Tizenöt éve négy-nullra nyertünk a kozármislenyi stadionban. Tizenöt éve a Hali a mi csapatunk volt, helyi srácokkal, akik velünk együtt nőttek fel a Rohonci úton. Akikkel négy idény alatt közösen jutottunk el Budakalászról Borasig. Rózsa Dani, Schimmer Szabi, Guzmics Ricsi, Tóth Peti… és még hosszan lehetne sorolni.

A maiakat nem tudnám hosszan sorolni. De a tavalyiakat sem. Amióta kiestünk, toporgunk egyhelyben valahol a másodosztály közepén, a forgatókönyv untig ismert: viszonylag vállalható ősz, elmaradó téli igazolások, alapos tavaszi visszaesés, húzóemberek eladása, klubnélküliek szerződtetése, mégis viszonylag vállalható ősz, de elmaradó téli erősítések és így tovább.

Lehet itt mindenféle szakmai izéket (opcionálisan behelyettesíthető) kinevezni, reggeli műsorokban feljutásról beszélni, szurkolókat számonkérni, de ettől beljebb nem lett a Haladás, csak a drukkerek bizalma tűnik el. Nekünk, akiknek a zöld-fehér szín, a címer még jelent valamit, az NB II középmezőnye nem lehet perspektíva, mert ilyen itt 1919 óta soha nem volt.

Érdemes azon elgondolkodni, hogy miért látogattak ki majd háromezren egy megyei bajnokira és miért nem sikerült az ezret átlépni idén egyetlen hazai meccsünkön sem. Minden tiszteletem a kijáró 6-700 fő előtt, de maximálisan megértem a távolmaradókat, mert ez a Haladás ebben a formában nem tud közönségvonzó lenni, a szurkoló nem képes azonosulni a csapattal, mert mire megkedvelne egy játékost, már el is került innen. Az a fajta kilátástalanság, amit az elmúlt (mostanival együtt) három idényben produkáltunk, kiábrándító.

Nem a VIP-ből nézem a hazai meccseinket, nem látok bele az értekezletekbe, belső munkafolyamatokba. Azt viszont látom, hogy mennyire nincs kommunikáció a vezetőség és a szurkolók között. Érdemes lenne beszélgetni velünk, őszintén elmondani, hogy mi a terv ezzel a klubbal. Félévente egyszer tartanak egy ankétot és ennyi, le van tudva, és különben is, mi nem álltunk a csapat mögött 2019 tavaszán, amikor kiestünk az élvonalból. (Csókolom, én például Kisvárdán, Fehérváron, Budapesten álltam a vendégszektorokban…)

Haladás - Mosonmagyaróvár 1 - 2. (Fotó: Vas Népe - Unger Tamás)

Persze nem az ügyvezetés hagyja ki a helyzeteket, én azt is elhiszem, hogy a keret jelentős részének teljesen mindegy, hogy mondjuk itt vagy Győrben, Csákváron vagy Soroksáron futballozik, mert nem kötődik a városhoz, nincs, ami itt tartsa. Elég egy telefon az ügynöknek, hogy váltani szeretne a nyáron, már el is van intézve.

A fentebb is említett, tizenöt évvel ezelőtti csapatunk nem azért jutott el a bronzéremig és az Európa-liga selejtezőkig, mert akkora pénzben úszott, vagy akkora sztárok alkották. Hanem mert számított nekik a Hali és kellőképpen ambíciózusak voltak, nem jelöltek ki irreális célokat, hanem meccsről meccsre haladtak. Ha ezúttal is sikeresek szeretnénk lenni, akkor a recept adott. Messze sem kell menni, Dani, Szabi, Ricsi vagy Peti bizonyosan tudna súgni. És ha a közönség azt látja, hogy ez a gárda küzd, akar valamit itt elérni és márciusban már nem azon gondolkodik, hogy hova igazoljon a nyáron, akkor vissza fog térni a bizalma.

Szóval tessék végre megbecsülni ezt a csodálatos klubot és annak szellemében dolgozni.

Kilenc évvel ezelőtt, 2014. április 4-én pénteken egy szép napsütéses késődélutánon Székesfehérváron lépett pályára a Haladás. A felcsútiak elleni mérkőzésen a Sóstói Stadion vendégszektorából szurkolt e sorok írója is, még pesti gimnazistaként. Következzék egy személyesebb hangvételű visszaemlékezés arról a csapatról, ahol aztán tényleg mindenki szombathelyi volt.

Előtérben a csapat, háttérben a drukkerek

Aznap délelőtt a 2012/13-as szezonban használt fekete Legea mezemben mentem suliba, hátán Kenesei nevével (néhány nappal a megvásárlását követően Kenő Pápára igazolt, ez persze semmit sem von le az érdemeiből…), s lelkesen újságoltam az osztálytársaknak, hogy ma végre nagy meccsre megyek. A legtöbben az Újpest – Fradira gondoltak (mert a fővárosi derbit is aznap rendezték), én viszont büszkén mondtam, hogy a Felcsút – Hali meccsre látogatok ki.

Már ezt a „Felcsút-dolgot” meg kellett magyarázni. Ők abban a szezonban nyerték meg az NB II nyugati csoportját, amikor a második számú együttesek utoljára indulhattak a második vonalban, merthogy szoros szimbiózisban éltek az akkor még Videoton nevet viselő fehérváriakkal. A bajnoki cím a Fejér megyei faluba került, a tartalék státusz pedig szakmai együttműködéssé „szelídült”. Eredetileg tényleg a Puskás Ferenc nevét felvevő focisuli növendékei szerepeltek a kezdőben, de az eredmények elmaradtak, a keretet pedig olyan sokat megélt spílerekkel töltötték fel, mint Czvitkovics Péter, Lubos Hajdúch, Tóth II Balázs vagy Lencse László. Benczés Miklós tréner légiósokat is bevethetett, többek között Gallardót, Fabiót vagy Denkovicsot.

