2019. július 11-től Supka Attila irányítja a Szombathelyi Haladást. A tréner három évre szóló megállapodást kötött a klubbal. Nézzük, hogyan alakult eddig Supka pályafutása:

Supka Attila 1962. szeptember 19-én született Hatvanban. Labdarúgó pályafutását 1974-ben a Honvédban kezdte, ahol együtt cseperedett Détári Lajossal. Nagy tehetségnek tartották, de ezt felnőttjátékosként nem tudta igazán kamatoztatni. Az élvonalban 1981-ben mutatkozott be hátvédként, de Kispesten nem tudott meghatározó szereplővé válni, ezért előbb (katonasága idején) Ceglédre, majd Kecskemétre került. 1984-ben három hónapig az Újpestet erősítette, majd Debrecenbe szerződött. A Lokinál három évet töltött, ezalatt 49 élvonalbeli bajnokin két gólt szerzett. 1987-ben a Videoton játékosa lett, ahol négy bajnoki mérkőzés mellett egy Intertotó-meccsen is szóhoz jutott. Karrierje végén Szarvason – mely akkor az NB2-ben szerepelt – játszott még két évet, majd Ausztriában légióskodott (Kismarton, Artheim, Schützen csapatainál).

A Debrecen játékosaként

Edzői karrierjét Sopronban kezdte 1993-ban. Előbb az egyik ificsapatot, majd az egész szakosztályt rábízták, közben játékos-ügynökként légiósok Magyarországra igazolásában segédkezett. Első élvonalbeli megbízatására tíz évvel később került sor, addig Sopron mellett dolgozott Petőházán és Artheimben is. 2003 márciusában a Békéscsaba Előre nevezte ki, ahol Garamvölgyi Lajost váltotta a kispadon. A lilák az akkori bajnokság alapszakaszát az utolsó, 12. helyen zárták, de a rájátszásban végül elkerülték a kiesést, a 10. pozíciót tudták megszerezni, immár Supka irányításával. A csabaiak a következő idényben is a bennmaradásért harcoltak, ezúttal osztályozón tudták meghosszabbítani tagságukat. Ekkor már a Haladással is találkoztak, összesen négy alkalommal. Augusztusban Békéscsabán 2:2-es döntetlent játszottunk Supkáékkal, majd novemberben hazai pályán is egál lett a meccs. Tavasszal idegenben az Előre nyert 2:0-ra, míg májusban a Rohonci úton mi diadalmaskodtunk 2:1-re. A bajnokságot ez a két csapat zárta az utolsó két helyen, ám az osztályozót mindkét gárda sikerrel vette, de Supka békéscsabai küldetése ezzel véget ért.

A tréner visszatért Ausztriába, Kismartonban lett utánpótlásvezető. 2004 novemberében újabb élvonalbeli ajánlatot kapott, méghozzá egykori klubja, a Debrecen hívta, ahol Szentes Lázárt váltotta. A jó erőkből álló piros-fehérekkel 2005 tavaszán megnyerte a magyar bajnokságot, majd a BL-selejtezőkben összesen 8 góllal múlták felül a horvát Hajduk Splitet. Azok a két mérkőzésen a debreceniek egyik legjobbja Halmosi Péter volt. Utána a Manchester United, majd az UEFA-kupában a Sahtar Donyeck már nagy falatnak bizonyult, de a következő évi bajnokságot is a Loki nyerte meg, de a nemzetközi kudarc (súlyos idegenbeli vereség az észak-macedón Rabotnicskitől) után 2006 nyarán lemondott.

Kispesten szép sikereket ért el

Néhány hónappal később ismét egy korábbi csapatánál kapott kispadot, a Honvéd irányítását bízták rá. Kispesten tavasszal megnyerte a Magyar Kupát, a fináléban a Debrecent múlták felül büntetőkkel, aztán az UEFA-Kupában hazai pályán 0:0-s döntetlent értek el a Hamburg ellen (a HSV-t erősítette többek között Kompany és van der Vaart is), idegenben viszont 4:0-ra nyertek a németek. A bajnokságban viszont kiválóan szerepelt a Honvéd, sokáig az élen állt, de később tisztázatlan okok miatt (talán belső konfliktusok) visszaesett a gárda teljesítménye, így 2008 tavaszán Supka lemondott.

Nem maradt sokáig munkanélküli, a bajnoki rajt előtt a Zalaegerszegi TE-vel kötött szerződést, de ez a kapcsolat rövid életűre sikeredett, már októberben felbontották a kontraktust, a csapat gyengébb eredményei miatt. A menesztett tréner szerint kevés beleszólása volt a játékoskeret kialakításába: „Nálunk nem működik az, ami külföldön, hogy ha valaki gyenge, vagy a mentalitása nem megfelelő, akkor elküldik a klubtól. Amikor a vezetőknek jeleztem, hogy külföldi minták alapján min kellene változtatni, azt a választ kaptam, hogy igazam van, de amit szeretnék, az Magyarországon nem valósítható meg. Ettől függetlenül állhatnánk sokkal előrébb is, hiszen kis szerencsével szerezhettünk volna öt-hat ponttal többet és akkor senki sem beszélne semmilyen válságról, pedig a problémák, akkor is jelen lennének.”

2009 tavaszán rövid külföldi kalandba kezdett, a ciprusi másodosztály bajnokát, a Nea Szalamina csapatát vette át a feljutást követően. Érdekességképpen: ekkor került a klubhoz egy magyar játékos, a számunkra ismerős Sipos Norbert, aki aztán fizetési gondok miatt már decemberben visszatért Szombathelyre. Supka ciprusi karrierje hasonló problémák miatt már hamarabb véget ért.

Két évet kellett várnia a következő élvonalbeli padra: 2011. januárjában visszatért Kispestre, ahol tavasszal hazai pályán 3:1-re legyőzték a Halit, ám végül mögöttünk, a 10. pozícióban zártak. A következő bajnokság őszén már jobban ment a Honvédnak, remek rajt (4:2-es győzelem a Rohonci úton, de megverték a Ferencvárost is) után a 4. helyről várták a folytatást (a Bozsik Stadionban 2:2-t játszottunk). Tavasszal is jól ment a vörös-feketéknek, megtartották a negyedik helyet, mely nemzetközi kupaszereplést ért. Az Európa-Ligának azonban már nem Supkával vágtak neki a XIX. kerületiek, hanem Marco Rossival.

Történt ugyanis, hogy a tréner májusban megállapodott a nagy célokat kitűző Pécsi MFC-vel, nyáron pedig aláírták Matyi Dezső tulajdonossal a három évre szóló szerződést. Az eredmények azonban nem jöttek, Supka szerint nem azt kapta, amit neki ígértek. Novemberben már a 14. helyre süllyedt a PMFC, így Matyiék edzőt akartak váltani. Supka azonban szerette volna megkapni a szerződésben foglalt végkielégítést, de ebben a pécsiek nem mentek bele, így bejelentették, hogy mégis marad Supka, de kap egy felettest (egy szakmai igazgatót). A tréner ezt nem fogadta el, a vita és a tartozás elrendezése éveken át húzódott.

