A cikksorozat következő három epizódja a környékbeli riválisainkról fog szólni. Először a város határain belül maradunk, felelevenítve a többek között a Sabariák elleni rangadókat. Majd jönnek a megyei ellenfelek, mint a Celldömölk és a Bük, végül a kilencvenes és kétezres évek két, mára megszűnt, átalakult klubjával zárul a trilógia.
Fennállásunk első bajnoki mérkőzése rögtön egy városi rangadó volt, 1920. március 21-én a Szombathelyi SE fogadta a Haladást a Városligeti pályán. Ellenfelünket eredetileg 1897-ben alapították, de működésük nem volt folyamatos, a tízes években többször újjászerveződtek. Az első világháború előtt a vidéki kerületi bajnokságban indultak, 1911-ben belőlük jött létre Acél néven a későbbi Szombathelyi AK.
SzSE játékosok a Városligeti pályán, 1912
A Sportegylet a háborút követően is a másodosztályt jelentő nyugati alosztályban maradt, három alkalommal (1921, 1923, 1925) ezüstérmesek lettek, néhány játékosukat átcsábította a profivá váló Sabaria. A húszas évek végénre csillaguk leáldozott, az elkövetkezendő évtizedekben jellemzően a harmadosztályban vagy a megyei bajnokság küzdelmeiben vettek részt. 1945-ben felvették a MADiSZ nevet (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség), majd szinte évente egyesültek további városi csapatokkal (Putsch, Elektromos, Dózsa). 1973-ban már Szombathelyi SE Dózsa néven feljutottak a Nemzeti Bajnokság II Nyugati csoportjába (harmadosztály), de ott nem sikerült megragadni, egy szezont követően visszaestek. A klub 1996-ban végleg megszűnt. A Dózsa játékosa volt 1958 és 1961 között Szarka Zoltán.
SzAK kitűzők
A Szombathelyi SE néhány tagja – főkéntgyárosokból, iparosokból, kereskedőkből álló köre – 1911-ben belső ellentétekre hivatkozva külön csapatot szervezett Acél néven. Egy évvel később immár Szombathelyi Iparosok és Kereskedők Magyar Testgyakorló Köre néven kiváltak a Sportegyletből, majd 1913-ban felvették a Szombathelyi Athletikai Klub nevet és a sárga-kék színeket. A SzAK már ekkor jó viszonyt ápolt a Budapesti MTK-val, mely később több nagy külföldi túrát engedett át a szombathelyi csapatnak. Az első világháború előtt egy-egy ezüst- és bronzérmet nyert a kerületi bajnokságban.
A SZAK spanyol túrán részt vett csapata. Sabadell, 1923. (Simoka, Weinhardt, Török, Lövensohn Béla, Földes, Prém, Nagy, Schütz, Krutzler, Mészáros, Fabsits, Takács, Holczbauer, Németh, Vámos, ...) SM Történeti Osztály HP 76.8.15.
A húszas évekre a SzAK a vidék egyik legerősebb gárdájává vált, sorozatban hétszer nyerte meg a Nyugati alosztályt. 1926-ban jórészt belőlük szerveződött a Sabaria, mely a város első profi élvonalbeli csapatává vált. Még légiósokat is alkalmaztak! Az elsőosztályban is megállták a helyüket, kétszer egymás után negyedikek lettek, csak egy pont vagy jobb gólkülönbség hiányzott a dobogóhoz. Egyik legemlékezetesebb diadaluk a Ferencváros idegenbeli legyőzése volt, melyre szurkolói vonat indult Szombathelyről.
Ferencvárosi TC - Sabaria 1 : 3
A Sabaria mindeközben folyamatosan anyagi problémákkal küszködött, mivel a korban a klubok számára nem adott egységesen támogatást a Labdarúgó Szövetség. A profizmus komoly költségekkel járt, ez ugyanis azt is jelentette, hogy a fizetés mellett (létezett ugyan 100 pengős fizetési sapka, de ez kevés segítséget jelentett) munkát kellett biztosítani a futballistáknak, és külön meg kellett egyezni a munkáltatóval, hogy ki mikor mehet edzésre.
A sárga-kékek nem rendelkeztek saját pályával (1929-ben felmerült, hogy a Haladással együtt építenek egy nagy stadiont, nekünk akkor már elkészült a Rohonci úti létesítmény, melyen többször szerepeltek, majd a Városligetbe költöztek), ezért infrastrukturális hiányosságok miatt rendre megbírságolták őket. Sokszor megesett, hogy a mérkőzések előtt a játékosok és edzők a nézőktől kértek némi adományt a tartozások csökkentésére. Egyedüli bevételt a hirdetés és a jegypénz jelenthetett, de ezek 25%-át be kellett fizetni az MLSznek.
A krízisre gyógyírként hatottak a komoly pluszpénzzel kecsegtető európai és amerikai turnék. Az akkori élvonalbeli csapatok többsége (szintén tizenketten alkották a mezőnyt) a szünetekben külföldre utazott, ahol hírverő mérkőzéseket vívott. Így tett a Sabaria is, mely több korabeli sztárcsapatnak (Bilbao, Slavia Prága) tört borsot az orra alá, ráadásul első magyar csapatként eljutott Amerikába. Ezek az egzotikus utak a remélt haszon mellett nagy kockázattal jártak, ugyanis több futballista direkt azzal a céllal tartott a gárdával, hogy majd ottmaradjon Kubában vagy Mexikóban…
A Sabaria csapata mérkőzés előtt. Amerikai túra, 1929. SM Történeti Osztály
Az 1929-es téli amerikai túrának nagy reményekkel vágott neki a szombathelyi gárda, a pénzszerzés mellett két kint ragadt magyart is haza akartak csábítani, illetve abban bíztak, hogy a kiesés elől harcoló csapatot összehozza ez a néhány hét. A kirándulás végzetesnek bizonyult, az álmok szertefoszlottak. Útközben két játékos lelépett, Mexibóban felkelés tört ki, ezért más útvonalon kellett menni, ami fontos meccsek lemondásával járt. Mindeközben a gazdasági válság elérte Magyarországot is, a klub kasszája teljesen kiürült. 1933-ra az egyesület csődbe ment.
