fontos­ságát. A nyugati futballkultúra dia­dala volt ez a mérkőzés.

Makkay László választmányi tag: Lépésben győztünk, mert győznünk kellett.

Müller József, a Nyugati LASz főtitkára: Szolnoktól többet vártam, de azért igy is tetszett. Kis szerencsével ők is győzhettek volna.

Kerekes Géza, a Szolnoki MÁV elnöke: Szombathely jobb volt és nagyobb szívük volt küzdeni. Technikailag is felülmúltak bennünket.

Cselényi csapatkapitány: A jobbik csatársor döntötte el a mérkőzést.

Lelovich Jenő, a Sabaria volt edzője: A szombathelyiek megérdemelten nyertek. Ezzel a csapattal azonban bajosan játszhatnak komoly sze­repet az NB-ben.

Vass játékvezető: Fair játék, — könnyű dolgom volt. Szombathely rászolgált a győzelemre.

Folytassa, Haladás!

A Sporthírlap július 8-i számában már az immáron Haladás néven szereplő egyesület jövőbeli terveiről lehetett olvasni: „A vágyunk teljesedett. A Haladás elérte azt, amit elérhetett, ez a dicsőség azonban kötelez is. Szombathely futballbarátai elvárják, sőt megkövetelik a Haladás vezetőségétől, hogy olyan csapatot szervezzen meg, amely méltó Szombathely nevéhez. A szombathelyi futball egyik vezéralakja beszélt így előttünk vasárnap este a mérkőzés után s amit mondott, az híven fejezi ki az egész város hangulatát és véleményét.

A döntő is megihlette a Nemzeti Sport viccrovatának szerzőjét

Erősít-e a Haladás? (Mert „Ha­ladás” néven óhajt szerepelni a jö­vőben az Sz. MÁV Haladás.) Ez a kérdés izgatja most legjobban a szombathelyi szurkolókat. Mert bizony erősítésre szükség van. Nem is  csak egykét poszton, ha­nem legalább négy-ötön.

— Ezzel tisztában vagyunk mi is — jelentette ki Horváth Jenő műhelyfőnök, a klub lelkes elnöke — és mindent elkövetünk, hogy sikerüljön néhány jó játékost sze­reznünk. Ez azonban nem lesz könnyű feladat. A játékosok mind állást akarnak, mégpedig lehetőleg rögtön komoly állást, ilyenek pedig nem potyognak az égből. Azért majd csak lesz valahogy...
A klub vezetői mindenáron csa­kis helybeli, vagy környékbeli já­tékosokkal akarnak erősíteni. Ide­genből hozott játékosokról hallani sem akarnak.

Igen helyes és sportszerű ez a felfogás, s Szombathely futballja még ma is áll olyan magaslaton és rendelkezik annyi tehetséggel, hogy a legjobbakból összehozott csapat az NB-ben is megállja a helyét.”

A felkészülésre és a csapat megerősítésére másfél hónap állt rendelkezésre, első NB1-es mérkőzésünket augusztus 23-án vívtuk a Nemzeti FC ellen a Hungária körúton.

Források:

• Nemzeti Sport (arcanum)
• Sporthírlap (arcanum)
• 100 év története - A Szolnoki MÁV Sportegyesület jubileumi évkönyve
• Képes Sport
• fortepan.hu
• haladasfc.hu
• magyarfutball.hu

85 évvel ezelőtt, 1936. július 5-én jutott fel története során először a legmagasabb osztályba a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapata. Oldalunkon háromrészes cikksorozatban emlékezünk meg erről a jeles eseményről. A második epizód a Diósgyőri VTK elleni, fordulatokban bővelkedő elődöntőt mutatja be.

Edzőmeccs a budaiak ellen, bizakodó szurkolók

A Haladás – akkori nevén Szombathelyi MÁV – már május végén befejezte a bajnokságot, így bőven volt ideje gyakorolni a csapatnak az országos döntősorozatra. A felkészülési program része volt egy barátságos mérkőzés az NB1-ben szereplő Budai 11 együttese ellen. A meccsre több mint háromezer néző látogatott ki, a Nemzeti Sport meg is írta, hogy „Hiába, no, Szom­bathelyen mégis csak szeretik a fut­ballt. Vasárnap is 3100 fizető néző volt kíváncsi a Budai „11”—Sz. MÁV meccsre! Nagy szó ez! Ekkora publi­kum a jó Sabaria-meccsek óta nem jelent meg Szombathelyen futball­mérkőzésen. De nem is csalódott a közönség, mert szép játékot látott. A honi csapat az első félidőben elfogódottan játszott, de szünet után, különösen akkor, amikor Paár helyett Nagy állt be, igen élvezetes játékot mutatott. A szombathelyi közönség bízik a Sz. MÁV-ban. Bízik benne, hogy Diósgyőrött helyt áll a vasutas csa­pat Szombathely becsületéért.”

Ahogy a tudósítás is mutatja, június közepére kiderült, hogy az elődöntőt az északi kerület bajnokával, a Diósgyőri VTK-val kell megvívnia a Haladásnak, méghozzá idegenben. A diósgyőri együttessel 1927-ben hasonló körülmények között már találkoztak a szombathelyiek, akkor a hazai csapat 3:2-re nyert, volt tehát miért visszavágni!

Az akkor még különálló településként létező Diósgyőrben a XVIII. század óta működő vasgyárban komoly sportélet zajlott, az üzemben két sportegylet alakult meg az 1910-es évek első felében. A gyár tisztviselői, vezetőségének tagjai a sárga-kék Diósgyőrvasgyári AC-ben sportoltak, míg a piros-fehér Diósgyőri VTK a munkások csapata volt. Kettejük közül a DVTK futballban sikeresebbnek számított, a húszas években sorra nyerte a kerületi bajnoki címeket.

Az üzemhez egyetlen sporttelep tartozott, ott rendezte meccseit a DVTK és a DAC is. A munkásétterem mögötti Diósgyőr-vasgyári játékpálya salakos borítású volt, körülötte futópályával és az egyik oldalában egy tribünnel. A kis befogadóképességű létesítmény ekkoriban már korszerűtlennek számított, nehézséget jelentett a rendre nagyszámú nézősereg elhelyezése.

A bal oldali képen látható a munkások étkezdéje, mögötte volt a pálya

1938-ban a két gyári csapat DiMÁVAG néven egyesült, egy évvel később átadták az új stadiont (melynek tribünje 2016 novemberéig szolgálta a szurkolókat!), 1940-ben pedig az együttes feljutott az NB1-be.

Bírói hibák és nézőtéri atrocitás

A Nemzeti Sport a mérkőzés előtti felvezetőjében szoros szombathelyi sikert tippelt: „Diósgyőrött az északi bajnok DVTK fogadja a nyugaton győztes Szombathelyi MÁV-ot. A MÁV az utolsó bajnoki mérkőzéseken nagyon ingadozó formát mutatott, csatársora némelyik mérkőzésen ontja a dugókat, máskor csak bosszantja szurkolóit tehetetlenségével. Mégis valamivel több esélyt kell adni a Sz. MÁV-nak, mert a DVTK egész héten — sérülések miatt — összeállítási gondokkal küzdött. Kis gólaránnyal győz a MÁV, de az ellenkezője is lehetséges.” Az már korábban kiderült, hogy a mérkőzésen Barna Béla játékvezető fújja majd a sípot.

Alapító tagok csoportképe, 1935

Június 21-én vasárnap délelőtt háromezer drukker állta körül a vasgyári játékpályát. A DVTK a Gáspár — Gottre, Dudás — Kőhalmi, Baroch, Szabó — Ka­lotay, Stumpf, Kádár, Kertész, Rácz II. összeállításban lépett pályára, a Szombathelyi MÁV a Baumann — Iván, Borsódi — Bujtor, Halmai, Kopfer — Szabó, Gazdag, Kiss, Paár, Boda tizeneggyel vágott neki az összecsapásnak.

Következzék a Nemzeti Sport beszámolója:

Idegesen kezd mind a két csapat. A 3000 főnyi közönség óriási hang­orkánnal bíztatja a DVTK-t. A 18. percben Kalotay nagyszerű helyzet­ből hat méterről hajszállal durrant kapu fölé. A 21. percben Halmai, a MÁV középfedezete megsérül és ki­áll. A 22. percben szép MÁV táma­dás, Gáspár nehézen véd. Egy perc­cel később már a DVTK támad, Rácz II. bombáját Baumann elve­téssel védi, Stumpf rárohan a föl­dön fekvő kapusra, kavarodás, Bar­na játékvezető fúj és Stumpfot ki­állítja. A közönség éktelen pfújjolásba kezd, nagyon érik a botrány. A 32. percben újabb DVTK táma­dás, Kádárt a kapu torkába lökik, megsérül és kiáll. A félidőben már nincs más esemény, csak a közön­ség tüntet a játékvezető ellen.

Szünet után Halmai és Kádár ismét beáll. Váltakozó játék, hol az egyik, hol a másik kapu van veszélyben.

A 15. percben Kádár nagy lövését Baumann bravúrral menti. Rögtön utána Kádár újra megsérül és most már végleg kiáll. A DVTK most 9 emberrel fölénybe kerül, de gólt nem tud elérni. A 29. percben esik a mérkőzés egyetlen gólja. Paár lesről elfut, a határbíró [partjelző] integet, de Barna nem fütyül és Paár nyugodtan belövi a labdát. 1:0-ra vezet a SzMÁV.

A 34. percben nagy kavarodás a MÁV kapuja előtt. Kalotay faultolja Bujtort, Barna játékvezető kiállítja DVTK jobbszélsőjét [immár 8 emberre fogyatkoztak a hazaiak]. Egy perccel utána Bujtor megrúgja Rácz II.-t és most ő kerül a kiállítás sorsára.