Sopronban dolgozott a leghosszabb ideig, bár többször rezgett alatta a pad

2013 nyarán megint egy korábbi állomáshelyére került, az NB2-es Sopron vezetőedzője lett. Kezdetben itt sem kerülték el a konfliktusok, októberben felmerült, hogy a gyenge eredmények (sorozatban öt vereség) után menesztik, ehelyett két játékost tett ki a keretből, ez ellen a többiek petícióval tiltakoztak. Végül a helyzet javult, az SVSE-vel rendre a középmezőnyben végeztek a többször átszervezett ligában, ahol több egykori és jelenlegi Haladás-játékossal dolgozott együtt. A 2016/17-es bajnokság végén távozott Sopronból, közben rendre összeszólalkozott a klubvezetéssel (ki a felelős a gyengébb eredményekért? ki szólhat bele a másik dolgaiba?).

A következő állomáshelye a szintén másodosztályú Szeged 2011 volt, két évre szóló szerződést írt alá. Csapatával nem igazán jöttek az eredmények, a tabella hátsó régiójában álltak. 2017 novemberében szerette volna szerződtetni a Haladás, de ebbe a szegediek nem mentek bele, ki kellett volna vásárolni a trénert (így végül Hipp lett az edzőnk).

Néhány héttel később visszatért Kispestre, hogy átvegye harmadjára is a Honvéd irányítását. A szegediek szerint szerződésszegés történt, ezért a munkaügyi bírósághoz fordultak, később pedig megnyerték a pert. Supka 2018 tavaszán a negyedik helyen zárt a címvédő vörös-feketékkel, mely nemzetközi kupát ért. A második körben Luxembourgban estek ki, de közben a klub elveszítette két legjobbját: Eppelt és Lanzafamét. A bajnokságban a kispestiek a dobogó közelében álltak szinte végig, ami a keret minőségét tekintve erőn felüli szereplés volt, ráadásul közben a Bozsik Stadion átépítése miatt az MTK-pályájára költöztek, a két klasszist pedig nem igazán sikerült pótolni. Májusban a Magyar Kupa döntőjébe jutottak, de ott alulmaradtak a Vidivel szemben.

Supka vezetőedzői megbízatása az idény végén lejárt, az új kispesti klubvezetés pedig már más pozícióban (utánpótlásvezető) számított rá. Innen került Szombathelyre.

Supka vezette a csütörtöki tréninget, mellette Híres Gábor pályaedző

Supka Attilának sok sikert kívánunk a Haladás kispadján!

Források:

wikipedia.hu

vidi.hu

nemzetisport.hu

vaol.hu

haladas.hu

Habár a 2018/19-es bajnokságból még van egy forduló, a Haladás már bizonyosan utolsóként fejezi be a szezont, és a következő idényt a másodosztályban tölti. A közeli és távoli jövővel kapcsolatban jelenleg ez az egy, ami fix. A szurkolókban több kérdés merült fel, nézzük mik lehetnek ezekre a válaszok.

Ki lesz a tulajdonos?

Jelen állás szerint a klub (Szombathelyi Haladás Kft) többségi tulajdonosa az Illés Béla és Halmai Gábor nevével fémjelzett Halmill Team Tanácsadó Kft. Ez azonban változhat a jövőben. Illés még az önkormányzat által biztosított gyorssegély megszavazása előtt jelezte, úgy érzi szervezett támadás zajlik ellene, ezért akár 1 (azaz egy) forintért hajlandó átadni a többségi tulajdont annak, aki képes betenni a működésbe évi 300-400 millió forintot.

Illést ebben megerősítette tulajdonostársa Halmai Gábor. Elmondása szerint a folytatásra két forgatókönyvük van. Vagy érkezik egy új tulajdonos (aki megfelel a kritériumaiknak, tehát beteszi a működéshez szükséges többszázmilliós összeget), vagy pedig maradnak a régiek, csökkentett költségvetéssel. A focistából lett üzletember hozzátette, aki nyereségesen tud ma üzemeltetni Magyarországon egy profi klubot, az varázsló.

Ki lesz az edző?

Horváth Ferenc vezetőedzővel 2018. szeptember végén 2019. júliuságig szóló szerződést kötött a klub. Az edzőváltástól a csapat teljesítménye nem javult. Tóth Miklós ügyvezető igazgató még február közepén terjedelmes interjút adott a Nemzeti Sportnak, melyben kifejtette, a legutóbbi edzőváltás nem jött be. A nyilatkozat előtt a Haladás 14 pontos hátrányban volt a bennmaradást jelentő 10. pozíciótól. A következő fordulótól nagy feltámadást mutatott be a csapat, melynek következtében négy pontosra faragta a hátrányát, de a bennmaradás nem jött össze. Közben felröppentek olyan hírek, hogy Horváth nyártól a Honvéd kispadját veheti át, de ezt hivatalosan egyik fél sem erősítette meg.

Halmai Gábor a Digi Sportnak adott interjújában elmondta, megpróbálják maradásra bírni Horváthot, mert az utóbbi hónapokban remek munkát végzett és a játékosai is tűzbe mennének érte. Sorsáról döntés a taggyűlésen születhet.

Kikből fog állni a keret?

Nagy változások várhatók a Haladás keretében. Ami biztos, hogy a légiósoktól el kell köszönni, mivel a másodosztályban jelentős támogatás jár azoknak a kluboknak, melyek csak magyar futballistákat szerepeltetnek, tehát nagyon nem éri meg külföldieket játszatni. Azon futballisták, akik nem rendelkeznek magyar állampolgársággal, de közjegyző által hitelesített irattal tudják bizonyítani magyar származásukat, nem tekintendők légiósnak. Ide tartozik Saláta Kornél és Mészáros Karol (mivel a szlovák állampolgársági törvény nem ismeri el a kettős állampolgárságot, csak akkor lehetnének magyar állampolgárok, ha lemondanak a szlovákról…).

A Haladás keretében jelenleg 9 légiós található: Kolcák, Habovda, Daushvili, Holodjuk, Ivanov, Rui Pedro, Ofosu, Bamgboye valamint Rabusic. Közülük lejár a szerződése az idény végén: Kolcáknak, Dausvilinek, Holodjuknak és Ofosunak, így ők szabadúszúvá válnak a nyáron, kereshetnek maguknak új klubot. Habovdának, Ivanovnak, Bamgboyének és Rabusicnek a következő szezonra is érvényes a kontraktusa, őket értékesítheti a klub – Bamgboyét a hírek szerint a Vidi vinné, Ivanovot a Ferencváros és a Felcsút – vagy kölcsönadhatja (így szereztük meg Benest tavaly a kiesett Vasastól), illetve közös megegyezéssel felbonthatják azt a felek. Rui Pedro kölcsönben volt csak a Haladásban, ő visszatér a Fradihoz.

A magyar játékosok közül Királynak, Halmosinak, Schimmernek, Bollának, Salátának, és Mohlnak jár le a nyáron a kontraktusa. A veteránokról a taggyűlésen születik döntés, Salátával hosszabbítana a klubvezetés, és ő is hajlana a maradásra. Priskin Tamás csak kölcsönben szerepelt a Haliban, ő is visszamegy a fővárosba.

