Az Illés Akadémia 2007-es beindulását követően 4 kinevelt játékost sikerült a Haladásból más nb1-es csapatba, magas összegért értékesíteni. Kovácsot, Ugrait, Radót, és legutóbb Hegedűst. Őket, míg a Haliban játszottak, a magyar labdarúgás nagy értékeinek, a jövő tehetségeinek tartották, joggal, hiszen mindegyikőjük meggyőző teljesítményt nyújtott szombathelyi színekben. Aztán jött a váltás, a klub mindegyikükért jelentős összeget kapott, ők pedig megmutathatták, mit tudnak a Szombathely táblát elhagyva. Hegedűst leszámítva (az ő távozása még friss) kijelenthetjük, nem tudták kamatoztatni a tehetségüket. 

Kovács István egy jó félévet (2011 ősze) követően igazolt a Sousa-féle Videotonba, mintegy 500 000€ értékben, forintra átszámolva ez 150 milliós tételt jelent. Természetesen a Garancsi István tulajdonában lévő fehérváriak számára ez az összeg meg se kottyant. "Kokó" azonban az azóta eltelt időben nem tudta magát huzamosabb ideig beverekedni a kezdőbe. 5 alkalommal ugyan meghívták a válogatottba, de ezeken sem nyújtott kimondottan jó teljesítményt. A legutóbbi félévben mindössze 242 percet töltött a pályán, gólja, gólpassza nincs. Azt tehát ki lehet jelenteni, hogy míg a Haladásban alapemberként számoltak vele, és megkapta a lehetőséget folyamatosan, a bő kerettel rendelkező fehérváriaknál többnyire kiegészítő emberként számolnak vele. Talán túl korai volt számára a váltás, de egy biztos, a tehetsége azért még nem veszett el. Egy kölcsönadás mindenképp lendített volna rajta, de ettől elzárkóztak a Vidi vezetői.

Kovácsnak öt meccs jutott a nemzeti csapatban

Ugrai Roland nagyon fiatalon debütált a Haladásban, igazi alapemberré Artner Tamásnál értett, 2013 őszén. Azonban a Fradi és Thomas Doll hívására nem tudott nemet mondani, a zöldekkel szimpatizáló játékost kivásárolta élő szerződéséből az FTC. Pénz ott sem gond, erre Kubatov Gábor a garancia. Ám hiába játszhatott szeretett csapatában a támadó, sok lehetőséget nem kapott. 2015 nyarán pedig visszaigazolt Szombathelyre. A Haladásnál többé-kevésbé megkapta a lehetőséget, 3 alkalommal volt eredményes, azonban tovább állt, az új bajnokságot már Miskolcon kezdte. A kiesés elől menekülő miskolciaknál sokáig nem is állt a vezetőedző rendelkezésére, az ősz végére került csak bevethető állapotba, akkor is csak meccsvégi 10-15 percekre. Az ő nagy álma, hogy a Ferencváros meghatározó embere legyen, nem fog valóra válni, Miskolcon azonban fontos láncszem lehet. A Haladás kétszer kapott érte pénzt, először 30 milliót, a diósgyőriek által fizetett összeg nem nyilvános.

Ugrai kupát nyert és az Európa-ligában is gólt szerzett a Fradi színeiben, de nem sok alkalommal volt kezdő

Radó András 2012 tavaszán robbant be a Haladásba. A Kovácsnál is tehetségesebbnek tartott játékost szintén vitte volna a Videoton már egy félév után, de akkor (nagyon helyesen) a maradás mellett döntött. Fokozatosan vált a Haladás kihagyhatatlan támadójává, 2013/14-ben pedig a gólkirályi címre is jelölt volt egy ideig. 2014 nyarán már ő is váltani akart, szintén szimpatizált a Ferencvárossal, de ők akkor nevetségesen alacsony összeget kínáltak érte. Augusztusra meg is sérült, így átigazolása meg is hiúsult. A kiesés elleni küzdelemben Szentes alatt nem sok szerepet vállalt, a Mészölyi váltás azonban pozitív hatással volt rá. A Nyíregyháza és Felcsút ellen képességeinek megfelelően futballozott, felhívva magára ismét a tehetősebb klubok figyelmét. 2015 nyarán az Újpest és a Ferencváros is bejelentkezett érte. A Haladás vezetősége mindkét ajánlatot elfogadta, Radó végül a Fradi mellett tette le a voksát. A bajnoki címért küzdő fővárosiaknál azonban nem tudott meghatározóvá válni, epizódszerepek jutottak neki. Ha a lilákat választja, mindenképp több játéklehetőséghez juthatott volna. Érte is szép összeg ütötte a Haladás tulajdonosainak a markát, 400 000€-t, azaz 122 milliót utalt a fővárosi klub.

Radó-öröm a Fradiban. Eddig 7 meccs jutott neki a bajnokság mostani kiírásában

Radónak és Kovácsnak a Haladásban mutatott képességeik alapján már többszörös válogatottnak kellene lenniük. Ám előbbi még meghívót sem kapott. Ígéretek maradtak csupán, akikre egykor nagy jövő várt, de helyette a kispad szomorú valósága jutott. Azt tehát kijelenthetjük, hogy ők nem jártak jól a váltással. Egy futballistának ugyanis az a legjobb, ha játszhat. Nyilván nagyságrendekkel többet keresnek, mint Szombathelyen, magyar bajnoknak mondhatják magukat, de ha megnézik a játékperceiket, vagy elővesznek egy régebbi újságot, tudósítást olyan Hali meccsekről, amin ők szállították a győzelmeket, örömük nem lehet teljes.

Hegedűs első meccse a Haladásban. Ekkor még nem sokan gondoltuk, hogy egyszer majd 122 milliót fizentek érte

Hegedűs János nem járt be könnyű utat, mire a Haladás megbecsült tagja lett. Nem tört össze attól, hogy az első meccsei nem úgy sikerültek a Haliban, ahogy szerette volna (2015 májusában kapott 1-1 félidőt a Dunaújváros /1:4/ és a Győr /2:3/ ellen). Elment a másodosztályba, végigjátszotta a szezont, majd visszatérve Szombathelyre beverekedte magát a kezdőbe. Feladatát, szerepkörét sokkal jobban megoldotta, mint elődje, Jagodics. Tavasszal is megkapta volna a lehetőséget, Mészölynél fontos alappillérnek számított. A védelem rutinos tagjával, Stef Wilsszel jól kiegészítették egymást. Nem értem, hogy miért előrelépés neki az nb2-es Felcsút (amit bátran nevezhetünk a magyar futball Kínájának, pénzért bárkit megvehetnek, és meg is teszik). Kár érte, sok sikert, ezeken a közhelyeken kívül nem tudok mit írni. Érte is 122 milliót kapott a Haladás. 

Summa-summarum, a négy játékosért összesen körülbelül 424 millió forintot kaszált a Haladás. Kijelenthetjük, hogy a váltással az ún topklubba szerződéssel egyikük sem járt igazán jól. A magyar foci sem, ezt nem kell részletezni. Aktuális (Ugrait leszámítva, meg Hegedűst is, ott még korai lenne ítéletet mondani) csapataik sem, mert azért nem voltak olcsók. Na de akkor ki?

(megj: az átigazolási összegeket a mindenki számára nyilvános és mértékadó transfermarkt.de oldalról vettem át)