A 39. percben tör ki a botrány. Szabó szabadrúgását Iván a 16-oson belül kézzel leüti. Tiszta 11-es lenne, Barna játékvezető nem adja meg. A közönséggel most már nem lehet bírni. Civilek, rendőrök egyszerre lepik el a pályát, a játékosok Barna játékvezetőt ráncigálják, végre Barna kiszabadul a játékosok gyűrűjéből és rendőri fedezet mellett elhagyja a pályát.

A Sz. MÁV-ban Baumann nagyszerűen védett, annál gyengébb volt a követlen védelem. A fedezetsor szürke. A csatársorból Paár és Gaz­dag tűnt ki. A DVTK legjobbjai Kőhalmi, Stumpf és Kalotay.

A meccsen történtekkel még a Nemzeti Sport viccrovata is foglalkozott

A félbeszakadt mérkőzés után az Északi Labdarúgó Szövetség kapitánya, Czeisler Sándor nem kívánt nyilatkozni, ahogyan a DVTK közül senki sem. Marth József szombathelyi edző szerint Barna nem volt rosszindulatú, de tényleg sokat tévedett. A tizenegyesgyanús kezezésről Hajdu partjelzőnek is megvolt a maga véleménye, szerinte egyértelmű, hogy büntetőnek kellett volna következnie. Barna játékvezetőre a késő esti órákban [délelőtt rendezték a meccset!] még mindig 2000 ember vá­rakozott a pálya körül, de a játék­vezető nem hagyta el az öltözőt, mert a rendőrség csak úgy vállalt felelős­séget testi épségéért, ha a pályát egyelőre nem hagyja el.

Az MLSz meglepő döntése, óvás és fellebbezés

Másnap, azaz hétfőn este az MLSz részéről Berta egyesbíró kihallgatta Barna Béla játékvezetőt, majd elrendelte a mérkőzés egy héttel későbbi újrajátszását. A Sporthírlap szerint: „Szombathelyen nagy megütközést keltett ez a hír, mert mindenki azt várta, hogy a mérkőzést, amely a rendező DVTK hibájából szakadt félbe, igazolni fogják a Szombathelyi MÁV javára. Szombathelyen a  MÁV vezetősége elhatározta, hogy az egyesbírónak ezt a szerintük helytelen ítéletét megfellebbezik az MLSz elnökségéhez és ha ez a fellebbezés nem kerülne tárgyalásra vasárnapig, akkor óvás alatt állnak ki a Diósgyőri VTK ellen.

Egyébként a Szombathelyi MÁV csapata sok sérülttel tért vissza. A legsúlyosabban Halmai középfedezet sérült meg, aki csak botra támaszkodva tud járni és őt valószínűleg nélkülöznie kell a MÁV-nak vasárnap — ha játszanak.”

Korabeli fotó Szombathelyről (Berzsenyi Dániel tér, balra a Püspöki Palota.)

A megismételt elődöntőnek immár Szombathely adott volna otthont, azonban a városban aznap dalosünnepélyt tartottak, a várható nagy tömeg miatt a rendőrség nem engedélyezte a mérkőzés megtartását.

Fordulatos győzelem Győrben

Így végül június 29-én hétfőn Győr városában rendezték meg a Szombathelyi MÁV – Diósgyőri VTK elődöntőt. A meccsre mindössze nyolcszáz néző jött össze. Következzék a Nemzeti Sport beszámolója:

A két idegen csapat mérkőzése nem mozgatta meg túlságosan Győr sporttársadalmát, pedig akik kimentek, jó mérkőzés szemtanúi lehettek. A kora délutáni órákban kiadós zápor vonult végig a város felett. Négy órára azonban kiderült és igazán ideális futballidőben állt fel a két csapat.

Szombathelyi MÁV: Baumann — Iván, Borsódi — Bujtor, Gazdag, Kopfer — Szabó, Nagy, Kiss, Paár, Boda.

Diósgyőr VTK: Gáspár — Gottre, Dudás — Kőhalmi, Baroch, Szabó — Kalotay, Stumpf, Kádár, Bonyhai II., Rácz II.

Az első öt percben a MÁV igen veszélyes. Paár nagy helyzetet hagy ki. A 8. perc mégis váratlanul DVTK-gólt hoz: Kopfer buktatja Stumfpot, a 30 méteres szabadrúgást Kőhalmi hatalmas erővel zúdítja kapura és a labda nagy meglepetésre a jobb felső sarokban köt ki. Nagy kapushiba! 0:1!

Paár lövése után komoly kavarodás keletkezik a diósgyőri kapu előtt és Gáspár kapuja csak nehezen szabadul fel. A szombathelyi csatárok nagyon idegesek. A 18. percben Rácz II. viszi le a labdát és lövésszerű beadása alig megy mellé. A 21. perc­ben Kádár lesről gólt lő, Boronkay játékvezető persze nem adja meg. A MÁV ismét feljön, csatársora azonban sehogyan sem tud lábra kapni. A 29. percben Kalotay magas beadását Iván elvéti, Bonyhai II. lövése azonban arasznyival mellé megy.

A következő percben a MÁV Boda 30 méteres lövésével veszélyeztet. Ezt Gáspár nehezen védi. A 33. perc hozza meg az egyenlítést. Boda jó labdával elszalad, nehéz szögből igen ravasz csavart lövést ereszt meg és a labda az alsó sarokba csúszik. 1:1. Négy perc múlva Kiss kiugrása ígér gólt, a középcsatár azonban a 11-es pontról fölé emeli a labdát. Hatalmas helyzet volt.

Szünet után az első percekben ismét a szombathelyiek veszélyesebbek. A 7. percben Szabó beadása kapufán csúszik végig. A 13. percben Szabó hosszú fejessel küldi középre a labdát, Nagy szintén fejjel továbbítja a kapu elé, Gottre felugrik és fejéről a meglepett Gáspár mellett a balsarokba esik a labda. Öngól! 2:1.

A DVTK erősíteni tud és a 25. percben sikerül is egyenlítenie. Formás akció végén a szombathelyi kapu előtt pattog a labda, végül is Kalotay kihozza a csomóból, de rögtön utána magasan beemeli és Rácz II. közelről a hálóba fejel. 2:2.

Izgalmas harc indul meg a döntő gólért. Boda ront el jó helyzetet, majd több veszélyes diósgyőri támadás fut. A 42. percben szöglethez jut a MÁV, de ez sem hoz eredményt, jöhet a hosszabbítás!

A győri vagongyár pályája, vélhetően itt csapott össze a Haladás és a DVTK

A fáradt csapatok utolsó erejüket összeszedve harcolnak. Az első 15. perc eseménye, hogy Nagy belerúg Gottre arcába, a keménykötésü hát­véd azonban tovább játszik. Bonyhai szerezhetne gólt, de közelről mellé lő. Fordulnak és a 11. perc végre meghozza a döntést. Szabó szalad el a szélen, hosszan átvágja a labdát a másik oldalra. Bodának, ez betolja a 16-oson tisztán álló Paár elé s a veterán összekötő pompás magas lövéssel továbbít­ja a labdát a kapuba. 3:2. Vége.

A mérkőzés után a diósgyőriek körében igen nagy az elkeseredés és a szomorúság. Bezárkóznak az öltözőbe. Nyilatkozatra senki sem kapható. A szombathelyiek annál beszédesebbek.

Marth József edző ezt mondja: Nem ment úgy a csapatnak, mint szokott. Erős küzdelem volt, győzelemre azt hiszem rászolgáltunk.

Boronkay Gábor játékvezető: A MÁV minden részében jobb volt. A szombathelyiek nagyobb lelkesedéssel is küzdöttek.

Szombathely csapata kitett magáért, pedig a gárda nincs leg­jobb formájában. Különösen a csa­társor volt az a csapatrész, amely­től mindenki többet várt. A játék­idő nagy részében a MÁV volt támadásban és így győzelmét reális­nak kell elismerni. A DVTK meg­mozdulásaiban azonban több volt a veszély. Kis szerencsével a diós­győriek is nyerhettek volna.
A Szombathelyi MÁV védelmében Iván tetszett leginkább, de Baumann sem vétett nagyobb hibát. A fedezetsor jól állt a lábán, Bujtor mellett azért nagyon ,,élt“ a szél­sője. A támadósorban csak a két szélső: Szabó és Boda játszott jól. A DVTK csatársorában is a két szélső volt a legveszélyesebb, de Ká­dár is ügyesen irányított. A fedezet­sorban Kőhalmi komoly érték, Baroch sokszor eltűnt. A védelemben Gottre egészen nagyvonalú játékot nyújtott. Még mindig nagyon tud. Gáspár is ügyes kapus.

A fordulatos elődöntő végén tehát a szombathelyiek örülhettek, és készülhettek a Szolnoki MÁV elleni fináléra. Erről szól majd a következő rész!

Forrás:

• magyarfutball.hu
• Nemzeti Sport (arcanum)
• Sporthirlap (arcanum)
• http://www.coninprojekt.org/kiallitas/miskolc/buheraek/galeria-regi-vasgyar/
• https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2019/08/13/ot_erdekesseg_a_diosgyori_futball_tortenetebol
• Fortepan #133530

85 évvel ezelőtt, 1936. július 5-én jutott fel története során először a legmagasabb osztályba a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapata. Oldalunkon háromrészes cikksorozatban emlékezünk meg erről a jeles eseményről. Az első epizód rövid kortörténeti áttekintés mellett a nyugati kerületi bajnoki cím megszerzéséről szól.

Profik és amatőrök, vidékiek és fővárosiak

Ahhoz, hogy a Haladás 1936-ban fel tudott jutni az NB1-be, tevékenyen hozzájárultak a Magyar Labdarúgó Szövetség reformintézkedései. A honi labdarúgás kezdeti évtizedeit ugyanis a széttagoltság jellemezte. Nem létezett egységes országos bajnokság, a fővárosi és a kerületi csapatok külön területi ligákban indultak. Hiányzott a profi státusz (a játékosok nem számítottak hivatásos labdarúgóknak), ami miatt sok kiváló magyar futballista hagyta el az országot.