Kérdéses lehet azoknak a futballistáknak a sorsa, akik ugyan érvényes szerződéssel rendelkeznek, de szerepelnek egy-egy élvonalbeli klub kiszemeltjei között, több sportportál szerint Németh Máriót és Jagodicsot a Mezőkövesd igazolná le. Értük átigazolási összeget kellene fizetni (így szereztük meg Gaált a Vasastól), hacsak nem mond le róluk önként a klub kölcsönadással vagy szerződésbontással.

Az érkezők oldalán egyelőre csak a kölcsönből visszatérők találhatók: Tóth Máté Mezőkövesdről, Medgyes Zoltán és Tóth Martin Siófokról, Kiss Bence Kazincbarcikáról, Petró Balázs és Tóth Dávid Győrből, Kovalovszki Máté és Winkler András Mosonmagyaróvárról, Pinte Patrik Révkomáromból, Szőke Dániel Nagykanizsáról.

Tóth Miklós ügyvezető igazgató szerint a leendő NB2-es csapatnak lenne egy rutinos magja, amit kiegészítenének az akadémiáról felkerülő fiatalok.

Kérdés, hogy ez mire lesz elég?

(f.: transfermarkt.de, haladas.hu, Digi Sport, Nemzeti Sport, Szombathelyi Televízió, nyugat.hu, ugytudjuk.hu)

A hosszabbítás utolsó percében egy paksi szöglet következett, pedig úgy tűnt, hogy a labda vendég játékost érintett utoljára. Remili végezte el, érintés nélkül kötött ki a hosszú felső sarokban. Döntetlen. Valami véget ért, valami fáj…

Igazából már a nyáron, az utolsó fordulóban épphogy kiharcolt bennmaradást követően sejtettük, hogy ezt a keretet meg kell erősíteni, ha nyugodtabb szezont szeretnénk. A várt erősítések elmaradtak, sőt olyan kedvencekké érett légiósoktól kellett búcsúzni, mint Williams vagy Wils. A szupertehetségnek kikiáltott, még télen szerződést hosszabbító Kiss Tamás pedig a nevében akadémia szót is viselő felcsúti csapathoz szerződött (Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen!). Az érte kapott pénzből a klubvezetés költségvetési lyukakat foltozott, a keretet az NB2-be kiesett csapatokból töltötték fel, plusz érkezett a csatársorba a 63-szoros válogatott Priskin Tamás, aki rögtön az első meccsén eltiltatta magát négy körre… Hippel nehezen gyűltek a pontok, hiába jelezték a szurkolók, meg a vezetőedző is, hogy igazolni kellene még, kérésük süket fülekre talált. Illésék bevételi forrása ugyanakkor csökkent, már nem volt névszponzora a klubnak, és az MLSz sem úgy fizetett a légióskorlát és a fiatalszabály betartásáért, mint korábban. Más kérdés, hogy a fiatalok is kikoptak a csapatból, a bajnok U19-esek közül egyedül Bamgboyét szerepeltették az edzők.

Szeptember közepén, a kisvárdai 4:1-es vereséget követően a klubvezetés megköszönte Hippnek az addigi munkát, az utódját két hét után Horváth Ferenc személyében találták meg. Érkezett mellé két új játékos, a német-ghánai (Lyng Emil után II. Cucupótlónak szánt) Ofosu, valamint a grúz védekező középpályás Daushvili. Peches vereségek következtek, kimaradó gólhelyzetek után kaptunk ki a Pakstól, a Videotontól, a Honvédtól és az Újpesttől is. A Ferencváros megverése ezúttal nem adott lendületet, az utolsó három bajnokin 8 gólt kaptunk és egyet sem rúgtunk, hátrányunk nyolc pontra hízott decemberben. Ha csak a büntetőinket berúgjuk, kevesebb lett volna a lemaradásunk…

A szakvezetés a télen azt az utat választotta, hogy megpróbálta a lehetőségeihez mérten megerősíteni a keretet. Máshol mellőzött, pályafutásában egy időre kisikló, de korábban a magyarnál erősebb bajnokságban alapembernek számító légiósok érkeztek, miközben a jövőt jelentő, de közben a kezdőcsapat közelébe sem kerülő fiatalokat szétdobálta a klub.

Rekordszámú külföldivel vágtunk neki a februári idénykezdésnek, a csapat összeérésének nem kedvezett az MLSz azon húzása, hogy három héttel korábbra hozta a szezonnyitó fordulót. Összeszokatlan brigádunk kikapott a Kisvárdától, majd ugyan egy pontot elhozott Paksról, de hazai pályán ismét vereség következett a Mezőkövesdtől. Ezen a találkozón vezettünk, de két védelmi megingást kihasználtak a kövesdiek, utána meg kontrollálták a meccset. A Videoton otthonában kezdtünk jobban kinézni, de ez még mindig csak egy szoros vereségre volt elég, miközben a tabellán 11 pontra nőtt a lemaradásunk a 10. (még bennmaradást érő) pozíciótól. A Magyar Kupából az utolsó pillanatban estünk ki a Mezőkövesd ellen, ekkor értük el az abszolút mélypontot. Tóth Miklós ügyvezető igazgató felelősségelterelő nyilatkozatott tett, melyet úgy kezdett, hogy a legutóbbi edzőváltás nem jött be… A klubikon Halmosi Péter kereten kívülre került egy nézeteltérés miatt, közben Király Gábor több kapott gólban volt hibás. Úgy nézett ki, rekordkülönbséggel esünk ki.

Ekkor megjelent a mezen elöl a nagyméretű Homlok-logó, a légiósok utolérték erőnléti lemaradásukat, a helyzeteink bementek: Megvertük a bronzért küzdő Honvédot idegenben! A nem várt győzelem nagy löketet adott: hazai pályán fordítottunk 10 perc alatt két gólos hátrányból az Újpest ellen, a Ferencváros csak jelentős bírói rásegítéssel tudta legyőzni a Haladást. A Felcsútot, a Diósgyőrt és az MTK-t úgy győztük le, hogy még gólt sem kaptunk! A hátrányunk egyre csak apadt, reálisabb közelségbe került a 10. hely! Közben a napilapok arról cikkeztek, hogy anyagilag nagy gondba került a klub, százmillók hiányoznak a költségvetésből és a játékosok fizetése is csúszik. Illésék szerint a hiány „csak” 95 millió volt.

A nehéznek ígérkező keleti hetünk első felvonása kicsit megtörte a lendületet, adtunk egy félidő előnyt a Debrecennek, utána hiába tepertünk a második félidőben, a hátrányt nem sikerült ledolgozni. Várdán szerencsére csak 20 percnyi fórt hagytunk az ellenfélnek, majd gyorsan rúgtunk két gól, megint csak négy pontra redukálva a hátrányt.

Április végén döntött az Elsőfokú Licencadó Bizottság arról, mely csapatok kapják meg első körben a jövő évi induláshoz szükséges licenceket. A Haladás nem volt ezek között, sőt kiderült, a baj nagyobb: Illésék 150 millió forintos gyorssegélyhez folyamodtak az önkormányzathoz, valamint a stadion üzemeltetését is rendezni kellett. A városi képviselők a közgyűlésen megszavazták, de feltételekhez kötötték a támogatást, és a létesítmény üzemeltetésére is érkezett pénz.