Bezzeg nálunk! Artner Tamás vezetőedző keze alatt egy ízig-vérig vasi gárda jött össze, ahová remekül beilleszkedett Fehér Zoltán és Bosnjak Predrag is. A keret tapasztaltabb része a HVSE-ben nevelkedett, a fiatalok az Illés Akadémiáról érkeztek, így például az addigi legeredményesebb szezonját futó Radó András és az alapemberré váló Németh Márió. Az egyre jobb formába kerülő csapatunk esetleges győzelmével tovább álmodozhatunk éremről és Európáról… Szóba is került a vonaton az öt évvel azelőtti kazah és svéd túra.

Akkoriban még nem készült el a Pancho Aréna, ezért Gallardóék a székesfehérvári Sóstói Stadionban fogadták ellenfeleiket, jellemzően néhányszáz néző előtt. Épp ezért ért némi meglepetéssel, hogy a vasútállomáson rendőrök vártak bennünket, a stadionig vezető körülbelül egy kilométeres úton a fontosabb kereszteződéseknél további járőrkocsik álltak. A temetőn keresztül megközelíthető vendégszektorban köszöntöttük az ismerős arcokat, felhangzott az első „Hajrá Hali”. Néhányan feltankoltak sörből (békebeli háromötvenes Ászokkal), mások az utolsó széksor mögött felhúzott mobilbudi-sort látogatták meg.

Azóta már lebontották ezt a stadiont, vasszékestül, mobilvécéstül

Csapatunk a Rózsa - Fehér, Guzmics, Tóth, Bosnjak - Simon, Iszlai, Nagy, Halmosi - Németh, Radó kezdővel állt ki, a pályaválasztó részéről Benczés tréner a Hajdúch - Lorentz, Vaszicsku, Szekeres, Fabio - Tóth II B., Polonkai - Szakály D., Lencse, Czvitkovics - Tischler tizenegynek szavazott bizalmat.

Bő fél órát kellett várni az első gólra. Radó adta be a szögletet, Guzmics Ricsi érkezett és bólintott, egy ide! Ráadásul szögletből! (A bajnokság első fordulójában ugyanitt a saját sarokrúgásunk után sikerült gólt kapni, szóval már ezért különleges volt ez a találat). Büntetőhöz juthattunk volna utána, de Vad II sípja néma maradt, pedig Hajdúch kapus egyértelműen ellökte Halmosit. Kilenc perccel később Czvitkovics Péter lőtt hatalmas gólt, de sokáig nem kellett szomorkodnunk, a középkezdést követő támadásból visszaszereztük előnyünket, ezúttal Radó András talált be!

Legszebb öröm a gólöröm!

A második félidőben nem sikerült rárúgni a megnyugtató harmadikat, még azok után sem, hogy Tóth II Balázst leküldte a játékvezető a 71. percben. Sőt, a lefújás előtt Nagy Gabi hatalmasat mentett a gólvonalról! Ünnepelhettünk a csapattal, a harminc-negyven fős vendégtábortól zengett az amúgy szinte teljesen üres aréna. Kiadtuk a jelszót: „Reszkess Kazahsztán!”

Járt a pacsi! Fehér sapkában a szerző, fehér mezben meg az egyik gólszerző

Artner Tamás a lefújást követően elmondta, a keret minősége nem alkalmas a nemzetközi kupaszereplés elérésére, a hozzáállása viszont igen... Halmosi Péter pedig úgy fogalmazott, "nagyon összetartó közösséget alkotunk, és most már nincs az öltözőben olyan ember, aki nem a Haladás sikeréért küzd. Mindenki meg tudna halni a csapatért, és azt gondolom, hogy ez látszik is". Sajnos néhány hónappal később, a nyáron fontos szereplők távoztak ebből az amúgy sokra hivatott gárdából, még a kiesés szele is megérintett bennünket, de végül két edzőváltás árán bennmaradtunk.

Azóta nagyot fordult a világ. Az elmúlt három idény végén érem került a felcsútiak nyakába és kiléphettek Európába (habár azok elég kis lépések voltak) mi viszont a másodosztály középmezőnyében rekedtünk. Radó András azóta sem lett válogatott, manapság a Vasas II-ben szerepel. Az akkori kezdőből Bosnjak most is velünk van, többen visszavonultak vagy alacsonyabb osztályban fociznak.

Habár messze nem ez a legnagyobb győzelmünk, én szép emlékként őrizem azóta is a belépőt, mert ez a találkozó és ez a koncepció (mindenki szombathelyi!) bemutatta, miben lehetnénk mi sikeresek. Talán egyszer eljön a mi időnk, majd az én fiam lógja el az utolsó órát, hogy ott lehessen a péntek délutáni idegenbeli meccsünkön. Már csak az a kérdés, hogy kinek a neve lesz a mezen…

A fotók a haladasfc.hu-ról származnak, Vágvölgyi Bálint érdeme! Továbbiak ide kattintva érhetőek el!
A meccs összefoglalója:

Jópár évvel ezelőtt egy győztes idegenbeli bajnokinkról vonatoztam hazafelé, amikor a fülkében – a sálamat meglátva – leszólított egy utastárs. Kiderült, hogy egy nagymúltú vidéki csapat szurkolója, daliás időkben nemzetközi kupában is öregbítették a magyar futball hírnevét, de a kétezres évek második felére kiestek, azóta alsóbb ligában senyvednek, párszáz néző előtt. Leszállás előtt óva intett attól, hogy a Haladást elnyelje valaha a másodosztály mocsara, mert onnan szinte lehetetlen felállni, de én akkor ennek nem tanúsítottam különösebb jelentőséget. Azt hiszem, most kezdem érteni, mire gondolt…

Szóval kikaptunk az amúgy nem túl acélos szegediektől, két hete meg a hátsó régióban tanyázó Szpari vitte el könnyedén mind a három pontot a Rohonci útról. Habár lehetne mondani, hogy matematika, meg történtek már csodák… De a realitás az, hogy nyáron sorozatban az ötödik idényünket kezdjük majd meg a másodosztályban.

