Utolsó téli felkészülési meccsét vívja szombaton a koradélutáni órákban a Haladás. A rózsahegyiek (szlovák I. osztály) elleni találkozóval kapcsolatban csak annyit tudni, hogy zárt kapuk mögött rendezik, a beharangozó cikkben még helyszínt sem adtak meg. A jelenség szomorú, de nem szokatlan.

Engem, mint egyszerű szurkolót kifejezetten érdekelnek a tesztmérkőzések, mert itt lehet a legkönnyebben informálódni a csapatról. Hallhatom, milyen instrukciókat ad az edző, láthatom, milyen felfogásban, játékrendszerben küldi pályára a futballistákat, beszélgethetek közben a hozzám hasonlóan érdeklődő drukkerekkel, vagy akár a vezetőség tagjaival is.

A nyáron épp akkor jártam Bécsben, amikor a Hali is, természetesen kimentem az Al Ahli SC Doha elleni találkozónkra, amit egy kiváló állapotú és bárki számára nyitott sportcentrumban rendeztek, a pálya mellett még egy büfé is üzemelt, ami a harmincöt fokos hőségben jól jött. Tőlem néhány méterre adta az utasításokat Németh Szabolcs és Délczeg Gergely, én meg váltottam néhány szót Mészöly Gézával és az ügyvezető igazgatónkkal is, olyan témákról, hogy milyen lesz az új mezünk, melyik csapatrészbe terveznek még igazolni. Jól esett az a fajta nyitottság és őszinteség, amit ott tapasztaltam.

Németh Szabolcs figyel a kispad árnyékában

Sajnos ez a nyitottság azóta valahogy elmúlt. Három tesztmérkőzést vív(t)unk Szombathelyen, de nézők egyikre sem mehettek. Ha alaposan megindokolnák, hogy miért rendezték zárt kapuk mögött ezeket a meccseket, akkor az is lehet, hogy megérteném. Fizetni kéne a biztonsági személyzetnek? A szakmai stáb kérte így? Zavarná a csapatot? Bonyolult lenne megszervezni? Találgatni lehet csupán, hivatalos magyarázattal nem találkoztam.

Az elzárkózásra más példát is találni, nekem fájóan hiányoznak a tartalmas cikkek, anyagok a csapatról, a játékosokról. Szép, hogy van harminc fénykép az edzésekről meg egy-egy félperces videó a meccsek után, de nagyon szívesen olvasnék egy interjút az új vezető szakmai koordinátorral, ahol jobban megismerhetném az ő munkáját, a Haladással kapcsolatos terveit. Bizonyára Hipp vagy bármelyik futballistánk is tudna három-négy mondatnál többet beszélni a felkészülésről, meg a tavaszi várakozásról. A régi, nagy ikonjainkkal készített portré-sorozat meg már csak hab lenne a tortán.

Mindeközben a drukkertársakkal beszélgetve, vagy a kommenteket olvasva azt érzékelem, hogy sokan érdeklődnének a klub iránt, kíváncsiak a szurkolók a Haladásra, de falakba ütköznek. A bezárkózás, „neked ehhez nincs közöd” -mentalitás könnyen oda vezethet, hogy elfogyunk a lelátóról és már nem lesz kihez szólni.

Haladás - ZTE felkészülési mérkőzs 1970. februárjában, 800 néző előtt

Pedig voltak itt szimpatikus kezdeményezések az utóbbi években, csak néhány példát említenék: az ankétokról videós közvetítést adtak (nyáron már nem), az ügyvezetőtől lehetett írásban kérdezni, a fontosabb bejelentés kapcsán sajtótájékoztatót hívtak össze (szintén videós közvetítéssel), a játékosokkal pedig a szurkolói boltban lehetett találkozni. Kár, hogy ezek mostanára elmaradtak.

Azért bízom benne, hogy a jövőben a vezetés az elzárkózás helyett nyitni próbál a drukkerek felé. Némi küzdelem után csökkentették tavaly tavasszal a jegyárakat és másfél hónap után a csúsztatott helyett végre élőben nézhették a hazai mérkőzéseket azok, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak kilátogatni. Hátha olvashatok még életút-interjút Szántó Csabával, miközben a következő felkészülési meccsükre utazom…