És akkor jött a 31. forduló. Nagyot küzdött a Haladás, megszerezte a vezetést, de az utolsó pillanatban egy szögletnél rosszul helyezkedtek a védők, és Király sem volt a helyzet magaslatán, Remili ívelése érintés nélkül hullott a hálóba. Közben a Kisvárda idegenben megverte a Debrecent, a Diósgyőr hazai pályán a Videotont. Hátrányunk így 5 pont, amit két meccs alatt kellene ledolgozni. Szinte lehetetlen küldetés.

Ezzel a vereséggel felérő döntetlennel a pályán már közelebb került hozzánk a másodosztály. Szerdán dönt a Licencadó Bizottság másodjára, ha nem adják meg az NB2-re sem, abba még belegondolni is rémes. Nem tudni, mit hoz a jövő. Boldogtalan 100. évforduló.

Nyáron újjá kell építeni a klubot. Ideje visszatalálnunk a magunk útjára, arra amelyen 1919 óta sikeresek voltunk: a saját nevelésű, klubhoz és városhoz kötődő játékosokhoz, és őket megfelelően kiegészítő „kívülről érkezőkhöz”. Hozzájuk passzoló, képzett szakmai stábhoz. Egy Hali-szívű és hiteles klubvezetéshez. Ez a mi utunk, ez a MI HALADÁSUNK!

A Haladás ügyvezető igazgatójával, Tóth Miklóssal készített rövid interút a Nemzeti Sport. Tóth szerint a sorsunk már eldőlni látszik, de nem dobják be a törülközőt, mert az nem lenne tisztességes.

– Alighanem eldőlt...
– Igen, sajnos mi is ettől tartunk. Úgy voltunk vele a télen, hogy az idei első három bajnokiból – amelyből kettőt is hazai pályán játszottunk – legalább hat pontot kellene szereznünk, és akkor még érdemes számolgatni. Ehelyett kétszer kikaptunk itthon, és Pakson döntetlent játszottunk. Nem így terveztük a rajtot...

– Hogyan tovább?
– Hétfőn még a keserűség és a csalódottság az úr, de tovább kell lépnünk. Szerdán Magyar Kupamérkőzést játszunk a Mezőkövesd ellen, eltökélt szándékunk, hogy kivívjuk a továbbjutást.

– Mi lesz a még hátralévő tizenkét bajnokin?
– Nem tehetjük meg, hogy bedobjuk a törülközőt. Az nem lenne tisztességes a szurkolóinkkal és a vetélytársakkal szemben sem.

– Nem lenne érdemes már most új csapat építésébe kezdeni, amely eséllyel pályázna az azonnali visszakerülésre?
– Dobjuk mély vízbe a fiatalokat, és tegyük ki őket annak a veszélynek, hogy az élcsapatok ellen beleszaladnak a pofonba? Ennek nem sok értelmét látom. Amíg matematikailag esélyünk van, hajtani kell. Ezt követeli meg a fair play, ezt diktálja a sportemberi hozzáállás. A tizenkét mérkőzésből nyolcat-kilencet kellene nyerni, és még akkor sem biztos, hogy harminchét pont az idén elegendő lenne a bennmaradáshoz.

– A szurkolók a csapat és a vezetőség ellen fordultak. Hogyan lehetne őket kibékíteni?
– Erről nagyon sokat beszélgettünk már. Megértjük a szurkolókat, amiért csalódottak, de látniuk kell, a tizenkét együttesből kettő búcsúzik. Szoros a mezőny, egy csapat könnyen hullámvölgybe kerülhet. A gárda úgy vívhatja ki ismét a drukkerek rokonszenvét, ha itthon mindig győzelemre játszik, idegenben pedig arra, hogy ne kapjon ki.

– Felvetődött, hogy leváltják Horváth Ferenc vezetőedzőt?
– A kétezernyolcas feljutás óta tízszer váltottunk edzőt. Az esetek többségében bejött a csere. A legutóbbi nem. Mindig mondom, nem az számít, hogy valaki jó vagy rossz edző-e, hanem az, hogy eredményes-e.

Száműzött csapatkapitány, balhé az edzésen, előre leírt igazolások, pocsék évkezdés, titokban megünnepelt 100. évforduló… árulkodó jelek: a Haladásnál valami nagyon nincs rendben. Sem a játékosok és a vezetőség fejében, sem az öltözőben és a klubházban. Az illetékes személyek a szükséges megtisztítást egyre csak halogatják, miközben gondok tovább sokasodnak…

Halmosi Péter a jelenkori Haladás indikátora. Ha őt kiteszik a keretből, akkor nagy gond van a csapatnál. Elsőként közel négy éve, a Dunaújváros elleni vereséget követően mentették fel az edzések látogatása alól, mert megölelte a vendégek akkori – és a Hali korábbi, közkedvelt és méltatlan körülmények között elküldött – vezetőedzőjét, Artner Tamást.

Abban az időben vették át a hatalmat Illés Béláék. A Haladás akkor is közel állt a másodosztályhoz. A klubvezetők korábban lemondtak a Halihoz ezer szállal kötődő játékosokról, helyüket előbb másodosztályból szerződtetett futballistákkal, majd olasz légiósokkal igyekeztek pótolni, sikertelenül. 2015 áprilisában három bajnokin 13 gólt kapott a csapat, miközben az akkori tréner kitette a keretből Iszlai Bencét és Fehér Zoltánt. Kísértetiesen hasonló okokból, mint ami most Halmosival történt. Előbbi összerúgott az edzésen egy fiatallal (legalábbis a tréner szerint), míg utóbbi bírálta a játékosokat (nem mindenki NB1-es szintű). Szentest a házon belüli Kuttor váltotta, a félig megszűnt Pápa 10 perc alatt kettőt gurított a Halinak, míg az Artner vezette Dunaújváros 4:1-re nyert a Rohonci úton. A meccset követően Halmosi üdvözölte egykori trénerét. Másnap már nem kellett edzésre jelentkeznie.

Az akkori gödörből Mészöly Géza rángatta ki a csapatot, visszahozta Halmosit, aki fontos gólt szerzett a Nyíregyháza ellen, végül sikerült bennmaradnia a csapatnak.

Az MLSz juttatásainak és a szponzori (Swietelsky) támogatásoknak köszönhetően másfél év nyugalom következett Szombathelyen. Minőségi légiósok (a két Wils, Williams) mellett klubhoz kötődő játékosok és tehetséges fiatalok alkották a keretet, miközben épült a stadion. Az első idény végére a dobogóért harcolt a szombathelyi klub.

Az első rést a 2016-os nyári igazolások ütötték a pajzson. A három drága  külföldi igazolás közül (Calvente, Ars, Overgoor) egyik játékos sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a helyükön szerepeltetett fiatalok sokkal meggyőzőbb teljesítményt nyújtottak. Ráadásul közben a klubkassza is kiürülni látszott, ezért értékesíteni kellett a két legpiacképesebb labdarúgót. Így került Hegedűs Felcsútra, valamint Gaál Angyalföldre. Fél évvel később a középpálya motorját jelentő Iszlai Bencét sem sikerült megtartani.