Nem ezt szoktuk meg, merthogy erre a Nemzeti Bajnokság 1935-ös bevezetése óta nem volt példa. Amióta amatőrcsapatok (a Haladás a második világháború végéig az volt) is indulhattak az NB I-ben, csapatunk négynél több egymást követő szezont sosem töltött el a második vonalban. Jellemzően a legmagasabb osztályban szerepeltünk (nálunk csak a győriek töltöttek több szezont az élvonalban a vidéki gárdák közül), ha ki is estünk, 1-2 idényen belül visszajutottunk. A leghosszabb időszak a 2004-es újjáalakulás és a 2008-as feljutás között telt el, de ne felejtsük el, hogy a pályán elért eredmények szerint a 2006/07-es idény végén is feljutottunk, csak az MLSZ pontlevonással sújtott bennünket.

A 2007/08-as idényben 4500 fő körül alakult a hazai meccseink átlagnézőszáma (f.: Vond)

Most viszont más a helyzetünk. Tizenöt éve viszonylag simán nyertük meg a másodosztály nyugati csoportját, és egy bő évtizeden át elvoltunk az élvonalban úgy, hogy főként a helyi srácokra és az akadémiáról kijövő ifistákra támaszkodtunk, eurószázezreket pedig sosem fizettünk játékosokért. Ez a mai Haladás óriási hátrányban van egy Mezőkövesd Zsóryhoz, Kisvárda FC-hez, pláne a felcsúti klubhoz képest, és a sort hosszan lehetne folytatni. Nagyon messze vagyunk az NB I-től és nem valószínű, hogy mostanában közelebb fogunk kerülni, hacsak nem történik eget rengető változás a létszám és/vagy a finanszírozás kapcsán.

Ugyanis – és ezzel nem a vezetésünket akarom felmenteni – a mai magyar futballkörnyezet nem kedvez a Hali számára. Kis halak vagyunk mi a felhizlalt ragadozók között, ne csodálkozzon senki, ha nyáron a jobb szezont futók a felkészülést már nem az akadémián kezdik el. Értékeinket nem tudjuk megtartani, az új igazolások kis százalékából válik húzóember. El lehetne játszani a gondolattal, milyen lenne most egy Dombó D.– Kállai K., Mocsi A., Hegedűs J., Debreceni Z., – Kiss T., Kiss B., Németh M., – Medgyes Z., Tóth M., Radó A. neveket tartalmazó Hali, de sok értelme nincs, mert a realitás nem ez.

Aki jó, azt elviszik, akit hozunk helyére, az nem biztos, hogy beválik. Itt a fiatalok megkapják a kellő játékpercet, a nálunk tehetősebb kluboknak aprópénz az az összeg, amiért megszerezhetik tőlünk, ráadásul egy „kész” futballistát kapnak, akit nekik már nem kell „nevelgetni”. A labdarúgó meg mehet magasabb osztályba, és a menedzserének is jut némi százalék. Win-win szitu, mindenki jól jár, kivéve azokat a szurkolókat, akik reménykednek valamiféle szebb jövőben.

Mocsi Attilát a Videoton II-ből hoztuk, két évvel később Marco Rossi küldött neki válogatott meghívót

Azok az idők meg elmúltak, hogy valaki csak azért maradjon itt, mert ez a Haladás. A Hali-szív a lelátón dobog, az ország (és a Kárpát-medence) különféle pontjairól Szombathelyre érkező futballistáknak – persze tisztelet a kivételnek – az akadémia és a Haladás csak egy lépcsőfok a pályafutásuk során. Sajnos nincsenek már Király Gabik, Halmosi Péterek, Tóth Petik, hogy csak azért utasítsanak vissza jó ajánlatot és szintlépési lehetőséget, mert nekik a Hali a mindenük.

Ha ki akarunk jutni a mocsárból, akkor minél előbb el kell kezdeni vonzóvá tenni a Haladást, hogy megérje itt maradni vagy ide jönni, hogy a Haliban futballozni rangot jelentsen és ne csak egy megfelelő ugródeszkát. Amennyiben ez nem megy, vagy nem lehetséges, akkor pedig be kell látni, hogy maradunk itt a „langyos vízben”, a másodosztály középmezőnyében. Nem egyedül, hiszen itt vannak mellettünk a győriek, pécsiek, szegediek, nyíregyháziak, békéscsabaiak. Miközben „odafenn”, múltat tekintve szegény, a rendelkezésre álló pénz mennyiségét tekintve gazdag várdaiak és felcsútiak küzdenek a dobogós helyekért.

Mondjuk mi legalább létezünk, nekünk olykor néhány győztes bajnoki után eszünkbe juthat, hogy talán majd most csoda történik, és a papírformát borítva valahogy elérjük a második helyet és megváltjuk a jegyet az élvonalra. Dunaújvárosban, Tatabányán, Salgótarjánban, Szolnokon, Kaposváron vagy Sopronban még ennyi sincs. „De számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem.”

Legalább próbáljunk meg kimászni ebből a mély valamiből, a süppedésbe való belenyugvásnál nincs irritálóbb.

Utolsó téli felkészülési meccsét vívja szombaton a koradélutáni órákban a Haladás. A rózsahegyiek (szlovák I. osztály) elleni találkozóval kapcsolatban csak annyit tudni, hogy zárt kapuk mögött rendezik, a beharangozó cikkben még helyszínt sem adtak meg. A jelenség szomorú, de nem szokatlan.

Engem, mint egyszerű szurkolót kifejezetten érdekelnek a tesztmérkőzések, mert itt lehet a legkönnyebben informálódni a csapatról. Hallhatom, milyen instrukciókat ad az edző, láthatom, milyen felfogásban, játékrendszerben küldi pályára a futballistákat, beszélgethetek közben a hozzám hasonlóan érdeklődő drukkerekkel, vagy akár a vezetőség tagjaival is.

