A Haladás ügyvezető igazgatójával, Tóth Miklóssal készített rövid interút a Nemzeti Sport. Tóth szerint a sorsunk már eldőlni látszik, de nem dobják be a törülközőt, mert az nem lenne tisztességes.
– Alighanem eldőlt...
– Igen, sajnos mi is ettől tartunk. Úgy voltunk vele a télen, hogy az idei első három bajnokiból – amelyből kettőt is hazai pályán játszottunk – legalább hat pontot kellene szereznünk, és akkor még érdemes számolgatni. Ehelyett kétszer kikaptunk itthon, és Pakson döntetlent játszottunk. Nem így terveztük a rajtot...
– Hogyan tovább?
– Hétfőn még a keserűség és a csalódottság az úr, de tovább kell lépnünk. Szerdán Magyar Kupamérkőzést játszunk a Mezőkövesd ellen, eltökélt szándékunk, hogy kivívjuk a továbbjutást.
– Mi lesz a még hátralévő tizenkét bajnokin?
– Nem tehetjük meg, hogy bedobjuk a törülközőt. Az nem lenne tisztességes a szurkolóinkkal és a vetélytársakkal szemben sem.
– Nem lenne érdemes már most új csapat építésébe kezdeni, amely eséllyel pályázna az azonnali visszakerülésre?
– Dobjuk mély vízbe a fiatalokat, és tegyük ki őket annak a veszélynek, hogy az élcsapatok ellen beleszaladnak a pofonba? Ennek nem sok értelmét látom. Amíg matematikailag esélyünk van, hajtani kell. Ezt követeli meg a fair play, ezt diktálja a sportemberi hozzáállás. A tizenkét mérkőzésből nyolcat-kilencet kellene nyerni, és még akkor sem biztos, hogy harminchét pont az idén elegendő lenne a bennmaradáshoz.
– A szurkolók a csapat és a vezetőség ellen fordultak. Hogyan lehetne őket kibékíteni?
– Erről nagyon sokat beszélgettünk már. Megértjük a szurkolókat, amiért csalódottak, de látniuk kell, a tizenkét együttesből kettő búcsúzik. Szoros a mezőny, egy csapat könnyen hullámvölgybe kerülhet. A gárda úgy vívhatja ki ismét a drukkerek rokonszenvét, ha itthon mindig győzelemre játszik, idegenben pedig arra, hogy ne kapjon ki.
– Felvetődött, hogy leváltják Horváth Ferenc vezetőedzőt?
– A kétezernyolcas feljutás óta tízszer váltottunk edzőt. Az esetek többségében bejött a csere. A legutóbbi nem. Mindig mondom, nem az számít, hogy valaki jó vagy rossz edző-e, hanem az, hogy eredményes-e.