Új sorozatunkban igyekezünk bemutatni a Haladás olyan jobbára már visszavonult labdarúgóit, akik nagyon sokat tettek a szombathelyi csapatért, klubért, egyszóval akik megérdemelnék, hogy az új stadion 1-1 szektora a nevüket viselje.

Az első részben idősebb Halmosi Zoltánt mutatjuk be. 1947 nyarán született egy kis vasi faluban, Bozzaiban. Tehetségét csak 16 éves korában fedezték fel, testnevelőtanára azonnal a Haladáshoz irányította, mely akkoriban Lokomotív néven szerepelt az első/másodosztályban. Első felnőtt meccsét 1965-ben játszotta, a Székesfehérvár ellen. A Hali egy évvel később kiesett, Halmosi azonban - hiába hívta egy másik szombathelyi csapat - végül maradt a zöld-fehéreknél. Első NB1-es meccsén a Vasas ellen góllal debütált. Eleinte, még ifi korában csatárként próbálták játszatni, ám kiderült, a védelem bal oldalán érezte igazán jól magát, olyannyira jó teljesítményt nyújtva, hogy a válogatottba is meghívták, bár ott inkább középpályásként számítottak rá. 11 mérkőzés jutott neki a meggypiros mezben, egy gólt szerzett. Ám 1969-ben részese volt a Marseilleben a csehszlovákoktól 4:2-re kikapott csapatnak, ez a vereség (mellyel lemaradtunk a mexikói vb-ről) nagy hatással volt a válogatott játékosaira, szinte teljesen új csapat épült a 70-es évekre. Halmosi ezek után még 3 alkalommal lépett pályára. A hatvanas évek végén majdnem derékba tört a pályafutása, egy Komló elleni vereséget követően keveredett vitába az asszisztenssel, kezet is emelt rá, 3 évre tiltották el, de ezt később mérsékelték.

Ahogy a korban szokásos volt, a pesti klubok általában felhozták vidékről a tehetséges labdarúgókat, például a későbbi újpesti legenda Bene Ferenc is Kaposváron kezdte pályafutását. Halmosit is hívták, az MTK és a Honvéd mellett a legkitartóbban a Vasas szerette volna leigazolni, de ő végül maradt Szombathelyen. 1975-ben kupadöntőt játszott az Újpest ellen, a vereség ellenére nemzetközi kupában indult a Haladással. 1977-ben 5. lett a Hali, ez a Budapest-központú bajnokságban nagyon jó eredménynek számított. Egészen 1981-ig szerepelt Szombathelyen, majd alacsonyabb osztályú osztrák csapatokban vezetett le. 306 nb1-es meccsen 19 alkalommal volt eredményes. Később a Rohonci út gondnoka lett.

(kép forrása: haladas.hu)

2 fia  és egy lánya született, Zoltán és Péter. Zoltán is megfordult a Haladás csapatában, ám Péter még édesapját is túlszárnyalta a válogatott mérkőzéseket tekintve.

Mind a mai napig rendszeresen jár a Haladás meccseire, ahogy mondta, örök szerelme a Haladás.

forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/41919/Halmosi_Zoltan_Szerelmem_a_Haladas