Két hónappal ezelőtt - miután 1:5-re kikaptunk a Felcsúttól - azt írtam, hogyha a következő idényben is élvonalbeli meccseket akarunk látni Szombathelyen, akkor rendet kell tenni a fejekben, öltözőben, klubházban. Hiába telt el azóta hét forduló, helyzetünk inkább romlott, mint stagnált.

Padlón vagyunk...

A kialakult állapotokért (10. hely, 11 pont, 11 lőtt gól) legnagyobb mértékben a vezetőség a felelős. Először is: nyáron akadt néhány nehezen értelmezhető igazolásunk, akik helyett érdemesebb lett volna megtartani a középpálya motorját, Iszlai Bencét. Látványosan hiányzik a csapatból. Emellett Stef Wils mellé is elkéne egy stabil társ, mint amilyen Hegedűs János volt. 

Másodszor, a gyenge idénykezdést követően Mészöllyel akarták elvitetni a balhét. Holott talán ő tehetett a legkevésbé róla. Két éve benntartott egy morálisan szétesett brigádot, majd bőven erőn felüli szerepléssel előbb 5., majd 6. helyet ért el a csapattal. Úgy, hogy azért távozott közben néhány minőségi játékos (Ugrai, Th. Wils, Gaál, Hegedűs) pótlásuk pedig házon belül történt. Tehát az látszott, hogy Mészöly abszolút alkalmas arra, hogy a Haladás edzője legyen. A kialakult krízist jobban meg lehetett volna oldani, ha edzőváltás helyett még az átigazolási időszak utolsó napjaiban megerősítik a csapatot, a fent említett Iszlaival és egy belső védővel, plusz szabad kezet adnak Mészölynek a kezdők összeállításakor. Vagy ha tényleg edzőt akarnak váltani, akkor gondoskodjanak a megfelelő utódról.

Pacsi sem így képzelte ezt el

Ez viszont nem történt meg, helyette ideiglenes jelleggel kinevezték Pacsi Bálintot. Aki lehet, hogy jó utánpótlás edző, meg jól ismeri a csapat alapját képező fiatalokat, de szereplésünk nemhogy javult, hanem még romlott is. Összesen volt két félidőnk hét meccsből, ami úgy nagyjából jól nézett ki, a Vidi és a Loki elleni első játékrész. Viszont továbbra sem lövünk kapura csak ha muszáj, taktikánk nagy vonalakban annyiból áll, hogy tedd ki a szélre, fuss, add be a max 170 cm-s támadóinknak, aztán majd lesz valami. Ezzel nem lehet meccseket nyerni...

Néhány szót a fiatalokról: Sokan őket okolják a gyenge szereplésért, én nem hibáztatom őket. Technikásak, küzdenek, kihozzák magukból a maximumot. De azt nem lehet elvárni, hogy egy kiesés ellen küzdő csapatot ők vigyenek a vállukon. A felnőtt úszóversenyeken sem olyanokat indítanak a 4-500 méteres távokon, akik pár nappal korábban ügyesen ellubickolnak a gyerekmedencében... 

Játékosnevelés esetében az a nagy kérdés, hogy hosszú távon akarunk-e futballistákat adni a Haladásnak, és a magyar labdarúgásnak, vagy rövid távon kiszedni a pénzt a klubból. Ha előbbi, akkor talán érdemesebb lett volna a fiataljaink egy részét kölcsönadni fél/egy évre Sopronba, vagy egyéb másodosztályú csapathoz, ahol nem nyomja (akkora) teher a vállukat, de azért közelebb van a színvonal az nb1-hez, mint az ifiligákban. Rácznál, Jancsónál, Hegedűsnél ez bevált. Ha azonban az utóbbi a cél, jelesül felvenni a milliós MLSz juttatásokat, majd a koravéneket leültetni a padra, akkor csak így tovább.

Régi harcosok, őszinte arckifejezéssel

Mi lehet a megoldás? Igazolni ilyenkor már nem szokás, egy vagy több mentális elbeszélgetés (sportpszichológussal) azonban nagyon ráférne mindenkire. Télen pedig megerősíteni a keretet, kispadot.

Mindörökké Haladás!
Jakus

(felhasznált irodalom: haladasfc.hu)