A nyáron épp akkor jártam Bécsben, amikor a Hali is, természetesen kimentem az Al Ahli SC Doha elleni találkozónkra, amit egy kiváló állapotú és bárki számára nyitott sportcentrumban rendeztek, a pálya mellett még egy büfé is üzemelt, ami a harmincöt fokos hőségben jól jött. Tőlem néhány méterre adta az utasításokat Németh Szabolcs és Délczeg Gergely, én meg váltottam néhány szót Mészöly Gézával és az ügyvezető igazgatónkkal is, olyan témákról, hogy milyen lesz az új mezünk, melyik csapatrészbe terveznek még igazolni. Jól esett az a fajta nyitottság és őszinteség, amit ott tapasztaltam.

Németh Szabolcs figyel a kispad árnyékában

Sajnos ez a nyitottság azóta valahogy elmúlt. Három tesztmérkőzést vív(t)unk Szombathelyen, de nézők egyikre sem mehettek. Ha alaposan megindokolnák, hogy miért rendezték zárt kapuk mögött ezeket a meccseket, akkor az is lehet, hogy megérteném. Fizetni kéne a biztonsági személyzetnek? A szakmai stáb kérte így? Zavarná a csapatot? Bonyolult lenne megszervezni? Találgatni lehet csupán, hivatalos magyarázattal nem találkoztam.

Az elzárkózásra más példát is találni, nekem fájóan hiányoznak a tartalmas cikkek, anyagok a csapatról, a játékosokról. Szép, hogy van harminc fénykép az edzésekről meg egy-egy félperces videó a meccsek után, de nagyon szívesen olvasnék egy interjút az új vezető szakmai koordinátorral, ahol jobban megismerhetném az ő munkáját, a Haladással kapcsolatos terveit. Bizonyára Hipp vagy bármelyik futballistánk is tudna három-négy mondatnál többet beszélni a felkészülésről, meg a tavaszi várakozásról. A régi, nagy ikonjainkkal készített portré-sorozat meg már csak hab lenne a tortán.

Mindeközben a drukkertársakkal beszélgetve, vagy a kommenteket olvasva azt érzékelem, hogy sokan érdeklődnének a klub iránt, kíváncsiak a szurkolók a Haladásra, de falakba ütköznek. A bezárkózás, „neked ehhez nincs közöd” -mentalitás könnyen oda vezethet, hogy elfogyunk a lelátóról és már nem lesz kihez szólni.

Haladás - ZTE felkészülési mérkőzs 1970. februárjában, 800 néző előtt

Pedig voltak itt szimpatikus kezdeményezések az utóbbi években, csak néhány példát említenék: az ankétokról videós közvetítést adtak (nyáron már nem), az ügyvezetőtől lehetett írásban kérdezni, a fontosabb bejelentés kapcsán sajtótájékoztatót hívtak össze (szintén videós közvetítéssel), a játékosokkal pedig a szurkolói boltban lehetett találkozni. Kár, hogy ezek mostanára elmaradtak.

Azért bízom benne, hogy a jövőben a vezetés az elzárkózás helyett nyitni próbál a drukkerek felé. Némi küzdelem után csökkentették tavaly tavasszal a jegyárakat és másfél hónap után a csúsztatott helyett végre élőben nézhették a hazai mérkőzéseket azok, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak kilátogatni. Hátha olvashatok még életút-interjút Szántó Csabával, miközben a következő felkészülési meccsükre utazom…

Az esztendő végén egy kérdőív keretében lehetett értékelni a Szombathelyi Haladás teljesítményét, többek között olyan kérdésekre válaszolva, hogy ki nyújtotta a legjobb teljesítményt, kikből állna a legerősebb kezdőcsapat és miként látták a szurkolók az edzők munkáját. Következzenek az eredmények!

A csapat őszi bajnoki teljesítménye – 3,30

Az ötödik helyről várja a folytatást a Haladás, húsz forduló alatt harminckét pontot szerzett az együttes. A kitöltők alig több mint fele közepes osztályzatot adott, elégtelent senki sem osztott ki, ketten viszont kiválóra értékelték a gárda őszi bajnoki szereplését.

A csapat őszi kupateljesítménye – 2,83

Két mérkőzés jutott a Halinak a MOL Magyar Kupában: Putnokon Mészöly Géza irányításával 4 – 2-re nyertünk, majd október végén, immáron Hippel a kispadon 1 – 2-re legyőzött bennünket az NB I-es Honvéd csapata a Rohonci úton. A kitöltők egyharmada közepes osztályzattal illette a csapatot, egynegyede elégségest osztott ki.

A legerősebb kezdőcsapat

Érdekes eredmény született, ilyen összeállításban idén ősszel egyszer sem futott ki a csapat. A nevek mellett az szerepel, hogy hány százalék jelölte a kezdőbe:

Verpecz (79,8 %) – Simut (79,8 %), Devecseri (41,7 %), Németh (79,8 %), Bosnjak (97,6 %) – Csernik (59,5 %), Csilus (92,9 %), Rácz (96,4 %), Doktorics (79, 8%), Horváth (61,9 %) – Molnár (69 %)

A legjobb teljesítményt nyújtó játékos

A naptári évet nézve a rendszeresen játszók közül a legtöbben Doktorics Áronra és Bosnjak Predragra szavaztak, pont egyforma mennyiségű voksot kapott a két játékos (27,4 %), mögöttük alig lemaradva Csilus Tamás következett (25 %).

Az év felfedezettje – Lucas Mario Simut (35,7 %)

A nyáron Mezőkövesdre igazoló Kállai Kevint Simut pótolta a védelem jobb oldalán. Az utánpótlás-válogatottba is meghívott védő mindössze egy mérkőzést hagyott ki eltiltás miatt, és a diósgyőriek ellen megszerezte első felnőtt bajnoki gólját is.

Németh Szabolcs – 2,04

Az őszi szezont Németh Szabolccsal indította a Haladás. A fiatal tréner jelentősen megváltozott keretet kapott, és bár az első három fordulóban hét pontot szerzett a csapattal, a folytatásban elmaradtak a sikerek, ezért szeptember elején távozott. Az osztályzatok közel fele elégséges volt, egyvalaki kiválóra értékelte.