A játékosok egy részéből Szombathelyi FC néven új csapat szerveződött, mely jogelődjének tekintette a Sabariát, de sikereket tekintve sohasem tudta azt megközelíteni. Tíz évvel később mégis majdnem az élvonalba jutottak, 41/42-ben csak rosszabb gólkülönbség miatt zártak a Haladás mögött. A háború után Barátság Szombathelyi AK néven folytatták, majd 1949-ben egyesültek a Szombathelyi Bőrgyárral és a Szombathelyi Textillel, tehát tulajdonképp 37 év után visszaolvadtak a Szombathelyi SE-be.
Szombathelyi Cipőgyár 1978. Az üzem 107 évig működött (f.: BMK)
Létezett egy másik Sabaria is! 1941-ben Bőrgyári Üzemi Sportegyesület néven alakult meg a Szombathelyi Cipőgyár csapata, mely 1967-ben a harmadosztályba jutott. Két év múlva immár Sabaria Cipőgyár néven játszottak. 1978-ban átszervezték az alsóbb osztályokat, és bár a Sabaria csak a 14. helyet szerezte meg, egy szerencsésen vett osztályozó után a másodosztályba kvalifikálta magát. Tizenegyesekkel múlták felül a Siófoki Bányászt, majd ugyan a Véméndtől 1:0-ra kikaptak, de a visszavágón 3:0 arányban nyertek, így kivívták a feljebblépést.
1981: Haladás - Sabaria 5:1
1979-ben hosszú idő után – 1942. április 19: Haladás – Szombathelyi FC 4:3 – másodosztályú városi rangadót rendeztek Szombathelyen. A Haladás a Safrankó utcában 6000 néző előtt 4:1-re nyert, a Rohonci úton 2:2-re végeztek a felek. A következő szezonban is megmérkőzött a két gárda, szintén győzelem-döntetlen mérleggel. Egy évvel később a Sabaria kiesett, és csak a rendszerváltás idejét került ismét vissza, akkor is egy-egy győzelmet és döntetlent értünk el ellenük (1990/91 és 1992/93). Feljutásukban nagy szerepe volt több egykori Haladás-játékosnak is, a két csapat között ebben az időban szoros volt az együttműködés.
A Sabaria SE legnagyobb sikerei közé tartozik az 1980-as MNK-menetelés, ahol az elődöntőben a Vasas jelentette a végállomást. A találkozóra 12 000 szurkoló zsúfolódott össze a Safrankó utcai pályán. A 89. percig továbbjutásra álltak a cipőgyáriak, de Kratochvill megsérült, és a csere okozta zavar alatt esett a Vasas győzelmet jelentő gólja.
Sabaria Tipo 1991/92
Az utolsó városi rangadót 1993. június 19-én rendezték, néhány nappal a Magyar Kupa Döntő visszavágója előtt. 4000 néző gyűlt össze a Rohonci úton, csapatunk a Derdák – Nagy M., Jagodics, Sánta, Németh Z. – Szekér, Kenesei, Kovács S (ő pont a Sabariától érkezett) – Hidvégi, Morozov, Farkas összeállításban lépett pályára, míg a piros-kék-fehéreknél Fedor Sándor (korábbi labdarúgónk, edzőnk) a Táncsics – Halász, Koncz, Kovács Zs., Csákvári – Neudl, Farkas, Baranyai – Vidóczi, Vidos, Koman tizenegynek szavazott bizalmat. A mérkőzést 2:0-ra a Hali nyerte, góljainkat Morozov szerezte.
A Sabaria Tipo a 8. helyet szerezte meg az idény végén, de a következő évnek már nem futottak neki, az egyesület – és később a cipőgyár is – megszűnt.
Az elmúlt 27 évben a legmagasabb osztályokban a Haladáson kívül más szombathelyi csapat nem szerepelt. Napjainkban egyedül a Király SZE jelölte meg távlati célként a harmadik ligába jutást.
Korább szombathelyi ellenfeleink emlékeit ma már csak egykori stadionjaik őrzik. A Városligeti pálya korábban az SzSE és a SzAK otthona is volt, 1993 tavaszán itt fogadta ellenfelet a Sabaria Tipo:
A Safrankó utcai (ma már Sugár úti) pálya, mely eredetileg a Dózsáé volt, majd a Sabaria Cipő használta:
1991: Illés és Koncz versenyfutása. A Sabaria már 2:0-ra vezetett - sőt Neudl szabályos gólját a játékvezető nem adta meg - de a Hali végül kiegyenlített
A '91-es meccs jegyzőkönyve
1993: Morozovot (középen) üldözi Neudl és Kovács, háttérben Németh Zoltán
A bajnokavató jegyzőkönyve
Szoros kupameccs
5000 néző a Safrankó utcai pályán
- magyarfutball.hu
- Révész József: A Sabaria Fotball Club közép- és észak-amerikai túrája 1928–1929
- filmhiradokonline.hu
- Vas Népe
- Nemzeti Sport