Szerdán a Szolnoki MÁV csapata érkezik a Rohonci útra. A szolnokiakkal először 1936. július 5-én találkoztunk, az a mérkőzés történelmi jelentőségű volt, győzelmünkkel ugyanis először jutottunk fel a Nemzeti Bajnokság I. osztályába.

1925-ös csapatunk, rajta olyanokkal, akik a '36-os feljutásban kulcsszerepet vállaltak

A két világháború között – néhány szezont leszámítva – a másodosztály küzdelmei több csoportban zajlottak, a feljutásról a bajnokok között további selejtezők döntöttek, melynek nyertese országos amatőr bajnok lett, és magasabb szintre léphetett. A Haladás 1936-ig összesen négy alkalommal nyerte meg a  Nyugatmagyarországi Alosztályt. 1927-ben Nyíregyházán megvertük a Kelet-bajnok  Nyíregyházi TVE-t (2:1), de az elődöntőben kikaptunk a Diósgyőri VTK-tól (3:1). Egy évvel később szintén a nyíregyháziakkal találkoztunk, megint 2:1-re nyertünk, és ezúttal az elődöntőt is sikerrel vettük, hazai pályán 5:1-re vertük a Békéscsabát. A győri döntőben 3:2-re alulmaradtunk a Testvériség SE-vel szemben. 1933-ban már az első körben búcsúzni kényszerültünk, a Törekvés SE 4:1-re verte csapatunkat.

Az 1935/36-os Nyugatmagyarországi Alosztályban a gólarány döntött a bajnoki cím sorsáról, mivel a Haladásnak (akkor Szombathelyi MÁV néven szerepeltünk) és a Soproni FAC-nak is 41-41 pontja volt és a győzelmek száma is megegyezett. Ugyan a soproniak hárommal kevesebb gólt kaptak (42-t, mi 45-öt), mi 104-szer vettük be az ellenfelek kapuját, ők 85-ször, így megint készülhettünk a selejtezőkre.

Először Diósgyőrbe látogattunk, volt miért visszavágni a vasgyáriaknak, hiszen 1927-ben 3:1-re megverték a Haladást. Marth József vezetőedző a Baumann – Iván, Borsódi – Bujtor I., Halmai, Klopfer – Szabó, Gazdag, Kiss, Páhr, Boda összeállításban küldte pályára a csapatot. Jól kezdtük a találkozót, megszereztük a vezetést Páhr László találatával. A 21. percben Halmai megsérült, és mivel akkor még nem ismerték a csere lehetőségét, emberhátrányban folytattuk a meccset. A 39. percben a mérkőzés szurkolói rendbontás miatt félbeszakadt. Kezezés miatt a hazai közönség tizenegyest reklamált, Barna Béla bíró inkább lefújta a találkozót.

Az MLSz újrajátszást rendelt el, ám Szombathelyen akkor épp országos dalosünnepélyt tartottak és a csendőrség nem engedte a mérkőzés lebonyolítását, így a találkozót Győrben ismételték meg. Alig párszáz néző láthatta a rendes játékidőben 2:2-re végződő találkozót. A hosszabbításban Páhr László döntötte el a meccset, következhetett a Szolnok elleni finálé.

Így festett akkoriban a Rohonci úti otthonunk

A döntőről így tudósított az MTI:

„Vasárnap délután 5;ooo főnyi közönség jelenlétében játszotta le a szombathelyi MÁV csapata az országos vidéki labdarugó bajnoki döntőt a szolnoki MÁV együttesével. Győzött a szombathelyi MÁV 2:0 /1:0/ arányban. A mérkőzés rendkívül izgalmas és lendületes volt. melyből a nagyobb technikájú szombathelyi csapat megérdemelten került ki győztesként. A 8. percben sarokrúgásból Nagy lőtte a szombathelyiek vezető gólját, A szombathelyi csapat továbbra is fölényben volt, számos támadást vezetett, melyek azonban az első félidőben nem végződtek eredménnyel.

Szünet után tovább tartott a szombathelyiek fölénye és a 2o. percben Buda kapásból gyönyörű colt rúgott, A mérkőzés vége előtt a szombathelyiek Boda révén meg egy gólt elértek, amelyet azonban a bíró lesállás miatt nem ítélt meg,

A mérkőzés után Berta Sándor az MLSz kiküldöttje szép beszéd kíséretében osztotta ki a bajnoki érmeket a gvőztes csapat tagjai között. A* szombathelyi MAV győzőimével a Nemzeti Liga tagja lett.”

Csapatunk felállása: Baumann – Iván, Borsódy – Bujtor II., Kiss, Kopfer – Szabó, Nagy, Bujtor I., Páhr, Boda

Legyünk szerdán is legalább ötezren, győzzünk 2:0-ra és jussunk fel!

Forrás: magyarfutball.hu, Kövér István A Haladás című könyve