Újabb kiemelten fontos mérkőzés következik a Haladás számára, ezúttal a kiesőhelyen álló, ugyanakkor hosszú ideje veretlen Mezőkövesdhez látogatunk. A borsodiakkal kapcsolatban egy biztos, az állandóságot nem igazán szeretik. Ez a harmadik élvonalbeli szezonjuk, eddig hat edző irányította őket, a keretüket pedig félévenként szinte teljesen kicserélik. Nézzük egy kicsit részletesebben szombati ellenfelünk történelmét.

A borsodi kisvárosban 1975-ben alakult meg a Mezőkövesdi Sportegyesület, mely kezdetben a helyi járási bajnokságban szerepelt, majd később különböző megyei osztályokban csillogtathatták meg képességeiket a sárga-kékek. A 90-es években az NB3-ig is el-eljutottak, sőt 2006/07-ben már a másodosztályban jártak. Egy szezon után búcsúzni kényszerültek, 2009-ben azonban visszatértek. Három évvel később már az egykori újpesti futballista, Véber György irányította a fürdőjéről (mely a klub elsőszámú szponzora) nevezetes város felnőttcsapatát.

Véberék történelmet írtak, megnyerték ugyanis az NB2 Keleti-csoportját, így a következő idényt a legmagasabb osztályban kezdhették. Tennivaló akadt azonban bőven a klubnál, meg kellett erősíteni a keretet, illetve a Városi Stadionra is ráfért a korszerűsítés, az NB1-hez elengedhetetlen villanyvilágítás mellett a létesítmény befogadóképességét is növelni kellett. Az átépítéssel október elejére végeztek a szakemberek, a csapat addig kérvényezte a pályaválasztói jogok felcserélését, így végül nem kellett ideiglenes otthont bérelni. A végeredmény igen sajátos lett, a létesítmény ¾-ét befedték, a maradék részen mobillelátókon foglalhattak helyet a hazai drukkerek. A stadion sajátossága volt, hogy kétféle vendégszektorral rendelkezett. A nagyobb, fedett, ugyanakkor állóhelyes szektort csak a környékbeli, illetve jelentősebb létszámú vendégtábor esetén nyitották meg. Számunkra például maradt a régi, az egyik szögletzászló környékére odakészített néhány sörpad…

Mester és tanítványai (fotó: NSO)

A pontok nehezen gyűltek, tavaszra pedig a játékosok és az edzők közötti kapcsolat is megromlott. Áprilisban menesztették Vébert, helyét a számunkra ismerős Tóth László vette át. Tóth korábban dolgozott a nem messzi Bőcsön, méghozzá igen jó munkát végzett, sokáig az NB2-ben tartva a sörgyáráról nevezetes kisvárost (a bőcsiek nem estek ki, indulási jogukat később egy bizonyos Balmaz Kamilla Gyógyfürdő vette meg…), a helyi „Mourinho” jelzőt is megkapta. Nekünk, Hali-drukkereknek azért lehet ismerős a neve, mert sokáig az Illés Akadémián tevékenykedett, sőt 2011 telén közel került ahhoz, hogy a felnőttcsapat irányítását is átvegye, de végül Artner Tamás lett a befutó.

A matyóföldieket Tóth sem tudta megmenteni, 2014 májusában kiestek az élvonalból. Azon a nyáron vezetőedzőjük szombathelyi kapcsolatai révén több játékosunk is Mezőkövesdre szerződött. Közülük a kapus Dombó Dávid és Szeles Tamás napjainkban is őket erősítik, míg Medgyes Zoltán is eltöltött 1 évet kölcsönben a Zsórynál, Hanzl Dáviddal és Kulcsár Kornéllal egyetemben. Ugyanakkor a gárda legnagyobb erősségei nem tartottak a csapattal a másodosztályba, a technikás Bognár István Diósgyőrbe, a meccslabdákat hetente elrúgó Harsányi Zoltán Felcsútra került.

Az erősen átszabott kerettel a visszatérés nem sikerült elsőre, 2015-ben a 4. helyen zártak az összevont, 16 csapatos második ligában. Azon a nyáron sem tétlenkedtek, több élvonalbeli klubtól is szerződtettek játékosokat, a Haladástól Devecseri Szilárd került hozzájuk, kölcsönbe. Ám Benczés Miklós vezetésével az ősz nem sikerült túlzottan jól, a végén két meccsre visszatért az időközben szakmai igazgatóvá avanzsált Tóth László.

A beugró Tóthot Pintér Attila váltotta a vezetőedzői poszton, két évvel ezelőtt. Az egykori NB1-es „spílerekkkel” (Tóth Bence, Orosz Márk) feltüzelt csapat fél év múlva feljutást ünnepelhetett az immáron véglegesen átépített, modern főtribünnel ellátott Városi Stadionban. Szólt a „Nézését meg a járását”, még Tállai András (a klub elnöke, a térség országgyűlési képviselője és a NAV elnöke) is táncra perdült.

2016 nyarán tovább erősödött a Mezőkövesd, Pintér régi, győri játékosai közüt Strestik és Mevoungou is sárga-kék mezt húzott. Azon az őszön a szezon egyik meglepetését produkálta a csapat, hazai pályán minket 3:0-ra, a címvédő Ferencvárost 2:0-ra intézték el, a téli szünetben a 6. helyről várták a folytatást. „Pinyőt” azonban hívta a Felcsút, a város díszpolgári címét még átvette, de az új évet már nem Borsodban kezdte. Helyére Szivics Tomiszláv érkezett, aki korábban több NB1-es csapatnál is igen jó munkát végzett (kupagyőzelem a Kecskeméttel, három kör az EL-ben a Diósgyőrrel).

Pacsi! 2016 őszén bravúrosan szerepeltek Strestikék (fotó: mezokovesd.hu)

A jó rajt (3:0-s győzelem a DVTK ellen) után mélyrepülés következett, áprilisban már a felvidéki Radványi Miklóstól várta a vezetőség, hogy tartsa bent a csapatot az élvonalban. A bravúr összejött, a Zsóry bent maradt.

Tavaly nyáron a tréner felvidéki kapcsolatait kihasználva több cseh/szlovák labdarúgóval bővült a keret. A rajt megint remek lett, két forduló után 100%-kal álltak a tabella élén Radványiék. A folytatás azonban már nem sikerült ilyen szépre, november végéig nyeretlen maradt a csapat. Akkor már az a Kuttor Attila ült a kispadon, akit mi, szombathelyiek is jól ismerhetünk, hiszen 2015-ben két mérkőzésen minket is irányított, jól össze is veszett utána Halmosival, és azzal az Iszlaival, aki ma is a játékosa…

„Kutya” összeszedte a csapatot, olyannyira, hogy a legutóbbi 6 mérkőzésén nem kapott ki a sárga-kék brigád. A télen a két kapus (Horváth és Tarczy) mellett két külföldi (Katanec és Drazic) két ismerős arc, a borsodi Oláh Bálint és az időközben Ferencvárost is megjáró Bognár István érkezett.

Az első idei tétmeccsükön 0:0-s döntetlent értek el a Felcsút ellen, míg az Újpestet idegenben 3:2-re megverték. Egy biztos, nem lesz könnyű dolga szombaton a Haladásnak.

(f.i.: transfermarkt.de, Wikipedia)