A lefújást követően ezzel a mondattal összegezte a látottakat az egyik szurkolótársunk. Következzék most egy kissé terjedelmesebb beszámoló, elemzés a legutóbbi találkozónkról, melyben szó esik többek között a fantasztikus Táborról, a korai cserékről, a játékvezetői trió tévedéséről, de még a legfőbb hiányzókról is.

Csákvárra már megérkezni is különleges élményt jelent: az elkülönített vendégszektorhoz ugyanis egy erdőn keresztül vezetett az utunk, saras-tócsás földúton. A helyszínen 1000 forintos „klasszikus tépkedős” belépőjegy és korrekt biztonsági személyzet várt (jó szurkolást kívántak!), kis büfé is üzemelt (korábbi években ez több helyen az élvonalban sem jött össze). A két kisebb lelátó szépen megtelt Haladás-fanatikusokkal, körülbelül százötvenen lehettünk. Kezdésig bizakodva beszélgettünk, hátha most véget vetünk a hazaiak nyerő sorozatának, és feljebb kúszunk a tabellán.

A hangosbeszélő ismertette a kezdőket, Supka mester nem változtatott a múlt heti, Szolnok elleni felálláson, így a Gyurján - Medgyes, Jancsó, Jagodics, Németh Milán, Füleki - Holdampf, Németh Márió - Gaál, Novák tizenegy futhatott ki a gyepre. Az ellenfél csákváriak keretét jórészt olyan fiatalok alkotják, akik egyelőre nem férnek be a Felcsútba.

Káprály játékvezető sípjelére startolt a meccs, az első nagyobb helyzet a miénk volt. Medgyes került a tizenhatoson belülre, lövése nem talált kaput, de a Tábor mindezt nagy tapssal díjazta. Az egész mérkőzés legszebb jelenetei voltak, amikor a vendégszurkolók együtt, a legkisebbektől az idősebbekig, hangosan énekelve űzték-hajtották a csapatot. Mert a Hali mi vagyunk! Közben éledezett a Csákvár, védelmünk bizonytalankodott, felszabadítási kísérleteink zöme az ellenfélnél között ki, a mi térfelünk közepén…

A huszadik perc környékén többször is gólt szerezhettünk volna: előbb egy ígéretes helyzetből elvégzett szabadrúgást követően Novák tűnt el a büntetőterületen belül (Egy kétméteres támadó magától nem dől el…), majd egy szép támadást követően megdolgoztattuk a csákvári kapust: Gaál lövését védte, Márió elé került a labda, előbb luftot rúgott, majd megint mentett a portás. És ahogy az lenni szokott, két perccel később gyors hazai passzolgatás végén Madarász a kijövő Gyurján lábai között a kapunkba juttatta a játékszert, 1 : 0 oda.

A bekapott gól feltüzelte a sárga-mezeseket, akik igyekeztek rárúgni a másodikat. Hátsó alakzatunk ingatag volt (kommunikációs problémák is felléptek), középpályán nehezen tartottuk meg a labdát, és a támadásépítés is körülményesen ment. Intő jel: az egyik csákvári helyzetnél csak a kapufa mentett meg minket, Supka Attila ekkor úgy érezte, bele kell nyúlnia a meccsbe: lehozta a gyengén teljesítő Fülekit, valamint Novákot, pályára küldte Bosnjakot és Nyárit.

A változtatás jót tett, kijöttünk a szorításból, Németh Márió beadásáról Gaál nem sokkal maradt le, majd a 43. percben megszületett az egyenlítő gól: Nyári harcolt meg a labdáért az alapvonalnál, majd az érkező Gaál elé tálalt, aki szépen pörgetett a kapu sarkába. A srácok kirohantak a szurkolókhoz, visszatértek a remények! Az ilyen merészségekből és jó helyzetfelismerésekből kellett volna több a második félidőben, és akkor nem üres kézzel jövünk haza.

A szünetet rövidre zárta a Hali, játékosaink már hét-nyolc perccel kezdés előtt a pályán passzolgattak. A játékrészt agresszívebben indítottuk, hamar meglehetett volna a vezető gól is, tetszetős összjátékot követően Nyári már csak a kapussal állt szemben, de fiatal játékosunk túlságosan szélre akarta helyezni, a labda elgurult a kapu mellett.

Csákvári kontra következett, méteres lessel indult, de a partjelző tekintete messze járt. A védelmünké is, mikor a Gyurjánról kipattanó labdát a kapuba passzolta az üresen érkező Sajbán. A leshelyzetet egyértelműen látta a vendégtábor, hiába jeleztük a partjelzőnek és a bírónak, nem hatotta meg őket.

Kábé így néztünk ki Káprály spori egy-egy nehezen értelmezhető döntése után

Próbáltunk menni előre becsülettel, de támadásainkat lövéssel nem sikerült befejezni. Árulkodó adat: az egész találkozón csak kétszer végezhettünk el szögletet. A csákváriak kontrákra rendezkedtek be, eredményesen. Mindeközben az újonc spori sem állt a helyzet magaslatán, több véleményes ítélettel sújtott minket.

A Tábor lelkesen bíztatta a csapatot, Supka beküldte Eszlátyit is, de az egyenlítés nem jött össze, sőt összehoztunk egy újabb gólt Aqvitáléknak: lekontráztak, majd a beadást követően Németh Milánról került a labda a hálóba, ezzel kialakítva a végeredményt.

A szurkolók megtapsolták a Halit a mérkőzést követően. Az akarattal nem volt gond, de sok hibával, körülményesen játszottunk. A csákváriak egységesebb csapat benyomását keltették, de nyilván könnyebb úgy, hogy nyugodt körülmények között töltötték az elmúlt hónapokat.

Hazaúton azt a megállapítást tettük, hogy bizony elférne ebbe a keretbe Halmosi Péter és Schimmer Szabolcs. Játéktudást és habitust illetően is.

Nagy körbeverések vannak az egész másodosztályban, ha sikerül rendezni a körülményeket a háttérben, és közben összeérik a csapat, bizonyosan lesznek kellemes élményeink ebben a bajnokságban. Hajrá Haladás!