Mozgalmas fél évet tudhat maga mögött a Haladás. Háromszor váltottunk edzőt, sokáig álltunk kiesőhelyen, hosszú huzavona után tudtunk csak hazatérni, de az utolsó három mérkőzés kárpótolt mindenért. Főszerkesztői jegyzet az elmúlt szezonról.

Már a nyitóforduló előtt sejtettem, sejtettük, hogy nem lesz könnyű, sima szezonunk. Nyáron ezúttal nem érkeztek jó előéletű külföldiek, új igazolásaink élvonalból kieső, vagy másodosztályú klubokban szerepeltek korábban. Egy fontos láncszem távozott a keretből, a „középpálya motorja”, Iszlai Bence. A felkészülési meccseken (immáron hagyományosan) alig-alig arattunk győzelmet, a házi rendezésű Király Kupán az utolsó helyezést érte a csapat.

A vezetőség és a szakmai stáb célként a középmezőnyt jelölte meg, minél több fiatal tehetség szerepeltetésével. Immáron ugyanis 10 millió forint jár meccsenként, ha 1997-es, vagy annál fiatalabb futballista lép pályára.

Az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően az aktuális címvédő ellen kezdtük az idényt. Sima, kétgólos vereséget szenvedett a Hali. Pedig, ha nem a szokásos „foghúzós” (Mészöly mondta így egy nyilatkozatában, szerinte ezek a meccsek olyanok, mint egy fogorvosi beavatkozás, muszáj rajtuk túlesni, lehetőleg minél kevesebb fájdalommal) hozzáállással áll ki a csapat, legalább egy pontot elhozhatott volna. Az ellenfél alig néhány napja Izraelben játszott, új edző érkezett, akadtak távozók… Király Gábor nem véletlenül mondta a meccs után, hogy jövőre is NB1-es Haladást szeretne.

A rajtál beragadó Debrecen ellen már az első percekben vezetett a Haladás, Williams szerencsés góljával. Az (akkor még) gyengélkedő Loki ellen viszonylag szervezetten futballozott a Mészöly-csapat, nem érdemtelenül gyűjtötte be a három pontot a Hali.

A folytatás már kevésbé sikeredett ilyen szépre. 60 percig tartott a csapat erőnléte a Diósgyőrrel (0:3) és a Pakssal (2:0) szemben is. Nagyon hiányzott középről (az akkor még szabadon igazolható) Iszlai, az ő hatalmas mezőnymunkáját nem tudta senki pótolni. A technikás támadó, Ramos játékengedélye meg csak nem akart megérkezni… Erre még rátett egy lapáttal az ominózus Halmosi-nyilatkozat. „Cucu” ugyanis jelezte, nem feltétlenül jó irány, ha a teljesítmény helyett a kor dönti el, hogy ki kezdjen. Két hétre kikerült a csapatból. Pedig jól látta. Akadémista játékosaink tehetségesek, nem véletlenül korosztályos válogatottak és vár rájuk szép jövő. De azzal nem fejlődnek, ha 18-20 évesen nekik kell a vállukon vinni a csapatot. Rácz, Jancsó és Hegedűs is azután robbant be a kezdőbe, hogy eltöltött egy évet a másodosztályban, ez Kiss Bencével és Tóth Mátéval nem történt meg, ők rögtön be lettek dobva a mélyvízbe.

Sopronban a Balmazújváros ellen nagyon fontos sikert aratott a helyzeteit maximálisan kihasználó Haladás, mely így némileg tudta stabilizálni helyét a középmezőny végén.

A Ferencváros otthonában évek óta nem vagyunk képesek nyerni, ez most sem szakadt meg. Szokás szerint már az elején betaláltak a hazaiak, futhattunk az eredmény után. Ráadásul kidőlt a védelem oszlopa, Wils. A Felcsúttól elszenvedett pofon (1:5, 50 percig megint jók voltunk) már Mészöly Géza állásába került.

A tréner két sikeres év után távozott, a szurkolók egyetértettek abban, hogy a kialakult helyzetért nem ő az elsőszámú felelős. Utódja másodedzője és az Akadémia vezetője Pacsi Bálint lett. Néhány nap még rendelkezésre állt a keret megerősítésére (hátvédre és egy középpályásra nagy szükség lett volna), ám új arcok nem érkeztek, Leo Martínez viszont igen.