Az MLSZ a színvonal javítása, a szurkolói érdeklődés felkeltése és a klasszisok hazacsábítása érdekében lépni kényszerült: 1926-ban bevezették a csak profi csapatokból álló I. és II. osztályt, a tíztagú első ligába bekerült két vidéki együttes: a Sabaria (a Szombathelyi AK-ból szerveződött) és a Szegedi Bástya. A következő idényben a mezőny 12 csapatosra bővült, és úgy is maradt az 1935-ös újabb átszervezésig. A ma megszokott 33 fordulóval ellentétben csak 22 meccsből állt az idény. A szövetség döntése meghozta a remélt sikert, nőttek a nézőszámok és egyre több válogatott játékos tért vissza Magyarországra.

1925-ös csapatkép, sötét mezben a Haladás

A Haladás ebben az időszakban megmaradt amatőr csapatnak, a Nyugatmagyarországi LASz (labdarúgó alszövetség), I. osztályában szerepelt, és az 1926/27-es idényben megszerezte fennállása első (kerületi) bajnoki címét, így részt vehetett az országos díjért zajló döntősorozatban, ahol a többi kerület győztesei mérkőztek meg egymással. Csapatunk az első körben Nyíregyházán nyert, sajnos az elődöntőben a Diósgyőri VTK (még) túl nagy falatnak bizonyult. A következő idényben megvédte címét a Hali, és egészen az országos döntőig menetelt, ott azonban kikapott a Testvériségtől.

Az MLSz az amatőr futball megerősödését látva az 1935/36-os szezontól eltörölte a profi/amatőr megkülönböztetést a legmagasabb osztályban, mely a Profi I. liga Nemzeti Bajnokság I. osztály néven került megrendezésre. A mezőnyt 14 csapat alkotta, tízen érkeztek az előző évi Profi I.-ből, csatlakozott a Profi II. bajnoka, volt egy osztályozó, valamint a budapesti és a vidéki amatőr bajnok is bejutott.

1928-ban a Haladás az országos döntőbe jutott, ahol fővárosi ellenféllel találkozott, így a szombathelyi csapat a vidék legjobb amatőrcsapata lett. A MÁV Járműjavító dolgozói az együttes tagjainak emlékplakettet készíttettek

Hullámzó szezonok

A húszas évek végére az akkor kétszeres kerületi bajnok Szombathelyi Haladásból több labdarúgó a város másik csapatába, a fénykorát élő Sabaria együttesébe igazolt, amely akkoriban nemzetközi szinten is ismert (és elismert) csapatnak számított, kétszer is negyedik lett a Profi I-ben, alig lemaradva a dobogóról.

A Haladás teljesítménye a távozó játékosok miatt visszaesett, 1929-ben 3., 1930-ban 5. lett. 1932-ben a Sabaria megszűnt, a Hali pedig csupán csak a 6. pozícióban zárt. A vidéki labdarúgás fellegvárának számító Szombathelyen hosszú évek után ez volt a legsikertelenebb idény.

Az 1932/33-as szezonban ismét a dobogó legmagasabb fokára léphetett a szombathelyi csapat, az országos bajnoki címtől a Törekvés SE ütötte el a Haladást. A következő kiírásban harmadik lett a Hali (két ponttal maradt le a bajnok Soproni VSE mögött), a 34/35-ös bajnokságban pedig csak az ötödik hely jött össze a vasutasok számára.

Negyedszer a régió legjobbjai

Az 1935/36-os Nyugatmagyarországi LASz, I. osztályában tizennégy csapat vett részt. Több párosítás ma is tömegeket vonzana a lelátókra, például megmérkőztünk a Zalaegerszegi TE-vel, a Győri ETO-val, két soproni csapattal és a Pápai Perutz együttesével is. Csapatunk ekkoriban Szombathelyi MÁV néven szerepelt. Nézzük, hogyan alakult klubunk számára ez a szezon! A dőlt betűs részek a Nemzeti Sport tudósításaiból származnak.

1939-es NB1/B-s bajnokcsapatunk, sokan közülük tagjai voltak a három évvel korábbi együttesünknek

A bajnokság számunkra egy városi rangadóval indult a Szombathelyi SE ellen: „Óriási érdeklődés előzte meg a szezonnyitó honi-derbit. A Vasutas fölényben volt és a győzelmet megérdemelte, de a gólarány kissé túlzott. A bíró a mérkőzést kiengedte a kezéből, úgy hogy a végén hajszál hiányzott a botrányhoz. A 15 percig hullámzó a játék. A 17. percben Bujtor II. szerzi meg a vezetést. 1:0. A 37. percben Boda révén 2:0. Az SzSE Kovács II. góljával szépít. 2:1 Szünet után az SzSE támad széllel, de a 17. percben Nagy révén 3:1; a 25. p.- ben Boda révén 4:1, a 27.-ben Paar révén már 5:1 az eredmény, amikor a 32. percben Pillér szépít. 5:2. A végeredményt Boda állítja be a 36. percben. 6:2.” – írta beszámolójában a Nemzeti Sport.

Az első idegenbeli meccsét Komáromban vívta a szombathelyi vasutascsapat, a mérkőzésen nem esett gól. Szeptember 1-jén az ETO-t fogadta a Haladás a Rohonci úton, a kilátogató 500 néző izgalmas meccset láthatott: „A MÁV némi szerencsével szerezte meg mind a két pontot. Az első félidőben csak a 43. perc hoz gólt: Czuppon szerzi a ETO-nak. Szünet után a 18. percben Kecskeméti öngóljával egyenlít a MÁV, majd az utolsó percben Paár gólja hozza meg a döntést. Jó: Bujtor I., Horváth, Boda, Gazdag és a védelem”

Egy héttel később Sopronban a SFAC ellen elszenvedte első vereségét a csapat (5:2-re nyertek a hazaiak, a félidőben még 2:2 volt az állás). A Tatatóvárosi AC ellen javított a Haladás, 7:0-ra ütötte ki ellenfelét. A ZTE ellen is győzelemnek örülhettek a szombathelyi szurkolók: „A tartalékos ZTE az első félidőben nem tudott egyenrangú ellenfél lenni. A 20. percben Boda, a 21. percben Gazdag és a 30. percben ismét Gazdag lövi a szombathelyiek gólját. A 44.percben szépít Szökrönyös. Szünet után a ZTE erősít és fölényben játszik, de a csatárai gólképtelenek. Jó :Gazdag és Boda”. A zalaiak után a Győri Textil együttesét is megverte a Haladás, Gazdag Gyuláék 5:1 arányú győzelmet arattak.

Későbbi válogatott játékosunk, az akkor 17 éves Szabó Imre rendre a csapat legjobbjai között volt

Október 6-án ötöt rúgott a Haladás a Székesfehérvári MÁV Előrének, a Tatabányától viszont 3:1-re kikaptak a vasutasok. A Dunántúli AC ellen ismét szebb napjait idézte a Haladás, 11 gólt ünnepelhetett a szombathelyi publikum: „Tartalékoson állt ki a MÁV a mérkőzésre, mégis megérdemelten nyerte a mérkőzést még ebben az arányban is. A II. félidőben a győri csapat teljesen összeroppan, úgyhogy a MÁV akár több góllal is megterhelhette volna azellenfele halóját. Góllövő: Gazdag(5), Nagy (2), Szabó (2), Paár és Domján (öngól), illetve Pártos. Jó: Nagy, Iván, Kis, Paár”

A Soproni VSE ellen 2:2-es döntetlen következett, így a SFAC az élre ugrott. A folytatásban a Pápai Perutzot és a Veszprémi TC-t egyaránt legyőzte a Haladás, ennek köszönhetően a téli szünetre listavezetőként fordulhatott a csapat.

Így festett a tabella az őszi szezon után

1936. február 23-án folytatódott a bajnokság, a Haladás a Komáromi FC-t fogadta. A mérkőzésre a Szombathelyi FC (a Sabaria utódja) Hunyadi úti pályáján került sor, mivel a Rohonci úton akkor még jégpálya működött telente. Ismét gólGazdag győzelmet aratott a zöld-fehér csapat, 12 alkalommal vették be a komáromiak kapuját: „A bajnokaspiráns MÁV győzelme megérdemelt, de a gólarány nagyon túlzott. A KFC nemcsak az első félidőben volt egyenrangú ellenfél, hanem a második félidő közepéig. Ekkor egybalszerencsés dugó és egy játékosának kiállítása után összeroppant a csapat. A dugókon Gazdag (7), Kiss (3), Molnár és Halmai osztozott. A KFC gólját Bujtor (öngól), Kovács és Lovász II. szerezte. Kitűnt. a győztes csapatból Iván, Boda, Gazdag és Szabó.”

Március 1-jén a Szombathelyi SE 2500 néző előtt kapott ki a Haladásól, a Városligetben 2:1-re nyertek a vasutasok. "A helyi rangadó nagyszámú közön­séget vonzott. A bajnokaspiráns vas­utasokat az SzSE nehéz feladat elé állította és csak nehéz küzdelem árán tudták mindkét pontot megszerezni. Az első félidő első negyedórájában az SzSE irányítja a játékot. Boda hendszet vét, de a bíró nem adja meg a 11-est. A vezető dugót az SzSE éri el. Papp ívelt beadást küld a kapu elé és Vadász védhetetlenül fe­jeli a hálóba. Válaszul erősen támad a MÁV és Gazdag kavarodásból ki­egyenlít. Szünet után változatos a játék. A 20. percben Péterfalvi sza­badrúgást Szabó a hálóba küldi. A győztes csapatban Boda, Gazdag és Szabó, a vesztesben pedig Dévai, Papp és Schütz játszott jól".