Michal Hipp – 4,23

2018 szeptembere után tért vissza Szombathelyre a felvidéki edző. Érkezésével feljavult a gárda teljesítménye, legyőztük többek között a tavaly még élvonalbeli Gyirmót FC Győrt és az MTK-t, valamint a listavezető diósgyőrieket is. A kitöltők több mint kilencen százaléka négyes és ötös jegyet adott, akadt egy elégtelen is.

Mészöly Géza – 2,88

2022 márciusában Mészöly Géza személyében szakmai vezetőt neveztek ki a Haladásnál. A korábban éveken át – közmegelégedésre – edzőként dolgozó Mészöly eleinte Németh Szabolcs munkáját segítette, majd a tréner távozását követően két meccs erejéig leült a kispadunkra: az ajkaiak ellen gól nélküli döntetlent értünk el, Putnokon továbbjutottunk a kupában.

A jövő: 3 – 9. helyek valamelyike (81 %)

A válaszadók jelentős része a tabella első felébe várja a csapatot, de feljutni nem fogunk. Azért a voksolók 17,9 százaléka bízik abban, hogy ledolgozzuk hétpontos hátrányunkat és a 2023/24-es idényt már a legmagasabb osztályban kezdjük. Egyvalaki szerint a 10 – 15. helyek között zárunk majd.

Köszönet a kitöltésért!

Az egyik regionális hírportál oknyomozó cikket készített a politika és a futball magyarországi összefonódásáról, különös tekintettel a Haladásra. Mindehhez felvettek egy utcai videót, amelyben a járókelőket arról kérdezték, mi a véleményük csapat teljesítményéről.

Az irományra sok szót nem érdemes vesztegetni, már az első mondatban sikerült hibát véteni a csapat Nemzeti Bajnokságba jutásával kapcsolatban. Fél perc alatt ellenőrizhető tényadat, azt meg pláne nem várom el, hogy az erre készült cikksorozatot elolvassák. De beárazza az egész munkát, hiszen hogyan is várjam el valami hitelességét, ha alapvető dolgoknak képtelenek utánanézni. De mindegy, ez az ő bajuk.

utca embere haladas teljesitmenye

Az utcai kérdezgetős videónak viszont már egy tisztességes címet nem sikerült adni. A riporter pedig azt sem tudta, hányadik helyen áll a tabellán a Haladás. Fél perc alatt ellenőrizhető tényadat, jogos elvárás, hogy legalább ennek utánanézzen az illető. Vagy az, aki megnézte feltöltés előtt, esetleg az, aki megosztotta. Egyiküknek sem sikerült. Egy magát valamire tartó újságíró ilyen fércmunkát nem ad be, egy magát valamire tartó hírportál nem ad le. 

Magával a műfajjal kapcsolatban is vannak fenntartásaim, egészen más képet kaptunk volna, ha mondjuk a dorogiak elleni mérkőzést követően rögzítik a stadionnál, a meccsről hazafelé tartóknak szegezve a kérdést. Másfelől az sem derül ki, hogy pontosan mennyi embert szólítottak meg, válaszaik hogyan is néztek ki teljes egészében. De legalább lehet mondani, hogy mennyire nem szeretik a helyiek a focit és a Halit.

Félreértés ne essék, nem a megszólalókat akarom minősíteni, nem kötelező szurkolni, követni a Haladást, sem a magyar labdarúgást. A Haladás mindenkori marketingeseinek, vezetőségének, játékosainak dolga és feladata az, hogy minél többen érdeklődjenek, kövessék a csapatot.

A regionális hírportálnak pedig csak annyi lenne a dolga, hogy ha foglalkozik valamivel, legalább arra veszi a fáradságot, hogy minimálisan felkészüljön a témából. Ez nem sikerült.

(címlapkép: Vond)

Németh Szabolcs vezetőedző távozása után egyelőre csak ideiglenes utódot sikerült találni a Haladás kispadjára, a hosszútávú megoldás még várat magára. A potenciális jelöltekkel kapcsolatban egyelőre semmilyen sajtóhír nem jelent meg, ez viszont alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk, vajon milyen trénerre lenne szüksége most a Halinak.

Helyi?

A kezdeti időktől fogva többségében vasi, szombathelyi kötődésű edzők irányították a mindenkori csapatot. Marth József a húszas években még játékosként szolgálta a klubot, trénerként több alkalommal feljuttatta az élvonalba a Haladást. Többek között Tölgyesi József, Török Péter, Rátkai László, Novák Dezső, Fedor Sándor is megfordult nálunk labdarúgóként és edzőként is, a legutóbbi időkből pedig Csertői Aurél sorolható ide.

Alapos hely- és klubismerettel rendelkezett Artner Tamás is, aki két ízben dolgozott a Haladásnál. 2007-ben a pályán elért eredmények alapján feljuttatta a gárdát, 2012 és 2014 között két nyolcadik és egy hatodik hely fűződik a nevéhez. Nála aztán tényleg mindenki szombathelyi volt a csapatból, nem véletlen, hogy a drukkerek mai napig szívesen gondolnak rá vissza.

Csertői és Artner visszahozatala már ott nehézségbe ütközik, hogy mindkettőjüknek állása van. Az pedig nem kétséges, hogy a gyirmóti kispad és a győri akadémia vezetői széke jelenleg vonzóbb, mint a szombathelyi munkalehetőség.

Preisinger az utánpótlásválogatottnál eredményes munkát végzett

Ha olyan edzőt szeretne választani a vezetőség, aki már megfordult korábban Szombathelyen és van legalább másodosztályú munkatapasztalata, akkor például Marian Sluka és Preisinger Sándor neve is felmerülhet. Előbbi közel két éven keresztül irányította a szentlőrincieket, az egyik legalacsonyabb értékű kerettel bíró, rendre kiesőjelöltnek elkönyvelt gárda azóta is az NB2 tagja.

