Ez az egy szó hűen tükrözi az Újpest elleni szezonnyitó produkciót. Az október közepe óta mindössze 1 egy nb1-es meccset nyerő Haladás egyre lejjebb csúszik a tabellán. Mi az oka ennek a gyenge szereplésnek? Milyen tavaszra számíthatunk? Ezekre a kérdésekre próbál meg választ adni ez a szerkesztői jegyzet.

I. rész: Megtörés

Williams a földön. Nem szokatlan látvány, ezúttal is faragták rendesen

Ahhoz, hogy megfelelően átlássuk a jelenlegi helyzetet, érdemes visszamenni egy keveset az időben. 2016 október 15-én pazar játékkal oktatta a Haladás a címvédő Ferencvárost, és állt a dobogó második fokán. Előtte legyőzte a Vasas, három gólt szerett a Diósgyőr és a Paks ellen is, illetve a legutóbbi szezonban előrébb végző MTK és Debrecen otthonából is három ponttal távozott. Tehát volt egy nb1-es szinten jó csapat, minőségi légiósokkal, tapasztalt szombathelyiekkel, és sokra hivatott fiatalokkal.
Aztán egy sérüléshullám mindent megváltoztatott. Előbb Williams, majd Németh, és Rózsa is a maródiak listájára került, csatlakozva Királyhoz és a nagy reményekkel igazolt Calventéhez. A kulcsemberek kiesését pedig nem bírta el a Hali, aminek a következménye a nagyon fájó érdi kupakiesés, valamint a paksi és diósgyőri (debreceni...) vereség. Pedig mindhárom esetben megvolt a lehetőség a győzelemre.
Azt tehát az átigazolási időszak előtt le lehetett szűrni, hogy van egy jó alap, amire lehet építkezni. 2-3 minőségi igazolással a dobogó sem tűnhetett volna volna elérhetetlennek. Úgy, mint tavaly télen. Ja, és az értékek megtartása. Azt hiszem, ez már túl sok. Nem mellesleg a szurkolói szinten hallható, és a nyugat.hu által is megszellőztetett anyagi gondok miatt.

II. rész: Értékvesztés

Gaál a bizonyítéka annak, hogy alázattal, akaraterővel, és kitartással is el lehet boldogulni az nb1-ben

Az átigazolási időszak azonban a szurkolói igények vágyak teljes ellentétét hozta el. Távozott az ősz két nagy felfedezettje, Hegedűs és Gaál. Mindkettőért jó pénzt kapott a klub, mindkettő szeretett Szombathelyen játszani. És mindketten hasonló ok miatt távoztak. Komoly célokért szerettek volna játszatni, amire a jelenlegi Haladában nem volt lehetőségük. Hegedűs esetében ez a másodosztályú Felcsútnál kevéssé érthető, de elkeserítő számomra, hogy vonzóbb a másodosztályban a feljutásért harcolni, mint az nb1-ben jobb csapatok ellen szerepelni. Gaál távozását megértem. Dobogóért akar küzdeni, Angyalföldön azért nem a padot fogja koptatni. 
Ám nem szabad azt gondolni, hogy ezek a futballisták pótolhatatlanok. A védelembe jött Jancsó és Devecseri. Előbbi Gyirmóton nem szerepelt rosszul, utóbbi Mezőkövesden nem számított alapembernek, de ne felejtsük el, hogy voltak azért Devének jó meccsei a Haliban. főleg ha adott egy minőségi partner. Mint amilyen Guzmics volt, és amilyen Wils lehetne.
Támadó igazolása viszont nem lehetőség, hanem létkérdés. Ne egy egykori másodosztályú gólvágótól, vagy egy tizenéves tinitől várjuk Gaál (és az ő 7 találatának) megfelelő alternatíváját. A felmerülő jelöltek közül egyedül Antonov megszerzése lehet reális, arra felesleges volt számítani, hogy majd a Fradi kölcsön fogja adni a korábban drágán megvett Radót. Az ukrán játékosnak fél évig nem volt ugyan csapata, de fel lehetne építeni azért, legkésőbb áprilisig. Mervónak sincs klubja, itt biztos kapna lehetőséget, Mészölyről is elismerően beszélt, lenne helye a Haladásban. 

III. rész: Csönd

Ritka pillanat, Illés nyilatkozik

Ami számomra a legfájóbb, az a vezetőség kommunikációja a szurkolókkal. A teljes csönd. Mészöly egy-egy félszavából arra lehet következtetni, hogy valami nincs rendben a klub környékén. A Swietelskynél történt egy teljes vezetőségi csere, nem kizárt, hogy a szponzori támogatáson is módosítottak. Aztán a nyugat.hu írta meg, hogy az MLSz-szel kapcsolatban sem oké minden. Ám ezeket az információkat a vezetőség soha sem erősítette meg. Nem ilyen formában született volna meg ez az iromány, ha akár Illés, akár Tóth, vagy a labdarúgó szövetségen belül frissen komoly pozícióba kinevezett Halmai is kiáll a szurkolók elé, és beszámol a klub állapotáról. De ez nem történt meg. Az ankétról pedig a hivatalos oldal összehozott egy olyan semmitmondó cikket, amit még én is meg tudtam volna írni, anélkül, hogy akár egy percet is a Tó Vendéglőben töltöttem volna. 

IV. rész: Tavaszi esélylatolgatás

Pacsi. A szurkolók azért bíznak benne, hogy lesz ez még jobb is

Néhány szót az Újpest elleni meccsről is ejték, ennek tükrében pedig a tavaszi kilátásokról. Legutóbbi ellenfelünk az elsőosztály legszerencsétlenebb csapata. Nem igazolhattak, nem játszhattak hazai pályán, plusz a két legjobbjuk, Bardhi és Diarra sem tartott velük Sopronba. Ennek ellenére félgőzzel is simán verték a Halit. Kovács nagyon hiányzott középről. Ősszel az egész forduló legmagasabb instat indeyét kapta a lilák elleni meccset követően, tehát kijelenthető, hogy fekszik neki az Újpest játéka. Most a kispadon kezdett, és nézte Jagodicsékat. Szándékosan írtam őt, nem célom megbántani, de már a felkészülési meccseken is látszott a bizonytalansága. Calvente és Williams lehet talán a tavasz két húzóembere, márha nem fogják őket állandóan faragni. Bamgboye sem szállt be rosszul. Király pedig visszatért. Ezek a pozitívumok.
Nehéz hetek várnak a Halira. Legközelebb Gyirmótra utazunk, nekik aztán tényleg csak a győzelem jöhet szóba. De úgy gondolom, hogy nekünk is. Aztán két bajnokaspiráns, előbb a télen Kleinheislerrel és németekkel felturbózott Fradi a Groupamában, majd pár napra rá a Megyeri úton lát minket vendégül a Vasas. Finoman szólva sem mi vagyunk az esélyesek. Bizony most már nem előre, hanem hátrafele kell tekintgetni, jelenleg 6 pont az előnyünk a már kieső Lokihoz képest. Létszükség igazolni, ha nem akarja a vezetőség a másodosztályban avatni a stadiont.

Hajrá Hali! 
Jakus

(fotók: nyugat.hu, illetve NAVA)