A Veszprém ellen is ünnepelhetetett a csapat, 6:2 arányú diadalt arattak Marth József tanítványai. A soproni vasutasokat hazai pályán sem sikerült megverni (0:0 a Rohonci úton), a tatabányaiaknak azonban visszavágott a Haladás, 4:3-ra nyertünk a bányászvárosiak ellen

Különösen emlékezetesre sikeredett a ZTE elleni szombathelyi meccsünk, ahol 11 gólig jutott csapatunk „A MÁV jó formában van, főleg a csatársora. A ZTE hiába harcolt lelkesen, sorsát el nem kerülhette. Góllövő: Paár (5), Kiss (4), Gazdag (2, egyiket 11-esből), illetve Martinka. Jó: Handler, Kiss, Paár, Szabó”

Az 1936. májusában átadott Vagongyári pálya Győrben

Győrben az ETO elleni rangadón Gazdag Gyula tizenegyesből megszerezte a Haladás 100. gólját a bajnokságban. A hazaiak még az első félidőben megfordították az eredményt, de Gazdag a 41. percben egyenlíteni tudott, és a 86. percben Paár gólja már győzelmet ért a MÁV-nak.

Pápa, az Erzsébet-ligeti pálya, itt játszotta utolsó meccsét az idényben a Haladás

A Pápai Perutz ellen zárta az idényt a Haladás, a győzelemnek köszönhetően szinte bajnoknak érezhette magát a csapat: „A MÁV most már bajnoknak tekinthető. A SFAC csak akkor előzheti meg. ha két utolsó ellenfe­lének, a Perutznak (Pápán!) és a TSC-nek legalább tizenhat gólt rúg s egyet sem kap. Az első félidő ele­jén a Perutz még egyenrangú ellenfél, de a MÁV fokozatosan fel­jön és a sorozatos támadásainak a 27. percben van eredménye: Kiss lövése utat talál a hálóba. 1:0. Szü­net után is a MÁV irányítja a já­tékot és a nagyobb arányú vereség­től csak Bierbaum jó védése menti meg a Perutzot. A 24. percben is­mét Kiss eredményes. 2:0. A 41, percben Magyary góljával szépít a Perutz. A mezőny legjobbja Kiss, kívüle Halmai és Szabó játszott jól.”

A kerületi bajnokcsapatnak járó érem

A Haladás jobb gólarányának köszönhetően megszerezte negyedik kerületi bajnoki címét, és készülhetett a vidék bajnoka címért kiírt mérkőzés-sorozatra.

A bajnokság végeredménye

Cikksorozatunk második epizódja a Diósgyőri VTK elleni, meglehetősen fordulatos elődöntőről szól. Szó lesz többek között bírói hibákról, súlyos sérülésről, nézőtéri atrocitásról és arról is, hogy végül miért Győrben dőlt el a továbbjutás sorsa.

Források:

• Nemzeti Sport (arcanum)
• Dr. Kövér István: A Haladás című könyve
• magyarfutball.hu
• Szombathelyi Értéktár

Nemrég a Haladás ügyvezetője egy idényértékelő interjúban bejelentette, hogy a klub nem hosszabbít szerződést Jancsó Andrással és Németh Márióval, míg Schimmer Szabolcsnak más pozíciót ajánlanak. A döntés finoman fogalmazva meglepte a szurkolókat, de – ahogy az később kiderült –  a játékosokat és a vezetőedzőt is.

Ez a döntés szöges ellentétben áll azzal a szellemiséggel, amit a Szombathelyi Haladás évtizedeken át képviselt. Hosszan lehetne sorolni a múltból azokat a játékosokat, akiket nagy pesti csapatok hívtak bajnoki címért, kupákért harcolni, ám ők maradtak a Perint partján, legtöbbször a bennmaradásért küzdeni. „Klubhűség, ma már ritkaság, nálunk még is azt találsz, Rohonci út, tiszta büszkeség” – szól a Haligans dala, s ebben minden benne van.

A bronzcsapatunk is ettől működött (sőt, igazából bármelyik sikeres csapatunk): volt egy olyan mag, egy alap, akik gyermekkoruk óta együtt játszottak, akik a Rohonci úton nőttek fel értő kezek alatt (és most hosszan lehetne sorolni a kiváló utánpótlás-edzőket), akiket jól kiegészítettek a máshonnan érkező, de a Szombathelyi Haladás szellemiségéhez passzoló focisták.

"Közhely vagy sem, nekem a Rohonci út a második otthonom"

Az utóbbi években viszont azt vettem észre, hogy a valódi értékeivel nem tud méltó módon bánni a klub. Az, hogy Ugrai Roland, Radó András vagy Kiss Tamás távozott, nem hatott meg különösebben, mert nekik a Haladás maximum egy állomás volt a karrierjükben, ahonnan szintet akartak lépni. Ők sosem kötődtek annyira a Haladáshoz, mint Tóth Péter, Halmosi Péter, Király Gábor, Schimmer Szabolcs, Jancsó András vagy Németh Márió.

Maholnap az említett játékosok közül talán csak egy fog valamennyire aktívan közreműködni a másodosztály középmezőnyébe süllyedt klub mindennapjaiban. Ilyen se fordult még elő a történelem során, pedig a szombathelyi focinak soha ilyen kiváló körülményei, létesítményei nem voltak. A nagy Sabaria a húszas években (kétszeres negyedik helyezett!) állandó pályagondokkal küszködött, a Haladás anno a várostól kért támogatást sportcipőkre (!). Most itt van Nyugat-Magyarország legmodernebb akadémiája, legszebb stadionja, füves és műfüves pályák, buszok, csak időközben a csapat veszett el…

Azért sem értem ezt a döntést, mert az ügyvezető korábban még úgy fogalmazott, hogy a cél egy erős szombathelyi, egy helyi mag kialakítása. A megyéhez, városhoz ezer szállal kötődő játékosokkal. Erre most elküldenek kettő ős-Halistát, egynek meg más pozíciót ajánlanak.

Gólöröm, címerrel

Németh Máriót korábban szívesen látta volna az Újpest és a Diósgyőri VTK együttese is. Az előbb csapat háromszor nyert kupát az elmúlt hét évben, az utóbbi megnyerte a Ligakupát, játszott MK-finálét és kilépett a nemzetközi porondra, szóval egészen más célokért küzdöttek, mint a Haladás. Kétszer súlyosan megsérült, de nem adta fel. Újult erővel tért vissza, és ebben a legutóbbi idényben is fontos gólokat szerzett.

Tavaly júniusban nyilatkozta ezt Jancsó András

Jancsó Andrást a klub 2016-ban kölcsönadta Gyirmótra, ahol hamar az együttes legjobbjává vált. 2017 tavaszára visszatért, Mészöly Géza a kapusposztot leszámítva mindenhol játszatta, és ő mindenhol megállta a helyét, három gólt szerzett abban a szezonban. Tavaly neki is volt élvonalbeli ajánlata, ám inkább maradt a Haladásban, egy osztállyal lejjebb.

Schimmer Szabolcs meg több mint kétszáz élvonalbeli meccsen viselte a mezünket, Sárvárról az első szóra visszatért, pedig végig kellett néznie, ahogy a posztján a döntéshozók egy légióst favorizáltak.

Ha valakik, akkor ők hárman pontosan tudják, hogy mit jelent a Hali-címer, és erre a klubra bizonyosan nem úgy tekintenek, mint egy ugródeszkára. Eddigi pályafutásuk során ezt jónéhány alkalommal bizonyították is. Márió nem a levegőbe beszélt, amikor úgy fogalmazott „minden ide köt, gyerekként arról álmodtam, hogy a Haladás játékosa leszek.”

A bevezetőben említett interjúban az ügyvezető nem indokolta, mi áll e döntés hátterében. Talán majd egyszer megtudjuk… Egy biztos: nagyon furcsa és szokatlan látvány lesz más szerelésben látni Németh Máriót, Jancsó Andrást és Schimmer Szabolcsot.

(f.: haladasfc.hu, vaol.hu, nso.hu)

Szokásos idény- és évkezdő szurkolói ankétot tartottak a Haladásnál január 28-án délután. A rendezvényen a klub részéről Séllei Árpád ügyvezető vett részt, a csapatot Mátyus János vezetőedző, valamint Medgyes Zoltán, Schimmer Szabolcs, Németh Milán és Dragóner Filip képviselte. A vírushelyzet miatt a helyszínen csak a szurkolói csoportok vezetői jelenhettek meg, kérdésfeltevésre előzetesen, illetve az élő közvetítés alatt volt lehetőség.

Csapatunk házi gólkirálya, Medgyes Zoltán elmondta, hogy hosszabb távon is el tudja képzelni magát a Haladásban, de ígérgetni nem akar. Azt viszont leszögezte, hogy amíg itt van, mindent meg fog tenni azért, hogy sikeresen szerepeljen.

A távozó Farkas Balázs fizetése nem felszabadult, hanem átalakult. A klub költségvetése, fizetésekre fordítható összege jelenleg nem teszi lehetővé további játékosok szerződtetését. A futballisták bérének kifizetése határidőben történik, mértékük a magyar átlagnál kevesebb. Van fizetési sapka is. Prémium a győzelmek, illetve kiemelt ellenfelekkel szemben a döntetlen esetén jár, havonta.

Felmerült Jagodics Márk és Guzmics Richárd visszahozatala. Előbbi rendszeresen játszik vagy ül a padon, utóbbi súlyos sérülésből lábadozik. Jelenlegi keresetük nagyságrendekkel magasabb, mint amelyet a Haladás biztosítani tudna.

