"DVSC kezdő: Négy magyar játékos mellett hét külföldi zsoldos kutya a kezdőben!
Portugál bohóccal a kispadon!
Paksi FC:Csak magyar játékosok a keretben!
A kispadon az egykori győri csapattársam Csertői Aurél!
A végeredmény 1:3 !!!!!!
Tovább is van mondjam még..."

Urbán mindig is szabadszájú labdarúgók közé tartozott, ezen szokásán edzőként sem változtatott

Urbán Flórián, a '90-es évek egyik meghatározó játékosa írta ki a fenti sorokat a legnépszerűbb közösségi oldalra a Debrecen - Paks meccsel kapcsolatban. A nyilatkozat hatására többen is megszólaltak, én is úgy gondoltam, érdemes a légiósok vs. magyarok témával részletesebben, egy szerkesztői jegyzet formájában foglalkozni.

Már az elején fontos leszögezni, hogy Urbán a két végletet ragadta meg, a kép ennél jóval árnyaltabb. Ugyanakkor a Loki és Paks klubfilozófiája sem egyedi és szokatlan Magyarországon. 

Paksi gólöröm. Nyelvi gondok sosem voltak az öltözőben

Kezdjük a tolnaiakkal, és a "csakmagyar" úttal. 2006-ban jutottak fel, történelmük során először, a magyar élvonalba. Azóta egyetlen légiós sem fordult meg a keretükben. Az, hogy csak hazai játékosokat alkalmaznak, mindenképp megsüvegelendő. De azt maga az ügyvezető is elismerte, hogy eleinte anyagi okai voltak ennek, majd később vált alapelvvé Pakson. Egyetlen alkalommal értek el kiugró eredményt, 2011 tavaszán ezüstérmes pozícióban zárták a szezont az atomvárosiak. Jellemzően a középmezőnyben végeztek, de nem kiegyenlített teljesítménnyel, megesett, hogy ősszel szinte körbeverték a mezőnyt, és a dobogó környékén teleltek, majd tavasszal csak 4-5 meccsenként szereztek pontot, de ennek a fordítottja is megesett. Szezononként 1-1 játékost értékesítettek jó pénzért, például Bödét, Fiolát, vagy Hefflert, helyükre többnyire ismeretlen fiatalokat hoztak. Pakson elégedettek ezzel a klubmodellel, ami tőkeerős (állami) szponzor nélkül, korlátozott anyagi lehetőségekkel egy rokonszenves megoldás, ugyanakkor maximális célkitűzés a középmezőny lehet.

Artner színmagyar csapata ellen senki sem mehetett biztosra

Hasonlóra Szombathelyen is volt példa, Artner Tamás idejéből. A Haladás egykori edzője ugyanis, nagyon helyesen, azt vallotta, hogy akkor igazol le egy légióst, ha jobb, mint az elérhető magyar játékos, és a klub pénzügyi helyzete is lehetővé teszi a transzfert. Mivel ilyet nem talált, maradtak a hazai játékosok, nem is volt nagy mozgás a Hali keretében ekkoriban (2012-2014). Viszont Radó, Németh, Simon és Nagy Gábor is letette a nevét az elsőosztályban, zömüket később elvitte egy-egy jobb csapat. Itt is egy alkalommal sikerült egy jobb szezont produkálni, azonban a keret szűkössége, és hiányzó befejező csatár miatt elmaradt a dobogó. 

A másik véglet, amikor rövid távra, a cél érdekében egyszerre sok légióst igazol egy klub. Ez történt legutóbb Debrecenben. Mindenképp szeretnének bennmaradni, itthonról nem igazán tudtak volna erősíteni, maradt a külföld. Hasonló útra lépett 2015 januárjában három csapat is, a Pécs, a Honvéd és a Haladás, ezeket vizsgáljuk most meg részletesebben. Fontos azonban megemlíteni, hogy a labdarúgó szövetség ekkor még nem korlátozta a külföldiek számát.

Jarni jól dolgozott a Munkással

A Pécs utolsóként várta a februári szezonkezdetet. Az ősz végén (2014-ben járunk) szerződtett horvát Jarni a télen összeszedte azokat a külföldieket, akikről tudta, hogy képes megmenteni a csapatot. Kiszemeltjeit nagyrészt le is tudta igazolni, és vezényletükkel rövid időn belül feljebb kerültek a tabellán, legyőzve idegenben az Újpestet, vagy a Diósgyőrt, megnyerve a hatpontos meccseket a Haladás vagy a Dunaújváros ellen. Mindezt úgy, hogy végig kérdéses volt, lesz-e érvényes licence a következő szezonra a Pécsnek. Végül nem kapták meg, a keret szétszéledt, Jarni pedig Felcsúton már nem bizonyult sikeresnek. Viszont ebben az esetben célravezetőnek bizonyult a sok külföldi játékos, mivel az edző előzetesen tisztában volt a képességükkel, és klubvezetés is partnernek bizonyult. A másik két példában már nem beszélhetünk erről...