2017 nyarán az említett három alapember pótlását a másodosztályból igazoltakra, valamint rutintalan fiatalokra bízta a klubvezetés. Hasonlóan, mint három évvel korábban. A pocsék idénykezdést követően Halmosi Péter szóvá tette, talán nem kor alapján kellene eldönteni, ki szerepel a kezdőben. Két hétre felmentették a munkavégzés alól.

Az idő Halmosit igazolta. A Felcsúttól elszenvedett 5:1-es hazai vereséget követően Mészölyt kirúgták. Ez egy hibás lépés volt, az edző korábban jó munkát végzett, indokoltabb lett volna megtartani és hozzá megerősíteni a keretet (egy belső védővel és a még akkor csapat nélküli Iszlaival).

2015 áprilisához hasonlóan a klubvezetés megint egy fiatal, házon belüli trénerre bízta a folytatást. Ahogy korábban Kuttor Attilával, úgy ezúttal Pacsi Bálinttal sem javult fel a Hali. Az akadémia éléről a kispadra ültetett edző tovább folytatta az erőteljes fiatalítást. Hiába játszott egyszerre 6-7 utánpótláskorú játékos, a győzelmek csak nem érkeztek.

Pacsi helyét a felvidéki Hipp Michal vette át, aki Mészölyhöz hasonlóan jó választásnak tűnt a Hali kispadjára. Visszahozta a rutinos játékosokat a keretbe, a fiatalokra elsősorban csereként számított. A csapatot bent tudta tartani, miközben hazai pályán veretlen maradt.

2018 nyarán az amúgy is foghíjas keret tovább gyengült. A klubhoz kötődő, minőségi légiósok helyét javarészt a másodosztályba kiesett csapatok távozói közül töltötte fel a klubvezetés. Ahogyan 2014-ben és 2017-ben is. Ezúttal is pocsékul indította a szezont a Haladás, és a nyár végén ezúttal sem igazoltak erősítést jelentő futballistákat, hanem elküldték a vezetőedzőt.

Már az utód megtalálása sem ment könnyedén, másfél héttel Hipp menesztését követően jelentették be: Horváth Ferenc veszi át a Halit. Míg Mészöly és Hipp eredményes edzői pályafutással a háta mögött érkezett Szombathelyre (előbbi 2x magyar bajnoki ezüstérmes volt az Újpesttel, utóbbi szövetségi kapitányként is tevékenykedett), addig Horváth leginkább az egyedi nyilatkozataival és az eddigi sok állomáshelyével (mindössze 45 éves, mi vagyunk a 10. klubja) tűnt ki.

Tréfásnak szánt értékelései a Haladásnál sem maradtak el, a jó eredmény annál inkább, elődjét jócskán alulmúlja. Pedig bővebb keret állt már ősszel is a rendelkezésére. Nem kellett eltiltás miatt nélkülöznie Jagodicsot és Priskint, illetve érkezett a középpályára Daushvili és Ofosu. Egyetlen bravúrgyőzelmet tud felmutatni, miközben hazai pályán nyerhető meccseket bukott el a szombathelyi brigád. Idegenben meg semmi karaktere és tartása nem volt a csapatnak, még az alacsonyabb osztályú kupaellenfelek ellen is görcsösen futballoztak a játékosok. Megesett, hogy az első kapura veszélyesebb lövésig 60-70 percet kellett várni, de akkor meg már mindegy volt. A debreceni és a paksi döntetlenünk között egyik találkozót sem úsztuk meg legalább két kapott gól alatt. És egyedül a Kisvárda kapuját sikerült bevenni (szeptember 15-én).

A téli szünetre 8 pontos hátránnyal vonult a Haladás. A klubvezetők megerősítették Horváthot a pozíciójában, a keretet jórészt olyan légiósokkal töltötték fel, akik ősszel nem, vagy alig-alig jutottak szóhoz, de korábban a magyarnál erősebb bajnokságban voltak alapemberek. Tehát a képességük adott, az erőnlétük kevéssé. Mire utolérik magukat, nekünk már mindegy lesz.

Még bele sem fújt a játékvezető a sípjába a Kisvárda elleni szezonnyitó meccs kezdőrúgásakor, Horváth tréner már előre megmondta: nem sikerült az erősítés úgy, ahogyan azt korábban eltervezték, de az öltözői légkör sokat javult. Akkor ennek így mi értelme volt? Kérdezi jogosan a szurkoló, de választ ne reméljen. Mivel a Haladás nem áll anyagilag olyan szinten, hogy öt-hat azonnal bevethető klasszist igazoljon, akikkel talán összejöhetne a bennmaradás, inkább neki kellett volna állni, és építeni a jövő csapatát. Ehelyett fél évre szóló szerződést kötöttek egy rakat új játékossal, akik majd a borítékolható kiesést követően ingyen továbbállnak.

A Haladás pontosan úgy folytatta a bajnokságot, ahogyan azt abbahagyta decemberben. Nyerhetőnek tűnő meccset bukott el hazai pályán Kisvárdán, majd egy szintén hozható találkozón kellett beérnie egy döntetlennel Pakson. Mindeközben a tabellán közel állók 4, illetve 6 ponttal gyarapították egységeiket. És Cucu megint kereten kívül…

Ezek után február 11-én hétfőn bejelentették, hogy a bolgár válogatott Ivanov másfél évre szóló megállapodást kötött a Haladással. Sajtóhírek szerint havi 8 millió forintot fog keresni a támadó, de ezt a klubvezetés cáfolta. Mondjuk az is biztos, hogy nem a minimálbérnek megfelelő összeget viszi haza.

Ha január elejére sikerült volna 4-5 Ivanov-szintű játékost igazolni, beépíteni az idénykezdésig, és győzelmekkel startolni, akkor esetleg lett volna esély az élvonalbeli tagság meghosszabbítására. Így maximum arra lesz jó ez a húzás, hogy a futballistát a nyáron majd jó pénzért értékesíti a klubvezetés.

És azt nyomban el is költhetik új igazolásokra, hogy egyáltalán legyen kikkek kiállni az NB2 nyitófordulójában. Mert ugye a légiósok, lejáró szerződésűek kapásból távoznak, a maradék jobb játékost elviszik más élvonalbeli gárdák. Veteránjaink meg szögre akasztják a cipőt. Maradnak a rutintalan fiatalok, és a kölcsönből visszatérők.

A magam részéről egy dolgot tudok javasolni az illetékeseknek, ha el akarják kerülni a még nagyobb káoszt: irány pakolni!

(fotók: frisss.hu, nemzetisport.hu, vaol, origo)

Pocsék ősz, edzőváltások, másfél évnyi harc a kiesés ellen. Tömören így foglalható össze a Haladás elmúlt időszaka. A 100. évébe lépő klub hosszútávú jövője most, az átigazolási időszakban és a tavaszi szezonban dől el végérvényesen.