Mátyus János vezetőedző elégedett a felkészüléssel, jó körülmények között zajlott az alapozás. Hetente nyolc edzése volt a gárdának, illetve három felkészülési mérkőzést vívtunk. Amit el lehetett végezni, azt elvégezték. A tréner bizakodó, ha ott folytatjuk, ahol ősszel abbahagytuk, akkor szép tavasz vár ránk. Igazolt volna még, de elfogadja, ha nem tud új játékost hozni a klub.

Szóba került a furcsán távozó Szalay Szabolcs, és a 3. számú kapus, Simon Barnabás esete. Egyikük sem volt a Haladás Kft. játékosa, profi szerződést nem írtak alá. Mindkettőnek külföldön élő magyar managere volt, a játékosokat külföldi szerződéssel hitegették. Hiába kérte őket a klub, hogy írjanak alá, nem tették meg. Decemberben jelezte Szalay, hogy felesleges győzködni, Zalaegerszegre szerződött.

Simon Barnabásék managert váltottak, pár hete szinte mindenben megegyeztek a Haladással, de mégsem lett aláírva a megállapodás. Ugyanis jelezték, inkább kivárnának a nyárig, hátha lesz valami külföldi lehetőség. Erre a klub és az akadémia is megtiltotta, hogy olyan játékos látogassa az edzéseket, akinek nem célja, hogy a Haladásban szerepeljen.

A jövőt illető tervek kapcsán a vezetőedző és az ügyvezető is leszögezte, cél, hogy minél több meccset nyerjen a csapat. Olyan utasítás nem érkezett a klubvezetés részéről, hogy vegyen vissza a csapat.

Ha feljutó helyen zárnánk a tavaszt, akkor a klub vállalná az élvonalat. Posztonként 1-1 jó minőségű játékossal ez a csapat alkalmas lenne az NB1-hez. Nem kellene milliárdos költségvetés, kevesebből is sikeresen szerepelne a csapat. Már az MLSztől érkező támogatás is jelentős segítség lenne. Felmerült a létszámbővítés, ami szintén új lehetőséget jelentene.

Szerethető csapat, szép stadion, nagy szurkolótábor - ezek adottak jelenleg Szombathelyen

Szponzorokkal, támogatókkal zajlottak tárgyalások, beszélgetések, de a vírushelyzet miatt sokan kivárnak. A sportkomplexum állami tulajdonba kerülése jót tett a klubnak, az ügyvezető bízik benne, hogy sikeres lesz az együttműködés az új üzemeltetővel.

Séllei Árpád szerint Szombathelyen kiváló körülmények, nagy szurkolótábor és egy tiszta helyzetű, szerethető csapat várná a befektetőket, de a szombathelyi cégek és emberek nem szállnak be sehová. Ha jól szereplünk, sok néző lesz, akkor előbb-utóbb fognak érkezni szponzorok, a Haladás méltó helyére fog kerülni.

Szurkolói részről felmerült az Illés Sportalapítvány kuratóriumi elnökének szerepköre, aki elvileg minden megkeresést elhárít. Az ügyvezető ezzel kapcsolatban elmondta, hogy csak olyan személy vagy cég lehet a Haladás többségi tulajdonosa, amely megfelelő jövőképet, üzleti tervet tudna ajánlani. A Sportalapítvány elnöke nem kötelezhető arra, hogy mennyi pénzt fektessen a klubba.

A vasárnapi mérkőzés zárt kapuk mögött kerül megrendezésre, ahogyan jelen állás szerint február végéig minden további bajnoki mérkőzésünk. A bérletesek kompenzálásáról a tavaszi szezon végén születik döntés.

Arra a kérdésre, hogy a klub tervez-e valamilyen formában megemlékezni a Rohonci úti Stadion építésének századik évfordulójáról, nem érkezett válasz.

A szurkolói ankét visszanézhető az alábbi oldalon:

Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke január 14-én szűkkörű sajtóbeszélgetésen látta vendégül néhány országos lap munkatársát. Az ott elhangzottak, felvetett ötletek alapján a Nemzeti Sport három kérdést intézett az élvonalbeli klubok vezetőihez. Következzen ezekre egy szurkolói reakció!

1. Maradjon-e a 12 csapatos élvonalbeli bajnokság, vagy emeljék a létszámot?

Fontos rögzíteni, hogy a hat évvel ezelőtti létszámcsökkentést semmiféle előzetes szakmai tanulmány, koncepció nem előzte meg. Csupán időnként megszólalt néhány szakértő, véleményalkotó, hogy sok ez a tizenhat csapat, nincsenek nagy izgalmak, illetve a többi hasonló méretű országban is kevesebben alkotják a legmagasabb osztály mezőnyét. Ezek a kritikák, ötletelések tartalmaztak jogos észrevételeket, de nem kerültek az MLSZ által rögzítésre, nem vonták be a klubvezetőket a döntéshozatalba, érdemi egyeztetések sem folytak a témában.

A legutolsó tizenhatos bajnokság (2014/15) indulásakor a részvevő kluboknak fogalmuk sem volt arról, hogy a következő évadra a létszám a háromnegyedére apad. Sőt, még áprilisban is csak sejteni lehetett valamit: akkor jelentek meg először a hírek arról, hogy az MLSZ több klubnál súlyos hiányosságokat állapított meg, amikre ugyan adott pótlási határidőt, de a rendelkezésre álló rövid időtartam alatt egyik fél sem tudott érdemben javítani a helyzetén. Így a renitens klubokat ki kellett zárni, feltöltésre csak akkor kerülhetett volna sor, ha előtte páratlanszámú induló állt volna rendelkezésre. 

A létszámcsökkentésről szóló végső döntés tehát a bajnokság lezárása előtt alig néhány héttel született meg, ami súlyosan sértette a verseny tisztaságának elvét. Azzal ugyanis előre nem lehetett kalkulálni, a fellebbezésre nem biztosítottak megfelelő időt, ráadásul a sebtében behozott új formátum igazságosságával kapcsolatban is felmerültek kételyek.

Ugyanis az MLSZ a korábbi dán mintát vette át (amit a skandináv ország épp akkor vezetett ki…), azaz 3x11 kört rendeznek, és azok a csapatok játszanak kevesebb hazai bajnoki mérkőzést, amelyek a mezőny második feléhez tartoznak (7-10. helyezettek és a két újonc). Osztályozó nem került bevezetésre, a mezőny egyhatoda búcsúzik az idény végén.

Az új lebonyolítás kétségtelenül izgalmasabbá tette a bajnokságot, a dobogótól lefelé tulajdonképpen mindenki a kiesés ellen harcol. Mindeközben bizonyos klubok költségvetése tovább nőtt (TAO-pénzek, szponzorok, helyi politikailag és gazdaságilag erős emberek aktív közreműködése), ami magával hozta a szereplés költségeinek növekedését (erősíts, különben kiesel!) és a két osztály közötti differencia emelkedését (minden évben búcsúzott az egyik újonc). Ma már elképzelhetetlen az, hogy egy párszázmilliós költségvetésű, többségét tekintve a helyi önkormányzat tulajdonában álló, jórészt saját nevelésű játékosaira támaszkodó klub éveken át stabil élvonalbeli középcsapat (bronzérmes újonc) legyen. Mint ahogyan tette azt a Szombathelyi Haladás 2008 és 2014 között.

Pécs: a szurkolók és a játékosok eltemették a "pécsi focit" az eddigi utolsó NB1-es meccsük után. Hiába maradtak benn a pályán, a következő idényben a megyei ligában indulhattak csupán

A 2015-ös kizárás további következménye volt, hogy négy nagyvárosban a profi labdarúgást szinte teljesen újjá kellett építeni. A 15/16-os bajnokság idején például országrészek, régiók maradtak élvonalbeli (vagy akár másodosztályú) csapat nélkül: Székesfehérvártól nyugatabbra csak a Haladás volt NB1-es az egész Dunántúlon!

Az azóta eltelt hat évben az élvonalba való visszajutás egyik gárdának sem sikerült: a Nyíregyháza az NB2-ben szerepel évek óta, a Győri ETO csak második nekifutásra tudott osztályt váltani az NB3-ból. A megyei ligát megjárt Pécs 2020-ban került a Merkantil Bank Ligába, a Kecskeméti TE talán 2021-ben fog.

A létszámbővítéssel talán kevésbé lenne izgalmas a bajnokság, viszont több emberhez jutna el a profi foci, csökkenne a szakadék az NB1 és az NB2 között, és több lehetőség jutna a fiataloknak is, mert jobban elférne a mezőnyben például a saját nevelésűekre építő Haladás is, anélkül, hogy állandóan a kieséstől kellene rettegni. El is jutottunk a második kérdésig:

2. Csökkenteni kellene-e a külföldi játékosok számát az NB I-ben?

A külföldi játékosok létszámának csökkentésére volt kísérlet a 12 csapatos bajnokság bevezetésekor. Az MLSZ a szerencsejátékból befolyó pénzekből jobban támogatta azokat a klubokat, amelyek megfeleltek a szövetség által támasztott (egyébként a kiscsapatok számára hátrányos megintcsak hátrányos) ajánlásoknak.

Az előírás a következőképp nézett ki: a nemzetközi kupában induló gárdáknál egyszerre maximum öt légiós lehetett a pályán, a többi csapatban csak három. A légiós itt azt jelentette, hogy nem magyar állampolgár az illető, vagy nem tartozik az úgynevezett „futballmagyar” kategóriába. Ez utóbbi azt kívánta meg, hogy az illető okirattal bizonyítsa magyar származását. Ez a Kárpát-medencében nem egy bonyolult feladat, így a rendszer sajnos könnyen kijátszhatónak bizonyult. (Eredetileg a felvidéki és kárpátaljai magyarok miatt került be, ahol a jogszabályok nem teszik lehetővé a kettős állampolgárságot.)