Preisinger jelenleg a fehérvári Michael Boris segédje, előtte Békéscsabán és az U17-es válogatottnál dolgozott, utóbbiakkal világ- és Európa-bajnokságon is részt vett.

Akadémiáról?

Az elmúlt években gyakori megoldás volt edzőváltások idején, hogy az utód az Illés Akadémiáról került ki. Kuttor Attila, Pacsi Bálint és Desits Szilárd is a Halinál kapott először felnőtt csapatnál kispadot, bár egyikük válságmenedzselő megbízatása sem tartott hosszú ideig. Érdekességképpen, Németh Szabolcs videóelemzőként tevékenykedett Béláéknál a tavaly nyári kinevezése előtt.

Az U19-es korosztályt az előző szezonban Horváth Rudolf vitte, segédje Horváth András volt. Előbbi azóta Kaposváron dolgozik, helyét egykori asszisztense vette át a fiataloknál. A korábbi válogatott középpályás győzelemmel mutatkozott be az újpestiek ellen a nyitófordulóban, és aligha merült fel, hogy máris átvegye a nagycsapatot.

Oross Márton, akinek nem ismeretlen a szombathelyi közeg

Oross Márton inkább szóba jöhet, ő két éve az Illés Akadémiától került az MLSz-hez, az U19-es válogatottat vette át, pont a korábban említett Preisingertől. Tavasszal még ő vezette az U18-asokat, most az U15-ös korosztály tartozik hozzá. Másodosztályú rutinja nincs, viszont javára szólhat, hogy ismeri a szombathelyi körülményeket és a játékosok egy részét is.

Keringőből?

A magyar edzőkeringőből érkező trénereink közül az elmúlt bő tíz évben Aczél Zoltán és Mészöly Géza érdemelte ki igazán a drukkerek elismerését. Aczéllal 2010 ősze és 2011 tavasza során zsinórban nyolc hazai győzelmet arattunk, kiesőpozícióból a nyolcadik helyre hozta a Halit. Mészöly egy morális-erkölcsi értelemben megtört gárdát vett át, tartott benn négy forduló alatt, majd előbb ötödik, azt követően hatodik helyet ért el. Tette mindezt úgy, hogy a fiatalok szerepeltetésére nagy hangsúlyt fektetett, ráadásul a hazai pálya előnyét csak egy félszezon erejéig élvezhette.

Ellenben Szentes Lázár, Horváth Ferenc és Supka Attila sem alkotott nagyot a szombathelyi kispadon, azokkal az edzőváltásokkal nem sikerült kikecmeregni a válsághelyzetből. Szentes azóta a kisvárdai utánpótlást vezeti, Horváth Dunaújvárosban melózik épp, Supkát az imént menesztették Mezőkövesdről.

Pintér legutóbb az NB2-ben kapott lehetőséget

A jelenleg munkanélküli státuszban lévő hazai mesterek listája hosszúra nyúlik, érdemes lehet kiemelni Pintér Attila nevét, aki húsz éve Celldömölkön majdnem csodát csinált. A korábbi szövetségi kapitány az előző szezon végén az óbudaiakat próbálta benntartani, az utolsó hat mérkőzésen azonban nem sikerült elegendő pontot összegyűjteni.

A fiatalabb generáció tagjai közül Huszti Szabolcs merül fel rendre az edzőváltásoknál, jelölt volt Kisvárdán, és a kövesdiekkel kapcsolatban is lehetett olvasni a nevét. Egy féléves debreceni tapasztalatot tud eddig felmutatni, más kérdés, hogy azzal a Lokival reális elvárás volt az osztályváltás.

Külföldi?

A Haladás több mint százéves múltja során eddig mindösszesen egyszer akadt nem magyar edzőnk: a felvidéki Michal Hipp. A korábbi szlovák szövetségi kapitány hamar kivívta a szombathelyi lelátó tiszteletét, nevét több meccs után skandálta a B-Közép. Évekkel a menesztése után is visszatérő vendég volt a lelátón. Jelenleg a harmadosztályú galántaiaknál dolgozik.

Hipp-Hipp-Hurrá!

A kérdés az, hogy megérné-e importálni a szomszédból egy edzőt, tudna-e többet hozzátenni a Haladáshoz egy teljesen ismeretlen osztrák, szlovák vagy horvát tréner? Annyi egészen biztos, hogy más szemléletet hozna.

Hamarosan okosabbak leszünk, érdemes figyelni a hétvégi meccsen a csarnok felőli szektorokat, a leendő utód valószínűleg ott fog ülni. Addig is szavazzatok, szerintetek melyik lenne a legjobb megoldás?

Az első három meccsen megszerzett hét pont után a következő négy mérkőzésen mindösszesen egyet gyűjtött be a Haladás. A szezon előtt megfogalmazott célkitűzésektől egyelőre messze áll a csapat. Ha ez a tendencia érdemben nem változik, akkor a feljutás helyett a bennmaradásért fogun küzdeni.

(f.: haladas.hu)

Ezt a „feljutás-dolgot” a naptári év szerinti első hazai meccsünk (a Szpari elleni 1-2) második játékrészében elengedtem. Egy ideig bíztam a csodában, hogy majd ezúttal mi leszünk „A meglepetéscsapat”, amelyiket még az sem rengette meg, hogy az egyik kulcsemberét elvitték. Csodákat láttunk már itt a másodosztályban is, az előzetesen maximum középmezőnyre jósolt budafokiak, gyirmótiak vagy legutóbb az újonc kecskemétiek osztályváltása is jó példa erre. Ezek a gárdák nevek alapján nem tűntek jobbnak az akkori és mostani Haladásnál sem, viszont minden más mutatóban fölénk nőttek.