Tóth Miklós és Illés Béla. A klub ügyvezető igazgatója és többségi tulajdonosa

Jelenlegi helyzetünk okait, előzményeit már számtalanszor kielemeztük, átbeszéltük fórumokon, meccsek közben, készült szerkesztői jegyzet is a témában, de a Nemzeti Sport hasábjain is olvashattunk erről. Tényleg csak egy mondat erejéig térnék vissza erre: Elsősorban azért fogunk (nagy valószínűség szerint) búcsúzni az NB1-től 2019-ben, mert az elmúlt évek során fokozatosan távoztak a csapatból az értékes, minőségi futballisták, az ő tudásukat és személyiségüket pedig nem sikerült pótolni. A klubvezetés elsősorban edzőváltásokkal próbálta orvosolni az állandósult krízist, ez egyszer bevált (Hipp), másszor viszont a csapat eredményessége tovább csökkent (Pacsi, Horváth). Utoljára Williams és Kovács Lóránt voltak azok a labdarúgók, akik máshonnan érkezve (nem az akadémiáról/fiókcsapattól) jó teljesítményt nyújtva a Hali húzóembereivé váltak több idényen keresztül. Ők 2016 januárjában kerültek a klubhoz…

Szóval úgy állunk 18 fordulót követően, hogy majdnem ugyanannyi a lemaradásunk a bennmaradást érő 10. helytől, mint amennyit eddig sikerült összegyűjteni. Ha a klubvezetés mindenképp szeretné megőrizni az élvonalbeli tagságot, akkor az utolsó szalmaszálat megragadva, az évek alatt felgyülemlett hiányosságukat pótolva tisztességesen meg kell erősítsék a Haladás keretét. A vezetőedző, Horváth Ferenc úgy nyilatkozott, 4-5 minőségi labdarúgót szeretne igazolni. Olyan futballistákra lenne szükség, akik a bennmaradás sikeres kivívását követően évekre a Hali gerincét jelentenék, akik mellett tovább lehetne folytatni (vagy inkább újrakezdeni…) a fiatalok fokozatos beépítését.

A klub nélküli, de jó ajánlólevéllel rendelkező magyar játékosokért – mint Lipták Zoltán, Bobál Dávid, Elek Ákos, Kocsis Gergő, Guzmics Richárd, Futács Márkó, Hidi Patrik (mind legalább utánpótlás válogatottsággal rendelkezik) – még kivásárlási díjat sem kellene fizetni. Ám jelenleg a Haladás sem célkitűzést tekintve, sem anyagilag nem tud vonzóbb ajánlatot nyújtani, mint egy élvonalbeli középcsapat, vagy egy NB2-es bajnokaspiráns. Tehát ennek a vágyálomnak a megvalósulására minimális az esély.

Beszédes arcok, hűen tükrözik a Hali jelenlegi helyzetét

Sokkal valóságosabbnak tűnik az, hogy a vezetés kicserél 4-5 arcot a keretben, leigazolnak néhány próbázót, illetve máshol alig szóhoz jutó, de ugyanakkor a klub számára megfizethető futballistát, és egy ilyen, némileg megforgatott kerettel vág neki a Haladás a tavasznak. Ezzel kevés esély lenne a bennmaradás kivívására, ráadásul fennáll annak a reális veszélye, hogy a kiesést követően a maradék minőségi játékosunkat is elvinnék más élvonalbeli klubok. Ez történt a 2018-ban búcsúzó Vasassal és Balmazújvárossal is. Előbbi a másodosztály középmezőnyében tanyázik, utóbbi kiesőhelyen áll. Egy ilyen drasztikus keretgyengülés évekre az NB2-ben tartaná a Haladást. A rögtöni feljutás az elmúlt években csak a Felcsútnak és az MTK-nak sikerült, de az igazság az, hogy erősebb kerettel vágtak neki a másodosztálynak, mint amivel kiestek (ráadásul a feljutást követően tovább erősítettek).

A fórumbéli eszmecserék során felmerült egy harmadik opció is a jövőnket illetően: már most el kellene küldeni a légiósokat, visszahívni a kölcsönadott játékosainkat, felhozni az utánpótlásból a tehetségeket, és egy ilyen megfiatalított Halival lehozni a tavaszt, majd minél hamarább visszajutni az élvonalba. Mindeközben az idei bajnokságban egyetlen utánpótláskorú magyar játékost sem szerepeltetett a Haladás (az elmúlt évek óta először), pedig az U19-es csapat bajnok lett. Sőt, annak a keretnek az egyik kulcsemberét most készülnek kölcsönadni, a helyére már érkezett is egy új arc (aki csak 21 perccel játszott többet az élvonalban, mint a kölcsönlistára helyezett fiatal)…

Néhány hét (hónap) után megtudjuk, merre tart szeretett klubunk…

Jakus

(fotók a nyugat.hu-ról, illetve a nemzetisport.hu-ról származnak)

A Haladás vezetőedzőjével, Horváth Ferenccel a Népszava készített interjút. Szóba került többek között a Király-Rózsa kapuskérdés, illetve a tréner elmondta, hollywoodi sikersztori lenne a Ferencváros legyőzése.

Ilyen, és egyéb kedves szavakkal fogadták a Haladást Békés megyében. Terjedelmes beszámoló a szerdai meccsünkről, arról, hogyan sikerült továbbszenvednünk magunkat a következő körbe, immáron a legjobb 32 közé!

A Magyar Kupa szerintem egy remek sorozat, még ha szeretett csapatom nem igazán remekel benne az elmúlt tíz évben. A lebonyolításnak köszönhetően ugyanis találkozik a profi futball az amatőrrel, az élvonal a mennyei megyeivel. A falusi, kisvárosi klubok életében nagy nap, ha egy NB1-es csapattal vívhatnak tétmeccset. Rendre megtelnek a széksorok, lelátócskák, időnként különféle akciókkal kedveskednek a szervezők. Így volt ez tavaly Tiszaújvárosban, ahol két szurkolótársunk is nyert a tombolán (a csapatunk viszont kiesett), míg Szarvaskenden marhapörkölttel látták vendégül a helyiek a Halit.

Szóval már magáért a „meccsélményért” érdemes kilátogatni, ráadásul ha győztes Halit szeretnénk látni, akkor erre ebben a sorozatban mostanság talán nagyobb erre az esély, mint az NB1-ben, bár a csepeli produkciónk a továbbjutás ellenére siralmas volt, két öngól és a peches hazai helyzetkihasználás kellett a sikerünkhöz.

Ilyen előjelekkel vágtunk neki az utazásnak két, szintén a fővárosban élő szurkolótárssal. A vonaton felelevenítettük az elmúlt évekbeli gyatra kupaszereplésünket, őszinte reményünket fejeztük ki, hogy hátha idén, a közelgő centenárium miatt egy kicsit komolyabban veszi a klub ezt a sorozatot, és legalább a tavaszt, az oda-visszavágós meccseket meg tudjuk érni. Bizakodtunk abban is, hogy egy sokgólos győzelem kisegítheti a csapatot a mély gödörből, és a bajnokságban újra jönni fognak a pontok.

Szarvasra érkezve elsőként azzal szembesültünk, hogy a vonatunkat nem várta be a helyi busz, így egy közel négy kilométeres séta várt ránk, amire volt körülbelül 40 percünk. Ahogy egyre közelítettünk a futballpálya felé, úgy éreztük egyre jobban a futballhangulatot. Kék-fehérbe öltözött helyiek (ez az 1905-ös alapítású egyesület színe) között botorkáltunk a hangulatos kiserdőn keresztül, mire megtaláltuk az Erzsébet-ligeti Sportpályát. Megváltottuk az egyedi belépőt, mely ezúttal egy karszalag volt, rajta a két csapat címerével. Kaptunk még egy szórólapot is, melynek egyik oldalán a hazai játékosok névsorát, a másikon a két korábbi Szarvas-Hali kupameccs beszámolóját olvashattuk.