Hemingway és a légiós brigád

Kispesten mindig fontos szerepük volt a külföldieknek, ugyanakkor az, ami 2015 februárjában a Honvédnál történt, máig példátlan. Csábi Józsefet a felkészülési időszak végén menesztették, a visszatérő Marco Rossi mellett 9(!) légiós érkezését jelentették be. "Az új labdarúgók közül az egyik legígéretesebb a Galatasaraytól fél évre kölcsönbe érkezett 20 éves argentin balszélső, Lucas Elias Ontivero. A Honvéd öt csatárt is igazolt: a hétszeres venezuelai válogatott Jesus Meza 1,5, a szerb Bratislav Punosevac 2,5, a kétszeres elefántcsontparti válogatott Francis Koné és a kolumbiai John Jairo Palacios Granja három évre kötelezte el magát, míg a mexikói David Izazola fél évre kölcsönbe érkezett. A balhátvéd posztra pedig a szintén szerb Josip Projicot és a francia Jean-Pierre Morgant szerződtette a Honvéd, továbbá még egy horvát védő, Josip Elez írt alá Kispestre." (sporhirado.hu) Azonban közülük szinte senki sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az utolsó fordulóig kérdéses volt a kispestiek bennmaradása, ami végül sikerült. Azonban már 2015 nyarán 8-an távoztak, a XIX. kerületben pedig belátták, hogy ez az út nem járható, mára pedig megtalálták a megfelelő egyensúlyt a minőségi légiósok (Lanzafame, Lovric) - rutinos magyarok (Hidi, Eppel) - tehetséges fiatalok (Baráth, Bobál) között.

Savaria Avanti! Olaszos Haladás

A Haladásnál először Massimiliano Caroletti nevét érdemes megemlíteni. A 2014 nyarán a semmiből feltűnő olasz marketing igazgató egyből "bemutatkozott", magával hozta a Serie A ászát, a Lazio legendáját, Tommaso Rocchit. Artner nem könnyen (és akkor óvatosan fogalmaztam) ment bele a játékos leigazolásába, de végül megérte, az amúgy nagyon gyengén muzsikáló őszi keret legjobbja volt, hozzáállásával, akaraterejével példát mutatva. Vele együtt jelentették be a szlovák válogatott Kamil Kópunek és a fiatal ukrán Jefremov leigazolását. Ők ketten azonban nem szerepeltek túl jól, télen már távoztak is. Érkeztek azonban helyettük mások. A csapatot októberben átvevő Szentes, miután nagytakarítást végzett, az elküldött játékosokat többnyire Carolettinek köszönhetően olasz (érdekeltségű) futballistákkal pótolta. Jött Mancini, Alcibiade, Branescu (ő román, de a Juventustől kapta kölcsön a Hali), Martínez, és a svájci Bühler. Azonban közülük csak Martínez maradt tovább, nem véletlenül. A Haladás nehezen, kétszer edzőt váltva tudott csak bennmaradni, köszönhetően elsősorban Mészöly Gézának, de a Dunaújváros (anyagi okból fakadó) bukdácsolása is fontos szerepet játszott ebben.

Azt tehát látjuk, hogy ha sok légióst igazol egyszerre egy klub, az általában nem vezet túl sok jóra. Egy kiugró eset azonban a több szempontból speciális Sousa-féle Videoton, amely anyagi szempontól messze maga mögé utasítja az első osztály 90%-t. A fehérváriaknak sikerült bejutni 2012 őszén az Európa-ligába, ahol a korábban Nyugat-Európában nevelkedő légiósok jóval több játékosmegfigyelő érdeklődését kelthették fel. A kiesést, és Sousa távozását követően szét is széledt az a csapat, és már egy szinte teljesen átalakult Videoton lett újra bajnok, két évvel később.

Mi lehet akkor az ideális helyzet? Mikor éri meg légióst szerződtetni? Szerintem abban az esetben, ha jobb, mint az elérhető hazai lehetőség (MLSz-korlátozás miatt is), megfizethető és képes alkalmazkodni az NB1-hez. Ilyenből kevés akad, két példát tudnék mondani a jelenlegi Haladásból. Stef Wils Belgiumból érkezett 2015 nyarán, azóta pedig nagyon fontos láncszeme a Halinak. Teljesítménye alapján bőven benne van a 15 legjobb itthoni légiósban, nem nézi le a bajnokságot, hanem teszi a dolgát, úgy, hogy azért máshol kereshetne többet is. Williams lenne a másik példám, akinek ugyan kellett egy kis idő, mire felvette a liga ritmusát, de mára alapembere lett a Halinak, meg is hálálja a bizalmat. (Megj: Az Újpest elleni szezonnyitóra például az alig pár hónapos kisfiát is kihozta, ez is mutatja a klub iránti elkötelezettségét.)

Stef Wils, a pozitív példa

 Összességében, én úgy gondolom, hogy egy Haladáshoz hasonló anyagi lehetőségű klub keretében legyen 2-3 minőségi, alázatos külföldi, aki pluszt tud hozzátenni a csapathoz, jól kiegészítve a rutinosabb társakat, és pályájuk elején lévő fiatalokat.

Jakus