Ilyen, és egyéb kedves szavakkal fogadták a Haladást Békés megyében. Terjedelmes beszámoló a szerdai meccsünkről, arról, hogyan sikerült továbbszenvednünk magunkat a következő körbe, immáron a legjobb 32 közé!

A Magyar Kupa szerintem egy remek sorozat, még ha szeretett csapatom nem igazán remekel benne az elmúlt tíz évben. A lebonyolításnak köszönhetően ugyanis találkozik a profi futball az amatőrrel, az élvonal a mennyei megyeivel. A falusi, kisvárosi klubok életében nagy nap, ha egy NB1-es csapattal vívhatnak tétmeccset. Rendre megtelnek a széksorok, lelátócskák, időnként különféle akciókkal kedveskednek a szervezők. Így volt ez tavaly Tiszaújvárosban, ahol két szurkolótársunk is nyert a tombolán (a csapatunk viszont kiesett), míg Szarvaskenden marhapörkölttel látták vendégül a helyiek a Halit.

Szóval már magáért a „meccsélményért” érdemes kilátogatni, ráadásul ha győztes Halit szeretnénk látni, akkor erre ebben a sorozatban mostanság talán nagyobb erre az esély, mint az NB1-ben, bár a csepeli produkciónk a továbbjutás ellenére siralmas volt, két öngól és a peches hazai helyzetkihasználás kellett a sikerünkhöz.

Ilyen előjelekkel vágtunk neki az utazásnak két, szintén a fővárosban élő szurkolótárssal. A vonaton felelevenítettük az elmúlt évekbeli gyatra kupaszereplésünket, őszinte reményünket fejeztük ki, hogy hátha idén, a közelgő centenárium miatt egy kicsit komolyabban veszi a klub ezt a sorozatot, és legalább a tavaszt, az oda-visszavágós meccseket meg tudjuk érni. Bizakodtunk abban is, hogy egy sokgólos győzelem kisegítheti a csapatot a mély gödörből, és a bajnokságban újra jönni fognak a pontok.

Szarvasra érkezve elsőként azzal szembesültünk, hogy a vonatunkat nem várta be a helyi busz, így egy közel négy kilométeres séta várt ránk, amire volt körülbelül 40 percünk. Ahogy egyre közelítettünk a futballpálya felé, úgy éreztük egyre jobban a futballhangulatot. Kék-fehérbe öltözött helyiek (ez az 1905-ös alapítású egyesület színe) között botorkáltunk a hangulatos kiserdőn keresztül, mire megtaláltuk az Erzsébet-ligeti Sportpályát. Megváltottuk az egyedi belépőt, mely ezúttal egy karszalag volt, rajta a két csapat címerével. Kaptunk még egy szórólapot is, melynek egyik oldalán a hazai játékosok névsorát, a másikon a két korábbi Szarvas-Hali kupameccs beszámolóját olvashattuk.

A helyi szervezők külön vendégparkolóval készültek, ám Hali-szektort nem jelöltek ki, így elsétáltunk az oldalsó lelátó mellett, ahol a szúrós tekintetű hazai szurkolók között ismerős arcokat köszönthettünk, ott foglalt helyet ugyanis a klubvezetésünk néhány tagja, többek között Tóth Miklós, illetve Gyimesi Csaba. Tovább bandukoltunk, a pálya sarkánál néhány Hali-drukkerbe botlottunk, így körülbelül 10-en bíztattuk a szombathelyi csapatot a helyszínen.

Az ünnepélyes kezdőrúgást a szarvasi klub két egykori játékosa végezte el, akik még aktív korukban pályára léptek 1981-ben, a Haladás elleni kupamérkőzésen. A műsorközlő előtte ismertette a kezdőket, Horváth Ferenc a Gyurján – Schimmer, Kovalovszki, Tamás, Kolcák – Rácz, Daushvili, Kovács, Ofosu – Bamgboye, Gaál összeállításban küldte pályára a Halit.

