A magyar futball történetében a két legkülönlegesebb bajnokság alighanem az 1988/89-es és a 2000/01-es idény volt. Olyan viszonylag gyakran előfordult az elmúlt százhúsz évben, hogy átszervezték a csapatok létszámát, átálltak tavaszi-őszi vagy őszi-tavaszi rendszerbe, de az előbb említett két bajnokság alkalmával nem csupán ennyi történt. Talán nem is véletlen, hogy ezek az újítások tiszavirág-életűnek bizonyultak...

1988. augusztus 3-án, alig két héttel a bajnokság indulása előtt bejelentette a labdarúgó szövetség, hogy: „Nincs többé döntetlen a bajnokságban”. Ez azt jelentette, hogy egyrészt átszervezték a pontszámítást (onnantól a győzelemért 3 pont járt), másrészt, ha a rendes játékidőben döntetlenre végeztek a felek, büntetőrúgások következtek. Aki a tizenegyespárbajt megnyerte, az két ponttal gazdagodott, aki elbukta, az csak egyet kapott. Ez a jégkorongban ismeretes szétlövésre emlékeztetett.

Ezt a módosítást azzal indokolta Czékus Lajos, a szövetség akkori főtitkár-helyettese, hogy ezzel lépéseket tesznek a bajnokság tisztaságáért (nem sokkal később robbant ki a magyar foci egyik legnagyobb bundabotránya). Az újítás nem volt példa nélküli, a norvég élvonalban is úgy játszották a mérkőzéseket.

A klubok elhamarkodottnak nevezték a döntést, Czékusnak már néhány nappal később magyarázkodnia kellett emiatt, amit sajátos stílusban tett meg: „Az elnökségnek ehhez is joga van. Most ez szolgálja labdarúgásunk érdekét." Török Péter – az MLSz akkori főtitkára – szerint muszáj volt lépnie valamit a szövetségnek: „kényszerpályán mozogtunk, ki kellett találnunk valamit a bundaügyek miatt. Akkor már folytak a nyomozások a gyanús meccsek miatt, volt időszak, hogy többet voltam a rendőrségen, mint az MLSZ-ben […] A sporthivatal azt várta tőlünk, hogy tegyünk rendet, mi ezt tudtuk kiizzadni magunkból. Azt akartuk üzenni a bundázó játékosoknak, hiába hiszik azt, hogy meg lehet egyezni a döntetlenben, mi döntésre kényszerítjük őket.”

Török Péter. "többet voltam a rendőrségen, mint az MLSz-ben"

A bundabotrányról őszre a közvélemény is értesülhetett, 1988. októberében néhány nap alatt harminc labdarúgót tartóztattak le. Mezey György szövetségi kapitánynak rendőrségi utasítás alapján kellett összeállítania a válogatottat, mely decemberben 2:2-es döntetlent játszott Máltán.

Egy meccs ebből az idényből, tele furcsa jelenetekkel: Mind a négy gólt tatabányaiak rúgták, a büntetőpárbajt a Haladás nyerte

Egy másik újítás az osztályozó bevezetése volt. A mezőnyt 16 csapat alkotta, onnan az utolsó kettő kiesett, a 13. és a 14. osztályozót vívhatott másodosztályú ellenfelével szemben. A Haladást ez mentette meg a biztos kieséstől, ugyanis, ha az utolsó fordulóban, június 10-én nem vertük volna meg a Békéscsabát 2:0-ra, akkor mi készülhettünk volna a másodosztályra, a Zalaegerszegi TE pedig az osztályozóra.

Ami a számokat illeti: összesen hét győzelmet arattunk, ötször nyertünk büntetőkkel, négyszer kikaptunk, míg tizennégy alkalommal vesztesen hagytuk el a pályát. 35 pontot szereztünk, a még bennmaradó Siófoki Bányász kettővel többet. Ennek a lebonyolítási módnak a nagy vesztese a Videoton volt, mely a negyedik helyet szerezte meg. Minden más számítási rendszer szerint bajnokok lettek volna.

A bajnokság végeredménye

1989. június 12-én vívtuk az osztályozó odavágóját Oroszlányban, ahol a hazaiak 2:0-ra legyőzték a Derdák – Neudl, Vörös, Bognár, Görög – Marton, Illés, Elekes, Tóth – Schäffer, Csertői összeállítású Haladást. A visszavágó előtt rontotta az esélyeinket, hogy Illés Béla összekülönbözött a klubvezetéssel (esküvő-ügyben). A 87. percig 3:1 állt az eredményjelzőn, ami oroszlányi feljutást jelentett volna, aztán Bognár Zoltán szabadrúgásból bevette a vendégek kapuját, ami azt jelentette, hogy a Haladás bennmaradt az élvonalban. Tornyi Barnabás, a vendégek trénere a játékvezetést bírálta.

A Komárom-Esztergom megyei újság beszámolója a visszavágóról

A tizenegyesrúgásokat a következő idénytől megszüntette az MLSz. Az osztályozók maradtak, a 33 pontot gyűjtő Haladás azonban kiesett, két ponttal gyűjtött kevesebbet, minta a Honvéd és a Debreceni VSC.

Tizenegy évvel később a szövetség ismét elérkezettnek látta az időt egy átfogó változtatásra, ekkor vezették be a kvalifikációs bajnokságot, melyet a kitalálók szerényen csak a "magyar futball nagy reformja"-ként emlegettek. A csoportokat erőelven osztották be: az A csoportba került az 1999-2000-es bajnokság 1., 4-5., 8-9., 12-13. és a másodosztály 2. helyezettje, a B csoportba a 2-3., 6-7., 10-11., 14. helyezettje és a másodosztály bajnoka. A csoportokból a 6-6 legjobb klub jutott be a 12 csapatos rájátszásba, a 2-2 sereghajtó pedig a másodosztályban folytatta. A rájátszásba jutott egyesületek az alapszakasz eredményeit nem, csak a helyezéseik alapján kapott jutalom pontokat vitték magukkal, hogy a hagyományos bajnoki rendszerben, oda-vissza mérkőzve küzdjenek tovább.

Egy segédábra a kvalifikációs bajnoksághoz

A Haladás a B-jelű csoportba került, ahol a Tatabánya, Dunaferr, Ferencváros, Sopron, Győri ETO, Honvéd, Nyíregyháza hetes várt rá. Csapatunk 14 bajnoki mérkőzésen 13 pontot szerzett, ami a hetedik helyre volt elég, a még bennmaradó kispestiek kettővel gyűjtöttek többet. Így 2001 tavaszán a Hali a másodosztály nyugati csoportjába került, amelyet simán megnyert (46 pontot szereztünk 22 meccsen, a második Százhalombatta héttel kevesebbet). Érdekesség, hogy a kvalifikációs csoportot megnyerő Tatabánya tavasszal utolsó helyen zárta a rájátszást, ami a kiesésüket jelentette.

Csapatunk 2000 nyarán

2001 nyarán ismét átszervezték a lebonyolítást. A legfelsőbb osztályban 12 csapat szerepelt, akik az alapszakaszban háromszor találkoztak, majd következett egy ötfordulós rájátszás.

A (közel)jövőben elképzelhetők további változtatások a bajnokságok létszámaival – legutóbb az NB3-as csapatok számát emelték fel – de az 1988-ashoz és a 2000-eshez hasonló radikális reformok nem várhatók.

Források: magyarfuball.hu, arcanum