Az MLSZ ezen „játékospolitikája” nagy dilemma elé állította azokat a csapatokat, amelyek számára jól jött volna a szövetségtől az anyagi támogatás, ugyanakkor nem rendelkeztek elegendő, a kitűzött célokhoz megfelelő minőségű magyar labdarúgóval. Az NB1-be 2018-ban feljutó Kisvárda tulajdonosa, Révész Attila maga ment el Brazíliába, Portugáliába vagy Görögországba futballisták után kutatni, mert a szavaival élve: „Tudtam, hogy Magyarországról nem tudom megoldani, mert ide a világ végére nem fog lejönni értelmes... vagyis hát olyan játékos, akit meg tudok fizetni.”

Sajnos ugyanis a létszámcsökkentés és az MLSz légiósok visszaszorítására irányuló törekvése magával hozta a hazai játékosok megdrágulását. A környező országokhoz képest még mindig nagyon kevés a magyar focista (érdemes összevetni a csehekkel, osztrákokkal, pláne a szerbekkel vagy horvátokkal a számukat), cserébe a kivásárlási áruk és a fizetési igényük is magas. Erről beszélt egyébként Pintér Attila, a Mezőkövesd vezetőedzője is nemrég.

Stef Wils 2015-ben szabadon igazolhatóként érkezett Szombathelyre, éveken át a liga egyik legjobb védője volt (pletykálták, hogy előtte Lipták Zoltánt és Juhász Rolandot is kinézte magának a Hali, de velük nem sikerült megegyezni)

Légiósokat igazolni tehát sokkal egyszerűbb és olcsóbb. Magyarország a térségben vonzó célponttá vált a külföldi labdarúgók számára, de nem azért, mert itt olyan magas lenne a futball színvonala, vagy könnyebb lenne nívós bajnokságba igazolni (Horvátországból, Lengyelországból sokkal több játékost visznek el évente topligákba), hanem azért, mert a megnövekedett büdzsé miatt a szomszédos országokhoz képest nagyságrendekkel magasabb fizetést kapnak. Ezt erősítette anno három éve Michael Rabusics is, amikor Szombathelyre igazolt a cseh élvonalból. Manapság meg már ott tartunk, hogy a Felcsút anyagilag vonzóbb ajánlatot tud tenni, mint a lengyel bajnok Legia Varsó, míg a Kisvárda aktuális román válogatottakat szerződtet.

Latifi, az albán válogatott, akit 2017 nyarán egymillió euróért vett meg a felcsúti gárda. Jelenleg az NB3-as tartékcsapatban szerepel, sajtóhírek szerint havi 9 millió forintért

Szóval nem a külföldiek számát kell ilyen-olyan (kijátszható) szabályokkal limitálni, hanem a magyar játékosok mennyiségét kéne növelni nem csak az NB1-ben, hanem a térségben is. Szoboszlai Dominiknak az osztrák liga jó kiindulási alapnak bizonyult a topligába szerződéshez. A dunaszerdahelyi Kalmár Zsolt a szlovák bajnokság legértékesebb játékosa, Holender Filip a Partizan Belgrád kulcsjátékosa lett, Futács Márkó korábban Splitben ért el gólkirályi címet, Nikolics Varsóban.

3. Bevezessék-e a következő idénytől a videobírót, ami klubonként és idényenként mintegy 17 millió forinttal növeli a nevezési díjat?

A korábbi kettőhöz képest erre a kérdésre egyértelmű a válasz: minél hamarabb be kell vezetni itthon is a videobíró-rendszert. A nemzetközi trendekhez igazodás mellett ugyanis könnyebb lesz a játékvezetőknek megítélni egy-egy véleményes helyzetet, szituációt, ami lényegében az igazságosabb, kevésbé bírófüggő játékot segítheti elő.

1954 decemberében a Szegedi Haladás elleni vereséggel nehéz helyzetbe került a bennmaradásért vívott harcban a Szombathelyi Lokomotív (akkoriban ezen a néven szerepelt a Haladás, hasonlóan az összes vasutascsapathoz). Az utolsó három fordulóban a címvédő Vörös Lobogóval (MTK), a világklasszisok sorát felvonultató Honvéddal és a Dorogi Bányásszal mérkőzött meg csapatunk. A biztos bennmaradáshoz legalább négy pont kellett…

Az 1954-es csapatunk

December 23-án nagy bravúrt hajtott végre a Szombathelyi Lokomotív: idegenben legyőztük 2:1 arányban a tavalyi bajnok Vörös Lobogót! Az utolsó két találkozón így is kellett még két pont, és a hajrá nem ígérkezett könnyűnek Varga Ferencék számára.

Latyakos decembervégi vasárnap. Pénteken és szombaton erősen havazott, szombat délre 6—8 centiméteres takaró borította a pályát. A havat nagyrészt letakarították, s amikor a második csapatok mérkőzésére került sor, már meglehetősen használható állapotban volt a talaj. Puskás megállapította: — Jobb, mint a wolverhamptoni pálya volt.

Puskás Ferenc megdicsérte a Rohonci úti pálya talaját

Még 12 óra sincs, de már sűrű emberáradat vonul a nagy mérkőzés színhelye felé, a Lokomotív pályára. A Celldömölk, Körmend, Vasvár, Kőszeg és a környező községek felől jövő délelőtti vonatok utasainak túlnyomó részét a Lokomotív—Honvéd mérkőzés szurkolói teszik ki.  Kint a pályán már az előmérkőzés idejében közel nyolcezer ember szorong. Aggódva figyelik a csúszós gyeppályát, amely bizony a nagyobb technikai képességekkel rendelkező játékosoknak kedvez — Hej, de nehéz mérkőzés lesz — hangzik innen is, onnan is.

Általános a vélemény; csak sok gólt ne kapjunk. Bent az öltözőben a hazai játékosok nyugodtan készülődnek. Körmendi Gyula edző egyenként adja ki a játékosoknak a taktikai utasítást. — Nyugodtan játsszatok, nekünk nincs mit veszíteni — hangzik ez edző hangja — Szakály igyekezzen Bozsikot megakadályozni az építésben, a csatárok pedig gyors, pontos adogatásokkal próbálják Lórántékat átjátszani. — Kiderül, hogy Horváth és Kulcsár nem játszhat. Mindketten sérültek

10-12 000 ezer nézőről írtak a korabeli lapok, mely az akkori nézőcsúcsot jelentette

Mielőtt a csapatok kivonulnának. a hangosbeszélőn a Lokomotív Barátok Köre felhívta a szurkolókat a sportszerű lelkes bíztatásra.  Pósa játékvezető vezetésével hatalmas éljenzés közben futnak ki a csapatok.

Sz. Lokomotív: Varga II. — Nyírő, Tarr, Szőllősi — Dombai, Tölgyesi — Papp, Varga I, Bencsics, Szakály, Kolesánszky.

Bp. Honvéd: Faragó — Rákóczi. Lóránt, Kovács — Bozsik, Bányai — Budai, Kocsis, Machos, Puskás, Czibor.

Már az első percben a Lokomotív támad. Varga I. 13 méteres hatalmas lövése zúg el a Honvéd kapuja mellett. Hazai támadások közben, a 3. percben mintegy 18 méterről szabadrúgáshoz jut a Lokomotív. Dombai kétszer is nekikészülődik, végül is Nyírő rúgja a szabadot. Nagyszerűen beívelt labdája a Honvéd-védők felett elszáll és a bal, összekötőbe helyezkedett Papp csúsztatott fejese védhetetlenül hull Faragó hálójába. 1:0 a Lokomotív javára. A nézőtéren leírhatatlan az öröm: Zúg a hajrá Lokomotív, s a hazai játékosok ragyogóan küzdenek. A védelem taktikai utasításokat betartva, jól tömörül, az előretolt négy csatár pedig ragyogó, villámgyors támadásokat vezet.

A Honvéd enyhe mezőnyfölényt harcol ki, de csatárai nem jutnak lövéshez. Machos próbálkozik két ízben de Varga II. mindkét esetben biztosan véd. A hazai csatársor az idényben még nem látott ragyogó támadásokat vezet. Záporoznak a lövések Faragó kapujára. Dombai, Varga I, Kolesánszky hatalmas lövése után Papp lő kapufát.

A 20. perc újabb hazai gólt hoz. A balszélre húzódó Bencsics nagyszerű labdát kap. Lefutja az egész Honvéd védelmet és mintegy 10 méterről, nehéz szögből hatalmas gólt ragaszt Faragó hálójába. Már 2:0 a Lokomotív javára.

Varga I Ferenc és Papp Lajos

A Honvéd-csatárok továbbra sem tudnak komoly gólhelyzetet összehozni, bár a Honvéd enyhe mezőny fölényben van. A 37. percben Bencsics faképnél hagyja Lórántot, de gólhelyzetben a kifutó Faragóba lő. — Már 3:0 lehetne — sóhajtanak fel a nézők. Tovább rohamoz a hazai csatársor, s a 44. percben újból Bencsics tör kapura, az eléje futó Faragó mellett Varga I-hez játszik. Varga I. okosan az üres kapura emel, de a befutó Lóránt az utolsó pillanatban a gólvonalról fejeli ki a labdát.

A szünetben a szurkolók a félidő eseményeit nagy lelkesedéssel tárgyalják. — Már 4:0 lehetne a javunkra — hajtogatják, de tisztában vannak azzal is. hogy nagyon nehéz lesz a második félidő. A Lokomotív öltözőben is nagy az öröm. — Csak így tovább —, hangzik a biztatás. Varga I. fáradtan fekszik a gyúrópadon. Nem érzi jól magát, de vállalja a további játékot.