A helyi szervezők külön vendégparkolóval készültek, ám Hali-szektort nem jelöltek ki, így elsétáltunk az oldalsó lelátó mellett, ahol a szúrós tekintetű hazai szurkolók között ismerős arcokat köszönthettünk, ott foglalt helyet ugyanis a klubvezetésünk néhány tagja, többek között Tóth Miklós, illetve Gyimesi Csaba. Tovább bandukoltunk, a pálya sarkánál néhány Hali-drukkerbe botlottunk, így körülbelül 10-en bíztattuk a szombathelyi csapatot a helyszínen.

Az ünnepélyes kezdőrúgást a szarvasi klub két egykori játékosa végezte el, akik még aktív korukban pályára léptek 1981-ben, a Haladás elleni kupamérkőzésen. A műsorközlő előtte ismertette a kezdőket, Horváth Ferenc a Gyurján – Schimmer, Kovalovszki, Tamás, Kolcák – Rácz, Daushvili, Kovács, Ofosu – Bamgboye, Gaál összeállításban küldte pályára a Halit.

Remek időjárás fogadta a csapatokat, kellemes napsütés, 22 fok, minden adott volt egy jó mérkőzéshez. A lelkes, bizonyítási vágytól égő hazai futballisták rohamával indult a találkozó, előbb a kapufán csattant egy életerős szarvasi bomba, majd Gyurján mentett hatalmasat egy ziccerben. Ettől megjött a hazai szurkolók önbizalma is, NB2, úgyis kiestek kiáltásokat intéztek felénk. A Hali a 20. percre a mezőnyben átvette az irányítást, de Lévai kapusnak nem sok dolga akadt, ha egyáltalán eljutottunk lövésig, akkor az a labdafogó hálóban kötött ki, vagy könnyen megfoghatta a kapuvédő.

A jég a 40. percben tört meg, egy gyorsan elvégzett szabadrúgás-kombinációt követően Kovács Lóránt góljával nálunk volt az előny. Ettől felpaprikázódott mindkét gárda, ment az adok-kapok a pályán, időnként verbálisan is. A játékvezető mindkét oldalon kiosztott 1-1 sárga lapot.

A második félidőre kezdett kijönni a két csapat közötti erőnléti különbség, könnyű szerrel át tudta játszani a szarvasi védősort a Hali, ám előbb Rácz, majd Bamgboye bizonyította, hogy a kihagyhatatlan helyzet fogalma nem létezik. Már a helyi publikum is harsány nevetésben tört ki a két jelenetsor láttán.

Horváth Ferenc cserékkel próbálta frissíteni a Haladást, inkább a középpályánkat és a védelmünket akarta stabilabbá tenni. Lehozta Gaált, Ofosut és Bamgboyét is, őket Petró, Németh Márió és Jagodics váltotta. Szóval úgy mentünk neki az utolsó negyedórának, hogy nem volt klasszikus támadónk a pályán.

Botladozásunkat kihasználta a hazai gárda, a 77. minutumban egy labdavesztést követően szép kontrát vezettek, melynek végén megszületett az egyenlítő gól. Felrobbant az Erzsébet-liget, az örömmámorban úszó drukkerek pirotechnikai eszközök gyúltak, mi meg lehajtott fejjel vettük tudomásul az eredményt. Néhány perccel később majdnem összejött a vezetés is a Szarvasnak, a léc mentett meg minket…

Szerencsénkre gyorsan jött Kovács második gólja, így a hajrát ismét előnnyel várhattuk. A hazai szurkolók és játékosok ettől csak feszültebbek lettek, a lefújás előtt nemsokkal Rácz harcolt ki (szerencséjére, mert teljesen feleslegesen buktatta őt a kapus) egy büntetőt, amit Kovács értékesített, majd kiállítottak egy szarvasit.

Kovács Lóri büntetője

Nazsa játékvezető lefújta az összecsapást, a szarvasiak megtapsolták küzdésből jelesre vizsgázó csapatukat, a Halit pedig tovább becsmérelték. Én a részemről gratuláltam nekik a tisztes helytállásért, mire ők sok sikert kívántak, a másodosztályhoz… Kijöttek hozzánk a Haladás-játékosok is, megköszönték a buzdítást, illetve néhányan elnézést kértek (!) a mutatott játékért.

Hazafelé sikerült elérni a vasútállomás irányába közlekedő helyközi autóbuszt, ahol a sofőr a sáljainkat, mezeinket elnézve elismerését fejezte ki, hogy ennyit utaztunk, illetve kérdezte, hogy Király Gábor aktív-e még. A vonaton azon gondolkodtam, hogy nekünk, szurkolóknak is kellemetlen volt nézni a csapatunk pontatlanságát, a sok egyéni hibát, meg hallgatni a válogatott szidalmakat, de vajon mit érezhettek a hazai keménymag mellett közvetlenül helyet foglaló klubvezetőink?

A következő ellenfelünket hamarosan megtudjuk, az ETO-Újpest mérkőzés után sorsolnak!

(f.: newjsag.hu)

A grúz Daushvili után újabb játékossal bővült a Haladás kerete ezen a héten. A több poszton (de leginkább bal oldali középpályásként/támadóként) német-ghánai Reagy Ofosu már pályára lépett a Vác ellen 1:0-ra megnyert felkészülési mérkőzésen. Nézzük, hogyan alakult eddig az újdonsült futballistánk életútja.

Ofosu 1991. szeptember 20-án született Hamburgban. Labdarúgó pályafutását is a német kikötővárosban kezdte, a Harburgernél nevelkedett, majd a HSV-hez igazolt. A különböző korosztályos csapatoknál rendre alapemberként számítottak rá, de a felnőttek között nem mutatkozott be.

2012-ben a másodosztályú Ingolstadt szerződtette, de itt is a II. számú, német negyedosztályban szereplő gárdánál kapott szerepet, ott huszonegy mérkőzésen öt gólt szerzett és kiosztott két gólpasszt. A 2013/14-es idényt is az Ingolstadt II-nél töltötte, de négy alkalommal már a felnőtt csapat kispadjára is leült. Mérlege ebben az évben húsz meccsen kilenc találat, négy assziszt.

Huszonhárom évesen, 2014 nyarán csapatot váltott a játékos, a 3. ligás Chemnitz igazolta le. Jól szerepeltek a bajnokságban, az ötödik helyet szerezték meg (az első kettő jut fel, a harmadik osztályozót vív), Ofosu harminchárom alkalommal kapott lehetőséget ebben a sorozatban, háromszor sikerült betalálnia, de kiosztott hat gólpasszt. A kupában hazai pályán legyőzték az élvonalbeli Mainzot, új igazolásunk 76 percet töltött a pályán azon a találkozón. A Werder Bremen jelentette a végállomást a következő körben.

