Utóélet VII. rész: Az utolsó kupadöntősök I/III

Facebook Tetszik

2020. szeptember 24. - Jakus Barnabás

Több mint tizennyolc éve jutott be legutoljára a Magyar Kupa fináléjába a Szombathelyi Haladás. A régi győri Rába stadionban nyolcezer szurkoló előtt megrendezett döntő során közel álltunk a tizenegyespárbajhoz, de jött a hosszabbítás utolsó perce… Néhány héttel később a bajnokságból is kiestünk, pedig abban a csapatban sokkal több volt. Nézzük, hogyan folytatódott a kupadöntőben pályára lépő szombathelyiek karrierje.

I. rész: Takácstól Somfalviig

A Haladás kapuját az akkor 23 éves Takács Tamás védte. A többszörös utánpótlás-válogatott hálóőr Szombathelyen született és nevelkedett, 1999-ben debütált az élvonalban. 2003-ban Debrecenbe igazolt, ott mindössze egy mérkőzésen védett az NB1-ben. A későbbiekben megfordult Diósgyőrben és kölcsönben Kispesten is, a leghosszabb időt azonban Sopronban töltötte, ott 2006 és 2008 között 17 alkalommal állt a kapuban az élvonalban. A hűség városából Nagyszalontára vezetett az útja, majd a Pápa hívására tért vissza Magyarországra. Jelenleg a Király Kapusiskolánál edzősködik.

Takács Királynál dolgozik

A jobb oldalunkon Kaj András szerepelt. Ő Zalaegerszegen született, de tanulmányait a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán folytatta. 22 évesen debütált az élvonalban, a 2001/02-es szezonra már kirobbanthatatlan volt a csapatból, jellemzően jobb oldali védőként vagy középpályásként játszatták aktuális trénereink. A kiesést követően is hű maradt a csapathoz, fontos szereplője volt a következő évben visszajutó gárdánknak. 2004 nyarán átigazolt Zalaegerszegre, onnan két idénnyel később visszatért Szombathelyre, ahol ismét osztályváltáshoz segítette a Haladást. 2008 őszén sérülések miatt sokat kellett kihagynia, inkább úgy döntött, hogy Ajkára szerződik. Játékosi pályafutását osztrák alacsonyabb osztályú csapatoknál folytatta majd utánpótlás-edzőnek állt. Napjainkban is aktív még, a megyei III. osztályú Kávás SE-ben 3 mérkőzésen 2 gól a mérlege.

Kaj András egyik legszebb szombathelyi emléke az Arsenal elleni meccs

Az egyik középhátvédünk a brazil Flávio da Silva Pim volt. Ő 26 éves korában, az ezredforduló idején került több honfitársával egyetemben Szombathelyre. Hamar a gárda alapembere és a szurkolók egyik kedvence lett, összesen 28 élvonalbeli mérkőzésen viselte a Hali-mezét. 2002 nyarán Debrecenbe igazolt, a Lokinál két évet töltött el, majd hazatért Rio de Janeiroba. Onnan üzent 2013-ban a Haladás szurkolóinak: a legnagyobb közösségi portálon egy Halmosi-kép alá kommentelte: „Halmosi nagyon barat! Es nagyon jo jatekos, Nagyon hyanyzyk a szombathey, legjob szurkulo”, majd mindezt úgy folytatta: “Haladas it van en sziv!”

Flavio Pim szívéhez ma is közel áll a Haladás

Flávio Pim egyik védőtársa Szekér István volt. A kilencvenes évek egyik Rohonci úti kedvence az MTK-tól tért vissza szezon közben. A kiesést követően Ausztriában folytatta tovább pályafutását, megfordult Mattersburgban (Nagymarton) és az SV Neubergnél, majd 2004-ben a Lombard Pápa hívására került ismét a magyar élvonalba. Dolgozott az Illés Akadémián, majd 2014 őszén Szentes Lázár segédje lett a Haladásnál, aztán a klub és akadémia játékosmegfigyelőként alkalmazta, ugyanakkor hasonló szerepkört a holland Willem II-nél is betöltött. Fontos szerepe volt a két Wils, Williams, Ars és Overgoor leigazolásában is. 2020 tavaszán ismét leült a kispadunkra, ezúttal Mátyus János pályaedzőjeként, jelenleg egyéni képzőként tevékenykedik az Illés Akadémián.

Szekér István a fiával edz

A harmadik középső védőnek Selymes Tibort jelölte a kezdőbe Szentes Lázár. Selymes a Hargita megyei Balánbányán született. Tehetségére hamar felfigyeltek, 1987-ben debütált a Brassó felnőttcsapatában az akkor 17 éves hátvéd. Három évvel később leigazolta a bukaresti Dinamo, ahonnan Brugge városába vezetett az útja. Az 1994-es világbajnokságon negyeddöntőbe jutott válogatottjával. Sikeres belgiumi éveit követően 2002 tavaszán Szombathelyre szerződött, csapatunk színeiben 8 élvonalbeli mérkőzést játszott, majd a nyáron Szentes Lázár őt is magával vitte Debrecenbe. A Lokival bajnok lett 2005-ben, profi karrierjét Cipruson fejezte be. Edzői pályafutását Magyarországon kezdte, felmerült, hogy a Haladásnál legyen szakmai vezető, de végül nem őt nevezték ki. Az FC Sopront a gárda megszűnéséig irányította. 2014-ben tért vissza ismét hazánkba, akkor Prukner Lászlót váltotta a Kaposvári Rákóczinál. A Kaposvár kiesett, Selymes azóta alacsonyabb osztályú román és erdélyi csapatoknál dolgozott, legutóbb 2017-ben az Olimpia Szatmárnémetinél.

Selymes Tibor a Sopron kispadján

A bal oldalunkon Somfalvi Csaba kapott lehetőséget. Tizennyolc éves korában, 1990-ben játszotta első felnőtt meccsét a Haliban. Tehetségére hamar felfigyeltek, több nagy klub (például az osztrák bajnok LASK Linz) kívánságlistáján is szerepelt. 1996-ban Zalaegerszegre szerződött, onnan három évvel később tért vissza Szombathelyre. A kiesést követően is maradt a Haladásban, vezére volt a feljutó gárdánknak, majd 2004 nyarán az ő góljával vívtuk meg sikeresen az osztályozót. Aztán Bíró Péterrel kellett tartania Pápára. Ezzel kapcsolatban egy interjúban úgy fogalmazott: „A pápai szereplést pedig nem én választottam, jobb lett volna a Haliban befejezni a futballt”. 2005-ben osztrák alacsonyabb osztályban vezetett le, 2016-ban a vasi Szentpéterfára igazolt, ahol jellemzően csereként számítottak rá, de így is rúgott kilenc meccsen négy gólt. Napjainkban a Haladás VSE-nél edzősködik, fontos szerepe volt a futsalcsapat felépítésében és sikeressé tételében.

Somfalvi, a HVSE edzőjeként