A kilencvenes-kétezres években élte csúcskorszakát két környékbeli város csapata, melyekkel nagy derbiket, emlékezetes csatákat vívott a Haladás. Ezen klubok csillaga néhány szezon után leáldozott, a megyei bajnokságig süllyedtek, maguk mögött kizárást, csődeljárást, letartóztatást hagyva…

I. rész: „Fradi, ZTE, Sopron, mind a három…”

A soproni csapatokkal már a húszas években különleges mérkőzéseket játszottunk. Az első világháborút követő zűrzavaros időszakban a város területi hovatartozása sem volt egyértelmű, ennek ellenére több csapatuk vett részt a Nyugati Kerületi bajnokságok küzdelmeiben.

Tulajdonképp a Soproni FAC ellen vívtuk az első nemzetközi meccsünket… 1920. május 4-én 1000 néző előtt sima, 3:0-s vereséget szenvedtünk tőlük. A Nyugati Sport krónikása szerint a "Haladás a vereséget kizárólag tökéletesen tehetetlen és lövőképtelen csatársorának köszönheti, bár a halfsor jó volt, különösen Tóth Lajos". A következő bajnokságban visszavágtunk, ősszel a SFAC-ot 2:0 arányban gyűrtük le, míg a Soproni TK-nak szakadó hóban hetet rúgtunk. Különösen dicséretet érdemelt a balszárnyunk. '21 tavaszán is megvertük a két soproni gárdát (SFAC ellen 6:1-re, STK ellen 3:0-ra nyertünk).

1921. szeptemberében – miközben a település utcáin fegyveres harcok dúltak – durva játékvezetői hibák miatt kaptunk ki 2:1-re a SFAC-tól. A mérkőzést a soproni Szentgyörgyi bíró elfogultan vezette, a Haladás minden támadását megállította offseid (les) címén, ráadásul a hazaiaknak megítélt egy jogosulatlan tizenegyest is. Néhány héttel később a SFAC-Kerékpár (szintén szombathelyi csapat volt) mérkőzésen egy általa kiállított soproni futballista anélkül, hogy a bíró észlelte volna, visszatért a játékba, sőt még gólt is rúgott!

Fél évvel később Rozmán durva és közönyös hozzáállása miatt maradtunk alul a SFAC ellen, pedig a hajrára előnnyel fordultunk. A meccs után kitört a viszály a játékosok és a vezetők között, a felelősséget a másikra hárították. A klubvezetés változtatni akart a csapaton, de a futballisták ellenálltak, s kijelentették, hogy inkább nem játszanak. A megbékélést az hozta meg, hogy a találkozót végül megóvta a Haladás, mivel a hazaiak jogosulatlanul szerepeltették Kiss Ferencet.

Az SVSE Lővér körúti pályája, korabeli fotón

A Soproni Vasutas ellen is arattunk különleges győzelmeket. 1927-ben a pályán 4:1-re verték a Haladást, köszönhették mindezt a győri Müller József bírónak. A sípmester 2. percben nem adta meg a Hali egyenlítő gólját, pedig az szabályos körülmények között született, sőt kiállította Némethet. Még a győri és a soproni lapok is elfogultnak, kritikán alulinak minősítették a játékvezetést. A hazai csapat azonban vétett egy súlyos hibát, amit a Haladás ki is használt. Középiskolai tanulót szerepeltettek a soproniak, ami akkor tilos volt. A Hali óvott, az eredményt a kerületi IB megsemmisítette.

1933. június 25-én felhőszakadás miatt 2:1-es állásnál félbeszakadt a Haladás – SVSE bajnoki mérkőzés. A hátralévő nyolc percet már nem akarták lejátszani a soproniak, mert indult a vonatuk. A meccset a Hali javára igazolták.

A Haladás 1936-ban feljutott az élvonalba, majd a háború után első aranykorát élte, miközben a soproni futball hanyatlásnak indult. A negyvenes évektől 1979-ig még a másodosztály is messze volt a hűség városában. A rendszerváltást követően mindjárt lett kettő NB1-es gárdájuk.

Haladás - SLC 3:1, 94 áprilisából

1993. tavaszán egyszerre került a legmagasabb ligába Haladás és a SFAC-ból kacifántosan létrejövő EMDSZ (Első Magyar Direktmarketing Szövetség) Soproni LC. Ez a formáció két szezont töltött az élvonalban. 1993. őszén a  régi Káposztás utcai létesítményben 2:2-es döntetlent értünk el, 1994 tavaszán 3:1-re nyertünk a Rohonci úton. Arra az összecsapásra nyolcezren látogattak ki, góljainkat Szekér (2x) és Schneider szerezték.

Haladás szurkolók a Sopron ellen (94/95, a fotó a http://regiidoklelatoja.blogspot.com/-ról származik)

1994/95-ben egy másik soproni gárdával találkoztunk a másodosztályban, ez az egykori Postásból létrehozott MATÁV SC volt. Őket a Káposztás utcában 3:0-ra vertük, a Rohonci úton 1:0-ra. Ennek a gárdának nagy terve és  sok pénze volt, ugyanakkor a helyi szurkolók körében eleinte nem számított népszerűnek. A SFAC-drukkerek nagy ünnepélyt rendeztek, amikor a városi rangadón, a MATÁV épülő, de soha el nem készülő stadionjában (a félkész lelátók torzóként évekig ott árválkodtak, az építkezést azért kellett abbahagyni, mert a lakókat zavarta…) megverték a hazai csapatot, akik emiatt nem jutottak fel abban az évben.