Lehet szép célokról beszélni, csak egyrészt tiszteletlenség a szurkolókkal szemben, másrészt az igazság az, hogy az elmúlt három hónapban még messzebb kerültünk az élvonaltól. Nem mintha amúgy közel lettünk volna. A mai magyar élfutball alapjaiban jelent más kategóriát, mint amire jelenleg Szombathelyen képesek. Addig, amíg az értékeinket nem tudjuk legalább ideig-óráig megtartani (ne tessék csodálkozni azon, ha valaki ebből a mostani állományból kicsit is kiemelkedik, a januárt már nem az akadémia műfüves edzőpályáján kezdi), és amíg nem vagyunk képesek érdemi erősítéseket végrehajtani, finoman fogalmazva is értelmetlen az NB1-ről bármiféle szót ejteni.

Lehetne hosszasan elmélkedni azokról a kérdésekről, hogy akadémiával a hátunk mögött miért is kell Észak-Macedóniából meg Észak-Zalából fiatal játékost igazolni, illetve mi kell ahhoz, hogy a kispadon váltás következzék be, de azt hiszem, lényegtelen ezeket boncolgatni, az érdemi döntéseket úgy sem mi, szurkolók hozzuk, továbbá valami oka bizonyosan van.

Annyi viszont biztos, hogy ha itt valaha magasabb szintű klubot akarnak építeni az illetékesek, akkor ahhoz a nulladik (!) lépés a drukkerek bizalmának visszaszerzése. Nem lesz könnyű feladat.

Július 31-én, vasárnap délután 17:30 körül útjára indul a labda a Rohonci úton, ezzel számunkra is kezdetét veszi a 2022/23. évi másodosztályú bajnokság. Jelen helyzetünkben egyelőre annyi biztos, hogy egy mindenféle szinten jelentősen átformálódott Haladás fut majd ki a pályára.

Főnökök (balról): Németh Szabolcs vezetőedző, Homlok Zsolt tulajdonos, Mészöly Géza szakmai vezető és Séllei Árpád ügyveztő

Az elmúlt években Szombathelyen megszokott séma szerint zajlottak az átigazolási időszakok. Az éppen legjobb szezont futó, piacképes labdarúgó(ka)t megvásárolták, a kevés lehetőséghez jutók, helyüket meg nem találók távoztak, érkezett néhány új arc, meg csatlakoztak páran az akadémisták közül. Az aktuálisan friss szerzeményekből kevesen váltak meghatározó játékossá, zömük fél-egy éven belül már máshol jelentkezett edzésre. Emlékszik valaki még Novák Csanádra? Horváth Olivérre? Hegedűs Márkra? Árulkodó statisztika: a tavaly nyáron szerződtetett focisták közül egyedül Tóth Máté a keret tagja, de alapembernek ő sem nevezhető…

De ez már a múlt, az egy másik Haladás volt. 2015 tavasza (Illésék többségi tulajdonba kerülése) és 2019 nyara (kiesés, majdnem megszűnés) után újabb fordulóponthoz érkezett szeretett klubunk, mindhárom alappillérünkben (tulajdonos – szakmai stáb – labdarúgók) fajsúlyos változások történtek.

Egyrészt átalakult a tulajdonosi háttér, a labdarúgó Kft többsége (~80 %) a Marketing Kft kezében van, amely immáron Homlok Zsolté. Ő korábban több cégével támogatta a Halit (Swietelsky, Homlok Építő, Vasútvill), mellette a Haladás VSE elnöke is. Másrészt bekerült a stábba egy új pozíció, szakmai vezetőként segíti a klubot Mészöly Géza, aki az összes fontosabb nyári eseményen (új játékosok bemutatása, edzőmeccsek, ankét) tiszteletét tette, továbbá vendége volt a TV2 Mokkájának és a Sportrádió Hazafutás műsorának. Harmadrészt – és talán ez a legfontosabb – vérátömlesztésen esett át a játékosállomány.

Új arcok

A perembereken, be nem váló szerzeményeken túl elbúcsúztunk többek között a bronzévünk két alappillérétől (Rózsa Dániel, Guzmics Richárd), a házi gólkirályunktól (Tóth Milán) és két standard kezdő középpályástól (Kiss Bence, Holdampf Gergő). Az érkezők között motivált és az előző szezonban sokat játszó tizen-, huszonéveseket, régi ismerősöket (Mursits Roland, Nyíri Vince, Bolla Gergő, Rácz Barnabás) köszönthetünk, de akadt néhány első látásra érdekes transzfer is.

„Ezúttal nincsenek olyan játékosok az Illés Akadémián, akik feljöhetnének az első csapathoz” – mondta az ankéton Mészöly Géza. Mindez lefordítva azt jelenti, hogy a saját utánpótlásunkból történő szemezgetés helyett arra kényszerültünk, hogy a zalai I. osztályból igazoljunk középpályást, meg a macedón élvonalból támadót. Kívánom a legjobbakat Nagy Richárdnak, Alban Taipinek és a többieknek is, de nekem még kell egy kis idő, mire megszokom, hogy most ez a Szombathelyi Haladás.

Ami a célokat, elvárásokat illeti, a magam részéről annál óvatosabban fogalmaznék, mint amiket a klub részéről olvasok, hallok. Egyetlen idei edzőmeccsünket láttam, azt is Bécsben, és akkor sem volt még „kész” a keret. Az őszt negyedik helyen záró csapat kulcsfigurái közül hatan (Rózsa, Kállai, Mocsi, Holdampf, Kiss, Tóth Milán) az előző és a mostani átigazolási időszakban távoztak, az újak az elmúlt hetekben mutatkoztak be egymásnak.

Idén is erős lesz az NB2 mezőnye, a Bognár-családdal, Németh Krisztiánnal megerősített MTK az elsőszámú bajnokesélyes, a feljutást érő második pozícióra vágyik a megint új koncepció szerint építkező Diósgyőri VTK, Csertői Aurél gyirmóti csapata is viszonylag egyben maradt, a felvidéki kézbe kerülő zöld győriek az NB1-ből vettek kölcsön játékosokat (Kovácsik Ádám, Babati Benjamin) és Kovács Istvánnak is adtak ajánlatot, és persze simán lehet, hogy ezúttal is érkezik egy meglepetéscsapat.