A kéthetes bajnoki szünetben körbehakniztuk a régiót, nagy arányú győzelmeket aratva a megyei csapatok ellen. Pacsi nem változtatott Mészöly filozófiáján, ő is a fiataloknak szánt fontos szerepet, akiket jól ismert az akadémiáról.

A Videoton ideiglenes otthonában a szezon addigi legjobb félidőjét produkálta a Haladás. A fehérváriak lebecsülő hozzáállását kihasználva a visszatérő Németh góljával nem érdemtelenül vezetett a Hali, sajnos Williams büntetője kimaradt. A második játékrészre elfogyott a csapat, megrázták magukat a Vidisták, és 3:1-re nyertek végül. Ekkor már kiesőhelyen állt a Hali.

Az Újpest ellen hosszú sorozat szakadt meg Sopronban, három és fél év után ünnepelhettünk hazai győzelmet a lilákkal szemben. Itt is döcögött a játék, de a jó helyzetkihasználásnak és az álmoskás vendégeknek köszönhetően fellélegezhetünk kicsit.

Következett a Vasas. Másodjára tréfált meg minket az átrendezett Szusza Stadion. Míg februárban a talaj nem volt megfelelő, ezúttal a fények aludtak ki fél óra után.

A Mezőkövesdet igazi hatpontos meccsen fogadtuk Sopronban. Szerencsés vezetést követően Iszlai (ki más) egalizált. Emberelőnyben szerzett Polgár révén újabb gólt a Hali, de ahelyett, hogy bedarálta volna ellenfelét, a Zsóry játszott mezőnyfölényben. Iszlai büntetője még kimaradt, de Koszta lövését Király nem tudta védeni. Futballfitneszünkön lenne mit javítani, jelezte a meccs után Pacsi, ez a szó a későbbiekben gyakran került elő nála.

A bajnok Honvédot ezúttal sem sikerült megverni, a 16 éves Kiss Tamás látványos gólja ellenére, de ezúttal már 70 percre volt jó a futballfitnesz. 10., még bennmaradó helyen álltunk ekkor. A bepótolt Vasas meccsen is elmaradt a pontszerzés, gyenge játékkal.

A magára találó, meccseit sorra nyerő Loki otthonában a fehérvárihoz hasonló forgatókönyv zajlott le. Határozottan jó első félidőt hozott a Hali, az ellenfelét lebecsülő debreceniek ellen. A második játékrészben egyenlítettek a piros-fehérek, de így is ponttal utazhatott haza a Haladás, először a szezonban.

A folytatás egyenesen katasztrofális volt. Előbb kiestünk a harmadosztályban bukdácsoló Tiszaújváros ellen a kupában, majd szokásos forgatókönyv játszódott le a két fontos soproni meccsünkön. A Diósgyőr és a Paks ellen is tartottuk magunkat, sőt uraltuk a játékot egy óráig. Aztán az elfáradó csapatunkat bedarálták.

A magára találó Balmazújváros győzelmeinek köszönhetően már kiesőhelyen várhattuk a Sportkomplexum átadását. A vezetőség az avató délelőttjén, saját születésnapján köszönte meg Pacsi Bálintnak a munkáját, kezdődhetett az edzőcasting. Az Eszék ellen 3:1-re megnyert mérkőzésen a klubikon Vörös Csaba irányította a csapatot. A sajtóban közben Prukner, Supka nevét lehetett olvasni, mint elsőszámú jelöltet a kispadra.

Váratlant húzott a vezetőség, a 98 éve íródó Hali-történelem első külföldi trénerét köszönthettük Michal Hipp személyében. Az egykori ötszörös csehszlovák válogatott bennmaradást ígért, meglepődött a nagylétszámú kereten, és hiányolta a középső korosztályt (25-30 évesek).

Már látszott a tréner munkája a Balmazújváros ellen is, csak az a fránya erőnlét megint 60 percre volt elég. A folytatás azonban parádésra sikeredett.

8000 néző előtt aratott megérdemelt győzelmet a Haladás a Ferencváros ellen, majd hátrányból verte meg a Felcsútot idegenben, végül a Videoton is pont nélkül utazhatott haza. Hipp már nem ragaszkodott a fiatalszabályhoz, rutinos, tapasztalt játékosokra helyezte a fő hangsúlyt.

A tréner visszahozta a reményt, már nem állunk kiesőhelyen. Megfelelő erősítéseket követően a 8. hely környéke sem elérhetetlen.

Hajrá Haladás!

Jakus

(f.i.: haladasfc.nyugat.hu)