2000-ben már az élvonalba jutott a MATÁV, miközben a SFAC a hatodik osztályig (megye III) süllyedt. A távközlésiek beköltöztek a Káposztás utcába, s inkább azt a létesítményt korszerűsítették három évvel később. Velük először 2000. július 29-én találkoztunk az NB1-ben, és a Takács T. - Nagy G., Pim, Juhász, Simon (Seper 81.) - Bodor, Somfalvi, Tóth P., Halmosi - Nelio (Varga A. 88.), Alex (Győri, 30.) összállítású csapatunk Alex, Győri és Halmosi góljaival simán, 3:0-ra nyert.

Kiütéses diadal, szép játékkal, pazar hangulattal (2000. július 29)

A legemlékezetesebb összecsapásunkat egy évvel később, 2001. július 28-én vívtuk. Akkor már a 7. percben vezettek a vendégek Tóth Mihály révén, s úgy tűnt, hogy meg fogják szerezni a három pontot, bár a Haladás nagyságrendekkel jobban futballozott. Aztán jött Filipovics, és előbb a 87. percben egyenlített, majd a lefújás előtt a győztes gólt is megszerezte. Ünnepelt a Rohonci úti közönség!

Ünnepel a Tábor, utolsó perces fordítással vertük a MATÁVOT (2001, a fotó a Régi idők magyar lelátója nevű oldalról származik)

2002. májusában Sopronban 3:1-re nyertünk, de e győzelem ellenére is kiestünk, utoljára a 2003/04-es idényben találkoztunk. Szombathelyen 0:0-ra végeztünk, idegenben 5:0-ra kikaptunk. A nyáron Bíró Péter az indulási joggal egy másik városba távozott, s a Haladás a másodosztályból építkezett újjá.

2005-ben a MATÁV Pintér Attila vezetésével Magyar Kupát nyert. A távközlési cég abban az évben beszüntette a támogatását, ezzel megkezdődött a klub lejtmenete. Marius Ladislau Vizer román vállalkozóhoz került a többségi tulajdon. Az ekkor már FC Sopron nevű gárdát végig botrányok kísérték, játékosok és edzők tömkelege fordult meg. 2007-ben Vízer eladta a részesedését egy olasz cégnek, akik a lehetőségekhez mérten jó munkát végző Détári Lajos helyett a talján hatodik ligából hoztak trénert. A tulajdonosnak ígéretei voltak, pénze kevésbé. Előbb késleltette, majd beszüntette a fizetéseket, 2008. február 15-én az MLSz a helyzetre való tekintettel kizárta a klubot az élvonalból. A városi önkormányzat megpróbálta menteni a menthetőt, tett vételi ajánlatot az olasznak, sőt még a REAC Sopronba költöztetése is felmerült, végül egyik sem következett be. A rákospalotaiak ugyan 2008 tavaszán valóban a Káposztás utcában fogadták ellenfeleiket, de aztán visszatértek fővárosi otthonukba (Budai II László Stadion). 2012. április 16-án a Győri Törvényszék Cégbírósága 2011. december 31. napjával törölte a cégjegyzékből az FC Sopron Kft-t.

Giuseppe Signori 2005-ben igazolt Sopronba. A 28-szoros olasz válogatott támadó 10 élvonalbeli mérkőzésen 3 gólig jutott, 2006. májusában távozott

2011-ben a másodosztályba jutott a GySEV által támogatott SVSE, mely beköltözött a Káposztás utcába, és a lila-fehér színek mellé felvette – mezeken legalábbis – a közelmúlt klubjaira és sikereire emlékeztető pirosat is. A vasutasokkal abban az évben a Magyar Kupában találkoztunk, Kenesei duplájával 2:0-ra nyertünk.

2015-re a vasúttársaság kihátrált a klub mögül, de a Haladás és a Swietelsky segítő kezet nyújtott, mi fiatal játékosokkal támogattuk, a vasútépítő cégből névszponzor lett.. 2018 tavaszára az egyesület fizetésképtelenné vált, s megszűnt. Napjainkban a várost a harmadosztályú SC Sopron képviseli, mely az elmúlt években kétszer is osztályt váltott.

Érdekességképpen: már a harmincas években felmerült, hogy a Haladás néhány meccs erejéig Sopronba költözik. 1937 telén jégpályát csináltak a Rohonci úti stadionba, s félő volt, hogy a február végi szezonrajtra nem lesz alkalmas a pálya - akkor még salakos - talaja, így az illetékesek felvették a kapcsolatot a soproniakkal, akik nagy megtiszteltetésnek érezték a megkeresést, s örömmel fogadták volna a szombathelyi csapatot. A talaj végül rendbe jött, február 14-én 2500 néző előtt 2:2-es döntetlent játszottunk a Szegedi AK-val. A Rohonci úti pályát három évvel később füvesítették, akkor az SzSE (Városligeti) pályára költöztünk ideiglenesen.

Belaktuk a Káposztás utcát, 2016-ban csak két vereséget szenvedtünk pályaválasztóként

2016 és 2017 között már megvalósult az "albérlet", akkor az új sportkomplexumunk átadásáig Káposztás utca jelentette a legközelebbi és legolcsóbb alternatívát. Csapatunk összesen 32 mérkőzést vívott az akkorra részben felújított stadionban, melynek ezidáig a Haladás - Paks volt az utolsó élvonalbeli mérkőzése, 2017. november 4-én.

A Lombard Pápával foglalkozó második rész jövő héten csütörtökön jelenik meg.

Felhasznált irodalom:

• Dr. Kövér István a Haladás című könyve
• magyarfutball.hu
• nela.hu
• kisalföld.hu
• Régi idők magyar lelátója