Remek időjárás fogadta a csapatokat, kellemes napsütés, 22 fok, minden adott volt egy jó mérkőzéshez. A lelkes, bizonyítási vágytól égő hazai futballisták rohamával indult a találkozó, előbb a kapufán csattant egy életerős szarvasi bomba, majd Gyurján mentett hatalmasat egy ziccerben. Ettől megjött a hazai szurkolók önbizalma is, NB2, úgyis kiestek kiáltásokat intéztek felénk. A Hali a 20. percre a mezőnyben átvette az irányítást, de Lévai kapusnak nem sok dolga akadt, ha egyáltalán eljutottunk lövésig, akkor az a labdafogó hálóban kötött ki, vagy könnyen megfoghatta a kapuvédő.

A jég a 40. percben tört meg, egy gyorsan elvégzett szabadrúgás-kombinációt követően Kovács Lóránt góljával nálunk volt az előny. Ettől felpaprikázódott mindkét gárda, ment az adok-kapok a pályán, időnként verbálisan is. A játékvezető mindkét oldalon kiosztott 1-1 sárga lapot.

A második félidőre kezdett kijönni a két csapat közötti erőnléti különbség, könnyű szerrel át tudta játszani a szarvasi védősort a Hali, ám előbb Rácz, majd Bamgboye bizonyította, hogy a kihagyhatatlan helyzet fogalma nem létezik. Már a helyi publikum is harsány nevetésben tört ki a két jelenetsor láttán.

Horváth Ferenc cserékkel próbálta frissíteni a Haladást, inkább a középpályánkat és a védelmünket akarta stabilabbá tenni. Lehozta Gaált, Ofosut és Bamgboyét is, őket Petró, Németh Márió és Jagodics váltotta. Szóval úgy mentünk neki az utolsó negyedórának, hogy nem volt klasszikus támadónk a pályán.

Botladozásunkat kihasználta a hazai gárda, a 77. minutumban egy labdavesztést követően szép kontrát vezettek, melynek végén megszületett az egyenlítő gól. Felrobbant az Erzsébet-liget, az örömmámorban úszó drukkerek pirotechnikai eszközök gyúltak, mi meg lehajtott fejjel vettük tudomásul az eredményt. Néhány perccel később majdnem összejött a vezetés is a Szarvasnak, a léc mentett meg minket…

Szerencsénkre gyorsan jött Kovács második gólja, így a hajrát ismét előnnyel várhattuk. A hazai szurkolók és játékosok ettől csak feszültebbek lettek, a lefújás előtt nemsokkal Rácz harcolt ki (szerencséjére, mert teljesen feleslegesen buktatta őt a kapus) egy büntetőt, amit Kovács értékesített, majd kiállítottak egy szarvasit.

Kovács Lóri büntetője

Nazsa játékvezető lefújta az összecsapást, a szarvasiak megtapsolták küzdésből jelesre vizsgázó csapatukat, a Halit pedig tovább becsmérelték. Én a részemről gratuláltam nekik a tisztes helytállásért, mire ők sok sikert kívántak, a másodosztályhoz… Kijöttek hozzánk a Haladás-játékosok is, megköszönték a buzdítást, illetve néhányan elnézést kértek (!) a mutatott játékért.

Hazafelé sikerült elérni a vasútállomás irányába közlekedő helyközi autóbuszt, ahol a sofőr a sáljainkat, mezeinket elnézve elismerését fejezte ki, hogy ennyit utaztunk, illetve kérdezte, hogy Király Gábor aktív-e még. A vonaton azon gondolkodtam, hogy nekünk, szurkolóknak is kellemetlen volt nézni a csapatunk pontatlanságát, a sok egyéni hibát, meg hallgatni a válogatott szidalmakat, de vajon mit érezhettek a hazai keménymag mellett közvetlenül helyet foglaló klubvezetőink?

A következő ellenfelünket hamarosan megtudjuk, az ETO-Újpest mérkőzés után sorsolnak!

(f.: newjsag.hu)