Tömegek a lelátón, szép látvány

Szóval elsődlegesen, mint egyszerű szurkoló annyit várok el ettől a garnitúrától, hogy a pocsék tavasz után szerezze vissza a drukkerek bizalmát: futballistáink játsszanak a Haladáshoz méltó hittel, alázattal, akaraterővel. A szakmai stáb készítse fel alaposan a spílereket, ne legyenek „szent tehenek”, ne a név, hanem a teljesítmény állítsa össze a kezdőt, a vezetőség pedig biztosítsa a nyugodt hátteret, ideális munkakörülményeket. Ha ezek megvalósulnak, szebb idők köszönthetnek be a Rohonci út 3-ba.

(a fotók a haladas.hu-ról származnak)

Jelentős változások történtek a Szombathelyi Haladás keretében a felkészülés kezdete óta, a csapat szinte teljesen kicserélődött. A távozók zöme azóta talált magának új csapatot, nézzük ki hová került.

Kállai Kevin és Kállai Zalán a Mezőkövesd-Zsóry színeiben folytatják pályafutásukat. Tóth László, a „bőcsi Mourinho” a kétezertízes évek elején az Illés Akadémián dolgozott, azóta több alkalommal csábított már játékosokat Szombathelyről a borsodi kisvárosba. Szeles Tamás, Tóth Máté, Iszlai Bence és Jagodics Márk is megfordult mindkét gárdában. Az Apollon Limassol elleni edzőmérkőzésen (3-3) pont egymást váltotta a két testvér.

Kállai-kettős

Tóth-Gábor Kristófot 2020 nyarán vásárolta ki szerződéséből a nagy terveket szövögető Budapest Honvéd. „TGK” eleinte szóhoz jutott a felnőtt csapatban, az őszi szezon végére azonban a siófoki fiókcsapatnál számítottak rá. 2021 tavaszát Kazincbarcikán töltötte, tavaly augusztusban Szombathelyre került. Kispesti szerződése a nyáron lejárt, Pécsre írt alá.

TGK piros-feketében

Tóth Milán a Haladás házi gólkirálya lett az előző szezonban. A fiatal támadónak az NB1-ből is voltak ajánlatai, ő azonban a Sturm Grazhoz írt alá. A stájerországiaknál egyelőre a szintén másodosztályú tartalékcsapathoz került, de bízik benne, hogy előbb-utóbb az osztrák Bundesligában is bemutatkozhat. Tóth Milán hosszú évek után (Simon Ádám 2011) az első olyan játékos, aki a Haladás felnőttcsapatából nyugati ligába igazolt.

Tóth Milán Grazban

Holdampf Gergővel tavasszal a csakfoci.hu készített interjút, a középpályás a nyáron mindenképp szintet akart lépni. Mivel ez a Haladással nem következett be, szerződése lejártát követően az osztályváltásra esélyesnek tartott Diósgyőri VTK labdarúgója lett.

Holdampf a borsodiaknál együtt játszhat többek között Koman Vladimirrel

Monori Norbert a megyei I. osztályból került Szombathelyre, ősszel csereként beszállva három gólt szerzett, de betalált a székesfehérváriak elleni tesztmérkőzésen is. Tavasszal kevés lehetőség jutott neki. A másodosztály egyik újonca, a Credobus Mosonmagyaróvár teszteli, az egyik felkészülési meccsen duplázott.

Gólöröm Monori-módra

A jó ajánlólevéllel (válogatottság, gólkirályi cím) érkező Liviu Antal magyar állampolgárság hiányában nem szerepelhetett a Haladásban, ezért okmányai megszerzéséig kölcsönadták Zalaegerszegre, ahol a harmadosztályú tartalékcsapatnál számítottak rá. Nyáron sem tért vissza Szombathelyre, a román élvonalbeli CS Mioveni gárdájában folytatja.

Liviu Antalnak nem jutott tétmeccs Szombathelyen

Artner Dávid a győriek elleni szezonnyitón került be a meccskeretbe. A 17 éves játékos Paksról érkezett, tavasszal csereként beszállva a dorogiak ellen debütált a Haladásban. A nyíregyháziaknál megfelelt a próbajátékon, így a Szpari szerződtette.

Artner Dávid tavasszal az U18-as válogatottban is bemutatkozott

A tavaszt Szabolcsban töltő Debreceni Zalánt marasztalta a nyírségi gárda, ő azonban Paksra került. A tolnaiaknál együtt játszhat az exHalista Simon Barnabással, Nyári Patrikkal, míg Dezamits Dominikot Mosonmagyaróvárra adta kölcsön a szintén zöld-fehér csapat.

Dezamits és Debreceni a paksi sál két végénél

Szekér Ádám ajkai kitérő után tavaly nyáron tért vissza Szombathelyre. A 11. legtöbb játéklehetőséghez jutó középpályás lejáró szerződése nem került meghosszabbításra, pályafutását Tiszakécskén folytatja.

Szekér és a kécskeiek meze (balra)

Délczeg Gergelyt korábban több alkalommal is szívesen látta volna a Haladás, végül 2021 július elején sikerült leigazolni. A rutinos támadó szombathelyi pályafutását sérülések nehezítették, így végül a visszavonulás mellett döntött. De nem szakad el a Halitól, a távozó Paulik István utódjaként Németh Szabolcs egyik segédje lett.

Rózsa Dániel az ősz egyik legjobbja volt, a Haladásban lassan 18 éve bemutatkozó kapus szerződését nem hosszabbították meg. Dani nem akasztja szögre a kesztyűt, a megye I-ben vitézkedő répcelakiak kapuját őrzi majd.

Rózsa Répcelakon véd

Pataki Márk tartalékkapus az osztrák negyedosztályban szereplő felsőőriekhez igazolt. A fiatal hálóőr 16 meccsen védte az U19-esek kapuját.

A távozók közül nincs csapata egyelőre Guzmics Richárdnak és Stieber Andrásnak. A lista még nem végleges, további változások előfordulhatnak a keretben. Ezekről igyekszünk a lehető leghamarabb beszámolni.