Rosszul kezdődik a második félidő. Még az első perc végén sem vagyunk, amikor egy jobboldali Honvéd-támadás végén Budai Kocsishoz ad. „A világ legjobb csatára” bebizonyítja tudását; a kapunak háttal állva kétszer is megemeli a labdát, majd hanyatt vetődve vágja Varga II. hálójába a labdát. Már csak 2:1. A Honvéd egyre nagyobb fölénybe kerül, de a hazai védelem hősiesen küzd. Bencsics, maid Kolesánszky veszélyezteti a Honvéd kapuját, de utána újból a Honvéd irányítja a játékot. Mezőnyfölényét gyors hazai támadások szakítják meg, amelyek során az első 5 percben négy eredménytelen szögletet ér el. Ahogy telnek a percek. egyre nagyobb fölénybe kerül a Honvéd. Támadásait azonban mindig középen igyekszik vezetni, ezeket azonban a kapu előterét „megszálló” hazai védők rendje hárítják. Ä 20. percben Bencsics újból lefutja a Honvéd védőket, de mellé lő.

Honvéd-támadások során Puskás az ötösön addig pepecsel, amíg a hazai védők mentik a biztos gólnak látszó helyzetet. A 30. percben Varga I. helyett Szandi áll be. Jobbszélre áll és Papp lesz a jobbösszekötő. Nehéz percek következnek. A Honvéd teljes erővel támad, még Rákóczi is elől tanyázik. A hazai védelem azonban hihetetlen lelkesedéssel küzd. Kocsis lő kapu fölé, majd gyors ellentámadás után Kolesánszkyt csak szögletre tudja Lóránt szerelni.

Szombathelyi pályán még nem látott izgalmak között telnek az utolsó percek. A tízezer ember szünet nélküli „mindent bele” buzdítása közben jelzi a játékvezető a mérkőzés végét.

Óriási az öröm a nézőtéren és a hazai játékosok között egyaránt. A csapat először az álló, maid az ülőtribün elé vonul és háromszoros éljennel köszöni meg a lelkes buzdítást.  A mérkőzés végig jó iramú, szép játékot hozott. Az első félidei küzdelem örökké emlékezetes marad minden szemtanú számára. Ebben a 45 percben a hazai csapat ragyogó dolgokat művelt. A csapat minden tagja hibátlanul küzdve, nemcsak egyenrangú ellenfele volt a világhírű Bp. Honvédnak, hanem a játékidő ezen részében föléje is nőtt.

Bent a Lokomotív öltözőben egymást csókolgatták a boldog játékosok, vezetők. A nem várt, de teljesen megérdemelt győzelem után elmúlt a csapat feje felől a kiesés veszélye. Belátogatott az öltözőbe Sebes Gusztáv elvtárs, az OTSB elnökhelyettese is, aki gratulált a játékosoknak, maid kijelentette, hogy a Lokomotívnak nem a kiesés elleni küzdelemben, hanem az első öt között volna a helye.

Sebes Gusztáv, aki szerint a szombathelyi csapatnak az első ötben lenne a helye

A jól sikerült mérkőzés után a szurkolók azzal a boldog érzéssel távoztak a felejthetetlen küzdelem színteréről, hogy érdemes volt ezt a 90 percet végig szurkolni. Elérte a csapat mindenki vágyát, a bennmaradást. Nagy volt a vígság a diadal után. Jó kedvükben még olyan megjegyzéseket is megengednek maguknak a hazaiak, mint az alábbi volt:
— Szép ez az NB I. csak az a hibája, hogy kevés benne a Vörös Lobogó és Honvéd.

Varga II kapus és Papp a forduló válogatottjába is bekerült, Nyirő a tartalékok között kapott helyet.

Körmendi (Baumann) Gyula 1939-ben játékosként jutott fel az élvonalba a Haladással, tizenöt évvel később edzőként benntartotta.

Források:

Arcanum – Vasmegye, Népsport, Képes Sport korabeli számai

A magyar futball történetében a két legkülönlegesebb bajnokság alighanem az 1988/89-es és a 2000/01-es idény volt. Olyan viszonylag gyakran előfordult az elmúlt százhúsz évben, hogy átszervezték a csapatok létszámát, átálltak tavaszi-őszi vagy őszi-tavaszi rendszerbe, de az előbb említett két bajnokság alkalmával nem csupán ennyi történt. Talán nem is véletlen, hogy ezek az újítások tiszavirág-életűnek bizonyultak...

1988. augusztus 3-án, alig két héttel a bajnokság indulása előtt bejelentette a labdarúgó szövetség, hogy: „Nincs többé döntetlen a bajnokságban”. Ez azt jelentette, hogy egyrészt átszervezték a pontszámítást (onnantól a győzelemért 3 pont járt), másrészt, ha a rendes játékidőben döntetlenre végeztek a felek, büntetőrúgások következtek. Aki a tizenegyespárbajt megnyerte, az két ponttal gazdagodott, aki elbukta, az csak egyet kapott. Ez a jégkorongban ismeretes szétlövésre emlékeztetett.

Ezt a módosítást azzal indokolta Czékus Lajos, a szövetség akkori főtitkár-helyettese, hogy ezzel lépéseket tesznek a bajnokság tisztaságáért (nem sokkal később robbant ki a magyar foci egyik legnagyobb bundabotránya). Az újítás nem volt példa nélküli, a norvég élvonalban is úgy játszották a mérkőzéseket.

A klubok elhamarkodottnak nevezték a döntést, Czékusnak már néhány nappal később magyarázkodnia kellett emiatt, amit sajátos stílusban tett meg: „Az elnökségnek ehhez is joga van. Most ez szolgálja labdarúgásunk érdekét." Török Péter – az MLSz akkori főtitkára – szerint muszáj volt lépnie valamit a szövetségnek: „kényszerpályán mozogtunk, ki kellett találnunk valamit a bundaügyek miatt. Akkor már folytak a nyomozások a gyanús meccsek miatt, volt időszak, hogy többet voltam a rendőrségen, mint az MLSZ-ben […] A sporthivatal azt várta tőlünk, hogy tegyünk rendet, mi ezt tudtuk kiizzadni magunkból. Azt akartuk üzenni a bundázó játékosoknak, hiába hiszik azt, hogy meg lehet egyezni a döntetlenben, mi döntésre kényszerítjük őket.”

Török Péter. "többet voltam a rendőrségen, mint az MLSz-ben"

A bundabotrányról őszre a közvélemény is értesülhetett, 1988. októberében néhány nap alatt harminc labdarúgót tartóztattak le. Mezey György szövetségi kapitánynak rendőrségi utasítás alapján kellett összeállítania a válogatottat, mely decemberben 2:2-es döntetlent játszott Máltán.

Egy meccs ebből az idényből, tele furcsa jelenetekkel: Mind a négy gólt tatabányaiak rúgták, a büntetőpárbajt a Haladás nyerte

Egy másik újítás az osztályozó bevezetése volt. A mezőnyt 16 csapat alkotta, onnan az utolsó kettő kiesett, a 13. és a 14. osztályozót vívhatott másodosztályú ellenfelével szemben. A Haladást ez mentette meg a biztos kieséstől, ugyanis, ha az utolsó fordulóban, június 10-én nem vertük volna meg a Békéscsabát 2:0-ra, akkor mi készülhettünk volna a másodosztályra, a Zalaegerszegi TE pedig az osztályozóra.

Ami a számokat illeti: összesen hét győzelmet arattunk, ötször nyertünk büntetőkkel, négyszer kikaptunk, míg tizennégy alkalommal vesztesen hagytuk el a pályát. 35 pontot szereztünk, a még bennmaradó Siófoki Bányász kettővel többet. Ennek a lebonyolítási módnak a nagy vesztese a Videoton volt, mely a negyedik helyet szerezte meg. Minden más számítási rendszer szerint bajnokok lettek volna.

A bajnokság végeredménye

1989. június 12-én vívtuk az osztályozó odavágóját Oroszlányban, ahol a hazaiak 2:0-ra legyőzték a Derdák – Neudl, Vörös, Bognár, Görög – Marton, Illés, Elekes, Tóth – Schäffer, Csertői összeállítású Haladást. A visszavágó előtt rontotta az esélyeinket, hogy Illés Béla összekülönbözött a klubvezetéssel (esküvő-ügyben). A 87. percig 3:1 állt az eredményjelzőn, ami oroszlányi feljutást jelentett volna, aztán Bognár Zoltán szabadrúgásból bevette a vendégek kapuját, ami azt jelentette, hogy a Haladás bennmaradt az élvonalban. Tornyi Barnabás, a vendégek trénere a játékvezetést bírálta.

A Komárom-Esztergom megyei újság beszámolója a visszavágóról

A tizenegyesrúgásokat a következő idénytől megszüntette az MLSz. Az osztályozók maradtak, a 33 pontot gyűjtő Haladás azonban kiesett, két ponttal gyűjtött kevesebbet, minta a Honvéd és a Debreceni VSC.

Tizenegy évvel később a szövetség ismét elérkezettnek látta az időt egy átfogó változtatásra, ekkor vezették be a kvalifikációs bajnokságot, melyet a kitalálók szerényen csak a "magyar futball nagy reformja"-ként emlegettek. A csoportokat erőelven osztották be: az A csoportba került az 1999-2000-es bajnokság 1., 4-5., 8-9., 12-13. és a másodosztály 2. helyezettje, a B csoportba a 2-3., 6-7., 10-11., 14. helyezettje és a másodosztály bajnoka. A csoportokból a 6-6 legjobb klub jutott be a 12 csapatos rájátszásba, a 2-2 sereghajtó pedig a másodosztályban folytatta. A rájátszásba jutott egyesületek az alapszakasz eredményeit nem, csak a helyezéseik alapján kapott jutalom pontokat vitték magukkal, hogy a hagyományos bajnoki rendszerben, oda-vissza mérkőzve küzdjenek tovább.

