Már a húszas évektől kezdve nagy rangadónak számítottak a Haladás – ETO párharcok. Jöjjön most egy különleges történet a negyvenes évek közepéről, a tét a legjobb ötbe kerülés volt, és ezért nem csak a játéktéren tettek meg mindent klubok…

A második világháború után először kiírt Országos Labdarúgó Bajnokságot két szakaszban bonyolították le. Először a 14 csapatos Keleti és Nyugati csoport küzdelmei zajlottak, onnan az első öt-öt helyezett kvalifikálta magát a főtáblára, a bajnoki cím sorsa ott dőlt el. A Haladásnál a továbbjutást jelölték meg célul, és ez sikerült is, mégha csak jobb gólaránnyal.

A Győri ETO-nál nem nyugodtak bele az eredménybe, ezért megóvták az április 28-án lejátszott, 1:4-es végeredménnyel záruló Dózsa MADISz – Haladás mérkőzést. Azzal vádolták a Halit, hogy játékosaink lisztet ajándékoztak az ellenfélnek, ha kikapnak. A labdarúgó szövetség erre válaszul három hónapra felfüggesztette a Haladás játékjogát, budapesti képviselőnket, Molnár Lajost és a Dózsa játékosait pedig örökre eltiltotta a játéktól. A győriek álma, a feljutás így sem jött össze, viszont a Haladást törölték a bajnokságból, a pontjainkat az ellenfelek kapták meg. Jogerős ítéletüket anélkül hozták meg, hogy egyáltalán megkérdezték volna a Hali vezetőségét…

Az óriási közfelháborodást kiváltó döntés hatására Németh István, Szombathely polgármestere, Ránki (Roxi) József, a Szabad Vasmegye főszerkesztője és Safrankó Emánuel főispán sportgyűlést szervezett, amin megígérték, mindent elkövetnek a Haladásért.

A Haladás panaszai alapján az MLSz 1946. július 10-én (miközben már javában zajlott a bajnokság folytatása, a Haladás nélkül) újratárgyalta az ügyet. Kiderült, hogy a Dózsa MADISz futballistáit egyes sportvezetők hamis vallomásra bírták rá. Bevallották, hogy nem feküdtek le a Haladásnak, viszont az ETO játékosonként 50 000 pengőt ajánlott nekik, ha megverik a Halit. Ennek kiderülésére felmentették a szombathelyi csapatot és vezetőit. Július 12-én újabb gyűlést szerveztek a városi vezetők, már meg lehetett ünnepelni a főtáblára kerülést. Üröm az örömben, hogy az addigi 7 mérkőzésen elvett 14 pont megszerzésének lehetőségét már nem lehetett visszaadni.

A hátralévő tizenegy bajnokiból hatot megnyertünk, egy döntetlen mellett négyszer hagytuk el vesztesen a pályát. Utolsók lettünk, bár a hatodik MTK csak két ponttal szerzett többet. Varga Ferenc lett a házi gólkirályunk, huszonöt alkalommal vette be az ellenfelek kapuját, Szabó kettővel kevesebbszer.

A ferencvárosi Mária Valéria telepi Dózsa MADISz csapata többé nem került fel az élvonalba, később megszűnt.

Forrás:

Dr. Kövér István A Haladásért című könyve

https://futballtortenet.blog.hu/2014/11/25/egy_elfeledett_nb_i-es_klub_a_dozsa_madisz

magyarfutball.hu