Ofosu a 3. ligás Chemnitzben

2015 őszét is Chemnitzben töltötte, egy kisebb kihagyást leszámítva alapembere volt a középmezőnyben tanyázó gárdának. Hol jobb-, hol bal oldali középpályásként játszatták, egy gólt ért el ebben az idényben. Télen klubot váltott, az osztrák élvonalbeli SV Grödig igazolta le, mely a kiesés ellen küzdött. Ofosut itt egy sorral feljebb, támadóként szerepeltették, kétszer sikerült betalálni, ugyanannyi gólpasszt osztott ki, egyébként az összes tavaszi meccsen szóhoz jutott. Ám hiába győzték le idegenben az Austria Wient (0:2, egy gól és egy gólpassz a részéről), hazai pályán a Rapidot, végül kiestek, a még bennmaradó Mattersburgtól négy pontnyi hátránnyal zártak.

Ofosu nem tartott a Grödiggel a másodosztályba, ugyanis a holland élvonalbeli Nec Nijmegenhez szerződött. Remekül startoltak, az első három meccsen veretlenek maradtak, a német-ghánai támadó pedig két gólt rúgott, itt a jobb oldalon szerepeltette edzője. A folytatás már nem sikerült ilyen szépen, mindössze két mérkőzést sikerült megnyerniük még az ősszel. Tavaszra Ofosu kevesebbet játszott, sérülések hátráltatták, volt, hogy leküldték az U21-esekhez. A Nijmegen a bajnokság végén búcsúzott az élvonaltól.

A holland élvonal volt a legerősebb bajnokság, ahová eljutott az új szerzeményünk

Tavaly nyáron a játékos visszatért Közép-Európába, a horvát NK Istrához írt alá. A pólaiaknál az első fordulót még kihagyta, utána végigjátszotta az őszt, jórészt bal oldali támadóként. Három gólig jutott a horvát élvonalban, két gólpassz is fűződik a nevéhez. A télen osztályozós, 9. helyen álltak, Ofosu azonban csapatot váltott.

A felvidéki Nagyszombatnál a bajnoki címért küzdhetett, melyet végül sikerült is elhódítaniuk. A Spartaknál a támadósor több pozíciójában is kipróbálták, az összes meccsen lehetőséghez jutott, bevette a Szenice és a Slovan Pozsony kapuját. Ez volt az utolsó csapata, nyár óta szerződés nélküli.

A Nagyszombattal érte el eddigi pályafutása legnagyobb sikerét: bajnok lett

Ofosu jelentős tapasztalattal rendelkezik a környékbeli bajnokságokat illetően, a Halinál jobb erőket képviselő nagyszombatiaknál is megállta a helyét. Horváth Ferenc a Vác elleni meccset követően elmondta, hogy az erőnlétén még van mit javítani. Ugyanakkor abból szempontból már most megérte leigazolni, hogy nőtt a bal oldalunkon a repertoár, mert az oda igazolt Lyng Emil eddig 90 percet játszott összesen (az első két fordulóban), és ezeken sem kápráztatta el a szakmai stábot és a szurkolókat. Halmosi Péter pedig már elmúlt 39, nem feltétlenül ő a jövő embere.

Ofosunak oldalunk nevében sok sikert kívánunk a Haladásnál!

(f.: transfermarkt.de, modernghana.com, goal.com, futbalnet.sk)

Némileg váratlanul, október elején bővítette keretét a gyengélkedő Haladás. A grúz védekező középpályás, Daushvili Murtaz a bajnokság végéig írt alá. Nézzük hogyan alakult új játékosunk eddigi pályafutása.

Murtaz 1989. május 1-én született Tbilisziben, és a helyi Dinamóban nevelkedett. Első profi szerződését 2005-ben írt alá, az egy évvel korábban alapított SZK Zesztaponinál, mely a grúz élvonalban szerepelt. A Buba becenevű játékos hat szezont töltött ennél a csapatnál, mellyel rendre nemzetközi kupát érő helyen zártak. 2008. nyarán a Győri ETO elleni két UEFA-Kupa selejtezőn végig a pályán volt, összesítésben 2:3-ra maradtak alul. Ugyanebben az évben mutatkozott be a grúz válogatottban, ahol azóta még 34 vetették be. 2012-ig összesen 99 mérkőzést játszott hazájában, ezeken összesen 4 gólt szerzett.

2012 tavaszán légiósnak állt, az ukrán Karpaty Lviv szerződtette, ahol hamar alapemberré vált, csak egy meccset hagyott ki, a többin kezdőként kapott lehetőséget. Nem szerepeltek kimondottan jól, végül a 14. helyen fejezték be a 16 csapatos bajnokságot. Dausvilivel a soraiban kilenc találkozóból kettőt nyertek meg, egy döntetlen mellett hatot elvesztettek.

Bale és Daushvili (fehérben)

A 2012/13-as kiírásban a 30-ból 22 mérkőzésen játszott, összesen 1 727 percet töltött a pályán a bajnokságban. A Karpaty egy helyet javított tavalyi pozícióján, 13.-ak lettek. A következő szezonban a teljes őszt kihagyta, tavaszra ismét alapemberré tudott válni, de kisebb sérülések ekkor is hátráltatták a középpályást. 9 meccsen összesen 618 percnyi játéklehetőség jutott neki. 14/15-ben ismét élvezte edzője bizalmát, a bajnokik kétharmadát a pályán töltötte. Ebben a szezonban rövid ideig csapattársa volt jelenlegi játékosuk, Habovda Yuriy. Első gólja még váratott magára, ellenben begyűjtötte első piros lapját. A posztjához képest egyébként nem számít durva játékosnak, sárgát is ritkán, 4-5 alkalommal mutattak fel neki szezononként (ellenben mondjuk egy Iszlaival)

A 2015/16-os volt az utolsó Ukrajnában töltött idénye, 17 meccsen játszott, és a Csernomorec Odessza kapuját sikerült bevennie. Jól szerepeltek a bajnokságban, a korábbiakhoz képest előkelő 7. helyezést értek el.

2016 nyarán Magyarországra igazolt, méghozzá a Horváth Ferenc által vezetett Diósgyőrhöz. Gyengén ment ebben az évben a borsodiaknak, de Daushvili a jobbak közé tartozott, élvezte edzője és a szurkolók bizalmát is, akik hamar kedvencükké választották. Alázatos, jó munkabírású labdarúgóként emlékeznek vissza rá. Ellenünk két meccsen játszott, augusztusban mi nyertünk 3:1-re, novemberben ők 2:1-re.

Bódog Tamás már nem szánt fontos szerepet a grúznak, csak a szezon végén vetette be, és akkor is inkább csereként, egyedül a Debreceni VSC elleni szezonzárót játszhatta végig. A tréner a következő idényben sem számolt vele, testalkata miatt kitette az első keretből. Idén év elején visszatért hazájába, az élvonalbeli FC Samtrediahoz, ahol ő volt a csapatkapitány. Az egykori bajnokcsapat kimondottan rosszul muzsikált, 2018-ban mindössze egy bajnokit nyert meg. Daushvili május elején játszotta az utolsó meccsét, azóta szabadon igazolható volt.

A Haladásnál próbajátékon vett részt, a szakmai stáb úgy ítélte meg, hogy erősítést jelenthet, ezért az orvosi vizsgálat után leigazolta őt a Haladás. Üdvözlünk Szombathelyen, sok sikert a Haladásban!

(f.: wikipedia, transfermarkt, haladas.hu, csakfoci.hu)