Egy segédábra a kvalifikációs bajnoksághoz

A Haladás a B-jelű csoportba került, ahol a Tatabánya, Dunaferr, Ferencváros, Sopron, Győri ETO, Honvéd, Nyíregyháza hetes várt rá. Csapatunk 14 bajnoki mérkőzésen 13 pontot szerzett, ami a hetedik helyre volt elég, a még bennmaradó kispestiek kettővel gyűjtöttek többet. Így 2001 tavaszán a Hali a másodosztály nyugati csoportjába került, amelyet simán megnyert (46 pontot szereztünk 22 meccsen, a második Százhalombatta héttel kevesebbet). Érdekesség, hogy a kvalifikációs csoportot megnyerő Tatabánya tavasszal utolsó helyen zárta a rájátszást, ami a kiesésüket jelentette.

Csapatunk 2000 nyarán

2001 nyarán ismét átszervezték a lebonyolítást. A legfelsőbb osztályban 12 csapat szerepelt, akik az alapszakaszban háromszor találkoztak, majd következett egy ötfordulós rájátszás.

A (közel)jövőben elképzelhetők további változtatások a bajnokságok létszámaival – legutóbb az NB3-as csapatok számát emelték fel – de az 1988-ashoz és a 2000-eshez hasonló radikális reformok nem várhatók.

Források: magyarfuball.hu, arcanum

Szinte napra pontosan hét évvel ezelőtt, 2013. november 10-én a Haladás varázsolt valami szépet a Puskás Ferenc Stadionban. Sima, három-nullás győzelmet arattunk a Ferencváros ellen és felléptünk a dobogó harmadik fokára.

Ha rangsorolni kellene, hogy a 2010-es évekből melyik volt a kedvenc Haladásom, habozás nélkül ezt a 2013-as őszi csapatot mondanám. Ekkor tényleg mindenki szombathelyi volt a keretben és a stábban, a Rohonci út valódi bevehetetlen erődöt jelentett és idegenben is hoztuk a pontokat, győzelmeket, mindez látványos, szép játékkal is párosult.

Kapunkat Rózsa Dániel őrizte, aki a bajnokság végén a válogatottba is meghívót kapott. Védelmünk kulcsemberei Guzmics Richárd és Devecseri Szilárd voltak, jobb oldalon Schimmer Szabolccsal, balon a nyáron Veszprémből szerződtetett Bosnjakkal vagy a Legendával, Tóth Péterrel.

Középpályássorunk is erős volt: itt érdemes kiemelni Fehér Zoltánt, akinek új pozíciót talált Artner Tamás (ősszel három gólig jutott), de fontos szerepe volt Iszlai Bencének is. Nagy Gábor és Simon Ádám szintén magára ölthette az idény végén a válogatott mezét, Halmosi Péter – a kapitány – a másodvirágzását élte, hat találatot ért el abban az idényben.

A támadósorunkba elkélt volna az erősítés, de a kiszemelt légiósok anyagi igényei és a klub lehetőségei eltértek egymástól. Így a gólszerzés feladata Radó Andrásra hárult, illetve Ugrai Roland is fontos találatokat szerzett.

Érdemes még kiemelni a fiatalok közül Németh Máriót (alig múlt tizennyolc, amikor hatalmas bombagólt rúgott a Lokinak), Gyurján Bencét és már akkor feltűnt a keretben Medgyes Zoltán is.

Döcögősen kezdtük a bajnokságot, majd augusztus végére, szeptemberre egyre jobban belejöttünk és novemberre már a középmezőny elején álltunk úgy, hogy mindössze két idegenbeli vereséget szenvedtünk. A Ferencváros elleni rangadó kezdete előtt a szurkolótársakkal azt számolgattuk, hogy ha 3:0-ra nyernénk, beérnénk a Diósgyőrt és a válogatott-szünetet (amikor amúgy a mi nemzeti csapatunk nem játszott, az MLSz nem akart lekötni barátságos meccset a fájó bukaresti és a súlyos amszterdami vereségek után) már a dobogón töltenénk. Ez nem ígérkezett egyszerű feladatnak, mert bár az a Ferencváros nem volt annyira eleresztve az anyagiakat tekintve, mint a mostani, de így is zongorázni lehetett a két klub költségvetése közötti különbséget.

Ahogy azt várni lehetett, az első percekben nekünk rontott a Fradi, de védelmünk állta a sarat, Devecseri szépen szerelte Bödét, aki tizenegyest reklamált. Aztán a 9. percben Iszlai remekül indította Nagy Gábort, aki középre adta Radónak. Fiatal támadónk a szellősen védekező fradisták között Halmosi elé tálalt, aki levette a labdát és Jova közreműködésével a kapuba juttatta azt. Ünnepelt a jó kétszáz fős vendégtábor!

Csak a Hali álé!

A 22. percben egy keresztlabdára csapott le Bosnjak, villámgyorsan elszáguldott, az alapvonalról középre tálalt, ahol senkitől sem zavartatva érkezett Ugrai és kilőtte a kapu alsó sarkát., 0:2!

A második félidőben igyekezett kozmetikázni az eredményen a Ferencváros, de az érdemi kérdések a 64. percben eldőltek, Nagy Gábor indította kiválóan a pálya közepéről Halmosit, aki begyalogolt a tizenhatosig, majd a kijövő Jova mellett megrúgta csapata harmadik, önmaga második gólját. A hosszabbítás utolsó percében egy szögletet követően jöhetett volna a slusszpoén, de Iszlai kísérletét blokkolni tudta egy védő.

A Nemzeti Sport másnapi beszámolója

Hosszú ünneplés vette kezdetét, tőlünk zengett a Puskás Ferenc Stadion. A folytatás már nem alakult ilyen dicsőségesen, a szezon végére sérülések és eltiltások miatt elfogyott a keret. És bár tavasszal ismét felkapaszkodtunk a dobogóra, májusra megint elmaradtak a győzelmek. Aztán 2014 nyarán ez az erős Haladás széthullott, mert nem sikerült megegyezni a lejáró szerződésű játékosok többségével. Kezdődhetett a csapatépítés ismét…

Tóth Péter felhagyott a profi labdarúgással, osztrák alsóbb osztályban vezetett le, mellette a HVSE-nél kezdett edzői karrierbe. Guzmics Richárd csak szeptemberre talált csapatot, a lengyel Wisła Kraków szerződtette, ahol rövid időn belül a gárda kulcsjátékosa lett. Teljesítményének köszönhetően 2015 őszén ismét meghívták a válogatottba, ekkor már Serie A-s csapatok is figyelték, ám 2016 decemberében Kínába igazolt. Onnan tavaly januárban Pozsonyba vezetett az útja, de a Slovannál nem számoltak vele, jelenleg Mezőkövesden szerepel.

Fehér Zoltán 2016-ig maradt a Haladásnál, de Mészöly Géza idejében már kevesebb lehetőség jutott neki, így Sopronba szerződött. Iszlai Bence 2017 nyarán hagyta el a Halit, Mezőkövesden folytatta pályafutását, jelenleg a Diósgyőri VTK-ban focizik. Simon Ádám 2015-ben bajnok lett a Videotonnal, aztán egy rövid gyirmóti és szombathelyi időszakot követően Paksra szerződött, napjainkban a Szeged-Csanád GA tagja. Nagy Gábor Újpestre került, majd a ZTE-ből vonult vissza, mostanság Felcsúton dolgozik az akadémia játékosmegfigyelőjeként.

Halmosi-gólöröm

Halmosi Pétert 2014 nyarán hívta a bajnok Loki, de mégis maradt Szombathelyen. Még tovább öt éven át szolgálta nevelőegyesületét, de az utolsó félévében már nem lépett (nem léphetett…) pályára. Jelenleg a megyei I. osztályban szereplő Király SE-t erősíti, ahol a hónap játékosának választották nemrég.

Ugrai Rolandot már 2014 januárjában elvitte a Ferencváros, ahonnan másfél évvel később visszatért Szombathelyre. Játékperceivel elégedetlen volt, így inkább váltott és 2016 nyarán Diósgyőrbe szerződött, ahol eleinte sérülések hátráltatták. 2017 őszére formája feljavult, még a válogatottba is meghívták, ahol góllal debütált. Egy évvel később légiósnak állt, a görögországi karrierje bíztatóan indult, aztán kikerült a kezdőcsapatból. Idén az év elején hazatért, Kispestre írt alá.

Radó Andrástól nagy karriert vártunk mi szurkolók, örültünk neki, hogy akkor tavaszra is maradt a csapatnál, pedig többek között a belga Genk is vitte volna. Fél évvel később már inkább szeretett volna váltani, de az érte kapott ajánlatokat nem fogadta el a Haladás vezetősége, majd augusztusra meg is sérült. 2015 áprilisára-májusára nyerte vissza régi formáját, és bár Mészöly Géza marasztalta Szombathelyen, ezúttal már nem sikerült megtartani, megvásárolta a Ferencváros. A Fradival ugyan bajnok lett, de nem sikerült állandó helyet szorítania magának a kezdőcsapatban. 2017 januárjában egy ideig tartotta magát a pletyka, hogy kölcsönben visszatér a Haladásba, de ez a transzfer nem valósult meg. Felcsútra vezetett az útja, onnan tavaly nyáron Zalaegerszegre szerződött. Tavaly rekordalacsony gólszámmal lett gólkirály, de ez sem ért külföldi szerződést, az NB2-es Vasashoz igazolt.

Artner Tamás 2014 október végéig irányította a Haladást, akkor a gyenge szereplés miatt menesztették. Az anyagi gondokkal küszködő Dunaújvárost majdnem benntartotta, azt követően dolgozott még Ajkán, Kaposváron és Zalaegerszegen is, jelenleg a győri akadémia szakmai igazgatója.

A 2013-as Fradiverők közül ma is tagja a csapatunknak Rózsa Dániel, Schimmer Szabolcs, Bosnjak Predrag, Devecseri Szilárd, Németh Márió.

Fotók: haladasfc.hu; Nemzeti Sport