Tíz évvel ezelőtt, 2013. december első napján indult el az oldal. A jeles évforduló kapcsán akár ünnepelni is lehetne, csak nincs mit. Tíz éve a Haladás egy élvonalbeli mintaklub volt, mára a csőd és a megszűnés szélén áll, senki nem tudja, mi lesz a jövő hét végén.

Aznap, mármint az alapítás estéjén a Szombathelyi Haladás a bajnoki címre pályázó Videotont fogadta, csapatunk kettős emberhátrányban is otthon tartott egy pontot és a dobogó környékén, attól alig lemaradva várta a szezonzáró győri bajnokit.

A keret zömét helyi kötődésű játékosok alkották, a klubhoz és a városhoz ezer szállal kötődő tapasztalt futballistákat tehetséges, saját nevelésű fiatalok egészítették ki. Bőkezű főszponzor, politikai kötődés nélkül, elöregedett stadionnal és szerény körülmények között dolgozott a csapat és a stáb, az együttes pedig rendre zsúfolt lelátók előtt játszotta hazai mérkőzéseit.

Azóta lelátó kiürült, mára nem az a kérdés, hogy egy esetleges győri győzelemmel harmadik helyen fordulnánk a tavaszra, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán jövőre Haladás.

Hiába épült új stadion a régi helyén, hiába nőtt ki akadémia a város határában, a magyar futball élvonalától messzebb került a klub, mint valaha az elmúlt évtizedekben. Ígéreteket kaptunk már nemzetközi szereplésre, feljutásra és magyar Ajaxra, születtek hároméves koncepciók, neveztek ki szakmai vezetőt és vezető szakmai koordinátort, érkezett titokzatos olasz marketing-igazgató, szurkolókat ócsároló ügyvezető, az eredmény pedig:

2019-ben kiesés, csődközeli helyzet. Majd némi reménysugár 2021 őszén. Zsinórban nyolc hazai vereség, mostanra csődközeli helyzet.

Ezen nincs mit ünnepelni. Áldozatos munkával ugyanis sikerült egy élvonalbeli mintaklubot tönkreverni.

Címlapkép: Haladás-szurkolók a Rohonci úton, 2013. december 1-én (haladasfc.hu)